Új Szó, 2021. szeptember (74. évfolyam, 202-225. szám)

2021-09-03 / 203. szám

www.ujszo.com I 2021. szeptember 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Célkereszt Mindenhol meg kell becsülni azokat, akik olyan ügyeket tárnak fel, melyeket a hatalmasok el akarnak rejteni a nyilvánosság elől FELEDY BOTOND Július hatodika, Amszter­dam, RTL székház. Peter R. de Vries éppen kisétál a munkahelyéről. Tizenhét éve fiit a műsora, amelyben a hol­land alvilággal és feltáratlan bűncselekményekkel foglalkozik. Elrabolt emberek, gyilkosságok, maffia: de Vries igazi mindenevő. Egyfajta Friderikusz-bőrbe bújt Juszt László. Alighanem a legis­mertebb kékfényes tévés figura volt az elmúlt évtizedekben Hol­landiában. Peter de Vries nyomába két, egyformán öltözött férfi szegődött, amint elhagyta az épületet. Nem sokkal később rálőttek: öt lövést adtak le, amelyből egy fejbe találta. Napokig küzdött az életéért, hiába. A két támadó hidegvérrel levide­ózta a vértócsában fekvő testet, majd hamarosan a YouTube-on is megjelent a felvétel. A bérgyilkosokat később letar­tóztatták, egyikük feltehetőleg lengyel származású. Bár bizonyíték nincs, minden jel arra utal, hogy az egyik legnagyobb holland kokainmaffia-perben tanúskodni készülő de Vriest ki akarták iktatni, mielőtt megjelenik a bíróságon. Két éve a koronatanú ügyvédjét és testévért is meggyilkolták. Hivata­losan még nem lehet kijelenteni, hogy az esetek között összefüggés lenne, de a holland sajtó ezt tény­ként kezeli. Korábban maga de Vries is azt mondta, hogy szerepel a neve a hitiisten, vagyis a célszemélyek listáján. A támadás után a holland mi­niszterelnök tévényilatkozatban ítélte el az esetet. Sajtószabadság, maffia elleni háború, újságírók vé­delme. Ugye ezek ismerős fordu­latok a szlovákiai olvasóknak a Kuciak-gyilkosság után. Mivel Amszterdamban kormánytagok és bírók nem voltak érintve az ügy­ben, így nem bukik meg a minisz­terelnök. Mégis, egy nyugat-európai or­szágban utcai gyilkosság történik - persze nem először. Korábban pél­dául a szélsőséges politikust, Pim Fortuynt lőttek agyon, 2002-ben, majd két évvel később egy film­rendezőt, Theo van Goghot ölték meg. Egészen hihetetlen, hogy itt tar­tunk. Mert ne csak Hollandiát néz­zük: ott a máltai újságírónő felrob­bantása, lengyel és bolgár oknyo­mozó újságírók megölése, meg persze a fél török és orosz média elleni állami erőszak. Nem kocká­zatmentes ma sem újságírónak lenni, sőt. Becsüljük meg minden országban, ha emberek az életüket teszik arra, hogy a nagyközönség számára érthető módon tárjanak fel olyan bűnügyeket, amelyeket a hatalmasok el akarnak rejteni. Ez a demokrácia egyik elengedhetetlen kelléke. (Kontra) Eljárás gyerekfeleségek mentése miatt Különleges bíróság elé áll Inger Stojberg, Dánia volt foglalkoztatási és esélyegyenlőségi minisztere egy korábbi, bevándorlók kényszerházassága ügyében hozott döntése miatt. Öt éve, 2016-ban 23 migráns há­zaspárt, ahol fiatalkorú volt a fele­ség, aktáik egyéni vizsgálata nélkül elválasztottak a liberális miniszter utasítására. Stojberg asszony elfogadta az elő­zetes vádiratot, de azt mondta, azt tette, ami szerinte az egyetlen poli­tikai és humánus dolog volt, hogy harcolt a gyermekházasságok ellen. Arra számít, hogy felmenti a bíró­ság. „Képzeljük el, hogy kényszer­­házasságban élő fiatal lányként egy olyan országba érkezünk, mint Dá­nia, és azt tapasztaljuk, ahelyett, hogy lehetőséget kapnánk arra, hogy felbontsuk ezt a köteléket, az állam arra kényszerít bennünket, hogy együtt legyünk egy menekültszállá­son, egy menekültügyi központban” -érvelt Stojberg. A Folketing, a dán törvényhozás 179 tagja közül 139-en szavaztak a vádirat mellett. Harmincán ellenez­ték, tízen pedig nem vettek részt a szavazásban, melyre azért volt szük­ség, mert Stojberg most képviselő. A dán különleges bíróság olyan miniszterek ellen ítélkezik, akik hi­vatali kötelességük teljesítése során hivatali visszaélést vagy gondatlan­ságot követtek el. A 25 bíró azt vizs­gálja, hogy Stojberg megsértette-e az Emberi Jogok Európai Egyezmé­nyét azzal, hogy elrendelte a mene­déket kérő párok elválasztását, ame­lyekben a feleség fiatalkorú volt. „Huszonöt év után ez az első eljárás” - mondta Frederik Waage jogász, a Dél-dániai Egyetem professzora. Száztizenegy éve, 1910 óta ez a harmadik alkalom, hogy Dániában egy politikust a különleges bíróság elé idéznek. A legutóbbi 1993-ban volt, szintén menekült családok ügye miatt. Akkor befagyasztották a tamil menekültek családegyesítését, ezt a bíróság utóbb törvénytelennek nyil­vánította. (MTI) Éljenek a jók! LAMPLZSUZSANNA Kérem, amiről most írni fogok, akinek nem inge, ne vegye magára. Bár biztosan nem csupán az alábbiakban követ­kező esetekről van szó. A járvány idején elhatároztam, hogy amint javul a hely­zet, leredukálom az otthoni főzést, és többet fogunk házon kívül enni. Nem mintha nem tudnék főzni, de a legjobban akkor szeretek, amikor én akarok, nem pedig amikor muszáj. Márpedig a pandémia alatt nem volt más lehetőség. Elhatározásomat az is motiválta, hogy segítsek a vendéglátóiparban dolgozóknak, hiszen nap mint nap hallhattuk, mi­lyen nagy bajban vannak. Sokan nem is élték túl - szó szerint sem - azt a nehéz időszakot. De most azokról szeretnék szólni, akik túlélték. Nyáron sok helyen étkeztem, így egész szép tapasztalatot szereztem. A pozsonyi lakóte­lepi négy vendéglő közül kettő kitűnőre vizsgázott. Az egyikben a menü 5,50-be kerül, vagyis a korábbi időszakhoz képest egy euróval drágább, de hatalmas adagokat adnak. A másikban az étel jellegétől függően 4,80 és 6,50 között mozog a menü ára, a porciók kisebbek, de elegendők, és a menühöz akárhány pohár ingyen ital - általában citro­mos víz - jár. A pincérek mindkét helyen kedvesek, ügyesek, a szaká­csok finom házi ízeket produkálnak. A másik két helyen is felmentek az árak, de sokat romlott az étel mi­nősége, íze és a kiszolgálás is. Az egyik restiben 5,50-et kémek az olyan menüért, amivel csak a rossz iskolai menza vetekedhet - a hang­súly a „rossz” szón van, mert vannak kitűnő iskolai étkezdék -, például a tyúkhúsleves porból van. A másik vendéglőben az étel ugyan ehető, de a pincérek iszonyú bénák. Elfelejtik, ha a vendég levest is kért, vagy a rendelt étel helyett mást hoznak, nem az érkezés sorrendjében szol­gálják ki a vendégeket, azt mondják, hogy már nincs pizza, aztán kide­rül, hogy mégis van, és hasonlók. Ugyancsak rossz tapasztalatot szereztem a Pozsony belvárosa egyik frekventált helyén levő ismert vendéglőben. Itt a menü 6,90-be kerül, ami ahhoz képest, hogy a belváros, ugye olcsónak tűnhet, de ahhoz képest, hogy milyen pocsék, nagyon is drága. A húslevest hidegen hozzák ki, instant, vagyis előregyártott májgaluskával - tudom, mert egyszer láttam, amikor az egyetemi konyhán egy nagy gusztustalan műanyag bödönből ilyet szórtak bele a levesbe -, az „olcsó” menüt túldrágított italokkal ellensúlyozzák, és a pincérek ritka undokok. Sajnos, kedvenc cukrászdámba se mehettem, mert mellette, az egyik történelmi épületben kebabos gyorsbüfé nyílt, és azóta büdös égett olajszag árasztja el a cukrászda teraszát. A Roland-szoborral szemben levő egyik kávéházban is csalódtam. A kávé olyan volt, mint a lábvíz, a fiatalka pincémő pedig el akarta hitetni, hogy saját süteményük van, miközben messziről látszott, hogy az csak üzleti marlenka. A tanulság egyszerű. Nem mindenkit érdemes és kell támogatni. FIGYELŐ Önellátó luxusbirtok, világvégére is Húsz beállásos vendégparkoló, fasor a hosszú bevezető út mentén, narancstermesztő üvegház (orangerie), pálmaház, portaépü­let, angol- vagy tájképi kert, sport­pályák - egyebek mellett ilyen ké­nyelmi és esztétikai extrák is épül­nek Hatvanpusztán. Lesz még könyvtár, saját tavacska, klubház, kápolna - az Orbán család olyan komplexumot épít magának Al­­csútdoboz határába, amely rend­kívüli helyzetekben is teljesen ön­­ellátóan képes működni. Ez a HVG tulajdonába jutott terület­­rendezést segítő helyszínrajzból derül ki. Látható a 13 hektáros bir­tok teljes felmérése, szintrajza, a meglevő és a tervezett közművek. A rajz segíthette a megrendelőt, hogy elképzelje, milyen lenne a birtok, ha minden álma teljesül. A lap a helyszínrajz alapján arról ír, hogy Orbán Viktor vagy hazu­dott, amikor azt mondta, majorság lesz a hatvanpusztai komplexum, vagy átverte az édesapja. Növény­­termesztés és nagyüzemi állattar­tás ugyanis sehol sem látszik, a bazaltkockákkal kirakott utak is rosszul viselnék a traktorok és teherjárművek mozgását. Gazda­sági tevékenységet egyedül a ter­vezett lóistálló rej theme, de mére­tei alapján inkább csak néhány, sportcélból tartott ló tartására lesz alkalmas. A műemlék istállókat lebontották, legfőbb értéküktől, nyitott fedélszékük gerendáitól megfosztva a műemlék jellegtől idegen, manzárdos tetőtérrel épí­tették fel őket újra. A lap szerint abban is hűen követik arisztokrata mintaképeiket Orbánék, hogy a személyzeti lakásokat, az istállót, a gazdasági és gépészeti funkciókat rejtő épületeket egy külön tömb­ben, a birtok keleti részén helyez­ték el, mint annak idején a cseléd­házakban. így nem zavarják a fő­bejáratot és a nyugati szervizutat, a mélygarázslejárót használó urak nyugalmát. Orbánék szinte önellátó rendszert építenek ki: a négy elkülönített bejárattal tervezett szolgálati la­kások azt jelzik, hogy egy szűk stáb éjjel-nappal a birtok urainak és lovainak rendelkezésére fog állni. Építettek aggregátorházat is, hozzá 20 ezer literes gázolajtar­tállyal. A lap szerint stratégiai jelentőségű épületekben valóban fontos, hogy biztosítva legyen a szünetmentes áramszolgáltatás, ám magánbirtokon nem szokás. Egy rejtélyes „rom” is feltűnik a jelölések között, légi felvételek alapján kivehető, hogy annak a helyét is körbekerítették már a munkások. Elképzelhető, hogy egy olyan műromról van szó, ami­lyet a 19. században több tájképi kertbe is építettek. (hvg)

Next

/
Oldalképek
Tartalom