Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)
2021-09-27 / 222. szám
8 I KULTÚRA 2021. szeptember 27. | www.ujszo.com A régió sajtófotóinak legjava Idén a járványtematika dominált a Slovak Press Photo versenyen, amelynek magyar díjazottjai is vannak Móricz-Sabján Simon: Szilveszter online denki fotósnak tekinthető a zsebek- s ben lapuló telefonoknak köszönhe- t tőén, ilyen csodás felvételek is szü- ; lethetnek, mint Dániel Stehlík Kő- 1 zös felelősség című képe. Ugyan- j akkor a lapoknál dolgozó profik • pont emiatt az állandó verseny- s helyzet miatt igyekeznek jobban - 1 ezt tőlük tudom. Sokan közülük ; t éveken át foglalkoznak egy-egy té- ; s mával, többször visszamennek a s sa közé, ahol bemutatják őket. Aki tehát a világ legjobbjaira-kíváncsi, annak Budapestre kell utaznia, a Nemzeti Múzeumban szintén múlt pénteken nyílt meg a kiállítás. A Slovak Press Photo-ra a hazai szakmabeliek és kezdők mellett a környező országok fotósai is benevezhetnek, és neveznek is szép számmal, demonstrálva a régió egységét és az itt élők hasonló gondjait. JUHÁSZ KATALIN (A szerző felvétele) helyszínre, alaposan megismerik azokat, akiknek a történetéből fotósorozatot készítenek, végigkövetnek egy-egy megható vagy felkavaró történetet. És egy fotó gyakran többet mond száz szónál - ez a régi mondás manapság hatványozottan érvényes, hiszen vizuális világban élünk, jóval kevesebbet olvasunk, mint amennyi képpel találkozunk. A Slovak Press Photo egyébként nem keverendő össze a World Press Photo versennyel, amely a világ legrangosabb ilyen viadala, és amelyre idén 130 ország 4315 fotóriportere nevezett 74 470 fotóval, és amelynek fődíját szintén egy Covid-témában jártas fotóriporter nyerte el. A World Press Photo győztes képei nálunk sajnos immár tíz éve nem láthatók, Pozsony nem tartozik a világ azon 100-110 vároKilenc kategória, több mint 150 fotós öt országból, 1300- nál is több benevezett kóp, ötfős nemzetközi zsűri. Ezek a Slovak Press Photo számai. A sajtófotók versenyén természetesen a járványtematika dominált, ás több magyar győzelem is született. nalas, másrészt, mert ez a tizedik Slovak Press Photo, amely Zuzana Caputová államfő, Natália Milánóvá kulturális és Ján Budaj környezetvédelmi miniszter, valamint Matús Valló pozsonyi főpolgármester védnöksége alatt zajlik. Szóval a szervezők kigondolhattak volna valami szebbet, jobbat, nagyszabásúbbat a szintén védnök Zuzana Auf-richtová Pozsony-óvárosi A döntősök és díjazottak alkotásait ezúttal nem a szokásos helyszínen, a pozsonyi Prímási palotában láthatják az érdeklődők, hanem szabadtéri kiállításon, a forgalmas pozsonyi Vajansky rakparton. Ez első blikkre remek döntésnek tűnik, a megvalósítás azonban hagy némi kívánnivalót maga után. Négy, építkezési állványra emlékeztető fémkonstrukciót helyeztek ki erre az ideális, forgalmas helyszínre. Ezekre kerültek ki a molinók a fotókkal. A felső sort már nem igazán látni, a feliratok nehezen olvashatók, és ottjártunkkor, szombat délután a nap átsütött a molinókon, azaz a fénnyel szemben elhelyezett képeken árnyékot vetettek az állvány fémcsövei. Ez a kiállítás méltóbb tálalást érdemelt volna. Egyrészt azért, mert rendkívül színvoA fődíjas kép, Daniel Stehlfk Közös felelősség című alkotása A pozsonyi kiállítás méltóbb megvalósítást érdemelt volna polgármester támogatásával. Kiállítás esetében ritkán szoktam ajánlani az online megtekintést a fizikai jelenlét helyett, de most azt kell mondanom, kattintsanak inkább a https://slovak-press-photo.sk honlapra, ahol árnyékok és kényszerű nyaktoma nélkül tekinthetik meg ezt az izgalmas anyagot. Természetesen a járvány a domináns téma. A portrésorozat kategória győztese, a magyar nevű, ám szlovák Richard Dömös egy mindannyiunk számára ismerős pillanatot örökített meg barátai, ismerősei közreműködésével, amikor a tesztelésnél feltolják az orrba azt a bizonyos pálcikát. A kisgéresi származású, Budapesten élő Asszonyi Eszter szintén díjnyertes fotósorozatát saját Covid-betegsége ihlette: a bizonytalanság, a félelem jelenik meg a képeken. A magyarországi Móricz- Sabján Simon egy szomorú szilveszteri „bulit” dokumentált, és megnyerte vele a Hétköznapi élet kategóriát. A Grand Prix, azaz a verseny abszolút fődíja pedig egy zsolnai diáké lett, aki lekörözte a profikat, amikor a szokásos tesztelésre várva teljesen véletlenül elé tárult a győztes látvány. Ma, amikor gyakorlatilag min„Baksa János odavan”, avagy Január Herceg Tova szállt Hosszú bstegsóg után, öt nappal 73. születósnapja után maghalt Baksa-Soós János, választott nevón Január Herceg Tova ICY, a Kex együttes alapítója, a magyar rocktörtónet első igazi „frontembere". A Kex 1968 decemberében alakult, 1971 őszén pedig Baksa-Soós János Németországba emigrált, hátat fordított a zenének, grafikusként kezdett dolgozni. A hatalom szabályosan elűzte őt, mert túlságosan szabad akart lenni. Nélküle nem működött a zenekar, amely rövid fennállása alatt szinte egyfolytában koncertezett. Az összes menő helyre meghívták őket, fellépéseik ünnepnek számítottak, ők „ágyaztak meg” a 80-as évek undergroundjának. A magyar rockzene történetében példa nélküli, de világviszonylatban is ritka, hogy ilyen rövid ideig fennálló, nagylemezig el sem jutó együttesnek ekkora nimbusza legyen. Zeneileg is példát mutattak, hogyan lehet a legkülönbözőbb stílusok felhasználásával jól működő eklektikát teremteni. Szövegeikben pedig bátran használtak költői képeket. Baksa-Soós megmutatta, milyen is az igazi frontember: egyszerre volt bohóc és bölcs, Frank Zappa és Jim Morrison, düh és kétségbeesés nélkül lázadva minden hatalom ellen. „A számokat nem elsősorban énekelte, inkább előadta, eljátszotta, visszafogott, pantomimszerű mozgással kísérte. Inkább színész volt, mint énekes, olyan valaki, aki a rockkoncert közben is készséggel bújt bele a legkülönbözőbb szerepekbe, helyzetekbe és jelmezekbe. Éppúgy volt ugráló bohóc, mint szalmahajú harlekin, nyegle bajuszú paprikajancsi, belvárosi Don Quijote, aki fityiszt mutatott a hatalmasoknak, dróton rángatta a rajongóit, a kritikusait, poénpetárdákkal riogatta a nyárspolgárokat, fapofával rúgta seggbe a zenésztársait, s aki egyaránt virtuózán játszott az érzelmekkel és az értelemmel” - úja róla Baksa-Soós János, a csendes lázadó Sebők János a Rock a vasfüggöny mögött című könyvében. A Kádár-rendszer üldözte - többször megverték, besúgók jegyzetelték poénjait. Pedig sosem politizált nyíltan, csak mindenre reagált, ami körülötte történt. Ő kínált elsőként fellépési lehetőséget Cseh Tamásnak. Az 1972-es Jancsó-film, a Még kér a nép végén, amikor Balázsovits i Lajos belegázol a folyóba, Cseh Ta- l más ezt énekli elesett baj társakra célozva: „Szántó János odavan, Baksa János odavan.” így állítottak emléket annak, hogy Baksa-Soós János elhagyta Magyarországot, és a magyar rockzene örökre elvesztette őt. Földes László Hobót is ő tessékelte fel a színpadra, aki így búcsúzott tőle közösségi oldalán: „1968- ban Ő indított el a pályámon, a Kexben énekeltem először zenekarral. Első daluk szövegét is én írtam, Csillagok, ne ragyogjatok volt a címe. A Hobo Blues Band első lemezét az Elszállt egy hajó a szélben átdolgozásával szerettem volna kezdeni, és az abban elhangzó Mondd meg, ki vagyok? Mondd meg, mi vagyok én? refrénre válaszolt volna a Ki vagyok én?, amit a szintén a napokban elhunyt Póka Egonnal írtunk. Ám a Kex-dalt disszidens művész alkotásának nyilvánították és nem engedélyezték a felvételt. Ennek ellenére az a szomorú dicsőség jutott nekem, hogy több embernek játszottam Baksa Jancsi dalait, mint ő maga. Az Elszállt egy hajó mellett A család és a Zöld sárga is állandó része volt és része ma is műsoraimnak. Miután megismerhettem a Rolling Stones és a Doors munkásságát, nem szégyelltem kijelenteni, hogy Baksa egyedül többet tudott, mint Mick Jagger és Jim Morrison együttvéve, és ezt ma is így gondolom”-írta Hobó. Quk)
