Új Szó, 2021. október (74. évfolyam, 226-251. szám)
2021-10-05 / 229. szám
www.ujszo.com | 2021. október 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A fagyi visszanyal Az angolok öltönyös állásra vágynak, addig meg elég a segély is JUHÁSZ KATALIN oris Johnson rájött az angliai benzinhiány okára. A kormányfő úgy fogalmazott egy BBC- inteijúban, hogy a brit fuvarozó vállalatok évtizedekig nem fejlesztették a kamionos pihenőhelyeket, nem javították a munkakörülményeket és nem emelték a béreket. Ehelyett jórészt a keleti EU-tagországokból érkező, „nagyon keményen dolgozó” munkavállalókra hagyatkoztak, akik ilyen feltételekkel is hajlandók voltak elvégezni ezt a munkát. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a kamionsoföri állás jelenleg nem vonzó Nagy-Britanniában, úgyhogy most nincs, aki elszállítsa a benzint a töltőállomásokra. Nyilván az sem segített a szakma vonzóvá tételében, hogy egész Európa láthatta, amikor januárban a brit kormány hagyta a hidegben, élelem és tisztálkodási lehetőség nélkül napokig a határon rostokolni a sofőröket. Szerintem ezzel azok kedvét is elvették, akik addig esetleg fontolgatták a szakmaváltást. Az angolok a korábbi évszázadok során hozzászoktak, hogy a gyarmataikról „importált” munkavállalók hajlandóak rossz munkakörülmények között, alacsony bérért is dolgozni, és ezt a rossz szokásukat az unión belül is megtartották. Akijárt Angliában, láthatta, hogy a fizikai munkákat többnyire ázsiai, afrikai és kelet-európai bevándorlók végzik. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, emelni kellene a béreket és jobb munkakörülményeket kellene teremteni - nem csak a fuvarozóknál. A pizzafutár, az éttermi mosogató, az au pair (azaz háztartási cseléd), a takarító és még nagyon sok állás jelenleg szintén „nem vonzó” az Egyesült Királyságban, mert ezekben a szektorokban is 12 órát dolgoztatták eddig a keleteurópaiakat, egy brit polgár átlagfizetésének harmadáért. A kialakult helyzetnek persze kettős oka van. Egyrészt a kapzsi fuvarozó cégek olyan keveset fizettek, hogy csak szegényebb országok polgárai vállalták ezt a munkát. Másrészt a helyiek ma is inkább öltönyös, irodai állásra vágynak, és amíg nem találnak ilyet, addig szépen megélnek a segélyből - melynek összege gyakran több, mint egy kelet-európai munkabére. Úgy tűnik, a brexitnépszavazás előtt elfelejtették felmérni, hogy a két-három éves átmenet alatt mely szektorokban lehet (az említett okokból) munkaerőhiányra számítani. Azt sem mérték fel, hol kell javítani a munkakörülményeket és/vagy mely szakmákban kell keretszámokat biztosítani arra, hogy a munkaerő ne áramoljon el olyan mértékben, ami káros az ország gazdaságára nézve. Ezeket a számokat már a népszavazási kampányban nyilvánosságra kellett volna hozni, hogy a nép ennek fényében tudjon voksolni a maradás vagy a kiválás mellett. Szóval a fagyi most visszanyal. De van az éremnek egy harmadik oldala is. A kelet-európai munkavállalók legtöbbször olyan kétségbeejtő helyzetből érkeztek, hogy bármit elvállaltak. Alig, vagy egyáltalán nem beszéltek angolul, nem ismerték a jogaikat, szerződéskötés előtt nem fordultak a szakszervezethez, nem tájékozódtak, elfogadták azt is, hogy a munkaadók nem jelentik be őket, és a helyi bérviszonyok szerint járó fizetés harmadával is beérték. Kiszolgáltatott helyzetben voltak, ám ez egyáltalán nem érdekelte a kormányt — sem a mostanit, sem az előzőt. Mert hiszen a brit gazdaság szárnyalt. Például volt olcsó áru, olcsó szállítással. Az Európai Unióból való kilépés után tehát újratervezésnek kell(ene) következnie, méghozzá minél gyorsabban. Mert amit most látunk, az sajnos csak az első évad első epizódja... (Kotrha) Kinek a kormánya? MOLNÁR IVÁN Becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy hü leszek a Szlovák Köztársasághoz. Kötelességeimet a polgárok érdekében teljesítem - hangzik a szlovák kormánytagok hivatali esküje. De valóban a mi érdekeinket szolgálja a jelenlegi kormány? És ha nem, akkor mégis kinek próbál a kedvében járni? A forgatókönyv mindig ugyanaz, csak a szereplők változnak. Ha a nyugdíjasoknak, a gyerekeket nevelő családoknak, az egyszerű alkalmazottaknak folyósított támogatásokról kell dönteni, a kormány patikamérlegen mér, és látszik, hogy minden egyes cent kiadása fájdalmat okoz neki. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben a kisvállalkozók sem. A kaotikus járványügyi megszorítások hatalmas károkat okoztak az összes ágazatnak, miközben a nekik juttatott állami támogatások inkább csak a kormány rossz lelkiismeretének a megnyugtatását szolgálták, mintsem a vállalkozókat. így nem csoda, hogy több ágazatban katasztrófa fenyeget. A vendéglátósok több mint fele attól tart, hogy ha a kormány az eddigihez hasonló ütemben „támogatja” őket, a következő hullámot nem éli túl a vállalkozásuk. Egyre súlyosabb a helyzet több mezőgazdasági és élelmiszeriparban is. Mindeközben pedig Igor Matovic pénzügyminisztériuma azzal büszkélkedik, hogy tavaly ajárványhelyzet ellenére csaknem ugyanakkora összeget sikerült kisajtolnia az adófizetőkből, mint egy évvel korábban, és azzal számol, hogy idén és jövőre tovább növeli az adóbevételeket. Ám ha nem a családok, a nyugdíjasok, az alkalmazottak vagy a kisvállalkozók érdekeit szolgálja a kormány, akkor mégis kiét? Akad még valaki, aki büszkén szavazna rájuk? Nos, talán nem meglepő, hogy a tavaly tavasszal felálló kormány hanyatt-homlok igyekezett megszabadítani a pénzintézeteket az általuk fizetett banki különadótól, aminek mára meg is lett az eredménye. A jegybank friss jelentése szerint a hazai bankszektor összesített nyeresége az idei év első hét hónapjában a tavalyihoz képest megduplázódott, és a világjárvány ellenére 2016 óta nem látott szintre ugrott. A bankok korábban éppen a különadóra hivatkozva növelték az ügyfeleik által fizetett díjakat. Idén ugyan már nincs különadó, a banki díjak ennek ellenére csaknem 9 százalékkal nőttek, szép hozamot biztosítva a külföldi részvényeseknek. Ez utóbbiak egész biztosan nem panaszkodnak arra, hogy a kormány nem szolgálja az érdekeiket. A probléma csupán az, hogy míg nekik - a kormánynak köszönhetően - egyre több pénzük van, a választójog továbbra is a mi kezünkben van. Persze, nem állíthatjuk, hogy bankárokkal, vagy inkább a pénzükkel nem lehet választást nyerni, de csak akkor, ha leszünk olyan balgák, hogy ezt hagyjuk. FIGYELŐ Nagyon mély személyi változások... Ha Peter Kovarík is úgy állt volna a dolgokhoz, mint Hamran István, ma nem dúlna háború a rendőrségen - úja az előző és a jelenlegi országos rendőrfőkapitányról a Sme kommentálja. Már az hihetetlen, hogy az új főnök minden eddigi mondatával egyet lehet érteni. Nagyon helyesen „nagyon jelentős személyi változásokat” jelentett be, amit mi nyugodtan nevezzünk tisztogatásnak. A rendőri testületek megtisztításának. Hiszen hogyan is lehetne megtisztulás olyan emberekkel, akik hosszú éveken át mindennemű tiltakozás, undor, sőt szemrebbenés nélkül kiszolgálták Gáspárt és Kalinákot - legyenek egyébként akármilyen jó rendőrök. Napnál világosabb, hogy a rendőrháborúhoz Kovarík (és Mikulec belügyminiszter) döntése vezetett, hogy afféle második esélyt adnak a kompromittálódott rendőrségi vezetőknek. A végkifejlet pedig, hogy még a NAKA négy becsületes, csupán a munkáját végző nyomozójára is lecsaptak. Azzal is egyet lehet persze érteni, hogy Mikulec nagyobb hatáskört kér a rendőrfőkapitány kiválasztásánál: ne kavarjon ebbe bele a parlament, ha egyszer övé a felelősség. A hiba az, hogy Mikulecnek ez csak most jut eszébe. Persze az értékelés még korai, de ha Hamran szavai és lépései összhangban lesznek, akkor az új helyzet fogja bizonyítani, hogy mekkora baklövést követett el Kovarík. (úsz) Atomenergiával indulnak a mélyűr meghódítására az oroszok Oroszország több évvel megelőzi vetélytársait a nukleáris űrerőművi technológiák fejlesztésében - ezzel maga Vlagyimir Putyin orosz elnök dicsekedett el. „Az elmúlt években észrevehető előrehaladást értünk el a nukleáris űrerőművek egyedi technológiáinak kifejlesztésében. Szakértői becslések szerint Oroszország ezen a területen hat-hét évvel az egész világ előtt jár. Ez nagyon jó tartalék, és ezt az előnyt ki kell használni az űrhajózás területén, fel kell gyorsítani a fejlett technológiai megoldások gyakorlati megvalósítását” — mondta Putyin. Oroszországban 2010-ben kezdődött a megawattosztályú atomerőmüvi blokk fejlesztése, amelyet a tervek szerint egy holdi és mélyűri kutatásra tervezett orbitális vontatóhajón fognak alkalmazni. A fejlesztést a Keldis Központ végzi. A berendezést eredetileg 2015-re tervezték megépíteni, a vontató első repülését pedig 2018-ra, de a határidőt többször is kitolták. Zeusz űrerőmű Dmitrij Rogozin, a Roszkozmosz vezérigazgatója 2020 decemberében bejelentette, hogy az orosz orbitális atomerőmű neve Zeusz (Zevsz) lesz, és az orosz űrhajókat és űrállomásokat ilyen berendezésekkel szerelhetik fel. Idén májusban Alekszandr Blosenko, a Roszkozmosz fejlesztési programokért felelős ügyvezető igazgatója azt mondta, hogy az orbitális atomerőmű segítségével végrehajtandó első indítás 2030-ra várható. „A világűrben az atomenergia nélkül a mélyűr tanulmányozása lehetetlen. Ez a kulcs a Vénuszra, a Marsra, a Jupiterre és a mélyűri bolygókra irányuló nagyszabású tudományos küldetésekhez. Ezenkívül potenciálisan akár a fejlett orbitális rendszerek és komplexumok energiaellátásának forrása is lehet” - mondta Rogozin. Vénusztól Jupiterig Blosenko tavaly decemberben közölte, hogy a Roszkoszmosz a Nuklon elnevezésű újrafelhasználható, nukleáris meghajtású űrvontatóhajó projektjén dolgozik. Az elképzelés szerint az eszköz képes lesz egyetlen küldetés során a Holdtól a Vénuszig, majd a Jupiterig hasznos teherrel elrepülni, és már a szonda első indítása teljes értékű tudományos küldetéssé válik. A Roszkoszmosz az Avangard konstruktőrirodával szerződött le a Nuklon komplexum nukleáris erőművi egységgel ellátott előzetes tervének kifejlesztéséről. Az ürkomplexumot ásványi anyagok keresésére lehetne használni a Holdon és más bolygókon. Áz Interfax emlékeztetett, hogy az atomenergiát már alkalmazták a világűrben: a Szovjetunióban 1970 és 1988 között 32 űrhajót indított útnak termoelektromos atomenergia-egységgel. 1960 és 1980 között kifejlesztettek egy nukleáris rakétahajtóművet, amelyet kipróbáltak a Szemipalatyinszki tesztpályán. (MTI, úsz)