Új Szó, 2021. augusztus (74. évfolyam, 176-201. szám)
2021-08-25 / 196. szám
NAGYÍTÁS 121 2021. augusztus 25. | www.ujszo.com Védőoltás vs (Covid-)macsólét Huncík Péter: „A lakosság minél teljesebb körű átoltottsága érték és közjó, amiből mindannyian profitálunk. Az oltástagadás viszont olyan népegészségügyi kockázat, amely a szolidaritás etikai vezérelvét is sérti" MIKLÓSI PÉTER Szlovákia lakossága a koronavírus-járvány itt is egykettőre megjelenő harmadik hulláma előtt sem érdeklődik fokozottabban és elegendő lélekszámban az ingyenes védőoltás felvételének lehetőségei iránt. Noha több hete már könnyen, regisztráció nélkül hozzáférhető nálunk az akár 95 százalékos hatékonyságú vakcina, országosan továbbra sem oszlik meg legalább fele-fele arányban az oltottak, illetve a hezitáló oltatlanok és a gátlástalan oltástagadók tábora. Ráadásul immár több hónapja országosan csökken a védőoltás iránti érdeklődés. Nos, a vírusfertőzés akár beláthatatlan következményekkel járó kockázatainak tudatában is vesztésre áll a józan ész? Vagy „csupán” két ellenlábas frontra szakadt a hazai társadalom? Huncík Péter pszichiáterrel és mediátorral pillantottunk a tények mögé. Doktor úr, az emberek tartózkodó magatartása a bizonyítottan sikeres védőoltással szemben, mi több, sokak konok oltástagadása nálunk társadalom-lélektani kórtünet? Bizonyos fokig igen. Konkrétan mindazon történtek nyomán, ahogyan tavaly tavasszal előzmények nélkül és egyik hétről a másikra szinte sokkoló módon ránk hatalmasodott a pandémia. Az emberek többségén, az ország vezetőit is beleértve, hirtelen eluralkodott a tanácstalanság, hiszen eleinte inkább csak a virológusok szűk szakmai köre látta át igazán a probléma komolyságát. Ez az önmagában véve is nyugtalanító, egyben azonban számtalan dezinformációt szülő időszak nyilván nem tűnt el nyomtalanul az emberek emlékeiből és a lelkivilágából. Eszerint ez a kaotikus helyzet, főként a központi járványkezelés tavalyi modora, lenne az oka annak, hogy Szlovákiában az állam máig sem képes meggyőzni a lakosság megnyugtató többségét az oltás fontosságáról? A közvélemény hangulatát, a megosztottságot látva legalábbis részben így van. Az emberek jelentős hányadában a járványkezelés hosszú hónapokon át tartó, hozzá nem értő és indulatos módja, majd az életveszélyes járványt megfékező vakcináció széles körű társadalmi elfogadtatásának már idén tapasztalt kapkodó téli-tavaszi kormányzati formái szintén sokszor váltottak ki visszatetszést. Az „ellenállók” tábora egy homogén csoportot alkot? Azt azért hangsúlyoznám, hogy nem. Létezik a bizonytalankodók szép számú köre, ők elsősorban azért vacillálnak, mert annyi minden ijesztőt hallottak és hallanak a Covid-19 elleni védőoltás „holtbiztos” mellékhatásairól. Van azután egy másik népes csoport, ők minden közéleti témában holmi konspirativ elemet vélnek észrevenni. Ezek az emberek szinte élvezkednek az egyre újabb és félelmetesebb összeesküvés-elméletek gyártásában. Meg hát itt van még a társadalomban vezető funkciókat betöltőknek azon csapata, akik az egyéni politikai céljaikat követve harsányan meglovagolják a védőoltással kapcsolatosan hezitálok tétovázását. És persze a konspirációk gerjesztette fantazmagóriákat. Rendben. Viszont a himlő elleni oltás módszeréről már 1798-ban elsőként beszámoló Edward Jenners óta új, az orvostudományban azóta ezerszeresen igazolt korszak nyílt a súlyosan fertőző kórok elleni küzdelemben. Az egyébként épeszű emberek is 2021-ben miért ódzkodnak hát a védőoltástól? Akár tovább színesíthetem ezt a jogos dilemmát: Angliában már 1853- tól és kormányzati irányítással a himlő ellen kötelező oltás zajlott! A modem időkben az országok, így Szlovákia is, saját szigorú vakcinaprogramokkal, kiterjedt oltásszabályozással igyekeznek maximalizálni az átoltottsági szintet. Tudni érdemes, hogy a várható élettartamban éppen az életveszélyes betegségek ellen védő vakcinák hozták meg a legnagyobb változást. Ezért a vakcinák sikerével kár is kötözködni. Azonban úgy tűnik, az emberi gondolkodás sok esetben nem eléggé következetes ahhoz, hogy a bizonytalankodást leküzdve, vagy az összeesküvés-elméleteket kizárva, a tényszerű adatok láttán racionálisan gondolkodjon. A mai mentalitásban a felelőtlenség van felülkerekedőben? Sajnos, igen. A megrögzött oltástagadók körében pedig gyakran a bunkóság? Tetten érhető az is, ami ellen nincs vakcina. Nézetem szerint aki pusztán tart az oltástól, az nem megy ki tüntetni; az nem tör be kirakatokat, nem zúz szét autókat, nem akar erőszakkal bejutni a parlament épületébe. Akik így tesznek, azoknak nagy része különböző személyiségzavarban szenved. Bántó gond, hogy manapság - az internet adta lehetőségek révén — ezeknek az embereknek a véleménye ugyanolyan súlyt és publicitást kap/kaphat, mint egy-egy elismert szakemberé. A tudományos tények és érvek, illetve a zagyva „tények” zavarosa közötti mély szakadékra gondolva egy rossz film valóságában élünk? A pandémiához való viszonyulásban a hazai társadalom két összebékíthetetlen táborra szakadt? Tradicionálisan vannak társadalmak, amelyek a polgárok tartósan jó együttműködésére épülnek. Hagyományosan ebben az irányban fejlődnek, ami azután a közéleti magatartásban, a szolidaritásérzékben, a felelősségtudatban is tükröződik. És vannak a nem fogadok el mindent egyéni viselkedésformákra épülő társadalmak. De az ilyen globális problémáknál, mint most a világjárvány, értelemszerűen az együttműködő társadalmak azok, amelyek sikeresebbek. Együttműködő társadalom a szlovákiai? Részlegesen. A többség nyilvánvalóan jogkövető magatartást tanúsít. Ám ha a kutatások tükrében például azt nézzük, hogy itt a lakosság 66 százaléka támogatja a koronaidőkben fontos oltást, ugyanakkor ez az átoltottság országosan cirka 40 százalékos, máris a társadalmi együttműködés és a polgári felelősség kérdésénél tartunk. Ez a kétarcú gondolkodás sajnos itt van, és más vonatkozásokban szintén gyakran észrevehető. Szigorú, akár törvényerejű felelősségre vonást érdemelnének azok a politikusok, akik politikai agendájukat, már-már vállalkozásszerűen, az oltástagadásra építik? Pszichiáterként én egy ilyen embert a gyakorlati politika közelébe se engednék. Az ilyen alak szó szerint veszélyes mind a szűkebb, mind a tágabb környezetére nézve. Sokak észjárásában mi az oltások körüli értetlenkedés kiindulási pontja? Alapvetően egy bioetikai probléma. Az, hogy a védőoltásoknak, ha elvétve is, mindig voltak, így ma is lehetnek bizonyos mellékhatásai. De épp ezeket az egyedi eseteket szokták felnagyítani és félremagyarázni a társadalom különböző rétegeinek „útmutatói”. Az aktív pszichopaták, az ügyeskedő politikusok, a felelőtlen hőbörgők. Régebben szokás volt azt mondani, hogy a papír bármit elbír. Most az internettel vagyunk így, amikor ki-ki a hasára üt és általánosító „véleményt” mond, amivel akár tömegeket tud befolyásolni. A mediátor hogyan látja: lehetünk akár megértők is a védőoltásokkal szemben idegenkedőkkel? Nézze, aki pusztán emberileg érthető aggódásból tart az oltástól, azzal igen. Ezeket az óvatoskodó szkeptikusokat könnyebb türelmes tónusban előbb-utóbb meggyőzni arról, hogy elfogadják a védőoltást; hogy ez az egyetlen járható útja a vírusterjedés jelentős csökkentésének. Viszont aki az oltásellenességben bizniszt, egyéni népszerűségének növelését, akár a saját maga részére politikai üzletet lát, nos az ilyen emberek viselkedését, énszerintem, csak a törvény szabályozhatja. De hát a paragrafus azért görbe, hogy ebben a megosztó témában akár az egyéni önrendelkezés mellett is lehessen érvelni... Természetesen. De egy súlyos, globálisan eddig 4,3 millió, Szlovákiában ebből közel 13 ezer ember halálát okozó járványügyi helyzetben a közegészség fokozott védelme, az együttes felelősség, a kölcsönös bizalom és a társadalmi összetartozás elsődleges erkölcsi princípium. Az oltási kedv és hajlandóság nem magánügy! Sőt! Egyik orvoskollégám szerint a célzatosan ágáló, a kötelességérzést felrúgó, megrögzött oltástagadók a Covid-macsók. Többnyire azzal vágnak föl, hogy ők még ezt a veszélyes kórképpel járó betegséget is legyőzik, ezzel bizonyítva az egyéniségüket, naprakész erejüket. Persze, ez csak addig érvényes, amíg beoltatlanul el nem kapja őket is - talán végzetes megleckéztetéssel - a koronaidők ragálya. És hát egy notórius Covid-macsóval a mediátor sem boldogul. Doktor úr, vajon hogyan nézzünk az orvosok és az egészségügyi dolgozók tág körében azokra, akik szintén szép számban, mondhatni, előszeretettel ellenzik a Covid-19 korábbi és új variánsai elleni védőoltás felvételét? Ez tényleg elkeserítő és erősen elgondolkodtató. Sok ilyen típusról kiderült, hogy a hat egyetemi év után joggal használják ugyan az orvosi titulust, de ők inkább a különféle diétákat, ilyen-olyan öltözködési trendeket, életviteli stílusokat, más egyebet fehér köpenyben hirdető celebek. Bár ezen a „szakértői” körön kívül is vannak aktívan praktizáló orvosok, akik az egészséges pácienseiket inkább lebeszélik az oltásról, ahelyett, hogy éppen arra biztatnák őket. Eszerint legitim kérdés felvetni: tud-e/tudhat-e jól gyógyítani olyasvalaki, aki nem bízik hivatásának tudományos alapelveiben? Létezik ennek maradhatós magyarázata? Nem. És az ilyen orvos szerencséje, hogy eddig még nem vétett fájó következményekkel járó hibákat. De az szintén valószínűsíthető, hogy jobb hozzáállással eredményesebben tudta volna kezelni a betegeit. Hiszen ha ma a Covid-19-et meg az ellene hatékony védőoltást tagadja, úgy holnap vagy holnapután egy újabb járványbetegségre fogja ráfogni, hogy az sincs. Ön egyetért azzal, hogy aki megkapta a védőoltást, annak mind a közéletben, mind a társasági életben előnyök járjanak? Én azt mondom, hogy felvenni az oltást, az a normális magatartás. És hogy a mindennapi életben ezzel némi könnyebbségek is járhatnak, az szintén természetes. A törvényalkotóknak pedig ennek szellemében kell világos jogszabályokat alkotniuk. Beleértve azokat az egyértelmű szempontokat, hogy mennyire kívánják szankcionálni a járványhelyzethez a normálistól eltérő magatartással viszony utókat. Tehát a járványkezelési korlátozásokat és ajánlásokat megszegőket; illetőleg milyen mértékben lesznek elnézők az objektív tényeket félrehazudó deviancia szigeteit alkotó, a maguk ostoba elméleteit hirdető csoportokkal. És akkor szöveg lezárva? Nem. Mert nemcsak a pszichiáter vagy a mediátor, hanem remélhetőleg a belátó politika is mindig a párbeszédet keresi. (Somogyi Tibor felvétele)
