Új Szó, 2021. november (74. évfolyam, 252-275. szám)
2021-11-19 / 266. szám
KULTÚRA www.ujszo.coml 2021. november 19. I 9 Egy cseh nő házassága Kabulban Michaela Pavlátová nagy erejű animációs filmjéhez Petra Procházková regénye szolgált biztos alapul 'SZABÓ G. LÁSZLÓ Helena és Nazir Prágában, egyetemistaként szeretnek egymásba. Helena cseh, Nazir afgán. Gyorsan összeházasodnak. Helena, Kabulban már Herraként^ egy népes család tagja lesz. Uj világ, új vallás, új élet. Michaela Pavlátová cseh-szlovákfrancia koprodukcióban forgatta Az én afgán családom című, nagy erejű animációs filmjét. Előbb volt a könyv, Petra Procházková regénye, a Friäta. 2004-ben jelent meg. Szerzője akkor már három éve Afganisztánban élt, a Lidové noviny tudósítójaként. Korábban az egykori Szovjetunió különböző pontjairól küldte megrázó riportjait. 1994-ben szemtanúja volt a csecsenföldi bombázásoknak. Groznijba is eljutott, ahol újságírói tevékenysége mellett humanitárius szolgálatot is teljesített. Gyermekotthont alapított háborús árváknak. 2000-ben persona non grata lett Oroszországban. Azután helyezte át bázisát Afganisztánba, ahol későbbi férje lett a sofőrje és egyben testőre. Az ott töltött hat év alatt teljesen átlátta az ország politikai helyzetét, az ott élők gondolkodását, mentalitását, életfelfogását. Frista című regénye, amely Az én afgán családom alapjául szolgált, nem önéletrajzi mű. Egy Kabulban élő, külföldi barátnőjéről mintázta a történet hősét, aki mindent odahagyva próbál gyökeret ereszteni férje hazájában, kultúrájában és hagyományaiban. „Rengeteg történetet, vidámat és lehangolót hallottam Afganisztánban, amelyek szétfeszítették volna egy-egy riportom keretét - avat be könyve születésébe Petra Procházková. - A felgyülemlett anyagból írtam meg a regényt, miközben végig abban reménykedtem, hogy Afganisztánba nem fog eljutni. Az élet rácáfolt, sokakhoz eljutott ott is. A visszhang engem lepett meg a legjobban. Tetszéssel fogadták. Ószintén mondom: hatalmas kő esett le a szívemről.” Herra, a film hőse mindent megtesz, hogy meglelje boldogságát. Beilleszkedik, szinte beleolvad a családba, elfogadja íratlan törvényeiket, megadja magát elvárásaiknak. Olykor tűr, nyel, elvisel. Még a férjétől kapott pofont is megbocsátja, mert szereti őt. De az egyéniségét nem adja fel. Nincsenek kimondottan pozitív vagy egyértelműen negatív figurák a filmben „A francia koproducer harcosabb és karcosabb egyéniséget akart látni a filmvásznon, ezért kérte, hogy a nő cseh legyen, hogy férjével Prágában, a közgazdasági egyetemen találkozzanak, és kettőjük titkos nyelve a cseh legyen — mondja a már külföldön is díjazott cseh rendezőnő. -Nincsenek kimondottan pozitív vagy egyértelműen negatív figurák a filmben. Alapjában véve mindenki rokonszenves, ugyanakkor mindenkiben van valami, ami egy európai ember számára zavaró, idegesítő, nehezen felfogható. így rólunk, csehekről, közép-kelet-európaiakról is szól a történet, a mi gondolkodásunkról, toleranciaküszöbünkről, alkalmazkodóképességünkről.” Petra Procházková, bár hat évet töltött Afganisztánban, nem ott lett feleség, fiát Prágában szülte meg. Herra és Nazir reménykedve várja a gyermekáldást, egyelőre hiába. Egyszer csak betoppan hozzájuk egy árva kisfiú, Mohamad (innen a film eredeti címe: My Sunny Maad), aki fényt és örömet hoz az életükbe. Herra és Maad, a két idegen azonnal szót ért. Félre az előítéletekkel! Ez a film nem gyerekeknek készült. Az első öt perc után furcsa mód el is felejti a néző, hogy animációs filmet néz, és nem színészeket lát, hanem rajzolt figurákat. Ez a történet olyan, erős, annyira meggyőző, olyannyira hiteles, hogy valósággal beszippantja az embert. Egy szimpatikus család mindennapjainak szemtanúi vagyunk. Mintha csak a szomszédunkba költöztek volna be. Vallási szokásaikkal, tradíciójukkal ugyan különböznek tőlünk, emberi valójukkal azonban egyáltalán. Örömeik egy tőről fakadnak a mi örömeinkkel, bánatuk nekünk is fájó, szeretni és dühöngeni ugyanúgy tudnak, mint mi. Ha kivesszük a filmből a társadalmi-politikai hátteret, azonnal feltűnik: a világ bármelyik pontján élhetne ez a család. Történetük univerzális, ezért olyan megható. „Nyolc évig tartó, megfeszített alkotómunka eredménye a film - így a rendező. - A szinkron jó része Kabulban készült, online irányítottam az ottani kollégákat. A szoros együttműködésnek köszönhetően képzeletben évekig én is Kabulban éltem, így a tálibok hatalomátvétele engem is mélyen megérintett. Hirtelen minden ottani munkatársamat elkeseredettnek láttam. Azt sem vehettük biztosra, hogy a kapcsolat megmarad közöttünk. Féltünk, hogy megszűnik náluk az internet. Szerencsére nem kapcsolták le róla az országot, így tudom, hogy fizikailag rendben vannak. De lélekben és szellemileg nem érzik biztonságban magukat. Nem tudják, mi vár rájuk. Nagyon fontos számukra a tudat, hogy szabadságharcukban lélekben velük vagyunk. Tudom, hogy ez kevés, de már azzal is boldoggá tettük őket, hogy a film eljutott Karlovy Vary idei seregszemléjére, és nagydíjat nyert a franciaországi Annecyben, az animációs filmek legrangosabb európai fesztiválján. Természetesen nagyon szeretnénk, ha Kabulba is kivihetnénk, az országban jelenleg zajló forrongások azonban ezt most nem teszik lehetővé. A kelet-európai változásokhoz is évtizedek kellettek, így abban reménykedem, hogy előbb-utóbb Afganisztán sorsa is jóra fordul.” Herra filmbeli helyzetéhez Petra Procházková annyit fűz hozzá: „Ő még mindig csak huszonéves, én harminchét voltam, amikor megérkeztem Kabulba. Rám már úgy néztek, mint egy idősödő nőre. Hogy elvált voltam, arról jó ideig hallgattam, elég nagy falat volt nekik az is, hogy külföldi vagyok. Férjem felvilágosult, egészen modern nézeteket valló apja kellett ahhoz, hogy a széles rokonság elfogadjon. Ő magyarázta meg nekik, hogy egy muszlim férfi zsidó vagy keresztény nőt is feleségül vehet, a lényeg az, hogy a Korán, a Tóra vagy a Biblia írásához tartsa magát. Azt már el sem mertem árulni nekik, hogy Csehország a világ egyik legateistább országa. Ez lett volna számuk(Forrás: ASFK.sk) ra a legszörnyűbb bejelentés. Hogy én sem vagyok vallásos.” Férje oldaláról több afgán rokona él már Prágában. Mint mondja: ők nem győznek ámuldozni azon, hogy mi minden fér egy napjába. Hogy dolgozik, bevásárol, főz most, takarít és ellátja a családját. „Az afgán nők szabadsága korlátolt, viszont sokkal kényelmesebb, mint a miénk. Nincs rajtuk akkora felelősség, ott a férfi vállán a nagyobb teher, ő gondoskodik mindenről. Korán reggel piacra megy, ő teremti elő a napi betevőt, ő viszi orvoshoz a feleségét, ha beteg, s természetesen ő van állandó munkaviszonyban. Az én életem sokkal összetettebb. Néha magam is érzem, hogy ez már tényleg sok. Egyszerre legyek anya, feleség, édesanyám gondviselője, és mindennek a tetejében még anyagilag független személy is. Dokumentumfilmes a férjem, van munkája neki is. A humanitárius szolgálatból is kiveszi a részét. Mindketten igyekszünk segíteni az afgán menekülteken. Hogy mikor megyek legközelebb Kabulba? Egyelőre biztos nem. Amíg forrponton az ottani helyzet, nem kockáztatom az életemet. Nem is érzek magamban annyi bátorságot, hogy elutazzak. Talán majd a filmmel. Ha megnyugszik az ország.” A szerző a Vasárnap munkatársa PÉNZ A SZEMÉTBEN A november eleji glasgow-i klímacsúcsra 400 magángéppel érkeztek a résztvevők, és lényegében semmiféle kötelezettséget nem vállaltak. A PET-palackokat januártól csak a 300 négyzetméternél nagyobb alapterületű boltok kötelesek visszavásárolni, ás először egy szemeteskocsi sofőrjétől hallottam, hogy a községekben összegyűjtött szelektív hulladékot a garamkálnai szemétégetőben mind összetúrják és együtt égetik el. Na de akkor mi végre a gondos osztályozás, mi értelme annak, hogy a szelektálás miatt többet fizetünk az elszállításért, és még a naptárt is figyelnünk kell, mikor mit visznek el? ► Vendégünk. Dezső András újságíró, a Maffiózók mackónadrágban, a Magyar kóla és a Fedősztori könyvek írója azt is elmondja, kiből lesz a jó hírszerző, hogyan dolgoznak a kémek, miért botrány a Pegasus-ügy, és hogyan akarták őt is beszervezni? Még kapható a Vasárnap legújabb száma Vasamat)
