Új Szó, 2021. október (74. évfolyam, 226-251. szám)

2021-10-02 / 227. szám

www.ujszo.com J 2021. október 2. SZOMBATI VENDÉG I 9 Morális értékeit Gútáról hozta Telekes Péter: „Ha nincsenek gyökerei az embernek, vagy nem tartja rendben őket, egy idő után elveszik..." SZABÓ G. LÁSZLÓ Két évadot töltött távol a Vígszínháztól, de a társulatba való visszatérése óta mér a második bemutatóján is túl van Telekes Péter. Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című darabjában egy csődbe ment európai kisváros Schmidt nevű polgára, Mayenburg családi drámájában, A kőben az öngyilkos náci tiszt. Gután nőtt fel, ott is érettségizett, majd Budapesten kapott színészi dip­lomát. Marton László és Forgács Pé­ter növendékeként harmadéves korá­tól játszott a Vígszínházban, ahol 2012-ben Hegedűs Gyula-emlék­­gyűrűt kapott, és a Junior Prima Díjat is kiérdemelte. A padlás Hercege hosszú évek óta ikonikus szerepe. Felüdülés volt az a két év, ame­lyet a Pesti Magyar Színház társu­latában töltött, mielőtt visszatért volna a Vígszínházba? Inkább hasznosnak nevezném. Folyamatosan játszottam ott is, de a vígszínházi igazgatóváltás után boldogan jöttem vissza. Bár a pan­­démia miatt még most is úgy érzem, mintha elölről kellett volna kezdeni mindent. Annyira csonka volt az el­múlt évad! Igazából csak három hó­napot jelentett a színházban. El­kezdtük próbálni Az öreg hölgy lá­togatását, és december 5-én le kel­lett állnunk a munkával. Azóta nem is nagyon voltam színpadon, csak Gyulán, a Shakespeare-fesztiválon, a Lóvá tett lovagokkal. Szinte nem is volt évadom. Most álltunk vissza a startkőre. a szabadságot is megkapom tőle. Okos, felkészült, a színházról min­dent tudó ember. Nem is ismerek hozzá hasonlót Magyarországon. Bár keveset beszélgetünk, és akkor is tolmács segítségével, így is van egy jól működő viszonyunk. Szerintem mindenki szívesen dolgozik vele a társulatban. Lenyűgözve hallgatjuk őt, imádjuk a gondolatait, hogy min­denről eszébe jut valami, óriási a műveltsége. Istenien tudja a korokat, behatóan ismeri a történelmet. Apró történetekkel instruál, de értem a testbeszédét, a színpadi nyelvezetét is. Beszélhetne bármilyen nyelven, akkor is felfognám, amit mond. Hat rám minden rezzenése. Csupa extra kategóriás szerepet kap tőle. A Jóembert kérésünkben én vol­tam Mi Csü asszony. Női paróka, magas sarkú cipő, kiskosztüm. Con­­chita Wurstról én még nem is hal­lottam, amikor már nőnek öltözve, szőrös arccal jelentem meg a színen. Irgalmatlanul élveztem. A magas sarkú cipőt a Bárka Színházból kér­tem el, ahol a Piaf, Piaiban viseltem, Jorma Uotinen finn rendezőnél. Az annyira kényelmes volt, és úgy meg­szokta a lábam, hogy amikor a Jó­emberben elém tették a cipőt, azon­nal tudtam, hogy meg kell szerez­nem azt a feketét a Bárkából, mert abban jól tudok járni. Meg is jegyez­te egy ismerősöm, miután megnézett „Önmagától a család sem működik.. De boldog, hogy így alakultak a dolgok? Hogy egy rövid kitérő után ismét a Vígszínházban léphet kö­zönség elé? Nagyon boldog vagyok. Minden zugát ismerem ennek a színháznak. Még a műszak emberei is köze állnak a szívemhez. Nemcsak visszatértem ide, hanem haza is jöttem. A gútai családom is örül. Amikor elszerződ­tem, anyu azt kérdezte: „Akkor már nem is foglak látni a Vígszínházban soha?” Most mindenki boldog, apu is, a nővérem is, hogy újra itt láthatnak, ebben a társulatban. A kő című darabot Michal Docekal, a Prágai Városi Színhá­zak művészeti igazgatója állította színpadra. Ez a negyedik darab, amely hozzá köti. Egy család, egy ház története 1935 és 1993 között, egyetlen macskakő történetén ke­resztül. Mennyit ért általában a rendező szavaiból, ha nem áll mel­lette a tolmácsa? Keveset. Szlovákul is keveset tu­dok, sajnos. Mégis szemmel láthatóan értik egymást, ezért is ragaszkodik ön­höz annyira a rendező. Mindig örülök, ha vele dolgozha­tok. Michal nagyon közel áll hoz­zám, mert óriási színházi alkotó. Az első perctől fogva nagyon szeretem. Ha visszagondolok, milyen volt leg­először, Brecht darabjában, a Jóem­bert kérésünkben az együttműkö­désünk, azt tudom mondani: hagyja a színészt dolgozni. Ad egy keretet, azon belül viszont érvényesülhetek, Nagy-Kálózy Eszterrel A kő című darabban a Pesti Színházban az előadásban, hogy: „Elmész te a francba! Hogy lehet valakinek férfi létére ilyen jó lába?” A Mester és Margaritában, ugyancsak Docekalnál, Azazellót, az egyik ördögöt, a Bűn és bűn­­hődésben pedig Luzsint, az öntelt ügyvédet j átszotta. Egymástól homlokegyenest eltérő karakterek. Michal nem rakott bele semmilyen skatulyába, mindig vala­mi újat mer rám bízni. Hisz bennem. És most itt ez az SS-tiszt A kőben. „Van itt ez a szag... zsidó szag!” - mondja. Hogy ejthet ki egy ember ilyet a száján? Nálam ez nem létező fogalom. Ébből az undorító mondat­ból építettem fel a figurát. Darabbeli feleségét, Withát Nagy-Kálózy Eszter alakítja meg­­rendítően. Színpadon most talál­koztak először. Gyorsan egymásra hangolódtak? Stúdiós voltam az Új Színházban, amikor Eszter ott játszott. Úgy néz­tünk fel rá, mint egy istennőre. Na­gyon jó találkozás a miénk. Magán­emberként keveset beszélgettünk a próbák során, minden a színpadon történt meg köztünk. Eszter olyan, mint a mágnes. Rövid jeleneteink vannak, de mindegyiket ajándékként élem meg. Michal kérte, hogy az egyik jelenet érzékibb legyen. Nem beszéltünk meg semmit. Improvizál­tunk. Csodálatos előadás született. Picit megáll az idő köztünk, ahogy Eszterrel egymásra nézünk. Járai Máté párját játszotta a 200 első randi című napi sorozatban. Az sem egy szokványos szerep volt, hi­szen szerelmi szálakkal kötődtek egymáshoz. A felvételek tempója miatt először ijesztő volt a munka. Rögtön az első napra sok jelenetet beraktak. Ötven oldal szöveget kellett megtanulnom egyik napról a másikra. Meglepőd­tem. De egy idő után rááll az ember agya. Eleinte úgy akartam rögzíteni a párbeszédeket, mint egy színházi előadásnál. Állandóra. Hogy mindig tudjam. Aztán rájöttem, hogy ezt nem kell elraktározni, elég addig tudni, amíg felvesszük a jelenetet. Apósom, játszottunk együtt a Legyetek jók, ha tudtok című előadásban. Ő Fülöp atya volt, én Ignác atya. Amikor a Magyar passióba hívott, megkérdeztem tőle, miért engem választott az 1950-ben játszódó történet kihallgató tisztjének a szerepére. Azt mondta: arra a tisz­taságra van szüksége, amit a sze­memben lát. Leopold atyát, akit ö for­mál meg a filmben, koholt vádak alapján letartóztatják, és kínvallatá­sok alá vetik. Volt növendékét, a val­lásnak hátat fordító, a szocialista rendszerben hívő fiatal tisztet, Keller főhadnagyot, vagyis engem bíznak meg a kihallgatásával, hogy töijem meg őt, és szedjem ki belőle, hova rejtették az egyház kincseit. Egy ma­gas rangú orosz tiszt bíz meg a fel­adattal. Huszonöt napig tartó, ke­mény forgatásban volt részem. Ez lett az első filmfőszerepem. (Szkárossy Zsuzsa felvételei) Csuja Imre zseniális ebben. Leül, előveszi A mi kis falunk szövegét, át­nézegeti, és lefotózza az agya. Fan­tasztikusan csinálja. A Herendi Gábor rendezte, ma­gyar slágerekre épülő, a jézusi tör­ténet dramaturgiájának megfelelő Passióban Péter apostolt játszotta, és az Edda nagy slágerét, A hűtlent énekelte lobogó hittel. Es már be­mutatásra vár Eperjes Károly első játékfilmrendezése, a Magyar pas­sió, amelyben egy ÁVH-s főhad­nagy szerepét kapta. Herendi Gábor felkérése nagyon jókor jött, hiszen azokban a hónapok­ban már egyáltalán nem játszottunk a színházban. Bár nézők a járvány­helyzet miatt nem lehettek jelen az előadás színhelyén, így is mind­annyiunk számára izgalmas és élve­zetes volt a munka. En egyházi gim­náziumba jártam Gútán, de nem vol­tam megkeresztelve. Apu katolikus, anyu református, ők annak idején úgy döntöttek, majd ha felnőtt leszek, vá­lasztok. A nővérem esküvőjén ke­­resztelkedtünk meg mindketten. Ne­kem fontos a vallás. Ha otthon va­gyok, anyuval eljárok templomba. Pesten nem szoktam elmenni, pedig rám férne. Epeijes Károly azzal hí­vott fel, hogy nem kell castingra men­ni, nekem adja a szerepet. Ez roppant jólesett. A Pesti Magyar Színházban Még valami... A Jóban Rosszban című sorozatba hárman is beke­rültek a családból. Ő is, a felesége is, az apósa is. Telekes Péter egy drogos fia­talember volt a történetben. Após és vő kezdettől fogva remekül megértik egymást. Mennyire töltik fel lelkileg azok a napok, amelyeket feleségével és három gyermekével Gútán tölte­nek? Jövőre leszek negyvenéves. Már tudom, ha nincsenek gyökerei az em­bernek, vagy nem tartja rendben őket, egy idő után elveszik. Nem fogja tud­ni, ki is ő valójában. Egyre fontosab­bak számomra az otthoni, morális ér­tékek, amelyeket Gútáról hoztam magammal Budapestre. Kimondot­tan ragaszkodom hozzájuk. A pan­­démia előtt gyakran jártunk haza. Fe­leségem szókincsébe bele is került sok Gútán használt szó. A párki, a hor­­csica, a szúprava. Szinte lubickol ab­ban, hogy azt mondhatja, stekker, tyepláki. De a gyerekek is a pesti óvo­dában azt kérdezték, hol van a tyep­­lákim? Az óvónő meg értetlenül nézi, mit keres a kiskölyök. Itthon meg műidig hranolkit ennének vacsorára. Én is büszkén vállalom ezeket a sza­vakat. Régebben elszégyelltem ma­gam, ha valamelyik kiszaladt a szá­mon. Ma már örülök, ha egy otthoni kifejezést használok. Például, hogy itt telletellézik előttem. Az mit is jelent? Hogy föl-alá járkál, kolbászok De azt is mondom néha, hogy leherebó­­dázik. Ezt még nem is hallottam. El fog esni. Legurul. És ha otthon van a szülői ház­ban... .. .elég, ha felveszem a telefont, és anyu azt kérdezi tőlem, hogy vagyú, már át is áll az agyam az otthoni be­szédre. Kérdezi, hány óra van, fiam? Ipp dí, mondom. Éppen dél. Kevés kollégája mondhatja el magáról, hogy három gyermek édesapja. Az én életemben ez a legfonto­sabb. Ebből indulok ki. Ehhez képest viszem a színészetet. Nagyon nehéz ezt a kettőt mérlegre tenni. A pandé­­mia nagyon sokat segített abban, hogy a családdal lehessek. Régeb­ben, amikor havi harmincakat ját­szottam a Vígszínházban, ez hiány­zott a legjobban. Elbillent a mérleg nyelve. Az elmúlt egy-másfél évben rengeteget lehettem a gyerekekkel. Önmagától természetesen a család sem működik. Ezért tenni kell, sokat kell tenni. Plusz kell hozzá egy olyan társ, mint Fanni, a feleségem. A szerző a Vasárnap munkatársa

Next

/
Oldalképek
Tartalom