Új Szó, 2021. augusztus (74. évfolyam, 176-201. szám)

2021-08-28 / 199. szám

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2021. AUGUSZTUS 28. INTERJÚ 13 Három évvel ez­előtt, 2018 nyarán négy kalandvágyó szlovákiai magyar kerékpárral indult a Duna németorszá­gi forrásától Bősig. Hazaérkezésük után készítettem interjút az egyik résztvevő­vel, akiről zárójelben meg kell említenem, még a középiskolai években kezdődött az immár közel há­rom évtizedes ba­rátságunk. Most itt a folytatás, az újabb kalandokról kérdez­tem Ágh Pétert. A kkori beszélgetésünk befejezéseként em­lítetted, hogy már a következő évben sze­retnél letekemi a Duna-deltához. Aztán ez elmaradt. Miért? 2018-ban a gyerekkori álmom részben teljesült. Tervben volt a túránk második szakasza, de egy kerékpárversenyen elszenvedett kulcscsonttörés hónapokig tanó pihenésre ítélt, emiatt le kellett mondanom az akkori útról. Meg kell azonban említenem, hogy társaim ugyanakkor teljesítettek egy újabb részt: vonattal elutaztak a romániai Vaskapuig, és onnan kerekeztek haza. Tavaly a világjár­vány miatt nem lehetett külföldre utazni. Idehaza viszont akkor is vállalkoztam egy hosszabb útra, Zsélyi Katalinnal és Zsélyi Zoltán­nal az ország legkeletibb pontjától bringáztunk el a legnyugatibb ha­tárpontig, onnan pedig haza, ami szesen 960 kilométerre sikere­­. Idén már örülhettünk, hogy negatív PCR-teszt birtokában - szabadabb lett az utazás. És most az idei útról. Kik alkot­ták a csapatot, mennyi ideig tar­tott és milyen hosszú volt az út? A csapat eredetileg négytagú, de mint a második szakasz során, ezút­tal is háromtagúra szűkült, a negye­dik társunk egészségi okok miatt kénytelen volt otthon maradni. így Zsélyi Katalin, Zsélyi Zoltán és én teljesítettük a tervezett távot. Oda­felé Szerbiáig autóval mentünk, ott „ültünk nyeregbe”, és 14 napon át reggeltől estig tekertünk a 32 és 42 Celsius-fok között ingadozó melegben. Kisebb megállókat azért beiktattunk, egyrészt pihenőként, és hogy az útvonalunk mentén ta­lálható egyik-másik látnivalóban gyönyörködhessünk kicsit. A Du­­na-deltától visszafelé már vonattal jöttünk Szerbiáig, onnan autóval haza. Biciklivel összesen 1455 kilo­métert tettünk meg. Ha már szóba hoztad, és persze tudom, nem egyszerű a választás, de mégis, számodra melyek vol­tak a maradandó emléket hagyó Kerékpárral a Duna-deltáig megnéztük Oituz falut is, amely Európa legdélebbre és legkeletebbre levő magyar falujaként ismert, bár már csak néhány idős ért magyarul. Utazásotok Magyarországon, Szerbián, Bulgárián és Romá­nián át vezetett, vagyis több or­szághatáron is áthaladtatok. Hol milyen szigorításokkal, követel­ményekkel szembesültetek? Őszintén megmondva senki sem­milyen igazolást nem kért, csak út­levelet, a legtöbb határon csak inte­gettek, hogy nyugodtan mehetünk. Szigorításokkal nem találkoztunk, csak a nagy üzletekben, de ott is csak az használt maszkot, aki akart, kötelező nem volt sehol. Kipróbáltátok a szerb, a bolgár és a román konyha sajátos ízeit, megkóstoltátok a nemzeti étele­ket? Esedeg lett kedvenced, amit máskor is szívesen fogyasztanál? Természetesen leteszteltük a he­lyi jellegzetességeket. Reggelire egyik szállásunkon kaptunk olyan lángostésztából készült finomságot, amit lekvárral kínáltak. Megkós­toltuk a helyi kolbászokat, darált húspogácsákat és halakat szabad tűzön sütve. Igen finom volt az olajban kisütött szárított dunai ap­róhal kukoricakásával és salátával. Az igazi különlegesség és finomság számunkra mégis a tokhal volt, amit a Duna deltájánál egy vízparti étteremben kóstoltunk meg. A Duna-deltáról hallva a sze­természeti szépségek vagy ember alkotta építészed remekművek? A Duna-delta csodás, főleg hajó­val, ahogy mi láttuk. Sirályok, pe­likánok mindenhol. 70 kilométer hosszan a Duna mellett végtelen mocsár, nádas, néhol legelőkkel, Duna-parti kis víkendházakkal, hotelekkel, ahova csak hajóval le­het eljutni. Különösen lenyűgö­zött a tenger és az útközben látott homokdűnék, de igazából az egész út csodás volt. A különböző fele­kezetek templomai jól megfértek egymás közelében, minden város­ban mecset és minaret. Láttunk kőbe vésett régi templomokat fent egy hegyoldalban, és római kori maradványok feltárási helyszínét is megnézhettük. Monumentális építményként említhetem a hida­kat a Duna fölött. És a sok park, de szépek voltak... Érdekesség, hogy a Duna a delta előtt három nagy ágra válik és sok kicsire, közülük a legrövidebbet (Cemavodá) poli­w Utunk során semmilyen konfliktusunk nem volt, csak kutyák ugattak meg. tikai foglyokkal ásatták ki. Jó érte­lemben meglepett, hogy sok új út készült el, amióta utoljára jártam Romániában. De azért marad bő­ven sok kis falu, ahol lovaskocsikkal járnak, amelyekben lóitatók mellett haladtunk el, és amelyekben még élelmiszerüzlet sincs. Utunk során műnk előtt madarak tömegeit és nádfólyosókat láttató képek vil­lannak fél. Mi fogadott Európa második legnagyobb deltatorko­latánál? Egy röpke otdét nem al­kalmas mély elemzésre, de a pilla­nat is szül valamilyen véleményt. Maga a Fekete-tenger csodás, Sulina és Constanca partjait láthat­tuk még. Nekem Suhna jött be, ez egy sziget, hajóval jutottunk el oda és vissza is. A tenger eléggé hullám­zott otdétünkkor, de nagyon meleg volt. Az ott élők kedvesek, segítő­készek, három helyen is kaptunk ajándékot, barackot és almát, egy szerb üzletes hölgy meg nem enged­te kifizetni a két kávét és a sört, sőt mellénk ült, és jót beszélgettünk Utunk során semmilyen konfliktu­sunk nem volt, csak kutyák ugattak meg. Szabadon kószáló kutyák van­nak mindenhol, de csak ugattak, és amelyik ugat, az nem harap. Csibrányi Zoltán A szerbiai Negotin város határában található Bukovo kolostor előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom