Új Szó, 2021. október (74. évfolyam, 226-251. szám)

2021-10-22 / 244. szám

www.ujszo.com | 2021. október22. KULTÚRA 9 Időzsaruk, mesterek és főtitkárok Tartalmas és mutatós évad könyvvel ajándékozta meg közönségét az Örkény és a Katona József Színház SZABÓ G. LÁSZLÓ Színházi szezon évadkönyv nélkül? Könnyű elképzelni, nehezebb lenne beletörődni. Az elmúlt években ugyanis megszoktuk, a három élvonal­beli budapesti színház, az Örkény, a Katona József és a Radnóti szeptemberben ezzel várja nézőit. Nem olcsó mulatság egy ilyen ki­advány. Évadkezdéshez azonban értékes ajándék. Mutatós is. Hírt ad az új bemutatókról, a készülő elő­adásokról, megismerteti velünk a társulat új tagjait, hangot ad a szín­ház igazgatójának, és minden évben friss koncepcióra alapozva, egy-egy gondolatfoszlány vagy pár soros vallomás erejéig közelebb hozza a már ismert csapattagokat. Az elmúlt másfél év viszontagsá­gos és ínséges teátrumi időszaka után jóleső érzés ismét a kezünkbe fogni az ilyen igényesen összeállított és megszerkesztett színházi útikalauzt. Mintha házon belül, a dramaturgián csípnénk el egy-egy beszélgetést, a kulisszák mögött, az öltözők tájékán informálódnánk. Idén azonban csak két társulat rukkolt elő évadkönyv­vel. „Nem az utolsó két év volt a szín­ház aranykora - mondja rövidke be­vezetőjében Mácsai Pál, az Örkény Színház direktora. - Járvány, üres nézőterek, kilépés az online tér hi­degébe. Új színházi törvény a szak­mánk megkérdezése nélkül, az SZFE felejthetetlen nyara és ősze. 2001 szeptemberében volt az új Madách Kamara első bemutatója, a Mi újság, múlt század?. Ez volt az Örkény in­dulása. Idén tartjuk századik bemu­tatónkat. Húsz év mögöttünk, fontos év és évad előttünk.” Keresztes Gábor zenei montázsá­ra szürreális, abszurd, groteszk, közben mégis személyes álom­­szkeccsel ábrázolja világunk feldol­gozhatatlan tébolyát a színház első bemutatója, a 33 álom, s a hozzá kapcsolódó 33 változat Haydn­­koponyára című Esterházy-mű, amelyben Mozart, egy kungfumes­­ter és néhány időzsaru is megjele­nik. Az előadás két rendezője Bodó Viktor és Kovács D. Dániel. Ezt kö­veti Brecht darabja, A szecsuáni jó ember Mácsai Pál színre vitelében, Tenki Rékával Sen Te/Sui Ta sze­repében. Jövő év tavaszán Szabó Magda Az ajtó című regényének színpadi vál­tozatát, Ingmar Bergman Jelenetek a bábuk életéből című művét, Kele­men Kristóf A nemzet özvegye című darabját láthatja a közönség. Ez utóbbihoz a rendszerváltást meg­előző történelmi helyzet szolgált inspirációként. Két nő története fik­ciós keretben: ugyanannak a férfi­nak két özvegye áll a több mint har­minc év után feltárt sír fölött, és ott szembesülnek saját múltjukkal. A Szex. Újra. El. című előadás szöve­gét a színészek improvizációja alap­ján Schwechtje Mihály írta - a sze­xuális javak újraelosztásáról. A té­mát az oxfordi egyetem egyik neves kutatója vetette fel. Az évadkönyv második felében a fotográfus Krasznai Zoltán arckép­csarnokát láthatjuk. „A felkérés arra szólt, hogy próbáljam színészport­rékban, képekben megfogalmazni, hogyan élte meg a társulat az elmúlt másfél évet.” Beszédes a végered­mény. „Egy második életet kezdtem el, amibe a színészethez tartozó cse­lekvések és szándékok, mint a kö­zölni és tetszeni vágyás hátrább ke­rülnek, és marad a tiszta út az önvaló irányába” - jelenti Hámori Gabriel­la. „Talán nem lesz huszadik hul­lám” - reménykedik Patkós Márton. „Mit is játszunk ma este? - tépelő­­dik Csuja Imre. - Tótékat vagy Fals­­staffot?” Aztán bevallja: „Ihaj­­csuhaj, sose tanulom meg!” Térey János Káli holtak című re­gényének színpadi változatával és a népszerű skandináv drámaíró, a dán Line Knutzon Mesteremberek című kortárs vígjátékával kezdte el az új évadot a Katona József Színház. Iz­gul Máté Gábor, a társulat igazga­tója: „Reméljük, az évad folytatásá­ra tervezett előadásainkat is bemu­tathatjuk közönségünknek.” Azok pedig a következő darabok lesznek: Brian Friel átiratában a turgenyevi Apák és fiúk, amely két nemzedék szembenállásáról, ideológiai vitái­ról, megalkuvásairól és elfojtott vá­gyairól szól. Rendező: Ascher Ta­más. A magány nyolc hangját hall­hatjuk majd a Tamóczi Jakab irá­nyítása alatt készülő Melancholy Roomsban, amelyhez az európai kultúra archetipikus alakjai és tör­ténetei, az elmúlt időszak közös tra­umái szolgálnak alapul. Kárpáti Pé­ter dokumentumabszurdját, a Moszkva-Peking Transzszimfóniát Novák Eszter viszi színre. A darab indítógombja Venegyikt Jerofejev Moszkva-Petuski című regénye. Maratoni, egész estés kísérlet Varga Zsófia és Tamóczi Jakab trip­tichonja, az Isten, haza, család, amely egy népes família elhallgatá­soktól és félreértésektől terhes tör­ténetét követi végig. Decemberi be­mutató lesz a Teremtmények, amely Mary Shelley Frankenstein című re­génye alapj án születik. Spiró György Főtitkárok című, a 20. század má­sodik felének magyar történetét megidéző darabját Zsámbéki Gábor rendezésében jövő év tavaszán mu­tatja be a színház. Ezt követi majd a Jerma, Lorca „terméketlenségi thrillere” Székely Kriszta rendezé­sében, Borbély Alexandra címsze­replésével. Horváth Judit fotói a Nagytétényi­fennsíkon készültek az évadkönyv­be. Ott, azon a szakaszon, ahol a tár­sulat tagjai önkéntes hulladékelta­karítást folytattak. Az égető társa­dalmi kérdésekre reagáló és reflek­táló Katona József Színház csapata ezúttal az autókból kihajított sze­métre, vagyis a környezet- és termé­szetvédelem fontosságára hívja fel a figyelmet. Kesztyűben, műanyag zsákkal a kezükben úton-útfélen gyűjtik a hulladékot a színészek. A képek pedig egytől egyig arról ta­núskodnak: jól végezték munkáju­kat. Ez hajtja őket a színházcsiná­­lásban is. A jól végzett munka iránti örökös vágy. A szerző a Vasárnap munkatársa Széthulló világunk cserepeinek összerakója Komoly kihívás egy ilyen gazdag életműből válogatni (Fotó: Somogyi Tibor) JUHÁSZ KATALIN Pozsony. Tegnapelőtt nyílt a Bramer-kúriában, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában Duncsák Attila retrospektív kiállítása, amelyet tavaly, a művész 80. születésnapjára terveztek, de a pandémia közbeszólt. Az Ungvárról származó művész a Szentpétervári Iparművészeti Főis­kolán üveg és kerámia szakon vég­zett 1967-ben, de - részben az ott­honi technikai feltételek hiánya mi­att - fokozatosan a festészet felé for­dult. Negyvenkét évesen, 1982-ben költözött családjával Kassára, ez a döntés a szabad alkotás lehetőségét is megteremtette számára. „Csendes kitartással megváltoztatta életét, de ugyanolyan csendes kitartással megtartotta jogát az álmaihoz, egy megálmodott világhoz. Almai tele vannak jelentésekkel, szimbólu­mokkal, asszociációkkal, melyek­nek jó része érthető egy másik, eu­rópai kultúrájú ember számára is” - írja róla Kubicka Kucsera Klára művészettörténész. Duncsák Attila a színeket és for­mákat illetően is merész kontrasz­tokat használ. Képein figuratív ele­mek keverednek foltokkal, a kom­pozíciók mégis harmóniát áraszta­nak. Egészen sajátosan alkalmazza a kollázstechnikát. Első ránézésre ek­lektikusnak tűnő művei valójában alaposan kidolgozottak, mélyek, és afféle törött tükrökként funkcionál­nak, emlékeket ébresztve a szemlé­lőben, amellett, hogy vizuális felad­ványokként is funkcionálnak. Olya­nok, mint az agyunk mélyéről feltö­rő, színekből, formákból, képekből álló emlékezetkollázsok, melyek egy-egy cím kapcsán (Az én szín­házam, Karnevál, Shopping) bevil­lannak. Mintha állandóan figurali­­tásra törekedne, ám valaki mindun­talan összerázná a kirakójáték apró elemeit. De úgy is lehet értelmezni ezt a munkamódszert, hogy egy' összetört világ cserepeiből új vilá­got alkot. Kollázsai mögött ott lapul a szintetizálás vágya, az értékek megőrzésének szándéka. A mostani pozsonyi kiállítás ké­peinek kis helyen kellett elférniük, nem irigylem Feke Arnold kurátort, mert komoly kihívás egy ilyen gaz­dag életműből válogatni. Az egyes korszakok csak villanásszerűen je­lennek meg, kezdve nagymamája portréjával, amelyet alig húszévesen festett, és befejezve a védjegyévé vált „kultúra-kollázsok” lecsupa­szított változataival, amelyek idén születtek. Arra viszont tökéletesen alkalmas ez a kamaratárlat, hogy felkeltse az érdeklődést Duncsák Attila művészete iránt. Aki nem mellesleg a legköltőibb lelkületű festő - legalábbis így mutatta őt be a kiállítást megnyitó Szaszák György újságíró, a kassai festők szakavatott ismerője, aki több évtizedes mély barátságot ápol a művésszel. Duncsáknak leginkább Márai Sándor művei segítettek kassaivá válni, az ő szellemi örökségét külö­nösen fontosnak tartja. A városhoz való kötődése azonban nem egyenlő a lokálpatrióta kritikátlan rajongá­sával. Kassa „festői” utcái több ké­pén megjelennek, de itt-ott bevillan a számára meghatározó Szentpéter­vár, Észak Velencéje, illetve a való­di Venezia karneváli forgataga is, és a maszk mint szimbólum. Szaszák György szerint illenek rá Ady sorai is: „Vagyok, mint minden ember: fenség,/Eszak-fok, titok, idegen­­ség,/Lidérces, messze fény, /Lidér­ces, messze fény ./De, jaj, nem tudok így maradni,/Szeretném magam megmutatni,/Hogy látva lássanak, /Hogy látva lássanak.” Az Evokáció című kiállítás január 31-ig tekinthe­tő meg. RÖVIDEN Színház és kiállítás az NFG Klubban Dunaszerdahely. Igényes programokkal várja az érdeklő­dőket a dunaszerdahelyi NFG Klub a hétvégén. A látogatók ma este a Budai Komédiások ven­dégelőadásában láthatják Az ötször született fiú című vígjá­tékot. A darab egy színházi pró­bafolyamatba enged betekintést, az alkotók és egyben szereplők, Majorfalvi Bálint és Téglás Márton szemszögéből. Az évad első kiállítása holnap nyílik, mely egy fiatal képzőművész, Peck Arnold munkáit mutatja be. Peck Arnold kép- és terve­zőgrafikus szakon tanult Ka­posváron és Budapesten, nyo­matait, rajzait és festményeit pont a tervezőgrafikai látásmód határozza meg. A most nyíló Hangyaboly című kiállítás a nyüzsgés, a személytelenség, és a folytonos ismétlődés motívu­maira épül. A tárlatmegnyitó este nyolc órakor kezdődik, a zenei aláfestést Vinnie Lonely biztosítja. Érdemes máskor is odafigyelni a klub kínálatára, számos minőségi koncerttel és izgalmas programmal várják az érdeklődőket. (hk) “ m i rVo titmi't7Tt‘<Tt> i~ , - wi^KÉIitfRfla Ónodi Eszter kertészkedett a lezárások idején (Fotó: Krasznai Zoltán)

Next

/
Oldalképek
Tartalom