Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)
2021-09-30 / 225. szám
12| ISKOLA UTCA 2021. szeptember 30.1 www.ujszo.com Felejteni lehet, de elfeledni eoha! A pozsonyi magyar gimnázium diákjai a szeredi Holokauszt Múzeumban jártak. Iskolánk, a pozsonyi Duna utcai gimnázium idén másodikos diákjai a tavalyi tanévben ismét bekapcsolódtak a holokauszt gyermekáldozatairól megemlékező Krókusz-projektbe, s ennek lezárásaként szeptember 8-án ellátogattak a szeredi Holokauszt Múzeumba. Szeptember 9-e a holokauszt áldozatainak emléknapja Szlovákiában, utazásunk célja az erről való megemlékezés is volt. A múzeumhoz közeledve a ragyogó napsütésben erős kontrasztként tűntek fel a lehangoló szürke barakképületek. Kiváló magyar lektor fogadott bennünket, aki végigvezetett a kiállításon. Előtte egy érzékenyítő kisfilm vetítésével hangolódtunk rá a témára: Edith Grosman auschwitzi holokauszttúlélő mesélte el szívszorító történetét. Edith tífuszt és csonttuberkulózist kapott, de túlélte a megpróbáltatásokat, testvére, Lea viszont odaveszett. A borzalmak után egy professzor szavaiból merített erőt és útmutatást a további élethez: „A zsidóságból nem lehet elmenekülni.” Férje az író Ladislav Grosman lett, akinek műve alapján készült az Üzlet a korzón (Obchod na korze) című Oscar-díjas szlovák film. A másik rövidfilm egy komáromi túlélő, Miriam sorsát mutatta be. A diákokra ezek a személyes történetek tették a legnagyobb hatást. Mivel a múzeumot a korábbi munkatábor helyén alakították ki, a megmaradt és felújított barakképületekben rendezték be a kiállítótermeket. Az elsőben az 1939 és 1945 közötti szlovákiai zsidóüldözés történetét dolgozták fel. Az ott olvasható korabeli uszító cikkek, karikatúrák, féligazságok jói példázzák a gyűlöletet és a zsidóellenes propagandát. Az üvegpaneleken a szlovákiai áldozatok neve és története olvasható. A barakk mögött szimbólumként egy marhavagon áll, amely szemlélteti, milyen embertelen körülmények uralkodtak a transzportokban. A másik barakkban a náci munkatáborok foglyainak életéről tudhattak meg sokat a diákok, ennek végén a siratófal kicsi mása (ún. emlékfal) és egy sötét emlékezőhelyiség található. A további épület a szeredi munkatábor makettjét rejti: az épületeket, a kórházat, amelynek ugyan rossz volt a felszereltsége, de a legjobb zsidó orvosok dolgoztak benne, s még Pozsonyból is eljártak ide a betegek. Bepillanthattunk még az itt működő asztalos-, lakatos- és szabóműhely, valamint a betonelemeket készítő műhely munkafolyamataiba. A következő barakkban meglepte a fiatalokat a kiállítás kuriózuma, melyet egy túlélő ajándékozott a múzeumnak szabadulni akarván múltja kísértő emlékeitől: formalinos üvegcsében egy emberi bőrdarab a rátetovált rabszámmal. Döbbenetes dokumentuma ez annak, hogy a vagyon, a jogok, a szabadság elvesztése után a foglyokat emberi mivoltuktól is megfosztották. Az utolsó épületet a Világ Igazainak szentelték, s egy jelképes olajfa gyökere, törzse, ágai az emberi élet megmentését és továbbadását szimbolizálják. A kiállítás megtekintése után múzeumvezetőnk A gyermekek és a holokauszt című kiselőadásában arra mutatott rá, hogy a gyermekek voltak a leggyengébbek, a legkiszolgáltatottabbak, a nehéz fizikai munkákra alkalmatlanok, s elpusztításukkal a következő generáció felnövekedését, a folytonosságot akarták megakadályozni gyilkosaik. Már kora délután lett, amikor látogatásunk befejeződött. A visszaúton a látottak-hallottak hatására kissé csendesebb volt a társaság. Álljon itt néhány növendékünk véleménye: „így, hogy voltam Szereden, sokkal több mindent tudok a holokausztról, mint előtte. A múzeum gondosan fel van újítva, és kellőképpen rosszul éreztem magam az előadás után a múltunkkal kapcsolatban. ” „A múzeum jól át tudja adni a kor borzalmát, s egészen eddig fogalmam sem volt róla, hogy egy ehhez hasonló létesítmény működött a mai Szlovákia területén is. ” „Rengetegérdekes és megdöbbentő dolgot tudhattunk meg, ami az iskolapadban ülve kevésbé kötötte volna le a figyelmünket. A kisfilmek is nagyon sokat hozzátettek ehhez. ” „ Elszomorító dogokat hallhattunk, de egyben nagyon érdekes is volt. Sok hátborzongató része volt a kiállításnak, főleg mikor az elhunytak nevét olvastuk. Az előadás együttérzést váltott ki belőlem. ” „Jó volt hallani olyanoknak is a történetét, akik túlélték, és utána szép életet tudtak még leélni. ” A diákok véleménye megerősített bennünket abban, hogy a látogatásnak köszönhetően alkalmuk volt ezzel az érzékeny témával behatóbban megismerkedni, és megfelelő hozzáállást kialakítani. Beszélni kell róla, okulni belőle, s továbbadni a fiatalabb nemzedéknek, mert felejteni lehet, de elfeledni soha. Demcsák Edit, Borka László Nyelvek európai napja „Hegyek hátán, völgyek ölén” Iskolánkban, a dunaszerdahelyi Közös Igazgatóságú Szakközépiskola szervezeti egységében, az Építészeti Szakközépiskola, Szabó Gyula 1-ben immár hagyománnyá vált, hogy megemlékezünk a nyelvek európai napjáról. Az idegen nyelveket, nevezetesen a német és angol nyelvet oktató tanárainknak köszönhetően 2021. szeptember 27-én az I. SMZ és II. SZ diákjai megmérettették magukat szókincsük fejlettségében, kreativitásukban, rajztudásukban, nyelvi ismereteikben. Napjuk élményekben és sikerekben gazdagon telt. Katona Klaudia tanár A dunaszerdahelyi diákok összemérhették tudásukat Magyarics Amina Emma 2. helyezést értei prózájával (Fotó: SJG) Újabb selyés siker született prózalrásban. Magyarics Amina Emma a komáromi Selye János Gimnázium nyolcosztályos tagozatának tercio osztályos tanulója. Kitűnő előmenetelű, emellett kiváló „tollforgató”. Több alkalommal mérettette meg magát ezen a téren, még az online tanítás ideje alatt is. Az átütő sikert ez év szeptembere hozta meg számára. A Debreceni Nagyerdőért Természetvédelmi és Kulturális Egyesület idén hatodik alkalommal hirdette meg irodalmi pályázatát, mellyel a természet szeretetére hívta fel a figyelmet. A „Hegyek hátán, völgyek ölén” című irodalmi pályázatra három műfajban lehetett nevezni: vers, mese és próza. A témaválasztás szabad volt, de a pályaműnek valamilyen formában kapcsolatban kellett lennie a hegyekkel, völgyekkel, a természetes környezettel. A pályázatra nyolc kategóriában 932 pályamű érkezett, melyeket ismert szakemberekből álló zsűri bírált el. 2021. szeptember 17-én az ünnepélyes díjátadón minden kategória első hat helyezettjét jutalmazták meg a budapesti Vajdahunyad várában. A pályázatra Amina Illúzió című prózájával jelentkezett. Pályaműve, az Illúzió, Anasztaszija Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnőről szól, aki családja tragikus elvesztése után árvaházba kerül (természetesen álnéven). Ha a közelmúltban történt események még nem lettek volna számára elegek, a társai az árvaházban rengeteget bántják és csúfolják. Ők is megnehezítik életét, de a gyász és anyukája hiánya szinte összeroppantja. A harmóniát, ami fiatal életéből hiányzik, végül a természetben találja meg. (A versenyző megj.: A próza teljes mértékben az írói képzelet szüleménye.) Ezzel az elgondolkodtató történettel és sokak által kedvelt témával Amina kategóriájában az előkelő 2. helyezést érte el. A díjazott pályamű az ez alkalomból megjelenő kiadványban is megjelenik. Dr. Farkas Adrianna felkészítő tanár Szereden a megmaradt és felújított barakképületekben rendezték be a kiállítótermeket (Fotó:
