Új Szó, 2021. október (74. évfolyam, 226-251. szám)

2021-10-06 / 230. szám

NYILVÁNÍTSUK KI idősebbek iránt! tiszteletünket az O któber hagyomá­nyosan az idő­sek iránti tisztelet hónapja, amikor rendszerint a helyi önkor­mányzatok különböző programokkal tisztelik meg a szeniorokat. Sajnos a ko­­ronavírus-járvány miatt szá­mos rendezvény nem, vagy csak korlátozott formában valósulhat meg. A lényegen azonban ez nem változtat: akár vannak nyilvános ren­dezvények, akár nincsenek, mi mindenképpen meg­emlékezhetünk a szép kort megélt szeretteinkről, és kinyilváníthatjuk megbecsü­lésünket irántuk. SZENIOROK A KÖZÉPPONTBAN Manapság a szeniorok a leggyengébb, a leginkább kiszolgáltatott és a szegény­ség által legjobban veszé­lyeztetett csoportok közé tartoznak. Mivel a társada­lom nemcsak Szlovákiában, hanem külföldön is folya­matosan öregszik, egyre több a nyugdíjas, az utóbbi években az öregedés és az időskor fokozatosan a figye­lem középpontjába került. Az idősebbeknek nemcsak megfelelő életkörülmények­re, magasabb járandóságra van szükségük, hanem arra is, hogy ne veszítsék el az életkedvüket, fontosnak és hasznosnak érezzék magu­kat, hogy éreztessék velük, továbbra is szükség van rájuk, az életüknek van ér­telme. Ugyanakkor a szenio­roknak is tudatosítaniuk kell: az öregedés az élet szerves része, s a magasabb korral és a nyugdíjjal az élet nem ér véget. Aki akar és teheti, továbbra is dolgozhat, vagy eljenkezöleg, jól kipihenheti magát, esetleg utazgathat, a hobbijának hódolhat, végre olyasmivel foglalkozhat, amit mindig is szeretett volna, de korábban nem volt rá ideje. A nyugdíjasévekre tanácsos előre felkészülni - készíthe­tünk tervet, a nyugdíjba vo­nulás után mivel szeretnénk foglalkozni. Nem árt anyagi­lag is előre bebiztosítani ma­­gukankat - néhányan meg is próbálják például úgy, hogy még a produktív éveik alatt kiegészítő nyugdíjbiztosítást létesítenek, vagy a pénzüket úgy fektetik be és kamatoz­tatják, hogy abból és a ha­vonta folyósított nyugdíjból szeniorként vizsonylag jól tudjanak élni. KORONAVÍRUS ÉS MAGÁNY A koronavírus mindany­­nyiunk életére kihatott. Az illetékesek távolságtartásra, a személyes kapcsolatok korlátozására, otthon mara­dásra szólítottak fel, és sokan mindezt szó szerint értelmez­ték. Még a nyugdíjasévekre jól felkészült, aktív szeniorok is kevesebbet mozogtak, többet tartózkodtak otthon, alig találkoztak másokkal. A kijárási korlátozások miatt egy teljesen új életritmushoz kellett hozzászoknunk, amitől könnyen magányosnak érez­hettük, érezhetjük magunkat. Sokan hónapokat töltöttek a négy fal között, néhányan teljesen egyedül, és ez a tár­sadalmi és szociális elszige­teltség és a bizonytalanság érzése fokozott stresszt és sú­lyosabb esetben depressziót is okozhatott. A szeniorokra ez különösen érvényes. Idős családtagjainkat eb­ben a bonyolult időszakban sem szabadott és továbbra sem szabad magukra hagy­ni! Pszichológusok szerint akkor beszélünk magányról, amikor az egyén ürességet, elhagyatottságot, kirekesz­tettséget érez, amikor azt éli meg, hogy senkije nincs. TARTSUK A KAPCSOLATOT! Manapság rengeteg mo­dern eszköz áll rendelke­zésre, melyek segítségével tarthatjuk a kapcsolatot egymással. Rendszeresen telefonálhatunk, videóhívá­sokat csinálhatunk, csetel­­hetünk. A nagyszülők a WhatsApp vagy a Skype közvetítésével minden nap játszhatnak az unokákkal, mesét olvashatnak nekik, beszélgethetnek. Ezen kívül ki lehet próbálni a virtuá­lis társasjátékokat is, lehet | online sakkozni, kártyázni stb. Az internet segítségével távoli tájakat járhatunk be, virtuális városnézéseken vehetünk részt, s néhány múzeum, képtár kiállítása is hozzáférhető a világhálón keresztül. Ha pedig az aktu­ális korlátozás éppen nem tiltja, hogy találkozzunk, és | biztonságosnak ítéljük meg, akkor menjünk együtt sétál­ni a friss levegőn! Ez min­denkit jobb kedvre deríthet. Idős hozzátartozóinkkal, szeretteinkkel mindenkép­pen rendszeresn érzékel­tetni kell, hogy fontosak szá­munkra! (sza) 10 2021. Október 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom