Új Szó, 2021. október (74. évfolyam, 226-251. szám)

2021-10-30 / 251. szám

www.ujszo.com SZALON ■ 2021. OKTOBER 30. ÍZ) Éberség, vigyázat, figyelek - gondolatok Mészáros András könyvéről Nem könnyed esti olvasmány! Ám végül is az is le­hetne. Mégsem az! Nekem nem. Ez most itt egy könyvajánló. Te­hát legyen ajánlás. Kezdjük azzal, hogy ajánljuk! De kiknek? De mi­ért? íme! Ajánlások sokaknak Ajánlható ez a könyv a tiszta lelkiismerettel élőknek, meg a ma­gukban némi terheket cipelőknek, ilyen is olyan is van bőven. Olvas­nia kéne ezt a könyvet a politizálók­­nak, meg a gondolkodóknak. Poli­­tizálóknak azért, hogy tudják meg, mit jelent a posztjukból fakadó fe­lelősség. Gondolkodók írt kapnak politizálóktól kapott sebeikre. De nem kell véresen komolykodni! Ve­gyék kézbe, böngésszék át a szóra­kozni vágyók, nem fognak csalódni ők sem! Az életrajzok és emlékira­tok rajongóinak kifejezetten jót tesz, érdekes életek, sorsok rajzát kapják. Olvassák el azok a gyűjtö­­getők, akik a titkokra, eddig csak pletykaszinten hallott értesülésekre éhesek, s ha megtudják a pletykák szintjén terjedtekről az igazságot, jobb lesz az a sutyorgásnál. Sokan találnak maguknak elég sok érde­kességet ebben a könyvben. Azért az olyanok is olvassák el, akik nem­csak erre a pletykaízre vágynak, ha­nem valamit meg szeremének arról tudni, milyen volt, milyen lehetett az: embernek, gondolkodónak lenni a huszadik század felétől nap­jainkig. Ajánlanám úgy általában mindenkinek ezt a 260 oldalnyi írásbeliséget, akiknek kedvük van megismerni a gondolkodás folya­matát, a filozófusi lét kétségeit, ez emberi esendőség és a szellem ki­bontakoztatásának nehézségeit egy súlyosan terhelt rendszerben és az utána következő új világ zavarossá­gában. Ajánlom a hegyek és a síksá­gok szerelmeseinek, az édességeket szeretőknek, a tánc, az irodalom, a szlovákiai magyar szervezetek törté­nete iránt érdeklődőknek, ajánlom azoknak, akik egy mozaikszerű képen fel- és megismerni szeretnék az elmúlt fél évszázadot. De mit is ajánlok tulajdonképpen? Mi ez a Nem alszom? Mészáros András filozófus rendkívül érdekes könyvét ajánlom. Ez hát a Nem alszom. Ez a címe. Nem kell aggódni, nem szen­ved az alkotó kóros inszomniában, azaz olyanféle álmadanságban, melynek lelki vagy testi okai len-19 Ébernek maradni, csak a szemet pihentetve figyelni viszont önkéntes őrző-védő szolgálat. nének. Itt a nem alszom cselekvés címként való használata egy bur­kolt utalás arra, hogy mi a szerepe a filozófusnak, s hogyan változott meg mára a szerepe. Mit keres itt Platón? Ha Platón Az állam című mű­vét vesszük elő, abban azt írta le az ókori gondolkodó, szerinte hogyan kellene működnie az államnak. Annak vezetésével Platón a filozó­fusok rendjét bízná meg, szerinte ez lenne az ideális. Csak a legbölcsebb emberek állhatnának az állam élén, men csak ők képesek gondoskodni a népről. (Mai viszonyaink remek ellenpéldái Platón gondolatának!) A második rend lenne a katonák vagy őrzők rendje, akiknek az a feladata, hogy gondoskodjanak az állam belső és külső védelméről. A harmadik rend Platón szerint a földművesek rendje, tehát azok tar­toznak ide, akik a közösség ellátásán dolgoznak. Egyik rendből a másik­ba való ádépésről nem ír az ókori filozófus, de engedtessék meg ezt a rendbéli tagságváltoztatást felemlí­teni, és Mészáros András filozófus kapcsán egyfajta megnyilvánulás­ként kezelni. A szerző ugyanis nem vesz részt az állam vezetésében, nem áll poszton mint miniszter, viszont filozófusként lát, tapasztal, megél, megír, ábrázol, bírál olyan csele­kedeteket, megnyilvánulásokat, melyek az állam rosszul vezetésekor őt mint polgárt érintik. Mészáros András rendet váltott, és mint filo­zófus beállt az őrzők rendjébe, hogy vigyázzon azokra az értékekre, ame­lyeket a nép birtokolhat még, de ha a vezetők elrontva irányítanak, mindezt a sok értéket könnyedén elveszíthetjük. Aki őrző posztján figyel, az keveset alszik, annak mu­száj ébernek lennie! Mészáros, persze egy kicsit tré­fásan és burkoltan, de nagyon jól értelmezhetően magyarázza ezt a nem alszom állapotot, mégpedig édesapját idézve, aki azt mondo­gatta, ha szunyókáláson kapták: nem alszom, csak a szemem pi­hentetem! Háborút járt ember tudja, hogyan kell ezt csinálni. A régiek még tudták. Hogyan lehet ébernek maradni Hogyan lehet ebben a hír- és megnyilvánulásdzsungelben eljut­tatni az üzenetet, az őrző üzene­tét a polgárokhoz? Mi a legjobb módszer? Mire lenne igény, mit venne a kedves olvasó? Legyen hát egy olyan könyv például, amely­ben egyszerre van és nincs lineá­ris cselekmény, egyszerre van és nincs kronologikus sorrend, mégis jól olvasható? Legyen! Mészáros András a szótár, betűrendes privát lexikon műfaját választotta, így aztán könyve az olvasó kényére­­kedvére ott és akkor kezdhető és ott fejezhető be, ahol és amikor azt az olvasó akarja. Lehet csipegetni, lehet módszeresen végigolvasni, lehet keresni párhuzamokat, visz­­szatérő figurákat, meg lehet találni és érdemes elemezni a bölcselkedő utalásokat, fel kell fedezni azokat a tényeket, amelyek most először kerülnek nyilvánosságra. Mészá­ros bár tekintélytisztelő, mégsem meghunyászkodó, az egyetemi viszonyokról szóló szócikkei, élet­részletei, szótárpasszusai például egészen nyíltan írnak le olyan tör­ténéseket, amelyekről korábban még suttogni is csak kevesen mer­tek. Végre tiszta víz a pohárban! Aki érzelmeket kíván, aki az Ifjú Szivek történeteire kíváncsi, vagy netán a szlovák filozófia fejlődését, kialakulását szeretné érteni, aki egy, a szocializmus idején szocia­lizálódott filozófus iskoláira, belső meghasonulásaira, kibontakozásá­ra utaló értesüléseket keres, aki a Tátra felfedezését vagy egy csalló­közi kistelepülés hangulatát kíván­ja, mind-mind megelégíttetik. Hogy el ne aludjunk Nem aludni kényszerből, ez minden bizonnyal kellemeden le­het. Ébernek maradni, csak a sze­met pihentetve figyelni viszont ön­kéntes őrző-védő szolgálat. Itt esett meg tehát a rendekből való áttérése a szerzőnek, filozófusból őrzővé. Megírni a gondolkodások tépelő­­dések esszenciájaként egy könyvet: feladat volt és nem is kevés mun­ka! Kezelni a teret, befogni az időt, bevezetni a magán-időszámítást, bemutatni objektív és szubjektív módon a megítélhető társadalmi történéseket. Ä könyvvel közben még tanítani is! Persze tanulni is. Táncolni és élni. Szeretni és istent keresni. Gondolkodni és megbo­csátani és elfeledni és feloldozni. Mészáros András ezeket teszi Nem alszom című kötetében. Mindenki keresse meg benne a neki valót, erő­sítse meg magában a gondolkodót. Megéri! Jobban fog aludni! Vagy jobban bírja majd a virrasztást? Szászi Zoltán (Mészáros András: Nem alszom, Phoenix Library 2021) Nosztalgia és bolondozás egy mexikói luxushotelben Úgy fest, nem a Fehér Lótusz az idei év egyetlen említésre méltó luxushoteles soroza­ta. Az Apple TV+-on futó Acapulcót nyakon öntötték nagy adag, nyolcvanas évek nosztal­giával, de nem csak ezért lehet szeretni. Sokak szemében a jó víg­játéksorozat egyet jelent a sitcomokkal. Ha va­laki sorozatformátum­ban akar nevettetni, többnyire sitcommal próbálkozik, ha pedig mégsem, akkor általában dramedy születik az ötletből, ami ugyan szintén könnyed műfaj, a nevetés mellé azért némi dráma is társul benne. Emiatt az Acapulco mindenképp különleges próbál­kozás, hiszen vegytiszta, sitcom­­elemek nélküli komédia. Persze azért nem száz százalékban eredeti: a munkahelyi vígjátékok (A hivatal, Városfejlesztési osztály...) világa visszaköszön a sorozatban, hiszen elsősorban egy munkahelyen, a Las Colinas hotelben játszódik, a hősei pedig a szálloda személyzetének tagjai közül kerülnek ki. Azonban nem mindenki egyenrangú sze­replő: az Acapulcónak van egy egyértelmű főhőse a pályakezdő Maximo személyében, aki új gye­rekként kerül a Las Colinasba, és bármily hiheteden, gyerekkora óta arról álmodott, hogy ott dol­gozhasson. Évtizedekkel később pedig dollármilliárdos lett, aki­nek a kaliforniai otthonában saját SOROZATDARÁLÓ komornyikja van, és ha úgy tartja kedve, a kedvenc New York-i piz­­zériájából rendel magának pizzát, amit a magánrepülőjével szállíta­nak neki házhoz. Hogy ezt honnan tudjuk? On­nan, hogy a sorozat nem egy, ha­nem két idősíkon játszódik. Az öt­venéves Maximo a luxusvillájában meséli el a nagy dumájú unokaöcs­­csének, hogyan szerezte a vagyonát, és hol tanulta a munkamorálját. Ez az elbeszélési mód számos lehetősé­get ad az alkotóknak, akik rengeteg ödettel felvértezve le is csapnak rá. Mivel végig az idősebb Maximo nosztalgiázását látjuk a saját fiatal­kora iránt, nem csoda, hogy min­den és mindenki idealizálva jelenik meg a múltból, harsány színekkel teli képi világ és időnként hihe­teden fordulatok (egyszer annyira belefeledkezik a mesébe, hogy egy paparazzo üldözését úgy meséli el, mintha egy akciófilm lenne, ő pe­dig pisztollyal lövöldözne utána, és mivel a sztori az ő meséje alapján elevenedik meg, ezért a képeken is ezt látjuk) társaságában. Az Acapul­co először a vaskos nosztalgiájával, majd a finom, de azért marháskodó poénjaival, végül pedig a hatalmas szívével fog meg. Nem könnyű egy ízig-vérig jó embert megtenni egy történet főszereplőjének, mert könnyen válhat belőle unalmas karakter, de Maximo és a boda­­dozásai az életben, valamint a Las Colinas hotelben négy epizód után (lapzártáig ennyi került adásba) sem válnak fárasztóvá, sőt a sorozat részről részre jobb lesz, nem utolsó­sorban a csodásán felépített, izgal­mas és vicces mellékszereplők so­kaságának köszönhetően. Nagyon ritkán láthatunk olyan sorozatot, amelynek minden pillanata teli van pozitivitással és életigenléssel, és úgy nevettet és szórakoztat, hogy a humora egy pillanatra sem válik közönségessé. Az Acapulco ritka kincs a mai sorozatkínálatban, és talán nem véleden, hogy pont az a streamingszolgáltató állt elő vele, amelynek a Ted Lassút is köszön­hetjük. Tóth Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom