Új Szó, 2021. augusztus (74. évfolyam, 176-201. szám)

2021-08-24 / 195. szám

www.ujszo.com | 2021. augusztus 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Üzenet a sírból A világ nagy, és mindenféle emberek vannak benne JUHÁSZ KATALIN A elmúlt héten annyi gyűlölet M áradt felém a kö- JL. zösségi oldalak­ról, hogy elérkezettnek láttam az időt egy szeretettől, toleranciáról, egymás véleményének tiszteletben tartásáról szóló kis dolgozatta. Már fogalmaztam a mondatokat, amikor — szintén a közösségi oldalakon - terjedni kezdett egy írás Esterházy Péter tollából, melyet a mester 1993-ban vetett papírra. Mondják, hogy a legnagyobb írók egybenjó­­sok is - nemcsak azt látják, mi folyik a társadalomban, hanem előre meg­érzik, mivé fajulnak egyes jelensé­gek. Az öt éve halott Esterházy hu­szonnyolc év távlatából üzen most nekünk. Teszi ezt közérthetően, ha­tározott nyelven, lényegre törően, tehát pontosan úgy, ahogy én sze­rettem volna, ha nem szégyellem el magam szövegének olvasása köz­ben, mondván, hogy ilyet én sosem tudnék írni. Fogadják szeretettel. A címe: Tégy a gyűlölet ellen. „Ki volna az, ki volna az az ütő­dön, aki szavakban a gyűlölet mellé állna? Szavakban mindannyian a sze­­retetet hirdetjük. Ki volna az, ki volna az az ütődött, aki a háború mellé áll­na? Aki a gyilkolás mellé állna? A halál mellé? Szavakban mindannyian a békét hirdetjük. Még sincs béke, mégsem a szeretet regnál. Könnyű azt szeretni, aki szeretet­­re méltó. Könnyű avval egyetértésre jutni, akinek érdekei megegyeznek a miénkkel. De a világ nagy, és min­denféle emberek vannak benne. Magyarország ugyan nem nagy, de azért ember van benne bőven. Ilyen, olyan. Ki ezt akarja, ki amazt. Ez a bonyolult, ez a más, hogy mindenki más. Szeresd felebarátod, mint ten­­magad!”-így szól az írás. De ez itt, így túl nagy volna, ez nem mozgal­mi föladat, ezt fölfogni olykor egy egész élet kevés. Ki volnék én, hogy ilyesmit csakúgy ajánlgassak? Ko­molytalan volna. Ne gyűlölködj! Sokkal kevesebb a szeretet parancsánál, megfogha­tóbb, gyakorlatiasabb. Maradj nyugton, ne hörögj, próbáld megér­teni a másik szempontjait, tehát hogy vannak szempontjai, meglátni a korlátáit és meglátni a magad kor­látáit. Próbáld megőrizni az ép eszedet, miközben tudnod kell, hogy ésszel nem megoldható a vi­lág, de ész nélkül bizonyosan elve­szik. Dönteni kell, hogy a gyűlölet fennhatósága alá akarunk-e tartozni vagy sem. A viszontgyűlölet is gyű­lölet. Az úgynevezett jogos gyűlölet is gyűlölet. (A harag nem gyűlölet, viszont rossz tanácsadó.) A gyűlölethez sok út vezet, a leg­rövidebb talán a megalázottságon át. Akit megaláztak, az tehetetlenségé­ben sokszor csak a gyűlöletben talál menekvést, csak a gyűlöletben talál nagy megbántottságára írt, ott talál megnyugvást. Egy ideig. Gyűlölet gyűlöletet szül, megaláztatás meg­aláztatást, sosincs vége. Megalázta­tásban, megalázottságban nagy tar­talékai vannak ennek az országnak. Csak a szabad embernek van esé­lye a szeretette. A Légy szabad! fel­szólításnak ebben áll a nagysága, ebben az esélyben, ebben a súlyban. Szabadnak lenni az nem szabadsá­gon lenni, az nem könnyű feltétlen­ség, szabadnak lenni nehéz. Nehéz és jó. Az ember szabadnak születik. „Eldurvult" a Horalky-háború. Az oltásellenesek már nemcsak az interneten, hanem a boltok polcain is harcolnak a népszerű édesség ellen, miután az azt gyártó cég igazgatója kijelentette: Be kell vezetni, hogy a beoltottak oda me­hessenek, ahova akarnak, a beoltatlanok meg üljenek otthon a fenekükön. (Fotózomri) Megszűnhet az egyik legrégebbi lap Rákóczi saját lapot indított ellene, I. Ferenc József államosította, a nácik alatt nem adták ki, Sebastian Kurz alatt pedig megszűnik a 318 éves Wiener Zeitung. Napilapként valószínűleg megszű­nik, esetleg kormányzati tartalom­gyártó lesz belőle, vagy akár teljesen eltűnik a bécsi Wiener Zeitung, ame­lyet 1703-ban alapítottak. Munkatár­sai a legrégebbinek mondják az új­ságot a világon a máig megjelenő na­pilapok közül, a Rekordok Könyvé­ben is így szerepel—írja a 24.hu. Most azonban az osztrák kancel­lár, Sebastian Kurz próbálja kivérez­­tetni a hozzá nem eléggé lojális kiad­ványt, és kérdéses, hogy a 318 év vi­szontagságait túlélő lap túléli-e Kurz kormányzását - úja a Politico. Kur­­zot sokan kritizálják az ügy miatt, mondván, megpróbálja manipulálni a médiát: a kritikus újságírók egy ré­szét, úgy tűnik, mintha megpróbál­nák megfélemlíteni, másokat anyagi előnyökkel kecsegtetnek, például kormányzati hirdetésekkel. Kurz tö­rekvéseit a lap szerint a magyar mi­niszterelnök gyakorlata inspirálja. A Wiener Zeitung mindeddig nem egyszerűen napilap volt, hanem tör­vényileg szabályozott módon az or­szág hivatalos közlönyeként is funk­cionált. Jogszabály írta elő, hogy a kormányzati álláshirdetéseket és a vállalatok éves mérlegeit itt kell ki­nyomtatni. Ezek garantálták eddig a fennmaradását, a lap bevételeinek döntő része ebből a forrásból szár­mazott. A Wiener Zeitung összbevé­tele 20 millió euró körül járt. Kurz a kötelező hirdetményeket akarja eltö­röltetni egy 2022-ig meghirdetett kormányprogram keretében. Amikor erről beszél, arra hivatkozik, hogy EU-direktívák írják elő a céginfor­mációk digitális tévesztését. 1789-ben ez a lap nyomtatta ki elő­ször németül a francia forradalom egyik alapdokumentumát, az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát. A ma­gyar történelemben betöltött szerepét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Rákóczi Ferenc azért adatta ki az első magyar hírlapot 1705-ben, mert bosszantotta a császárhű propagan­dája, éppen ezért az ellenlapnak is az igazmondó (Mercurius Veridicus) címet adta. A lapot I. Ferenc Jó­zsef államosította 1857-ben, mert elégedetlen volt azzal, hogy a Wiener Zeitung támogatta az 1848-as bécsi forradalom gondolatait. A lap önálló Ausztria hiányában 1940 és 1945 kö­zött szüneteltette megjelenést. Mind­ezt túlélte, a jövője azonban bizony­talan. (24.hu) Megint a szegények szívják meg HEGEDŰS NORBERT Soha nem jó szegénynek lenni, de a járvány újabb csapásokat tartogat a leginkább elmaradott régióknak. Mivel itt a legala­csonyabb az átoltottság, ősszel itt várhatók a legkeményebb intézkedések is. Van-e kiút ebből az ördögi körből? Ha vetünk egy pillantást az átoltottság szerinti térképre, akkor na­gyon gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy az ország legszegényebb já­rásaiban - a többi között Közép-Szlovákia déli, magyarlakta járásai­ban a legalacsonyabb az érdeklődés a koronavírus elleni védőoltások iránt. Mivel a jövőben a Covid-automata az átoltottságot is figyelembe fogja venni, így ezek a szegényebb régiók az újabb hullámok során feltehetően szigorúbb lezárásokat fognak elszenvedni. így az itteni kevés megmaradt vállalkozás mégjobban fog szenvedni, az emberek megint munka nélkül maradnak, a szegények még szegényebbek lesz­nek. A diákok sem ússzák meg: bár az oktatási miniszter azt ígérte, hogy nem lesznek iskolabezárások, de mindannyian tudjuk, mennyit érnek ezek az ígéretek. Ha egy húszfős osztályból 15 diák otthon lesz karan­ténban, akkor hiába marad nyitva az iskola, a kisebbségnek kell alkal­mazkodni a többséghez - és jön a távoktatás. Ez sehol nem ideális, de különösen problémás azokban a régiókban, ahol a legtöbb szociálisan hátrányos helyzetű család él, ahol a legrosszabbak az anyagi körülmé­nyek, ahol az oktatásban való részvétellel még akkor is problémák vannak, ha minden feltétel optimális. Nagyrőcei, Rimaszombati, Losonci, Poltári - ezek a járások mintha egyszerűen nem léteznének a mindenkori kormányok szemében. Per­sze, néha felbukkan itt egy-egy vezető politikus - nemrég Caputová államfő és Heger miniszterelnök is csapott egy haknit a környéken -, de a szép szavakon kívül mást nem igazán hagynak maguk után. A ré­gió prédául maradt a szegénységnek, a kilátástalanságnak és a végtelen kétségbeesésnek. Mikor aztán az emberek a szélsőséges politikusok felé fordultak, akkor talán még néhányan fel is sóhajtottak Pozsony­ban: jaj de jó, ezekkel sem nekünk kell foglalkoznunk. Ha olyan őszünk és telünk lesz, mint 2020-ban, akkor annak belát­hatatlan következményei lesznek ezen a környéken. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne vegyék figyelembe a Covid-automatánál az átoltottság mértékét, de ez a rendszer gyakorlatilag mintha arra lett volna tervezve, hogy megadja a kegyelemdöfést egy amúgy is döglődő régiónak. Mindenki megérti, hogy a rendelkezések összeállítása na­gyon bonyolult folyamat, de a kormánynak gondolnia kell a hosszú tá­vú következményekre. Zéró oltási kampány, minimális kompenzációk a bezárt vállalkozásoknak - ennyi erővel akár selyemzsinórt is küld­hetnének nekünk. Persze könnyű elütni az egészet azzal, hogy ha az itt élő emberek nem oltatták be magukat, akkor megérdemlik a szigorúbb korlátozá­sokat: maguknak csinálták a bajt. Csakhogy ez a probléma leegyszerűsítése: itt is vannak meggyőződéses vakcinaellenesek, de a többség egyszerűen kivár és a túlélésre játszik - hosszú évek kilátásta­­lansága, csalódások sorozata, az állandó bizonytalanság vezetett ehhez a magatartáshoz. A vakcina elleni ódzkodás csak egy tünet. Persze, önsorsrontó tünet, de kezd unalmas lenni, hogy az ország vezetése fo­lyamatosan az egyszerű emberekre hárítja a felelősséget ahelyett, hogy komplex megoldásokat keresne. A baj nagy, a segítségre pedig szük­ség lenne, mert ha valaki elég mélyre kerül ebben az örvényben, már nem is látja a kiutat az ördögi körből. FIGYELŐ Az alkalmazás alkalmazása Tegnaptól letölthető az az appli­káció, amellyel a boltok, a ven­déglátóhelyek, a tömegrendezvé­nyek szervezői stb. gyorsan el­lenőrizhetik a Covid-igazolvá­­nyokat. Ennek főleg akkor lesz jelentősége, ha majd narancssár­gába, pirosba fordul egy-egy járás a Covid-térképen, és a vendég­lőknek el kell dönteniük, hogy ki­ket szolgálnak ki. Ezen múlik majd ugyanis, hogy mekkora ka­pacitással működhetnek, vagy egyáltalán kinyithatnak-e. A beszámolók szerint az alkalma­zás rendkívül egyszerűen műkö­dik, nem is ezen fog múlni a dolog, hanem az alkalmazásán. Az applikáció egy pillanat alatt leolvassa a QR-kódot a Covid­­útlevelekről, így rögtön kiderül, hogy a vendég kapott-e két oltást, illetve van-e érvényes PCR- vagy antigéntesztje, vagy az elmúlt fél évben átesett-e a fertőzésen. „Az lesz a kulcsfontosságú, hogy a kocsmárosok hajlandók lesz­­nek-e ellenőrizni a vendégeiket” - írja a Sme kommentárja. A kérdés, hogy betartják-e a rendszert és ellent tudnak-e állni azoknak a vendégeknek, akiknek nincs „belépőjük”. Persze ez a legjobb megoldás, hogy ne kelljen mindent bezárni, ha ismét elszabadul a járvány, és valamennyire mégis sikerüljön ellenőrzés alatt tartani a helyzetet, csak be kellene tartani. Talán nem nagy merészség azt feltételezni, hogy ősszel a kevésbé átoltott járások vendéglátóhelyei lehetnek a potenciális járvány gó­cok. Az országot ismerve pedig nagyon találékonyak lesznek a potenciális fogyasztók, és az sem biztos, hogy a járvány számok nö­vekedésének lesz kijózanító hatá­sa. Ha visszaemlékszünk, az első és a második hullám idején is elő­fordult, hogy az elvileg bezárt vendéglők mellett mégis tele vol­tak üvegekkel az ezek gyűjtésére szánt konténerek. (úsz, sme)

Next

/
Oldalképek
Tartalom