Új Szó, 2021. augusztus (74. évfolyam, 176-201. szám)
2021-08-02 / 176. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2021. augusztus 2. I 7 Civil, politikus, vállalkozó Az „álpolitikus" ma is szoros kapcsolatban áll az „álcivillel" A Új Szó hasábjain Y~W többször is elő/ » m került már ez a X JBlJKLJ téma, és különféle nézetek jelentek meg vele kapcsolatban, ám az utóbbi években ezek a viták nem igazán kavartak nagy port. Lássuk csak, mit is jelentenek manapság ezek a szavak. A civil az, aki alapít egy szervezetet, mert van egy célja, amit szeretne megvalósítani. Van egy társadalmi probléma, amit szeretne megoldani, vagy legalább segíteni néhány embernek, akik nem fémek bele a szociális hálóba, az állam nem képes, nem tud vagy nem akar gondoskodni róluk, törődni velük. Aktívan dolgozik tehát azért, hogy elérje a célját, hozzájáruljon a társadalom egy kis szeleténekjobbá tételéhez. Dolgozik, mondom! És értéket teremt. A kilencvenes-kétezres évek fordulójára kellett volna, hogy tájainkon kialakuljon a civil szektor, ami meg is történt. Kialakult viszont egy olyan szektor is, amely felismerte, hogyan tud visszaélni a lehetőségekkel. Persze az ilyen emberfajta mindig is jelen volt a társadalomban, nincs mit csodálkozni rajta. Azokban az években nem volt ritka, ha „kétoldalú” névjegykártyával mutatkoztak be ezek az emberek. Az egyik oldalon a vállalkozása, a másikon a civil szervezete. Ezzel a névjegykártyával sétált be a minisztériumokba és egyéb állami hivatalokba, ahol megtalálta a magafajtát, és közösen megtalálták annak a módját is, hogyan tudják lehívni az állami és a nemzetközi pénzeket is úgy, hogy a haszon az övék legyen. így fonódott össze a civil, a vállalkozó és a politikus érdeke. Az „álpolitikus” ma is szoros kapcsolatban áll az „álcivillel”, aki „bemondásra” kapja a milliókat, mert már az apukája is parolázott a mostani hatalmasokkal, és a rengeteg pénzből „civil birodalmat” épít. Miközben politikusként is érvényesülni szeretne, vagy ha ő nem is (mert ehhez nincs mindnek tehetsége), az apukája és az atyai barátai ezt várják el tőle. A milliomos azt gondolja, ő akkor lesz filantróp, ha a civil szektort támogatja. Azzal, hogy civil szervezeteket alapít, amelyekben olyan embereket helyez el, akik, ha mindezt nem látják, valóban lelkesen dolgoznak, hiszen vannak nemes céljaik, és lelkesen dolgoznak nemes célú projektekben. És a milliomos a saját szervezetein keresztül szívja le az állam pénzét. Azt a pénzt, amelynek a valódi civil szervezetekhez kellene eljutnia, amelyek nem mellékesen civilek, és nem csak játsszák a filantrópot. Az egyszemélyes civilpolitikusmilliomosok hatalma pedig szinte határtalan. Az ügyeskedés mesterei, akik a többi ember rovására gazdagodnak meg, és ha valaki azt mondja nekik: nézd, neki nem sikerült, arra a válaszuk: „Mindenkinek ugyanolyan lehetősége volt, miért nem csinálta meg ő is a szerencséjét?!” Ennyit az esélyegyenlőségről. (Lubomír Kotrha) Rajtunk tanul spórolni a kormány MOLNÁR IVÁN A szlovák kormány végre elkezdett takarékoskodni. Az államkassza őre, a Költségvetési Tanács szerint idén a vártnál jóval alacsonyabb lesz az államháztartási hiány. Még mielőtt kitörne a tapsvihar, nem árt megjegyezni, hogy a spórolást ezúttal is rajtunk kezdték, és egész biztosan rajtunk is folytatják. A koronavírus-járvány teljesen felforgatta az állam gazdálkodását, kisöpörve az államkasszát. Míg a járvány kitörését megelőző években már azt számolgattuk, mikorra sikerül a kormánynak kiegyenlített állami költségvetést összeállítania, amelyben az éves kiadások már nem haladják meg a bevételek összegét, ma már biztos, hogy erre egy ideig még vámunk kell. Míg 2017-re az államháztartási hiányt a bruttó hazai termék (GDP) 0,8 százalékára sikerült lefaragni, tavaly újra 6 százalék fölé ugrott, az idei évre elfogadott költségvetésben pedig már csaknem 10 százalékos hiányt tervezett be a kormány. Magyarul: az állam idén 9,5 milliárd euróval nagyobb összeget költött volna el a bevételeinél, tovább növelve a GDP-arányos államadósságot. Ez utóbbi a 2013-as 55-ről 2019-re 48,5 százalékra esett vissza, tavaly azonban egy év alatt 60 százalék fölötti történelmi csúcsra ugrott. Mindezt figyelembe véve az sem csoda, hogy az elmúlt időszakban a mérvadó külföldi elemző intézetek is arra figyelmeztették a kormányt, hogy a járványhelyzet ellenére ideje lenne elgondolkodni a spóroláson. Erre nem is kellett sokáig vámunk: a Költségvetési Tanács által közzétett legfrissebb előrejelzés szerint a GDP-arányos államháztartási hiány a várt 9,9 százalék helyett idén várhatóan „csupán” 7 százalékos lesz, ami 2,65 milliárd eurós megtakarítást jelent. Aki azonban azt gondolná, hogy az Igor Matovic vezette pénzügyminisztérium hirtelen megvilágosodott, és visszafogta a felesleges állami pénzszórást, az ezúttal is nagyot téved. Hogy a deficit az említett 2,65 milliárd euróval alacsonyabb lesz, az elsősorban annak köszönhető, hogy az állam az adófizetőkből idén még az eredetileg vártnál is 1,3 milliárd euróval több adót sajtol ki, vagyis a „spórolás” felét nekünk, adófizetőknek köszönhetik. Ezzel párhuzamosan a kormány idén a tervezettnél 717 millió euróval kisebb összeget fordít a járvány okozta károk enyhítésére. A többi uniós országhoz képest erre eredetileg is alacsonyabb összeget szántak, úgy tűnik azonban, hogy ezt is sokallták, így olyan szabályokat vezettek be, amelyek miatt az érintetteknek esélyük sincs a támogatások elnyerésére. Több mint 300 millió euróval járultak hozzá a deficit csökkentéséhez az önkormányzatok is, így ha a kormány spórolt is magán valamit, az a fentiekhez képest elenyésző összeg. Szlovákiában azonban már hozzászokhattunk ahhoz, hogy ha spórolásról van szó, az kizárólag az adófizetőket, soha nem a hatalmon levő politikusokat érinti, ez utóbbiak döntő többsége ugyanis olyan korábbi vállalkozó, aki épp a még nagyobb pénzszerzés érdekében kóstolt bele a politikába, bolond lenne akkor spórolni, amikor a legjobban megszedheti magát. Van legalább halvány remény a változásra? A válasz egyszerű: nincs, és a jelenlegi kormánypárti valamint ellenzéki politikusokat elnézve, nem is lesz. Ez utóbbiért azonban mi, választók is felelősek vagyunk, hiszen ha felbukkan is időnként egy-egy felelősen gondolkodó politikus, a nagy többség már annyira hozzászokott a hazug ígéretekhez, hogy az ilyeneket a parlament közelébe sem engedi, nehogy „megfertőzze” a többieket. Lengyelország nélkül lehetetlen formálni az Európai Unió jövőjét Lengyelországot és Németországot „nehéz, borzalmas múlt köti össze" - jelentette ki Armin Laschet. Lengyelország nélkül lehetetlen formálni az Európai Unió jövőjét - jelentette ki Armin Laschet, a német Kereszténydemokrata Unió kancelláijelöltje a német megszállók elleni varsói felkelés 77. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen. Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) közös kancelláijelöltje kétnapos, az 1944-es varsói felkelés évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen elmagyarázta, lengyelországi látogatását miért tartja fontosnak a szeptember 26-án esedékes német parlamenti választást megelőző kampány hajrájában. Felidézte a Szolidaritás független szakszervezet hatását ifjúkori döntéseire, és kijelentette, Európa nem lenne szabad Lengyelország és II. János Pál pápa nélkül”. Aláhúzta a varsói felkelés emlékezete megőrzésének jelentőségét, megemlítette a II. világháború lengyel áldozatainak Berlinben létesítendő emlékművet. Lengyelországot és Németországot „nehéz, borzalmas múlt köti össze”, egyúttal pozitív értelemben is közel állnak egymáshoz - jelentette ki, hozzáfűzve: „Lengyelország nélkül lehetetlen formálni az EU jövőjét”. Laschet inteijút adott a Rzeczpospolita lengyel napilapnak. Aláhúzta: Németország politikáját meghatározza a második világháborúért vállalt felelősség. E felelősség tudatát a német politikus a háborús károkért Lengyelországnak járó, Varsó szerint kiegyenlítetlen kártérítésre vonatkozó kérdésre is aláhúzta. Hangsúlyozta: a kártérítés kérdése „a múltban végleg elrendeződött a kölcsönös megállapodás révén”. A Laschet által említett megállapodást 1953-ban a lengyel részről az akkori kommunista kormányzat kötötte, a jelenlegi varsói vezetés ezt érvénytelennek tartja. A német politikus úgy látta: a kétoldalú kapcsolatokat a civil társadalmi együttműködés, ifjúsági csere intenzívebbé tételével kell erősíteni. A kancelláijelölt szombaton több évfordulós megemlékezésén is jelen volt Varsóban, vasárnap pedig a fővárosi Powazki katonai temetőben Andrzej Duda lengyel elnökkel részt vesz a központi ceremónián, amelyet a felkelés kitörésének órájában, 17 órakor tartottak. A varsói felkelést 70 éve, 1944. augusztus 1 -jén robbantotta ki a Honi Hadsereg, a londoni lengyel emigráns kormány fegyveres szervezete. (MTI) FIGYELŐ Öt állami egyetem marad Az áprilisban elfogadott törvény értelmében augusztustól a Budapesti Gazdasági Egyetem, a Debreceni Egyetem, a Dunaújvárosi Egyetem, a Magyar Táncművészeti Egyetem, a Nyíregyházi Egyetem, az Óbudai Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, a Semmelweis Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem és a Testnevelési Egyetem is alapítványi struktúrában működik. Létrejön a szőlészettel-borászattal foglalkozó Tokaj-Hegyalja Egyetem, ahol Stumpf István, a felsőoktatási modellváltás koordinációjáért felelős kormánybiztos lesz a kuratórium elnöke. Az Eszterházy Károly Egyetem az Egri Főegyházmegye fenntartásába került. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium közleménye szerint „az átalakulás az intézményi működés rugalmasságát növeli, így ajövőben az intézményeket fenntartó alapítványok a mindenkori kormányzattól független, magánjogi formában biztosítják közvetlenül vagy az általuk fenntartott intézmények útján a közfeladatok magas színvonalú ellátását”. Csakhogy az alapítványokat irányító kuratóriumok tagjait a kormány nevezi ki, sok testületbe miniszterek, fideszes képviselők és megbízható káderek kerültek be. Később az alapítói jogok is átszállnak az alapítványra, így az új tagokat már ők választhatják meg. Az Alaptörvényt decemberben direkt úgy módosították, hogy az alapítványi rendszerhez csak kétharmados többséggel lehessen hozzányúlni. Összesen 21 egyetem működik alapítványi struktúrában, és mindössze öt állami egyetem maradt az országban, mind Budapesten: az ELTE, a BME, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Zeneakadémia. (444.hu)
