Új Szó, 2021. november (74. évfolyam, 252-275. szám)

2021-11-12 / 261. szám

www.ujszo.coml 2021. november 12. KULTÚRA 9 Egy korszerűtlen srác Miroslav Zbirkát sosem érdekelték a trendek, értékes és időtálló; mégis könnyen befogadható zenét csinált JUHÁSZ KATALIN Ő volt a szlovák Paul Mc­Cartney - olvasható a leg­több nekrológban a köztudot­tan Beatles-imádó Miroslav ^birkáról, akit váratlanul, 69 évesen elveszítettünk. Azt hi­szem, mondhatom így, mind­annyiunk nevében, mert az it­teni magyarok, hacsak nem befogott füllel éltek az elmúlt negyven évben, szintén sze­rették a legendás dalszer­ző-énekest. Aki sokkal több volt, mint a szlovák Paul Mc­Cartney. Egy olyan korban hozott nekünk Csehszlovákiába egy kis üde nyu­gati fuvallatot, amikor egészen más szelek fújtak errefelé. Egyebet nem is tehetett, hiszen a génjeiben hor­dozta a világpolgárságot: édesanyja angol volt, édesapja szlovák. Ok ket­ten Londonban találkoztak a háború alatt egy kocsmában, ahová Zbirka úr beugrott egy italra. Pozsonyban telepedtek le, három fiuk született, Miro volt a legkisebb. Az utcabe­li fiúk „angolsága” miatt elkezdték Mekynek hívni, ő pedig nem tilta­kozott, sőt zenélni is ezen a néven kezdett, aztán rászóltak fentről, hogy maradjon inkább Miroslav. Zenekarát, a Modust 1976-ban ala­pította Ján Lehotskyval és Marika Gombitovával, azonnal berobbantak a köztudatba, a következő évben az Úsmev cimű dallal már meg is nyer­ték a Pozsonyi Lírát. Ez volt az itteni Táncdalfesztivál, mindenki ezt nézte az egyetlen elérhető tévécsatornán. A Modus pedig, amellett, hogy ha­zai kedvenc lett, a kevés exportképes szlovák produkciók egyikének bizo­nyult. Végigturnézták a szocialista blokk országait, még a baráti Viet­námba is kiküldték őket. Később Laco Lucenié gitárossal megalapította a Limit együttest, amely szólópályája alatt is kísérő­Nagyon készült a 70. születésnapjára zenekara volt. Első önálló lemezén, (Doktor sen, 1980) már olyan iko­­nikus slágerek szerepeltek, mint a V slepych ulickách vagy a Balada o pol'nych vtákoch, amelyet az ak­koriban szárnyát bontogató Die­ter Bohlen is remekműnek tartott, ezért egyszerűen ellopta, és mini­mális dallamváltoztatásokkal felé­nekelte németül a saját albumára. A koppintás persze kiderült, hosszú huzavona után Meky is a borítóra került szerzőtársként, ennyit tudott elérni a menedzsere. De ennyiből is látszik, hogy ha külföldön szüle­tik, vagy esetleg Londonban marad a család, világhírű dalszerző lehe­tett volna belőle. Vagy ki tudja? Lehet, hogy el­nyelte volna őt a nagy angol arany­bánya, azaz odakint a sok ragyogó tehetségű dalszerző egyike lett vol­na, idehaza viszont olyan aranyásó lett, aki nemcsak rátalál a rögökre, hanem szépen megtisztítja őket és kiállítást szervez belőlük a múze­umban, ahol ő maga a tárlatvezető, hogy az érdeklődők biztosan meg­kapják a fontos információkat. Meg­szállottan gyűjtötte a lemezeket - külföldi turnéin is főleg azt várta, mikor mehet már be egy lemezbolt­ba- kamaszos lelkesedéssel és csal­hatatlan ízléssel tanult a nagyoktól, de soha egy sort sem koppintott. El­leste viszont azt, hogyan kell felépí­teni egy dalt, milyen a jó szerkezet, dallam és szöveg. Ez utóbbihoz nem annyira értett, viszont a legjobbak­­kal dogozott együtt, olyan szöveg­írói voltak mint Ján Strasser vagy Kamii Peteraj. A nyolcvanas évek elején bizony ritkaságszámba ment nálunk, ha egy dal szólt is valami­ről. És a hallgatók úgy meghatódtak ettől, meg persze a remek melódiák­(Fotó: TASR) tói, hogy az előadó antisztáralka­­ta, divatjamúlt öltözködése, hatal­mas pápaszeme sem érdekelte őket. Imádták Meky Zbirkát, aki később tudatosan rá is játszott erre az an­­tisztárságra (1984-es albumának cí­me Nemoderny chalan). O volt az első szlovák előadó, akinek sikerült legyőznie Karel Gottot a Zlaty slávik szimpátiasza­vazáson, azaz Csehszlovákia leg­népszerűbb énekese lett 1982-ben. Egy évvel előtte Marika Gombito­vával főszerepet játszott egy kulti­kussá vált tévés musicalben (Ne­­berte nám princeznú), amelynek ze­néjét az egy generációval idősebb másik pozsonyi zseni, a szlovák rock úttörője, Dezo Ursiny írta. Az­az tévedhetetlen szimattal válasz­totta ki maga mellé a legjobbakat, és lemezein, koncertjein is mindig a tökéletességre törekedett. A rendszerváltás után még köny­­nyűzenei tévéműsort is vezetett (Rythmick), amelyben külföldi le­mezeket mutatott be a szlovákiai fiataloknak. Akik még emlékez­nek erre, bizonyára egyetértenek velem, hogy Mekynek ez a szerep is jól állt, ráadásul megtanulhat­tuk tőle helyesen kiejteni az.an­golszász előadók neveit. Az újság­írók is imádták, mert okos volt, szellemes és szórakoztató, reme­kül tudott beszélni a zenéről, tör­téneteket mesélni, és olyan ha­misíthatatlan angol humora volt, ami nálunk szintén ritkaságszám­ba ment. Ezért aztán a sajtó is tele volt vele, nemcsak a rádió, anélkül, hogy különösebben menedzselte volna magát. És egy idő után az is érdekelni kezdte az embereket, amit a közéletről gondol. Prágai la­kosként 2018 márciusában ott állt a Vencel téren összegyűlt tömeg előtt, amely kormányváltást köve­telt Szlovákiában a Kuciak-gyil­­kosságra reagálva. Teljesült két nagy álma: találkoz­hatott Paul McCartney-val, és dol­gozott az Abbey Road stúdióban, amelyet a Beatles tett híressé. Elő­ször csak egy dalt rögzített ott, leg­közelebb már egy dupla albumot. Kevés halottól búcsúzik országa államfője. Zuzana Caputová valami olyasmit mondott, hogy fiatalkori emlékeink örökre összekapcsolód­nak Zbirka dalaival. És kevés ha­lálhírre reagál műsorváltozással a köztévé, legutóbb talán Milan Lasi­­ca volt ilyen „fontos halott”. Szerda éjjel az STV leadta a Zlaté őasy be­szélgetős műsor egyik 2017-es ré­szét, ahol Zbirka volt a meghívott vendég, Lasica pedig az állandó résztvevő. Nagy tervei voltak, szerette volna megünnepelni jövőre a 70. születésnapját - új dalokat, turnét ígért. A sors azonban közbeszólt. De így is teljes életművet hagyott maga után, még évtizedekig jól el­leszünk vele... A legjobb játékfilm díját vitte el az Apró mesék Kaliforniában Kerekes Vica és Szabó Kimmel Tamás (Fotó: Vertigo Distribution) RÖVIDEN Spanyol regény Puskás Ferencről Budapest. Második élet címmel magyarul is olvasható az a kötet, amelyet a spanyol Dániel Entri­­algo, a Forbes magazin madridi újságírója írt az Aranycsapat, a Honvéd, majd a Real Madrid egy­kori kiváló labdarúgójáról. A könyv Spanyolországban már a 2018-as első megjelenésekor nagy sikert aratott, most pedig Puskás Ferenc halálának közel­gő 15. évfordulójára (november 17.) elkészült a magyar fordítása is. A könyvet a budapesti Cervan­tes Intézetben mutatták be a héten, ahol a szerző, Dániel Entrialgo el­mondta, azért választotta a regény műfaját, mivel Puskásnak nagyon eseménydús élete volt, mely ka­nyargós folyóként szelte át a 20. századot. Elárulta azt is, hogy a cselekmény három szálon fut. Egyrészt Puskás fordulatokban gazdag magánéletét, másrészt a sport, a futball fejlődését, valamint ezen keresztül az európai történe­lem döntő pillanatait is bemutatja. „Nem egy fikciós regényről van szó, a történések kilencven-ki- i lencvenöt százalékban valós ese­ményeken alapulnak, a párbeszé­­j dek azonban regényes formában lettek megírva” - fogalmazott a szerző, aki a borítóra írt ajánló­jában felhívja a figyelmet arra, hogy művében megelevenednek a második világháború borzalmai, a kommunisták teljhatalma, az j '56-os forradalom keltette remé­nyek és csalódások, a spanyolor­szági fejezeteken keresztül pedig a Franco-korszakba is bepillantást nyerhetnek az olvasók. Puskást legendának tartják Spanyolországban, ahol a remek ballábás labdarúgókat máig Pus­­kitának becézik. Az 1971-ben Vitoriában született Dániel Ent­rialgo szerző-újságíró a „vintage futball” megrögzött rajongója. Az utóbbi két évtizedben számos napi- és hetilapnál dolgozott és publikált. 2007-ben tevékeny részt vállalt az Esquire magazin spanyol változatának megalapí­tásában és elindításában, majd a kiadvány főszerkesztő-helyettese lett. Jelenleg a Forbes magazin munkatársa. A Puskás az első re­génye. (MTI) Fesztiválkedvenc alkotás Szász Attila 2019-es roman­tikus szálhámosfilmje, mely legutóbb a kaliforniai Ojai Fil­mfesztiválon zsebelt be egy díjat. Aki nem kapta el annak ideján a szlovákiai mozikban, most online is megnézheti. Az Ojai Filmfesztivál közel száz alkotást mutatott be az amerikai kö­zönségnek november elején, és az Apró meséknek a legjobb játékfilm díját ítélték oda. A fesztiválon vetí­tett filmek a napokban online is el­érhetőek, de az Apró meséket a FIL­­MlO-n, a Magyar Nemzeti Filmin­tézet streaming platformján is meg tudjuk nézni. A film kiemelkedő színészeket vo­nultat fel: a főszerepeket Kerekes Vi­ca, Szabó Kimmel Tamás és Molnár Levente játsszák. Szász Attila mo­zifilmje az elmúlt időszakban sok nemzetközi fesztiválra kapott meg­hívást, Várna, Parma, Izmir, San Jó­sé, Berlin és Avanca szemléin kapott díjakat. Nem először szerepelt az Ojai Filmfesztiválon Szász Attila, 2005-ben a Most látszom, most nem lát­szom című rövidfilmjét is díjazták. Az Apró mesék folytatja fesztivál­­kőrútját, idén még Floridában, Alasz­kában, Kijevben is versenybe száll. A történet közvetlenül a II. világ­háború után játszódik, amikor zűr­zavar és bizonytalanság uralkodik Magyarországon. Egy szélhámos megpróbál hasznot húzni a zavaros időkből, és amikor menekülnie kell Pestről, egy titokzatos nő és a fia nyújt számára menedéket az erdő mélyén. Miközben háborús démonjaival vi­askodik, szenvedélyes szerelmi vi­szonyba keveredik a nővel, akinek a férje bármelyik nap hazatérhet a frontról. A történelmi korszak ihlette a film stílusjegyeit, a western és a film noir hangulatát. (hk, mti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom