Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)
2021-09-10 / 209. szám
4 RÉGIÓ 2021. szeptember 10.1 www.ujszo.com Egy irodalmár emléke az Ipoly mellől Az emlékmúzeum konyhájának belseje RÖVIDEN Könyv a Jókai Egyesületről Komárom. A 2000-ben újjáalakult Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elmúlt két évtizedéről szóló monográfiát mutattak be a Duna Menti Múzeum dísztermében. Keszegh Margit, a szervezet elnöke elmondta, a könyv szorosan kapcsolódik az egyesületről szóló eddigi könyvekhez, amelyeket Alapy Gyula, Fülöp Zsigmond és Szénássy Zoltán írtak. A magyar kormány támogatásával készült kiadványból 100 darab lesz elérhető a komáromi Madách Könyvesboltban, amelyeket az érdeklődők szeptember 15-től ingyen vehetnek át a készlet erejéig. (vp) Személyautó és egy motoros ütközött Komárom/lzsa. Két személy súlyosan megsérült egy közúti balesetben. A rendőrség szerint a Fiat gépkocsi 50 éves sofőrje nem tartotta be az Izsa és Komárom közötti kereszteződés közlekedési szabályait, nem adott előnyt a 66 éves motorosnak. A két jármű összeütközött, a bal- , esetben a motoros és két évvel fiatalabb útitársa is súlyosan megsérült. A motor másik utasa átrepült a Fiat motorházán. A sofőrök nem fogyasztottak alkoholt a baleset előtt. Eljárás indult a vétkes sofőrrel szemben. (TASR) vataSőin Péter Az ipolypásztói Zalabai Zsigmond Emlékház és Falumúzeum már 12. éve várja a látogatókat - akik az utóbbi időben ugyan kissé elmaradoztak a járvány miatt, de a falu hangulata, fekvése, illetve Zalabai emléke ettől még változatlanul megvan. IJ;MVd7.VMM ízlésről vitázni igencsak hálátlanfeladat, ám azzal sokan egyetérthetnek, hogy az Alsó-Ipoly mentén kanyargó országút biztosan a szlovákiai magyar nyelvterület egyik legvonzóbb útvonala. Bajta és Szete között számos helyen érdemes megállni némi „meditációra” az út mellett, valamelyik dombtetőn vagy egy faluban. Viszont milyen „útikalauzt” válasszon magának az ember mindehhez? Idestova 37 éve annak, hogy megjelent Zalabai Zsigmond (1948-2003) ma is élvezettel olvasható falu- és tájmonográfiája, a „Mindenekről számot adok”, majd egy évvel később a második kötet „Hazahív a harangszó” címmel. Az első könyv nemcsak az irodalmár szülőfaluja, Ipolypásztó világában, hanem a tágabb térségben is eligazít minket, hiszen az egykori Hont vármegye déli részének történetének valóságos tárházával is találkozhatunk, ha átböngésszük annak lapjait. Családi házból múzeum A 2009-ben létrehozott emlékházban és falumúzeumban Szűcs Júlia, az önkormányzat munkatársa vezet körbe minket. „Közvetlen ember volt” - mondja kalauzunk Zalabairól, majd gyorsan hozzáteszi, mindenkivel egyszerűen, barátságosan beszélt a faluban, s tudta, honnan indult. A stílusában megkapó, szép fekvésű portával bíró házról az önkormányzat gondoskodik. Ha valaki szeremé megtekinteni, úgy elég felkeresnie a községi hivatalt, ahonnan valaki készségesen, ellenszolgáltatás nélkül (A szerző felvétele) megmutatja az emlékházat, igény szerint akár a nem is olyan messze található templomot is. A Zalabai-emlékszoba - amelyet az irodalmár személyes emlékei és fényképei díszítenek - a háromosztatú lakórész hátsó szobájában található. A konyhában és a tisztaszobában néprajzi értékű berendezési tárgyak vannak mindenütt - felük eleve a család tárgyi hagyatéka, míg a többi különféle helyi gyűjtések jóvoltából került a kiállítóhelyre. A 21-es szám alatt található emlékházat az elmúlt 2- 3 évben a korábbi évekhez képest sokkal kevesebben keresték fel jobbára a koronavírus tombolása miatt. Szépen látszik ez a vendégkönyvbe megejtett bejegyzéseken is, illetve Szűcs Júlia is megerősíti ezt. Meditáció Ipolypásztón Talán minden hasonló emlékszoba és -ház annyira válik élővé, amennyire azt a látogató azzá képes tenni. Ellenkező esetben a közszemlére bocsájtott fényképek, személyes tárgyak s az egész miliő holt objektumok együttese lesz. Fura követelménynek tűnhet, de a pásztói ház felkeresése előtt érdemes átböngészni Zalabai két említett művét. Örülhetnek azok a falvak, amelyek tehetséges irodalmárt adtak a világnak, hát még ha az úgy viszonozza ezt, mint az idejekorán elhunyt kritikus és irodalomtörténész. „Üldögélek itt, rálátva szépen falumra, magasan a főutcáját szembekapó szőlődomb tetején, üldögélek itt órák óta már, kiszakadva mintegy az én időmből, s belehullva a rejtett, a lappangó, a tudat alatt megbúvó időbe (...)” - ekképp fogalmaz Zalabai a második kötet utóiratában. Talán az ehhez hasonló személyes „meditációs” szálak tették akkor és azóta is szerethetővé a kétkötetes művet. Lassan 40 év távlatából is bensőségesen hangzik, ahogy a szerző számot vet például életpályájával, s azzal a vívódástól sem mentes „kétlakisággal” a kis falvak és a városi központok között, amely az ő generációját már tömegesen érintette. Az, ahogyan Zalabai Zsigmond az őskortól az első világháború végéig terjedő falu- és tájtörténetet kibontotta, majd bemutatta a már a 80- as években is elenyészőben levő megannyi néprajzi jelenséget, szépen példázza a ma mégannyira kicsinek és félreesőnek is tűnő falvak és tájegységek szinte kimeríthetetlenül gazdag és marasztaló világát.
