Új Szó, 2021. október (74. évfolyam, 226-251. szám)
2021-10-28 / 249. szám
Utinapló UJSZO.COM/urA2Z ■ UTAZASC®UJSZO.COM K özép-Ázsia egyik rejtélyes szeglete, valahol a Tien-san 4-5 ezer méteres vonulatai ölelésében, melyet a tömegturizmus szerencsére még elkerül, de a hegymászók már felfedezték maguknak. Ez nem csoda, hiszen a világ negyedik legmagasabban fekvő országáról, Kirgizisztánról lesz szó. Amikor számba akartam venni, miben is tűnik ki ez az egykori szovjet tagállam, igencsak meg kellett tornáztatnom az agytekervényeimet. Aztán kiderült, hogy olyan izgalmas és ősi dolgokban, mint a jurtaállítás, a sasvadászat, a kumisz- és a nemezkészítés vagy a lovas íjászat. Nem éppen 21. századi tevékenységek, de kár is lenne tagadni, a kirgizek jeleskednek a hagyományápolásban. És amiben még verhetetlenek, azok a legendák. Kirgizisztán igazi vonzerejét azonban a csaknem érintetlen természet, a hóval fedett hegycsúcsok, a köztük megbújó kulcsfontosságú hágók és smaragdzöld tengerszemek jelentik. Főként ezért, és nem a jólét miatt nevezik az országot Ázsia Svájcának is. Már a főváros, Biskek is 800 méteren fekszik a 4800 méteres Ala-Too hegység északi lejtőin. Túl sok látnivalót nem kínál a közel 900 ezer lelkes metropolisz, amely a 19. században még a Selyemút egyik ágának pihenőhelye volt. Sem középkori romokra, sem több száz éves mecsetekre nem számíthatunk itt, ellenben a szovjet építészet minden stílusjegyét hordozza a város. Sok szürke szocreál betonkockát, széles utakat, tereket és szobrokat találunk minden mennyiségben. Van itt kedélyesen diskuráló Marx és Engels, jövőbe mutató Lenin, a kirgiz nemzeti hős, Manasz lovas szobra. Bár a világháló modern, fiatalosan lüktető városként jellemzi Biskeket, tapasztalatom szerint inkább egy unalmas hely, ahol, ha meg nem is állt, de lassan, álmosan hömpölyög az élet. És ami még szembeötlő, sehol semmi építkezés, sehol egy daru, egy felújítás alatt álló épület vagy egy frissen átadott üvegpalota, toronyház. A fejlődésnek nyomát sem látni, az esti fények pedig olyan gyérek, hogy Utcai árusok Biskekben Mese-kanyon, háttérben az Iszik-köl (a képek a szerző sajat felvételei) Kirgiz temető Marx és Engels - a kirgizek szeretik a gigantikus szobrokat KIRGIZISZTÁN, a legendák és hagyományok földje Még a nagy világjárvány előtti gondtalan időkben történt, amikor még senki nem nézett rosszallóan az utazókra, mert nyakukba vették a világot. Nem láttak bennünk különösebb fenyegetést. Ezért aztán nyugodt szívvel és a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül vágtam bele a kirgiz kalandba. naplemente után egyáltalán semmit nem látni. Arra tökéletes a főváros, hogy innen induljunk felfedezni a négy szlovákiányi országot és ismerkedjünk legendáival. A BURANA-TORONY LEGENDÁJA Ahogy Biskekben hiányoznak a történelmi emlékhelyek, úgy egész Kirgizisztán híján van ezeknek, ami nomád népről lévén szó, egyáltalán nem meglepő. Az egyik legősibb építmény a fővárostól keletre található Burana-torony, alapjai még a 10. századból maradtak fenn. Az eredetileg 45 méteres toronyból 25 métert helyreállítottak, a tetejére vezető lépcső szűk, meredek és sötét, de aki felküzdi magát, lenyűgöző kilátás lesz a jutalma. Fűződik a toronyhoz egy szájhagyomány útján terjedő, elég szomorú végkimenetelű legenda is. Valamikor régen élt egy király, akinek volt egy szépséges leánya. Apja meg akarta őt védeni a kérők később várható ostromától, ezért egy nap jövendőmondókat faggatott arról, milyen élete lesz. Mind szép jövőt jósoltak neki, egy kivétellel. Ez a látnok úgy látta, a lánnyal 16. születésnapján egy pókcsípés végez majd. A haragos és rémült uralkodó hamarjában egy tornyot építtetett. Az alatta lévő tömlöcbe bezáratta a jóst, a tetején lévő lakosztályban pedig a királylány élt boldogan és gondtalanul. Minden szükséges dolgot alapos vizsgálat után létrán juttattak fel hozzá. A lány tizenhatodik születésnapján a kán nagy boldogságában egy gyümölcskosárral köszöntötte szeretett gyermekét, akit az ajándékban megbújó mérges pók megcsípett és holtan esett össze. A király féktelen zokogásban tört ki, könnyei pedig ledöntötték a tornyot. A toronytól kelet felé haladva hosszú kilométereken át a Föld hetedik legmélyebb tavát csodálhatjuk. Az Iszikköl ugyan 1600 méteres magasságban fekszik, sótar-Utazás EXTRA 2021. OKTÓBER
