Új Szó, 2021. november (74. évfolyam, 252-275. szám)
2021-11-09 / 258. szám
www.ujszo.com | 2021. november 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Houston, baj van! Amikor öt másodpercen múlik az ember élete Több százan szenvedtek sérüléseket és nyolcán meghaltak azon a houstoni fesztiválon, amelyet a város híres szülötte, Travis Scott rapsztár alapított. A legfiatalabb áldozat csupán tizennégy éves, őt is agyontaposta a tömeg a nagyszínpad előtt. A fesztiválozók átlagéletkora nem haladta meg a 30 évet, a sérültek is többnyire tinédzserek, akiket talán először engedtek el szüleik egy fesztiválra, ezért félhetően nem tudták, hogyan kell viselkedni ilyen helyen. Nem a példás magaviseletre gondolok, hanem mondjuk arra, hogy mi a teendő, ha hömpölygő tömegbe kerülünk, amely elsodor minket. Ha elveszítjük az egyensúlyunkat és a földre kerülünk. Ha nem kapunk levegőt. Hogyan kell jelezni, ha segítségre szorulunk? Ezeket a dolgokat sehol nem tanítják, pedig ott kellene lenniük minden tömegrendezvény honlapján. Ezek után talán ott is lesznek. Az első és legfontosabb szabály, hogy ha földre kerülünk egy koncerten, azonnal próbáljunk meg felállni, mert öt másodperc alatt kettenhárman is ránk zuhanhatnak, és akkor már nehezebb lesz. Ezt a saját bőrömön tapasztaltam 24 évvel ezelőtt egy Faith No More-koncerten a Sziget Fesztiválon, akkor éltem át először halálfélelmet. Egy zsúfolt helyen gyakorlatilag bármi okozhat tömegpánikot, főleg, ha tapasztalatlanok a nézők, mint amilyen én voltam akkor. Csak a körülöttem lévők lélekjelenlétének köszönhetem, hogy nem történt baj, de azóta sosem megyek középre, mindig az embermassza széléről nézek koncertet. A biztonságiak nem véletlenül állnak háttal a színpadnak. Nekik egyebek mellett az a dolguk, hogy figyeljék a tömeg mozgását, és ha veszélyhelyzetet észlelnek, azonnal cselekedjenek. A tapasztalt fesztiválozók általában a levegőbe emelik és kézről kézre adva „kiszörföztetik” a tömegből azt, aki elájul. Az egészségügyi bázisokon dolgozók pedig folyamatosanjárkálnak a tömegben, legalábbis ezt írja elő a legtöbb szabályzat, hozzátéve, hogy „amennyiben ez lehetséges”. Houstonban valószínűleg túl sokan zsúfolódtak össze egy színpad előtt és a hátul állók előbbre akartak jutni, ezért taszítottak a masszán, dominóeffektust idézve elő. Azaz a megnövekedett nyomás hatására az egymás hegyén-hátán állók tehetetlen szalmabábokként dőltek el. Aztán eltelt az a bizonyos öt másodperc. A helyszín befogadóképessége hivatalosan ötvenezer fó volt, pontosan ennyi jegyet adtak el a szervezők, azaz telt házzal büszkélkedhettek. Az Astroworld ugyanis egy igazi sikertörténet. Amerikában és Angliában is bevett szokás, hogy híres előadók, zenekarok saját maguknak szerveznek fesztivált, ahol ők a legnagyobb attrakció, és csak az általuk meghívott kollégák lépnek fel. Houstonban mind az ötvenezer fiatal Travis Scottrajongó volt, az ő koncertjén mindenképp ott akartak lenni. Azaz hiába fértek el „matematikailag” kényelmesen a helyszínen, a színpad előtti terület kicsinek bizonyult. Friss hír, hogy egy fesztiválozó már be is perelte a rapsztárt, valamint a Live Nation koncertszervező céget, amely a biztonsági személyzet egy részét adta. A fiatalember egymillió dolláros kártérítést követel, azt állítva, hogy a tragédia előre látható volt és megelőzhető lett volna, ha a szervezők nem a minél nagyobb nyereségre hajtanak. (Kotrha) Ördögi kör HEGEDŰS NORBERT m van az ősz, itt van újra, Koronával, betegen, Tudja Isten, hogy mi okból, Elegem van, elegem. Itt tartunk, kedves olvasó, a járvány újabb szezonjában. Már Petőfi Sándor verseit gyalázom meg, mert már én is unom, hogy semmit nem tanultunk az elmúlt másfél év során, és ugyanott vagyunk, ahol tavaly ősszel tartottunk. Miközben a világ szerencsésebb részein az átoltottságnak köszönhetően az élet gyakorlatilag visszatért a normális kerékvágásba, nálunk a parlament azon lamentál, hogy be merjék-e vezetni az újabb szigorításokat, miközben önjelölt „hősök” csoportjai lidles kasszásnéniket terrorizálnak. Amikor alapiskolás voltam, a történelemtanárunk a legelső órán felíratott velünk egy latin mondatot a történelemfuzet első oldalára: „História est magistre vitae”, avagy „A történelem az élet tanítómestere”. Varázslatos élmény volt, ez a rövid latin mondat mintha ajtót nyitott volna egy teljesen új világra, mely tele van titkos tudással és rejtett bölcsességgel. Ettől fogva érthető módon a történelem lett a kedvenc tantárgyam, és abban a szerencsés helyzetben voltám, hogy kiváló tanáraim voltak az általános és középiskolában, majd az egyetemen is. Megértem, hogy van, aki nem rajong a múltról szóló vaskos, hosszú könyvekért, de ezt a rövidke mondatot mindenkinek ismernie kell. Mert mi a történelem? A múltunkról szóló történetek összessége? Csakhogy ezeket a történeteket elemezni kell, elkülöníteni az igaz forrásokat a megtévesztőktől, kritikusan szemlélni a hagyományt, összefüggéseket keresni egymástól távol eső eseményekben. A történelem igazi ismerete elsősorban gondolkodni tanít, messze nem a dátumok magolásáról szól. És hajói csináljuk - hajó tanáraink vannak akkor egy olyan skillset birtokába jutunk, mely a mindennapi életben is életbevágó fontosságú, ami elkerülhetővé teszi, hogy megismételjük a múlt hibáit, amivel könnyen átláthatjuk a közéletet mérgező hazugságokat, és amitől joggal retteg minden politikus. Ezekhez a képességekhez persze nemcsak a történelmen keresztül lehet eljutni, az analitikus gondolkodás efféle módszereihez elvileg bármely tantárgyon keresztül elérhetünk, de sok múlik a tanáron és a befogadón is. Ezért különösen fájdalmas látni, ami a koronavírus körül zajlik ebben az országban, és hogy idén ősszel majdnem ugyanott vagyunk, ahol tavaly ilyenkor tartottunk. Tavaly még letolt gatyával és antigéntesztekkel álltunk a vírussal szemben, de ma már elérhető az ellenanyag és mégis ugyanott tartunk. Most elkezdhetnék megint mutogatni a politikusokra, akik igen, hibásak, de közülük sokan csak a tömeg hangját visszhangozzák. Vannak helyzetek, problémák, kihívások, amelyekkel szemben az egyén önmagában tehetetlen. Beleadhat mindent, mindent jól csinálhat, bele is szakadhat: egymaga egyszerűen kevés ahhoz, hogy eredményt érjen el. A mai kor sajnos az ilyen kihívásokról szól: ilyen a klímaválság, a migrációs krízis és a koronavírus-járvány is. Hiába spórol és szelektál a népesség fele, ha a többi tovább pazarol, hiába viselkedik az ország fele elfogadóan a menekültekkel szemben, ha a másik fele gyűlölködik, és hiába oltatja be magát két és fél millió ember, ha ugyanennyi nem hajlandó rá. A félmunka eredménytelen, a következményeket pedig mindenki megszenvedi. A történelem itt is segít, még akkor is, ha itt valójában precedens nélküli kihívásokat kell megoldanunk. Tanulhatnánk az előző évekből, a saját hibáinkból, élhetnénk az új lehetőségekkel. Az nyilvánvaló, hogy a dolgok nem haladnak jó irányban, tehát valamin változtatni kell. História est magistra vitae. De csak ha hajlandók vagyunk tanulni. A Tudomány Segít társaság támogatja az oltatlanok korlátozását A tudósok által létrehozott, A Tudomány Segít társaság nyílt levélben szólított fel mindenkit, hogy oltássá be magát, és leszögezte, hogy támogatja a kormány járványügyi tanácsának javaslatait, hogy korlátozzák a beoltatlanokat, és juttassák előnyhöz az oltottakat. Közöljük a kutatók felhívását. „Máris veszélybe került a kórházak működése, ami az egész társadalmat sújtja. Elértük kapacitásaink határát, ráadásul az előző járványhullámok óta tovább csökkent a nővérek és orvosok száma, és már most kimerültek. A feladatunk most az, hogy valahogy megosszuk a kórházakra nehezedő terheket a mostani hullám tetőzésekor. Éppen ezért támogatjuk a járványügyi szakértők javaslatát, a járványügyi előírások módosítását. Ezek egyrészt szigorítják a szabályokat a legnagyobb veszélyben levők számára - ők azok, akik nincsenek beoltva és még nem estek át a betegségen. Másrészt enyhébb szabályokat jelentenek a beoltottak számára, mivel ők kisebb veszélynek vannak kitéve. Ezek a változások lehetővé tennék, hogy az egész ország, bár korlátozott üzemmódban, de működjön, és sokaknak ez a gazdasági túlélést jelentené. Ugyanúgy kulcsfontosságú, hogy mindenki kéije a harmadik oltást, fél év elteltével a második után. Főleg az időseknél csökken idővel az ellenanyagok szintje a szervezetben, de a harmadik dózis több mint 90 százalékos védettséget ad a delta variáns ellen. Az oltás egyelőre az egyetlen megoldás, és a visszaút a normális élethez. Dániában, Spanyolországban, Portugáliában, Franciaországban és más országokban is visszatért az élet a normális kerékvágásba, köszönhetően a magas átoltottságnak és főleg az idősek magas átoltottságának. A másik oldalon ott van Oroszország, Bulgária, Románia, ahol az átoltottság alacsony, a kórházi ellátás összeomlott, szenved a gazdaság és az egész társadalom. Szlovákia e két csoport között van, a lakosság fele kapta meg a vakcinát. De az itteni adatok is világosak: az oltás védelmet ad. A kórházba kerülők elsöprő hányada nincs beoltva, a beoltottak közül pedig főleg az idősek, más betegségekben is szenvedők kerülnek kórházba, akiknek le van gyengülve a szervezete, vagy eleve gyenge az immunrendszerük. Az oltás hatékonyságát a többi országból érkező fertőzési és halálozási adatok is egyértelműen igazolják. Ha az oltás nem kívánt mellékhatásai miatt aggódik - melyek világszerte elenyészőek-beszélje meg orvosával, akár több orvossal, hogy van-e bármi alapja a félelmeinek. Az oltást össze sem lehet hasonlítani azzal, amekkora veszélyt a megfertőződés és a harmadik hullám jelent. Az oltást elutasítók gyakran érvelnek azzal, hogy a magas átoltottságú országokban is sok beoltott kerül kórházba. Ez igaz, és egyben teljesen logikus is. Ezekben az országokban ugyanis már sokkal kevesebb a beoltatlan ember, és feltehetően átestek a betegségen. A beoltottak között pedig sok az olyan, akinek eleve gyenge az immunrendszere, ezért kerül kórházba, és oltás nélkül szinte biztosan meghalna. Ha ez paradoxonnak tűnik, elég egy példa a közlekedésből. Nagyon sokan halnak meg az utakon úgy, hogy használták a biztonsági övét. Ez azonban nem arra bizonyíték, hogy haszontalanok a biztonsági övék. Ha mindenki becsatolná, akkor a közúti balesetek összes áldozata becsatolt övvel halna meg. De sokkal kevesebb lenne a halálos közúti balesetek száma. Annak érdekében, hogy elkerüljük a kórházak összeomlását és a megakadályozható halálesetek számának megugrását (és itt nem csak a Covid-19-ről van szó), mindenkit felszólítunk a járványügyi intézkedések betartására, az oltatlanokat pedig arra, hogy haladéktalanul kérjék a vakcinát.” (úsz)
