Új Szó, 2021. november (74. évfolyam, 252-275. szám)
2021-11-03 / 253. szám
www.ujszo.com | 2021. november 3. KULTÚRA 111 Egy félresiklott karanténkomédia Az Ezek vagyunk mi nagy eséllyel pályázhatsz idei év legrosszabb, legidegesítőbb netflixes filmje címre JUHÁSZ KATALIN Szívmelengető vígjátékként hirdeti a Netflix egy francia komikus gyermeteg, teljesen félresiklott, sőt kártékony filmjét, amely arról akart szólni, hogyan kovácsolja közösséggé egy térsasház lakóit a koronavírus-jérvény. Az elgondolás dicséretes, hiszen az összetartás, az empátia talán sosem volt még ennyire fontos. A megvalósítás során viszont hibát hibára halmozott a forgatókönyvíró, a rendező és a főszereplő, aki ráadásul egyazon személy, Dany Boon. És a stábból senki nem szólt neki, hogy „Bocs, de ez azért egy kicsit sok...!” Eleve a józan ész ellen való olyan problémáról vígjátékot forgatni, amiben benne élünk, és még nem látjuk a végét - legyen szó párkapcsolati válságról, környezetszennyezésről, politikai konfliktusról vagy erről az átkozott járványról, amely gyökeresen változtatja meg társadalmunkat. Nem tudjuk, mi vár ránk, de annyit talán már kimondhatunk, hogy többé semmi sem lesz a régi. Ez a komédia október 23-án bukkant fel a legnagyobb streamingszolgáltató kínálatában, azaz kora nyáron forgathatták, és a tavalyi év első karanténheteiről szól. Eredeti címe 8 Rue de l'humanité, az angol cím Stuck Together, a magyar keresztségben pedig az Ezek vagyunk mi címet kapta - érdemes megfigyelni a három különböző megközelítést, marketingszándékot, melyeket a címválasztás sugall. De ennek elemzését meghagynám önöknek, akik a most következő nyomatékos figyelmeztetés ellenére is megnézik az év (szerintem) legrosszabb netfixes vígjátékát. Most szívesen írnám, hogy megspórolok önöknek 2 órát, amelyet hasznosabban is eltölthetnek, mint én a tegnapelőtti estét. Viszont ha kíváncsiak arra, hogyan nem szabad vígjátékot csinálni, mely kliséket érdemes elkerülni, akkor akár tanagyag is lehet ez a film. Az első pár perc még ígéretes. Üres párizsi utcákon siklik végig a kamera, közben egy gyerekhang meséli, hogy „Mindenki tapsol, de nincs is kinek, az utca kihalt. Eleinte ez nagyon furi volt, aztán a nővérem mondta, hogy a távolabb lévő kórházaknak tapsolunk. Mert ha mi is megbetegszünk, így jobban meggyógyítanak. Az anyukám most nincs itt. Épp duzzog. De a fülembe súgta, hogy nemsokára visszajön. Haragszik az apukámra, aki szerinte mindent mindenkinél jobban tud. Na, mindegy. Apukám azt mondja: Basil, ne is próbáld megérteni a nőket. Azok hisztihonderek, be vannak tojva mindentől”. Eme ártatlan gyermeki nézőpont kifejezetten érdekes lehetett volna, sőt, akár „szívmelengető” is, itt-ott vicces félremagyarázásokkal, az első szerelem szárba szökkenésével, egy saját mikrovilág megalkotásával. Dany Boon azonban csak akkor és addig használja a gyerekszereplőket, amíg neki jó. Mert ha ő színen van, akkor csak rá kell figyelni, ennek érdekében a bohózati elemektől sem riad vissza. Egy rettegő, ész nélkül fertőtlenítőt spriccelő, házi szkafanderben kutyát sétáltató családapát alakít, aki szomszédaira is percenként ráordít, hogy „Szociális távolságtartás!”, meg „Ne menjünk fel mind egyszerre!” Az erkélyen tapsolás után a családtagok cipőtalpát lefújja fertőtlenítővel. Amikor megtudja, hogy ügyvéd felesége a börtönben járt egy ügyfelénél, kirakja őt a lakásból egy paplannal és egy tálca kajával. Szex előtt megméri az asszony lázát. Szóval csupa olyasmit csinál, amiken a néző nagyokat nevet - gondolta Dany Boon, Hát, rosszul gondolta. Ezek a jelenetek ugyanis - amellett, hogy erőltetettek, túljátszottak - egy valós veszélyre adott válaszreakciókat figuráznak ki. A vírusról tavaly tavasszal még nagyon keveset tudtunk, és mostanra sem javult annyit a helyzet, hogy bárkinek jogában állna nevetségessé tenni akkori kétségbeesésünket, rettegésünket és a karantén okozta számtalan emberi tragédiát. Házasságok mentek tönkre, tiniszerelmek értek véget, vállalkozások fúccsoltak be, szomszédok fordultak egymás ellen, álhírek terjedtek félelmetes gyorsasággal, miközben a kórházakban ezrek haltak meg. Ez utóbbi tény is bekerült a filmbe, szintén szerencsétlen tálalásban. A covidos házmestemő férje két hete nem kap információt nejéről, és amikor végre beszélni tudnak telefonon, a kórházban fekvő asszony elsőként azt kérdezi tőle, hogyan boldogul a lakók ügyeivel. Égy másik jelenet: online bírósági tárgyalás zajlik, és az ügyvédnő családja azt kezdi oldani hangosan körülötte, hogy hová tűnt a család kutyusa. Emiatt el kell napolni a tárgyalást. A már említett kilencéves kisfiú, Basil online matekóráján édesapja egy szál alsónadrágban grasszál a nappaliban, és csodálkozik, hogy az egész osztály rajta röhög. Olyan sincs a való életben, hogy az a pár bérlő ne tudná, ki a ház tulajdonosa, aki egyébként ugyanott lakik családjával. És olyan sincs, hogy a lakók a karantén alatt ismerkednek össze egymással. Vagyis ami egy tizenkét emeletes lakótelepi panelban reálisnak mondható helyzet, az egy belvárosi társasházban elképzelhetetlen. A leghálátlanabb szerepet talán Yvan Attal kapta, ő alakítja a flúgos feltalálót, aki a vakcinával kísérletezik, egyedül, a házban működő laborjában. Amikor elfogynak a kísérleti egerei, a lakók háziállatait igyekszik megszerezni, sőt kukában rejtőzve vadászik kóbor macskákra. O végzi az első teszteket is a lakóknak: fehér köpenyben, égnek fésült, zilált frizurával harminccentis pálcát dug fel az orrokba - na, ezen a ponton kiáltottam fel, hogy álljon már meg a menet, ekkora baromságon nem lehet nevetni! Ez a film percről percre idegesítőbb, a zárójelenet pedig olyannyira álszent és kimódolt, hogy azt már nincs is gusztusom elemezni. Talán a jeges döbbenet a legadekvátabb kifejezés arra, amit érzek. És remélem, sokan lesznek így ezzel, ha úgy döntenek, megnézik, hogyan nem szabad komédiát forgatni. Ez a film nem Bravo és nem Merci Herendi Gábor elkészítette a Bűnös várost HAVRAN KATI Emlékeznek még a Bűnös városra? Egy film a filmben: a Valami Amerika hősei igyekeznek pénzt szerezni a forgatására, megjelenik a film folytatásában és a harmadik rész is visszautal rá. Herendi Gábor, a Valami Amerika rendezője, aki a legnagyobb közönségsikereket elért magyar produkciókat készítette az elmúlt két évtizedben, most valóban leforgatta a Bűnös várost. Ha valaki nem emlékezne, elevenítsük fel a Valami Amerika sztoriját: Tamás (Pindroch Csaba) testvéreivel, Ákossal (Szabó Győző) és Andrással (Hujber Ferenc) azon ügyködik, hogy megszerezze a szükséges tőkét első nagyjátékfilmjéhez. A megszerzett pénzt lenyúlja Ákos barátnője (Oroszlán Szonja), ám az összeg végül is összejön, mihogy visszautaljon karrierje kezdetére? A Bűnös város merően eltér a rendező eddigi produkcióitól. Rövidfilm, mintegy félórás, nem fut a mozikban, azonban bárki elérheti az interneten, és főképp: ez egy szatirikus hangnemű film a mai Magyarországról, amely nagyon súlyos kritikával illeti a NER rendszerét. Ez a tónus eddig szokatlan volt Herenditől. Mióta azonban bejelentette a Bűnös város filmtervét, a rendező több helyen is beszélt arról, milyen nehézségeket gördít a lába elé a magyarországi filmfinanszírozás rendszere. Herendi szerint Andy Vájná irányítása alatt még szakmai alapon dőltek el a támogatások a filmiparban, és bár Vajnával való viszonya nem volt konfliktusoktól mentes, hagyták dolgozni. „És aztán ez elakadt a Filmalap új vezetésénél. Sokáig nem értettem, hogy mi történik. A Toxikoma lassan három éve készült, csak a Covid miatt beragadt, de én nem kaptam lehetőséget Andy Vájná halála óta. Először nem értettem, aztán elkezdtem utánajárni, és így tudtam meg, hogy félre vagyok állítva” - mondta most Herendi a 24.hu-nak. Arról egyébként, hogy rendezőként hogyan lehetetlenítették el az elmúlt időszakban, már Veiszer Alinda egy korábbi műsorában is beszélt, ahol úgy nyilatkozott, hamarabb kellett volna reflektálnia a filmiparban folyó történésekre. A Bűnös városban számos elismert magyar színész szerepel, és a filmet egyébként a bunosvaros.hu oldalon lehet megnézni, körülbelül egy mozijegy áráért. A készítők a premier időpontjával is utalni szerettek volna, hiszen a Bűnös város egy napon jelent meg az Elk*rtuk című filmmel, mely a botrányos Gyurcsány-hangfelvételt, a kiszivárgott őszödi beszédet állítja középpontba, és amely nyolcszázmillió forintból készült. A premier napja természetesen nem volt véletlen. Herendi azt reméli, bár sokkal kisebb költségvetésből indul, a Bűnös város méltó vetélytársa lesz az Elk*rtuknak. Részlet a filmből kor nyernek a lottón. A Valami Amerika 2-ből aztán kiderül, hogy az elkészült film hatalmas bukás: sem a nézők, sem a kritikusok nem szeretik a Bűnös várost. Ismerjük a film központi mondatát - ez egy bűnös hely, ez egy bűnös város - és látunk ugyan egy rövid jelenetet is belőle, azonban az, hogy miről szól valójában, nem derül ki. (Forrás: bunosvaros.hu) Most a Bűnös város, csaknem húsz év múlva, kilép a Valami Amerika világából. Herendi Gábor a nyáron jelentette be, hogy leforgatja a filmet, ráadásul saját maga finanszírozza a projektet. És hogy miért érzi úgy Herendi, akinek olyan közönségkedvenc produkciók kötődnek a nevéhez, mint a Magyar vándor, a Kincsem és a mostani Toxikoma,
