Új Szó, 2021. október (74. évfolyam, 226-251. szám)

2021-10-12 / 235. szám

KULTÚRA www.ujszo.com | 2021. október 12. 113 Életbevágóan fontos dolgokról Az sem maradt le a lényegről, aki nem volt ott: a Bázis fesztivál valamennyi programja felkerült az internetre Kerekes Vica, Bandor Éva és a beszélgetést vezető N.Tóth Anikó (A szerző felvétele) JUHÁSZ KATALIN Idejét se tudom, mikor volt Pozsonyban legutóbb magyar irodalmi fesztivál, ahol nem más műfajok közé csempész­ték be az irodalmat, hanem főszerepet kapott. Maradjunk annyiban, hogy nagyon régen. Aki részt vett az elmúlt hétvégén a Bázis fesztiválon, talán meg sem fogalmazta magában ezt a több év­tizedes hiányt, egyszerűen csak ki volt éhezve az eszmecserére, a kö­zös gondolkodásra, rég látott kol­légák társaságára, vagy eddig csak könyvborítókról ismert nevek sze­mélyes megismerésére. Két nap alatt tíz program 48 szereplővel el­ső blikkre talán soknak tűnik, de a bőség zavara legyen most a legna­gyobb bajunk. Az egyesület Bázis - Magyar Iro­dalmi és Művészeti Egyesület Szlo­vákiában néven alakult 2019-ben. Tagjai Szlovákiához kötődő költők, írók, kritikusok, filozófusok, képző­művészek, színészek, rendezők. A Bázisnak két év alatt 105 tagja lett, lakhely szempontjából is színes a paletta, az elnökség egyik tagja, Ju­hász Rokko például Mexikóból je­lentkezett be, a programfelelős Né­meth Zoltán Varsóból érkezett, a fesztivál „lelke”, N.Tóth Anikó pe­dig Nyitrán tanít. De Törökország­ból és Budapestről is csatlakoztak szerzők a felolvasásokhoz. És volt olyan program, amelyet dupla annyian néztek online, mint a hely­színen - pedig a pozsonyi V-klub­­ban, illetve a Láb Caféban is sokan gyűltek össze. Az sem maradt le a lényegről, aki ezek után kap kedvet: minden program fent van a bázis.me oldalon. Ezért most nem hagyomá­nyos összefoglalót olvashatnak, in­kább kedvcsinálót a kattintáshoz. Irodalom és kritika. Egyik sem le­het boldog a másik nélkül, mégis gyakoriak a súrlódások, sértődések, mint egy hosszú házasságban. A be­szélgetés résztvevői Nagy Csilla, az Irodalmi Szemle szerkesztője, akit lapunk könyvkritikai rovatából, a jelenleg szünetelő Pengéből is is­merhetnek, Csehy Zoltán, aki szin­tén sokáig írt könyvekről a Pengé­ben, mostanában pedig az ÉS-ben bukkan fel egyre sűrűbben kritikus­ként, valamint Csanda Máté művé­szettörténész, aki nem fogja vissza magát, ha olcsó szemfényvesztéssel találkozik. A moderátor Németh Zoltán maga is szigorú kritikus és egykori Penge-csattogtató, sok más egyéb tevékenysége mellett. Nagy Csilla hangsúlyozta, hogy a kritika nem tekinthető homogén műfajnak. Sokféle hang, stratégia létezik, és attól, hogy egy kritika emlékezetes, még nem biztos, hogy jó, azaz nem visz közelebb minket a műhöz. Csehy Zoltán szerint a kri­tika jelenleg katasztrofális állapot­ban van, fontos kötetek maradnak visszhang nélkül, ami húsz-huszonöt évvel ezelőtt nem fordulhatott volna elő. Másrészt viszont a hallgatás is vélemény, a kritikus néha nem vé­letlenül nem ír a szerzőtől kapott könyvről. Csanda Máté fontosnak tartja, hogy a műkritikus pozício­nálja magát, vagyis megtudjuk róla, kinek a megbízásából véleményez, kit képvisel, mert másképp az olva­só összemossa a pártatlan mű­elemzéseket a galériák, ügynöksé­gek reklámszövegeivel. Hizsnyai Zoltán három szerkesz­tővel vezetett beszélgetést. Beke Zsolt (dunszt.sk) Kábái Lóránt (Műút) és Mizser Attila (Irodalmi Szemle) egyetértettek abban, hogy „nagy nevek” gyengébb alkotásait is vissza lehet dobni, a tehetséges kez­dők viszont segítséget érdemelnek, illetve tudni kell, mely szövegekkel éri meg foglalkozni. A tehetséggondozás különböző aspektusait villantotta fel egy szom­bati beszélgetésben Szigeti László, a Kalligram Kiadó létrehozója, a kreatívírás-tanfolyamokat is tartó kiadóvezető, Bolemant Lilla és Be­­nyovszky Krisztián, a nyitrai egye­tem professzora. Tisztázták a kü­lönbséget az irodalomterápia, a te­rápiás írás és az irodalmi ambíciók között, és bár Szigeti szerint az ön­gyógyító célból tollat ragadók nem alkothatnak maradandót, két kivé­telt is mondott: Bohumil Hrabalt és Sylvia Plath költőnőt. De vissza a pénteki naphoz, ami­kor szintén elhangzott Sylvia Plath neve, méghozzá Bandor Éva szí­nésznő szájából, aki minden életpe­riódusában megtalálta az oda passzoló könyveket - Szabó Magda Abigéljétől Boris Vianon és Her­man Hessén át Ottlik Gézáig. Az irodalomhoz való vonzódását mi sem példázza jobban, mint az, hogy két hangoskönyvet is felvett az utóbbi években, és mindkét művet maga választotta ki. A Bázis másik színésznő tagja, Kerekes Vica nem volt ilyen lelkes olvasó, viszont kiskorától sikeresen szerepelt szavalóversenyeken. Míg Bandor Éva nagy álma - az országos döntőn való részvétel - nem telje­sülhetett, mert minden évben kiros­tálták a komáromi zsűri állandó tag­jai, Vica többször eljutott a Tompa Mihály Országos Versenyre. Mos­tanában sok filozófiai művet olvas, de érdekli a lélektan és a huszadik század történelme is. Különösen érdekesnek bizonyul­tak a műfordítók beszélgetései - a könyveket szlovákról magyarra, il­letve magyarról szlovákra átültetők nélkül még ennyire sem ismernék egymást a szomszédok. Feljavíthat­ja-e a fordító a közepes szöveget, alkalmazhat-e stilisztikai finomítá­sokat? Mikor lehet kreativ? Mely magyar szerzőkre kíváncsiak legin­kább a szlovákok? Sajnos itt és most nincs hely a válaszokra, úgyhogy tényleg érdemes a Bázis honlapjára kattintaniuk. Az első részben Dobry Judit, Pénzes Tímea, Polgár Anikó és Böszörményi Péter válaszolt a szin­tén műfordító Mészáros Tünde kér­déseire, majd Éva Andrejcáková, Renáta Deáková, Gabriela Magová és Jitka Roznová következett a szlo­vák nyelvű második részben. Ok olyanokat fordítanak szlovákra, mint Esterházy Péter, Nádas Péter, Záva­­da Pál vagy Krasznahorkai László. Kísérőprogramként megnézhet­tünk egy kiállítást a Kunsthalléban Csanda Máté tárlatvezetésével, amelynek fő kérdése az volt, lesz-e cukor a forradalom után is. (A kiál­lítás egyik megálmodója Németh Ilona képzőművész volt.) „Záróakkordként” pedig az Ifjú Szivek Táncszínház zenekara mu­tatta be új lemezét, amely olyan, mintha Esterházy gróf szalonjába beszabadult volna négy népzenész, akiknek azt mondták: uraim, játsza­nak úgy, mintha önök egy tradicio­nális vonósnégyes lennének. Uj bemutató a hosszú kényszerszünet után Szinte az egész társulat színpadra lép a Bugrisokban (A szerző felvétele) NÉMETI RÓBERT Kassa. A világjárvány miatt a Thália Színház is hosszú kány­­szerszüneten van túl, azonban az új ávad során öt önerőből ká8zült előadást ás kát nem­zetközi koprodukciót tervez. Az elsőt már csütörtökön szín­padra viszik: Matusek Attila rendezésében a Bugrisokat mutatják be. Ahogy azt a tegnap délelőtti saj­tótájékoztatón a színház vezetői többször is hangsúlyozták, Carlo Goldoni Kassán emblematikus szerzővé vált az elmúlt évtizedek során. A színház kezdetei is ehhez a szerzőhöz kötődnek, hiszen a Thália legelső bemutatója, még a gönc­­ruszkai kultúrházban Goldoni Két úr szolgájavolt, 1969. november 26-án, Beke Sándor rendezésében, Várady Béla emlékezetes szereplésével. A későbbiekben több más Goldoni­­vígjátékot is láthatott a kassai kö­zönség. Az idei évadot a szerző kevésbé ismert komédiájával, a Bugrisokkal indítják. A darabot az érsekújvári születésű Matusek Attila rendezte, akinek köszönhetően egy nagyon fi­atal alkotógárda kap lehetőséget ar­ra, hogy hosszú idő után újra a nézők elé álljon, illetve hogy megmutassa, mit is gondol a darabról, a vígjáték műfajáról, valamint az örök témá­ról: a férfi-nő csatározásról. „Mi köt össze egy nőt és egy fér­fit? Hogyan működik egy kapcsolat különböző életkorban, napszakok­ban, évszakokban, lelkiállapotban, érzelmi hőfokon? Bevallom, az az alapigazság is fölmerült a próbafo­lyamat alatt, hogy végül is tényleg mindent a nők irányítanak. Fontos téma a dominancia kérdése, az, hogy kinél van a hatalom és ki mit kezd vele. Ez mind nagyon érdekes, de ha nem teszel semmit a kapcsolatért, akkor könnyen átváltozik kelleme­sen langyos semmivé. A Bugrisok szereplői sem hallgatják meg egy­mást, elbeszélnek egymás mellett. Ha megállnának és leülnének, akkor nem lenne probléma, de akkor nem lenne ez a darab sem” - véli Ma­tusek Attila, akit kellemes meglepe­tés ért a munka során, ugyanis a ko­médiát mint nagy témát intenzíven tudta körbejárni és felmutatni. „Erre pedig már nagyon jól fel lehet épí­teni egy előadást, remekül ki lehet élezni a helyzetet. Eleve úgy nyúl­tam Goldonihoz, hogy újragondol­tam, belenyúltam, átírtam. Alapve­tően minden szerzőhöz így viszo­nyulok, ahol úgy gondolom, ez nem tiszteletlenség. Az lenne az igazi po­fátlanság, ha nem tudnék mit kez­deni egy helyzettel és úgy hagynám, de én nem hagyom magukra a sze­replőket, megoldást keresek, sze­mélyessé teszem az egészet” - ma­gyarázta a rendező. A kimondottan mutatós, szemet gyönyörködtető díszletek és jelme­zek Michal Losonsky munkáját di­csérik, a darab zeneszerzője és dal­szövegírója Kalocsányi Gábor volt. A Bugrisokban szinte az egész tár­sulat színpadra lép: Dégner Lilla, Latócky Katalin, Nagy Kornélia, Szabadi Emőke Katalin, Bocsár­­szky Attila, Illés Oszkár, Madarász Máté, Nádasdi Péter, Öllé Erik és Rubóczki Márkó. A fülbemászó dalokkal teletűzdelt előadás korre­petitora Dégner Lilla volt. A fény­tervező pedig, mint már hagyomá­nyosan, az újvidéki szakember, Majoros Róbert. Film készül Oppenheimerről Los Angeles. Christopher Nolan az atombomba atyjáról, Robert Oppenheimer elméleti fizikusról forgat életrajzi fil­met. A főszerepet az ír színész, Cillian Murphy kapta. A Uni­versal Pictures tájékoztatása szerint a film 2023 júliusában kerül a mozikba. Robert Oppenheimer (1904—1967) irányította az új­mexikói sivatagban lévő Los Alamosban a titkos Manhattan­­tervet. A film a II. világháború alatt játszódik, amikor a zseniá­lis elméleti fizikus kulcsszerepet játszott az atombomba elkészí­tésében. Nolan, a Batman: Kez­dődik!, az Eredet és a Csillagok között rendezője Kai Bird és Martin J. Sherwin Pulitzer-díjas életrajzi könyve nyomán kezdi forgatni a filmet 2022 elején. A neves angol rendező már többször dolgozott együtt Mur­­phyvel: a 45 éves színész szere­pelt a Batman: Kezdődik!, A sö­tét lovag, az Eredet és legutóbb a Dunkirk című háborús filmjében is, de ez lesz az első alkalom, hogy ő kapja a főszerepet. Az ír filmsztárt a közelmúltban a Hang nélkül 2 című horrorban láthat­ták a nézők a filmvásznon. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom