Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)
2021-09-28 / 223. szám
www.ujszo.com I 2021. szeptember 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Holló a drónnak kivájja Itt a Mézga-féle tudományos-fantasztikus csomagküldés, de... JUHÁSZ KATALIN Belátom, fura egy cím ez, de hamarosan minden világos lesz, ígérem. A csomagszállításról, illetve annak jövőjéről szeretnék elmélkedni kicsit. Az utóbbi másfél évben sosem látott tempóban fejlődtek a futárszolgálatok, hiszen mindenki megtanult az interneten vásárolni - volt olyan időszak, amikor radírgumit is csak így lehetett beszerezni. Még a Szlovák Posta is rákényszerült a pörgősebb működésre, hogy lépést tudjon tartani a gyors és olcsó futárcégekkel. Az ételkihordás pedig külön sikersztori - soha annyian nem rendeltek ebédet, vacsorát, mint a lockdown alatt, és aki rászokott erre a kényeztetésre a home office-ban, az mostanában is inkább rendel, mint főzőcskézik. Pozsonyban új divat terjed: elektromos rollerekkel szerelték fel a legnépszerűbb cég ételfútárait. Öröm nézni, ahogy a dugóban szlalomoznak az autók között, hátukon ajellegzetes, kocka alakú, zöld emblémás hátizsákkal. Ehhez persze ördögi ügyesség kell — lehet, hogy külön rolleres kiképzést kapnak, mielőtt terepre engednék őket. De nehogy azt higgyék, hogy ez a legkorszerűbb megoldás! Ausztrália fővárosában, Canberrában a Google anyacége, az Alphabet már 2019 óta használ drónokat csomagszállításra. Könnyen lehet, hogy hamarosan valósággá válik a Mézga családból ismert tudományos-fantasztikus csomagküldés, csak arra kell vigyáznunk, hogy időben kinyissuk az ablakot. A dolog egyelőre kísérleti fázisban van, a technikai fejlődés viszont megállíthatatlannak bizonyult - egészen mostanáig. A hétvégén ideiglenesen le kellett állítani a Wing nevű drónos szolgáltatást Canberrában, mert madarak szabotálják a kézbesítést. Egyszerűen rátámadnak a drónokra, a csomag elengedésére kényszerítve őket. Videó is kering erről a neten, egy helyi lakos készítette - tisztán látszik, ahogy egy bátor holló sikeresen megküzd a drónnal a zsákmányért. A cég szóvivőjének be kellett ismernie, hogy nem ez volt az első madártámadás, de mindenkit megnyugtatott, hogy ilyesmi ritkán fordul elő, több ezer szállításra jut egy eset. Viszont most mégis szüneteltetik a drónos kézbesítést a főváros egyik kerületében, amíg az ornitológusokkal közösen ki nem találj ák, hogyan lehetne folytatni a szolgáltatást anélkül, hogy megzavarnák vele az élővilágot. Szóval a természet ismét közbeszólt, keresztülhúzva a műszaki zsenik és az üzletemberek számításait. Vagy az történt, hogy a drón túl közel repült egy madárfészekhez, és a hollómama a fiókáit védte, vagy ezek a rafinált szárnyasok rájöttek, hogy a csomagokban esetleg kaja is lehet, amit meg akarnak kaparintani. A videó alapján ez utóbbi feltételezés a valószínűbb, mivel a drón elég magasan szállt, a holló pedig láthatóan biztosra ment: a legérzékenyebb pontján kapta el csőrével a kézbesítőt, és rövid idő alatt meg is szerezte a csomagot. Ezalatt persze végig neki szurkoltam, mert az égbolt a madaraké, még akkor is, ha egyre több vasszerkezet röpköd rajta. Lám, hiba volt ostobának nézni őket a rendszer fejlesztésekor! Most törhetik a fejüket az ausztrálok, ha azt akarják, hogy ebből világszabadalom legyen. Madárijesztőt mégsem ültethetnek minden kis repülő fémkonstrukcióra. Az ikonikus Mézga családos jelenetre tehát még várnia kell az emberiségnek, ami talán nem is olyan nagy baj. Mert kisebb számycsapásokkal talán messzebbre juthatnánk, mint hanyatt-homlok száguldva. Fico, az elpusztíthatatlan HEGEDŰS NORBERT Horrorfilmekben fordulnak elő olyan monstrumok, amik gyakorlatilag elpusztíthatatlanok, bármilyen csapást túlélnek és a látszólagos vég ellenére folyamatosan visszatérnek a főhősöket kísérteni. Ilyen Jason a bozótvágó késsel, Bőrpofa a láncfűrésszel és Robert Fico a szociális demokráciával. Ficónak és a Smemek minden logikus emberi számítás szerint már rég a politikai szemétdombra kellett volna kerülnie, de nem ez történt, ellenkezőleg: a friss felmérések a párt támogatottságának emelkedéséről számolnak be, Fico népszerűsége pedig rég nem látott magasságokban szárnyal. A feltámadás egyszerre érthetetlen, más szempontból viszont logikus. Érthetetlen, mert az elmúlt másfél-két évben nyilvánosságra kerülő információk alapján egyre inkább kirajzolódnak azok a belső mechanizmusok, amelyek a Smer kormányzása idején működtek Szlovákiában: elcsalt pályázatok, kézi vezérlésű rendőrség, a „mi embereink” korlátlan uralma. Ugyan ki lehet az, aki az érintetteken kívül ennek visszatérését szeremé? Ki támogatja még itt a Smert? Kollektív amnézia pusztít az országban? Másrészt Fico reneszánsza valahol érthető is. Bár az OEaNO földrengésszerű győzelme éppen annak volt köszönhető tavaly, hogy az emberek nagy része le akart számolni a „maffiával”, ám Matovic koalíciója fájdalmas és kiábrándító csalódást okozott a reménykedőknek. Az elmúlt másfél év permanens krízise mindenkit kikészített idegileg, így elképzelhető, hogy néhányakban nosztalgia támadt az előző kormányok iránt: lehet, hogy loptak, de legalább nem volt kormányválság minden második héten. Attól tartok, hogy a túlmozgásos Matovic és köre mélyen alábecsülte az átlagos szlovákiai állampolgár nyugalom iránti igényét. Fico malmára hajtja a vizet a kaotikus járványkezelés is. A Smemek mindig is voltak szépséghibái, de a járvány alatt az egykori, magát baloldali szociáldemokratának valló pártból gyakorlatilag egy szélsőséges, a legdurvább összeesküvés-elméleteket teijesztő, az oltások hasznosságát megkérdőjelező és ezzel közvetlenül emberéleteket veszélyeztető csoporttá vált. Ezt a hullámot próbálja meglovagolni a Peter Pellegrini vezette Hlas is, csakhogy Fico kezdi megelőzni őt. Mivel a Smer vezetőjének nincs vesztenivalója, így fullba nyomhatja a kretént. A politikai spektrum szélein ez az egyetlen működő taktika: itt nem lehet finomkodni, mert a forradalom nagyon gyorsan felfalja a saját, kevésbé szélsőséges gyermekeit. Fico ezt pontosan tudja, így pedig lassan sikerült a rendszerellenes erők vezető arcává válnia, szavazókat lopva mind Pellegrinitől, mind Kotlebáéktól. Ami lenyűgöző logikai bukfenc, és ordító önellentmondás, ha belegondolunk, hogy ebben az országban tíz évig ő volt a Főnök. Ficónak és a smeres kormányoknak még egy említésre méltó hasonlósága van az említett horroralakokkal. Ahogy Jason vagy Bőrpofa pusztítását is számos - minőségben egyre romló - folytatásban kellett végigszenvednünk, úgy attól tartok, még a smeres kormányzás sorozata sem ért teljesen véget. Robert Fico, ahogy maga is ígérte,, jiem megy sehová”, egyre erősebb, és ha még egyszer valaha kormányra kerül, akkor iszonyú bosszút fog állni. Efelől ne legyenek kétségeink: mindent meg fog tenni azért, hogy a jelenlegi helyzet - mikor a haveijai egy része börtönben csücsül és ő maga sincs biztonságban - soha ne ismétlődhessen meg. FIGYELŐ Nem a járvány, a nép szabadult el Sorozatos rendbontások és tömegverekedések voltak szombaton és vasárnap Norvégiában, miután a kormány pénteken este bejelentette, hogy véget ért a járvány és minden korlátozást feloldott. Az emberek az egész országban ünnepeltek, a bárokba és éjszakai mulatókba tódultak, amelyek gyorsan megteltek, így órákon át az utcán kígyóztak a sorok a szórakozóhelyek előtt. Emiatt legalább 50 tömegverekedés tört ki Oslóban, Bergenben, Trondheimben és más városokban - összegezte a hétvégét a norvég rendőrség. (TASR) A leköszönő Merkelt siratja a világ, és a jövőt találgatja A német kancellár távozáeável megváltozik Németország, amit a világ is megárez. Angela Merkel a józan ás türelmes vezetés örökségét hagyja hátra, kérdés, hogy utódja mihez kezd vele. Ez volna az új kezdet? - teszi fel a kérdést Die Zeit című német lap, és összefoglalja a német választás tanulságait: az egyik, hogy CDU és CSU reformra szorul: a négy évvel ezelőttihez képest 8,2013-hoz viszonyítva pedig kemény 17 százalékot vesztettek. Hiszen Merkel árnyékában a CDU-CSU-nak soha nem kellett bizonyítania, hogy érti az idők szavát, az emberek mindig a kancellára szavaztak. Most viszont kiderült, hogy a konzervatívoknak nincs programjuk, a kereszténydemokraták maguk sem tudják, kik ők, és merre akarnak menni. Szóval rendet kellene tenniük a saját házuk táján, és ehhez tanácsos ellenzékbe vonulni. A szocdemeknek az hozott sikert, hogy az emberek stabilitásra vágynak. Viszont csak klímapolitikával nem lehet választást nyerni, mert a zöldek bár 15 százalékig jutottak, de ez katasztrófa számukra, és mindenkinek, aki látja, hogy a Föld felmelegedése minden mást felülmúló fenyegetés. A német zöldek innentől ki vannak szolgáltatva annak, mennyire gondolják komolyan a többiek az éghajlatváltozás megállítását. Látnivaló, hogy a németek nem a változásra voksoltak, miközben olyan gondok tornyosulnak, mint a kibocsátáscsökkentés, a digitalizálás, a Kína-politika és az EU jövője. Az új kabinet nem tud kitérni az elől, hogy végre átalakítsa az országot. Jó lett volna, ha ez a kampány során szóba kerül, de a két nagy párt semmi ilyesmivel nem rukkolt ki, nehogy elriassza a szavazókat. Zavaros üzenet A Wall Street Journal szerint zavaros a német választás üzenete, mert a szavazók üzentek ugyan, de hetekig eltart, míg valaki megmondja nekik, hogy pontosan mit. Az biztos, hogy a lakosság és a politika is elmulasztotta a lehetőséget, hogy új utakra vigye az országot. Ezzel együtt tény, hogy Németország különleges abban, hogy elkerülte a felfordulást. De bárki is lesz a kormányfő, nagy fejtörést okoz neki, miként lendítse fel a termelői beruházásokat és az innovációt, hogyan oldja meg a bevándorlást, válaszoljon a kínai és orosz stratégiai fenyegetésre, illetve tartsa fenn a jó viszonyt az USA-val. A politika és a német szavazó is a status quo fennmaradására voksolt, nem pedig egy világos, új irányra. Hatalmi póker A Der Standard szerint teljesen mindegy, hogy Laschet vagy Scholz lép-e Merkel örökébe, mert a németeknek erős kancellár kell. A királycsináló ugyanakkor a liberális, illetve a zöld párt, tőlük függ a stabilitás. Cseppet sem biztos, hogy a legerősebb párt adja majd a kancellárt. így indul a hatalmi póker, mármint hogy ki tud stabil szövetséget életre hívni. Ha a környezetvédők és a liberálisok a szociáldemokratákkal állnak össze, akkor igencsak gyenge pozícióba kerül az új miniszterelnök, és csak a saját ügyességétől függ, mennyire tudja magát függetleníteni a két partner akaratától. Ám Európának cselekvőképes kancellárra van szüksége, amikor az Egyesült Államok éppen felülvizsgálja eddigi szövetségesi együttműködését, Nagy-Britanniával és Ausztráliával szövetkezett. (népszava, úsz)
