Új Szó, 2021. október (74. évfolyam, 226-251. szám)

2021-10-05 / 229. szám

www.ujszo.com | 2021. október 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A fagyi visszanyal Az angolok öltönyös állásra vágynak, addig meg elég a segély is JUHÁSZ KATALIN oris Johnson rájött az angliai benzinhiány oká­ra. A kormányfő úgy fo­galmazott egy BBC- inteijúban, hogy a brit fuvarozó vál­lalatok évtizedekig nem fejlesztették a kamionos pihenőhelyeket, nem ja­vították a munkakörülményeket és nem emelték a béreket. Ehelyett jó­részt a keleti EU-tagországokból ér­kező, „nagyon keményen dolgozó” munkavállalókra hagyatkoztak, akik ilyen feltételekkel is hajlandók voltak elvégezni ezt a munkát. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a ka­­mionsoföri állás jelenleg nem vonzó Nagy-Britanniában, úgyhogy most nincs, aki elszállítsa a benzint a töl­tőállomásokra. Nyilván az sem segített a szakma vonzóvá tételében, hogy egész Eu­rópa láthatta, amikor januárban a brit kormány hagyta a hidegben, élelem és tisztálkodási lehetőség nélkül na­pokig a határon rostokolni a sofőrö­ket. Szerintem ezzel azok kedvét is elvették, akik addig esetleg fontol­gatták a szakmaváltást. Az angolok a korábbi évszázadok során hozzászoktak, hogy a gyarma­taikról „importált” munkavállalók hajlandóak rossz munkakörülmé­nyek között, alacsony bérért is dol­gozni, és ezt a rossz szokásukat az unión belül is megtartották. Akijárt Angliában, láthatta, hogy a fizikai munkákat többnyire ázsiai, afrikai és kelet-európai bevándorlók végzik. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, emelni kellene a béreket és jobb munkakö­rülményeket kellene teremteni - nem csak a fuvarozóknál. A pizzafutár, az éttermi mosogató, az au pair (azaz háztartási cseléd), a takarító és még nagyon sok állás jelenleg szintén „nem vonzó” az Egyesült Királyság­ban, mert ezekben a szektorokban is 12 órát dolgoztatták eddig a kelet­európaiakat, egy brit polgár átlagfi­zetésének harmadáért. A kialakult helyzetnek persze ket­tős oka van. Egyrészt a kapzsi fuva­rozó cégek olyan keveset fizettek, hogy csak szegényebb országok pol­gárai vállalták ezt a munkát. Más­részt a helyiek ma is inkább öltönyös, irodai állásra vágynak, és amíg nem találnak ilyet, addig szépen megélnek a segélyből - melynek összege gyakran több, mint egy kelet-európai munkabére. Úgy tűnik, a brexitnépszavazás előtt elfelejtették felmérni, hogy a két-három éves átmenet alatt mely szektorokban lehet (az említett okokból) munkaerőhiányra számíta­ni. Azt sem mérték fel, hol kell javí­tani a munkakörülményeket és/vagy mely szakmákban kell keretszámo­kat biztosítani arra, hogy a munkaerő ne áramoljon el olyan mértékben, ami káros az ország gazdaságára nézve. Ezeket a számokat már a nép­­szavazási kampányban nyilvános­ságra kellett volna hozni, hogy a nép ennek fényében tudjon voksolni a maradás vagy a kiválás mellett. Szó­val a fagyi most visszanyal. De van az éremnek egy harmadik oldala is. A kelet-európai munkavál­lalók legtöbbször olyan kétségbeejtő helyzetből érkeztek, hogy bármit el­vállaltak. Alig, vagy egyáltalán nem beszéltek angolul, nem ismerték a jogaikat, szerződéskötés előtt nem fordultak a szakszervezethez, nem tájékozódtak, elfogadták azt is, hogy a munkaadók nem jelentik be őket, és a helyi bérviszonyok szerint járó fi­zetés harmadával is beérték. Kiszol­gáltatott helyzetben voltak, ám ez egyáltalán nem érdekelte a kormányt — sem a mostanit, sem az előzőt. Mert hiszen a brit gazdaság szárnyalt. Pél­dául volt olcsó áru, olcsó szállítással. Az Európai Unióból való kilépés után tehát újratervezésnek kell(ene) következnie, méghozzá minél gyor­sabban. Mert amit most látunk, az sajnos csak az első évad első epi­zódja... (Kotrha) Kinek a kormánya? MOLNÁR IVÁN Becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy hü leszek a Szlovák Köztársasághoz. Kötelességeimet a polgárok érdeké­ben teljesítem - hangzik a szlovák kormánytagok hivatali es­küje. De valóban a mi érdekeinket szolgálja a jelenlegi kor­mány? És ha nem, akkor mégis kinek próbál a kedvében járni? A forgatókönyv mindig ugyanaz, csak a szereplők változnak. Ha a nyugdíjasoknak, a gyerekeket nevelő családoknak, az egyszerű alkalma­zottaknak folyósított támogatásokról kell dönteni, a kormány patikamér­legen mér, és látszik, hogy minden egyes cent kiadása fájdalmat okoz neki. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben a kisvállalkozók sem. A kaotikus járványügyi megszorítások hatalmas károkat okoztak az összes ágazatnak, miközben a nekik juttatott állami támogatások inkább csak a kormány rossz lelkiismeretének a megnyugtatását szolgálták, mintsem a vállalko­zókat. így nem csoda, hogy több ágazatban katasztrófa fenyeget. A ven­déglátósok több mint fele attól tart, hogy ha a kormány az eddigihez ha­sonló ütemben „támogatja” őket, a következő hullámot nem éli túl a vál­lalkozásuk. Egyre súlyosabb a helyzet több mezőgazdasági és élelmiszer­­iparban is. Mindeközben pedig Igor Matovic pénzügyminisztériuma azzal büszkélkedik, hogy tavaly ajárványhelyzet ellenére csaknem ugyanakko­ra összeget sikerült kisajtolnia az adófizetőkből, mint egy évvel korábban, és azzal számol, hogy idén és jövőre tovább növeli az adóbevételeket. Ám ha nem a családok, a nyugdíjasok, az alkalmazottak vagy a kisvál­lalkozók érdekeit szolgálja a kormány, akkor mégis kiét? Akad még vala­ki, aki büszkén szavazna rájuk? Nos, talán nem meglepő, hogy a tavaly ta­vasszal felálló kormány hanyatt-homlok igyekezett megszabadítani a pénzintézeteket az általuk fizetett banki különadótól, aminek mára meg is lett az eredménye. A jegybank friss jelentése szerint a hazai bankszektor összesített nyeresége az idei év első hét hónapjában a tavalyihoz képest megduplázódott, és a világjárvány ellenére 2016 óta nem látott szintre ug­rott. A bankok korábban éppen a különadóra hivatkozva növelték az ügy­feleik által fizetett díjakat. Idén ugyan már nincs különadó, a banki díjak ennek ellenére csaknem 9 százalékkal nőttek, szép hozamot biztosítva a külföldi részvényeseknek. Ez utóbbiak egész biztosan nem panaszkodnak arra, hogy a kormány nem szolgálja az érdekeiket. A probléma csupán az, hogy míg nekik - a kormánynak köszönhetően - egyre több pénzük van, a választójog továbbra is a mi kezünkben van. Persze, nem állíthatjuk, hogy bankárokkal, vagy inkább a pénzükkel nem lehet választást nyerni, de csak akkor, ha leszünk olyan balgák, hogy ezt hagyjuk. FIGYELŐ Nagyon mély személyi változások... Ha Peter Kovarík is úgy állt volna a dolgokhoz, mint Hamran István, ma nem dúlna háború a rendőrsé­gen - úja az előző és a jelenlegi or­szágos rendőrfőkapitányról a Sme kommentálja. Már az hihetetlen, hogy az új főnök minden eddigi mondatával egyet lehet érteni. Na­gyon helyesen „nagyon jelentős személyi változásokat” jelentett be, amit mi nyugodtan nevezzünk tisztogatásnak. A rendőri testületek megtisztításának. Hiszen hogyan is lehetne megtisztulás olyan embe­rekkel, akik hosszú éveken át min­dennemű tiltakozás, undor, sőt szemrebbenés nélkül kiszolgálták Gáspárt és Kalinákot - legyenek egyébként akármilyen jó rendőrök. Napnál világosabb, hogy a rendőr­háborúhoz Kovarík (és Mikulec belügyminiszter) döntése vezetett, hogy afféle második esélyt adnak a kompromittálódott rendőrségi ve­zetőknek. A végkifejlet pedig, hogy még a NAKA négy becsüle­tes, csupán a munkáját végző nyo­mozójára is lecsaptak. Azzal is egyet lehet persze érteni, hogy Mikulec nagyobb hatáskört kér a rendőrfőkapitány kiválasztásánál: ne kavarjon ebbe bele a parlament, ha egyszer övé a felelősség. A hi­ba az, hogy Mikulecnek ez csak most jut eszébe. Persze az értéke­lés még korai, de ha Hamran sza­vai és lépései összhangban lesz­nek, akkor az új helyzet fogja bi­zonyítani, hogy mekkora baklö­vést követett el Kovarík. (úsz) Atomenergiával indulnak a mélyűr meghódítására az oroszok Oroszország több évvel megelőzi vetélytársait a nukleáris űrerőművi technológiák fejlesztésében - ezzel maga Vlagyimir Putyin orosz elnök dicsekedett el. „Az elmúlt években észrevehető előrehaladást értünk el a nukleáris űrerőművek egyedi technológiáinak kifejlesztésében. Szakértői becslé­sek szerint Oroszország ezen a te­rületen hat-hét évvel az egész világ előtt jár. Ez nagyon jó tartalék, és ezt az előnyt ki kell használni az űrhajózás területén, fel kell gyorsí­tani a fejlett technológiai megoldá­sok gyakorlati megvalósítását” — mondta Putyin. Oroszországban 2010-ben kezdő­dött a megawattosztályú atomerőmü­­vi blokk fejlesztése, amelyet a tervek szerint egy holdi és mélyűri kutatásra tervezett orbitális vontatóhajón fog­nak alkalmazni. A fejlesztést a Keldis Központ végzi. A berendezést erede­tileg 2015-re tervezték megépíteni, a vontató első repülését pedig 2018-ra, de a határidőt többször is kitolták. Zeusz űrerőmű Dmitrij Rogozin, a Roszkozmosz vezérigazgatója 2020 decemberé­ben bejelentette, hogy az orosz or­bitális atomerőmű neve Zeusz (Zevsz) lesz, és az orosz űrhajókat és űrállomásokat ilyen berendezések­kel szerelhetik fel. Idén májusban Alekszandr Blosenko, a Roszkoz­mosz fejlesztési programokért fele­lős ügyvezető igazgatója azt mond­ta, hogy az orbitális atomerőmű se­gítségével végrehajtandó első indí­tás 2030-ra várható. „A világűrben az atomenergia nélkül a mélyűr tanulmányozása le­hetetlen. Ez a kulcs a Vénuszra, a Marsra, a Jupiterre és a mélyűri bolygókra irányuló nagyszabású tu­dományos küldetésekhez. Ezenkí­vül potenciálisan akár a fejlett orbi­tális rendszerek és komplexumok energiaellátásának forrása is lehet” - mondta Rogozin. Vénusztól Jupiterig Blosenko tavaly decemberben közölte, hogy a Roszkoszmosz a Nuklon elnevezésű újrafelhasznál­ható, nukleáris meghajtású űr­vontatóhajó projektjén dolgozik. Az elképzelés szerint az eszköz képes lesz egyetlen küldetés során a Hold­tól a Vénuszig, majd a Jupiterig hasznos teherrel elrepülni, és már a szonda első indítása teljes értékű tu­dományos küldetéssé válik. A Roszkoszmosz az Avangard konstruktőrirodával szerződött le a Nuklon komplexum nukleáris erő­művi egységgel ellátott előzetes ter­vének kifejlesztéséről. Az ürkomp­­lexumot ásványi anyagok keresésé­re lehetne használni a Holdon és más bolygókon. Áz Interfax emlékeztetett, hogy az atomenergiát már alkalmazták a világűrben: a Szovjetunióban 1970 és 1988 között 32 űrhajót indított útnak termoelektromos atomener­gia-egységgel. 1960 és 1980 között kifejlesztettek egy nukleáris raké­tahajtóművet, amelyet kipróbáltak a Szemipalatyinszki tesztpályán. (MTI, úsz)

Next

/
Oldalképek
Tartalom