Új Szó, 2021. október (74. évfolyam, 226-251. szám)

2021-10-09 / 233. szám

Plonicky Tamás tárcája a Szalonban 2021. október 9., szombat, 15. évfolyam, 39. szám Ez nem színház, miért üljek le? Az Öt és feles (2008) és A futball ábécéje és más történetek (2014) után megjelent Sajó László trilógiájának harmadik kötete, a Kell egy mosodás. Tárcák, tárcanovellák, tudósítások a társadalom perifériájáról: a futballpályák és a bádogbüfék környékéről. Sajó Lászlóval Budapesten, az írók boltjában beszélgettünk. Milyen szurkoló vagy? MTK. Ügy értem, milyen habitusú? Társasági? Magányos? Csöndes? Hangos? A legőrültebb szurkolók közé tartozom. Azért is járok a stadio­nokba, mert ott könnyebb elviselni a rossz meccseket is. Ha tévében kell nézni, az borzadály. MTK-drukker vagy: vannak még antiszemita rigmusok a le­látókon? Azt már nem éneklik, hogy .Auschwitzba indul a vonat”, de megy a vonatozás. Csak annyit ki­abálnak be, hogy „indul a vonat”, és mindenki tudja, hogy miről van szó. Legutóbb Üjpesten fordult elő. Volt olyan, hogy odamentem a rendezőhöz, kértem, hogy csinál­janak ezzel a kórussal valamit, mire engem akartak kivezetni. Ilyenkor egyébként az a válaszunk, hogy ria­­ria-Hungária, körút. Mi a jó a fociban? Az ember gyerek marad általa. Próbál az maradni. A hangulato­mat ma is napokra meghatározza, hogy mit játszott az MTK. Ezt a könyvedet is túlnyomó­­részt Burger Barna fotói illuszt­rálják, aki 2017-ben hunyt el ALS-szindrómában. Ö volt köztünk a legjobb. A leg­gyorsabb. Úgy értem, az Iróváloga­tottban. Nekrológot is írtam róla. Barna itt van velünk, a fotói által. Könyved címe, a Kell egy mo­sodás utalás A régi idők focijának Minarik Edéjére és Mándy Iván Csempe-Pempéjére. Alulnézet­ből mutatod be a magyar futball Sajó László: Kell egy mosodás (Osiris, Budapest, 2021. 336 oldal) hátországát, bádogbüfék és kis­kocsmák törzsközönségéről írsz, pályaudvari restik illúziódansá­­gáról. Ügyelsz arra, hogy elkerüld a nyomorpomó csapdáit, és ne csússz bele hatásvadász, érzelgős egotripbe? Bennem ez így föl sem merül. Ez nem téma, ez az életem. Régen is erről írtam. Kimentem a piacra, bevásároltam, szatyorban ez-az, és ennek örömére bementem a bo­rozóba. Amely történetesen a csö­vesek nappali melegedőhelye volt. Ott ették a konzervkaját, hidegen, kanállal. Ültem, ittam, írogattam. Kívülálló voltam, de elviseltek. Ez volt az egyik törzshelyem. De eze­ket a kocsmákat lassan fölszámol­ják A bádogbüféket is. Most jövök a Keletiből. Nincs már ott egyetlen rendes hely sem. A talponállókat is felszámolják Pedig sokszor kimen­tem az állomásokra, csak úgy. Télen sültkolbász, forralt bor. Semmi dol­gom nem volt, jöttek-mentek az emberek, szóba elegyedtünk. Most már nem akarják, hogy beszél­gessünk. Megkapod az italt, kész, megy a vonatod, szállj föl. A fútballstadionok világa is megváltozik Lassan megszűnnek az állóhelyek Én mindig állok, kivéve, amikor a rendező rám szól, hogy le kell ülni. Ilyenkor mondom neki, hogy ez nem színház, miért üljek le. De annyira már nem vagyok iljonc, hogy az ultrák között ugráljak. Kü­lön ugrálok. Régebben más volt. Most odamész, kezeket föl, moto­zás. Már piát sem lehet bevinni. Jársz alacsonyabb osztályú meccsekre? Csak a másodosztályba, ha kiesik az MTK az NB 1-ből, ami mosta­nában néha előfordul. Árpi bará­tom mesélte egyszer, hogy kocsival mentek Zalába, útközben láttak egy pályát, éppen meccs volt. Meg­állt, kiszállt, gól. Mentek tovább, ott is egy meccs, megállt, kiszállt, gól. Elneveztem gólokozónak, ben­ne van a könyvben. Az is benne van, hogy esküdt ellensége vagy a VAR-nak. „Meg­született a videobíró, és meghalt a foci.” Ellenzője vagyok. De van, aki pro. Pardon, helyesen pró, hosszú ó-val. Ok az igazság bajnokai. Azt mondják, hogy kell a videobíró, mert ugye, les volt. Milliméteres les. A csatár mellbimbója lesen volt. A cipője orra. Én meg azt mondom, hogy sehol nincs igazság az életben, miért pont a fociban legyen? Vagy akkor legyen egy Tyukod-Zalaapá­­ti meccsen is videobíró. Vagy min­denütt - vagy sehol. Ellene szól az is, hogy a vi­deobíró tompítja a spontán gól­örömöt, mert meg kell várni a döntést. Megőrülök ettől. Nemhogy a játékos nem mer örülni a gólnak, én sem ölelem át a drukkertársa­mat. Nem akarok hasonlatot hozni a nemi életből, de érted, ne örülj, ne örülj, előbb megvárjuk a VAR-t! Gyorskérdések következnek: Cristiano Ronaldo vagy Messi? Messi. Mándy Iván vagy Nick Horn­by? Iksz nincs? Legyen Mándy. Van egy mándys sztorid, ami­kor felsorolta a BEAC összeállí­tását. A Művész presszóban dedi­­káltattam vele könyveket. Ott ült, süti, kávé. Aztán valahogy megemlítettem a BEAC-ot. Fölnézett. BEAC? És akkor sorolta a neveket. A régi csa­patösszeállításokat. Pilinszky vagy Kosztolányi? Pilinszky. De mintha azt kér­deznéd, hogy szőke vagy barna. Nyilasi vagy lorőcsik? Törő. De ezt ne mondd meg Nyilasinak! K mint Karantén Dezső. Maszkok. Halotti maszkok. Csir­­keaprólékpult. Vaskályha. Konzervebédek. Rizses lecsó kolbász­­szál, hidegen kikanalazva. Magyarország-Alsó. Sötét van. Olyan sötét, amilyen csak az unióimban lehet. Hungarunikum, Bur­ger Barna fotóival. Minden másra ott a Mastercard. „Pszichésen és küllemében is deklasszálódott, önmagáról csak kevéssé gondoskodik, olvas, ír, verseskötete is jelent már meg korábban.” Manzárd. Nappal A koppányi aga testamen­tuma, éjjel pornó. Urbi et orbi. Életvitelszerűen közterületen tartózkodás tilalma. Állomások, futballpályák, temetők. Merre kell menni? A temető felé. Amíg oda nem érünk. Milyen úton indulok, még nem tudom. Józsefvárosi pályaudvar, ahonnan az utolsó személyvonat 2005. december 10-én este 19:40-kor gördült ki Kunszent­­miklós-Tas felé. A futball ábécéje. A mint alkohol. A csillagos ég felettem, három deci pálinka bennem. K mint Kocsmai Dezső. Nagy öröm, hogy a magyarok kifinomult, stílusos módon élvezik nemzeti italukat, a pálinkát. Az agrárminisztérium közlemé­nyéből. Kérdőív: alkoholfogyasztás naponta, hetente, alkal­manként? Alkalmanként: amikor van rá alkalom. Császárkörte. Diána sósborszesz. Májvédő máriatövis. Szűz Mária, Isten anyja, könyörögj érettünk. Vérvétel, EKG, addik­­tológiai gondozó. Egy tehervonat átrobog a Gubacsi hídon. Tiszakeszi-Tiszapalkonya 0-0. K mint Kispados Dezső. Olyan messzire a Bajnokok Ligájától, amennyire csak lehet­séges. Farkaslaka-Gyimesbükk 2-2. Korlát, rozsdás kapufák. Isten, ha van, a megyehármat nézi. Tempó, Csempe Pempe! Schlosser, Braun, Orth, Opata, Sándor Csikar, Hidegkúti, Katzenbach, Kékesi, Talapa, Ülés, Kanta. Vörös Meteor Sport Kör. K mint MTK Dezső. A klub, amelynek a legnagyobb si­kere egy vereség: KEK-döntő, 1964. Indul a vonat. Felirat egy szurkolói molinón: zsocskos midók! Az új mechanizmus kulcsembere voltam, és most itt végzem, egy presszóban, holtan. Presszók, kiskocsmák, büfék. Bádogbüfék. Bádogok a lelki szegények. Talponállópult. Húgyszag. Bézbólsapka. Törzskö­zönség, mankók. Pultra borulva aludni. Hiányos fogsorok, fél tüdők. Zenegép. Nyár van, alig fürdőruhában. Felemelni a fejet a könyöklőről, körülnézni, visszaaludni. Holnap hajnalig. Szorongatni a poharat. Halogatni az utolsó kortyot. Boldo­gan élnek, ha meg nem, hát nem. Várni a szövettani eredményt. Eli, Éli, lama szabakhtani? Most van vége a nyárnak. Csónak­ház. Csónakházprolik. Szárazföldi kabin. És még Bambi is kap­ható. Knorr Maggi levest főz. Porleves. Porlevés, ízzé, porrá leszünk. Köszönet a boldog évekért. K. Dezső csodálatos utazásai a vadka­csákhoz. Kis kacsa fürdik, fekete tóban. Döglött halat sodor a víz a stég alá, egy csónak szélénél lebeg. Egészség­­ügyi séta. Járkálj csak, halálraítélt! Majd tél lesz, hullani fog a hó. Bele­pi a házat, az utcát, a csizmát. Min­dent betemet. Reméljük, Mary, fehér karácsonyunk lesz. [A szövegben zömében Sajó László-mondatok 1 szerepelnek,} Gazdag József Sajó László (Fotó: Kozma Zsuzsi) Isten, ha van, a megyehármat nézi Mottó 1: „Ingatag / menny alatt / ingatag / létező, / sztoikus / mes­ter és / link alak, / K. Dezső. // Elegáns / stílus és / biblikus / véreső, / láthatod, / mik vagyunk, / haldoklik / K. Dezső. // De csiszolt / mondata / fölragyog, / lásd, ez ő, /K. Dezső, / K. Dezső, / K. Dezső, / K. Dezső.” (Orbán Ottó: K. Dezső) Mottó 2: ,Akkor húzza be az evezőt, Volentik bácsi - mondta. — Meg­próbálok egy kicsit a vízen járni.” (Örkény István: A megváltó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom