Új Szó, 2021. augusztus (74. évfolyam, 176-201. szám)

2021-08-16 / 188. szám

www.ujszo.com | 2021. augusztus 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Afganisztán elbukott Az iszlamisták már Kabul elnöki palotájában, az államfő elmenekült SIDÓH. ZOLTÁN A hétvégén az afganisztáni tálib lázadók minden irányból betörtek Ka­bulba, Asráf Gáni ál­lamfő pánikszerűen elmenekült, az elnöki palotát elfoglalták. A játék véget ért, az amerikaiak kivonulása nyomán újra a szélsőséges iszla­misták veszik át a hatalmat. Nyil­vánvalóvá vált, hogy kudarccal ér véget az Egyesült Államok történe­tének eddigi leghosszabb háborúja: 2001 októbere óta beleöltek 2260 milliárd dollárt, az afgán hegyek között meghalt 2500 katonájuk, s hiába képeztek ki mintegy 300 ezer afgán katonát, gyakorlatilag kár­tyavárként omlik össze a nyugati pénzen fenntartott Asráf Gáni ál­lamfő által működtetett rendszer. A tálibok által elfoglalt területe­ken már ismét bevezették az iszlám törvénykezést, a saríát, és korlátoz­zák a nők jogait: nem járhatnak is­kolába, az oktatás csak a vallási kérdésekre terjed ki, a nők csak férfi rokonaik társaságában hagyhatják el otthonukat. Minden ígérgetések ellenére máris kivégzik az ameri­kaiakkal együttműködőket, lefeje­zik a tolmácsokat, biztos ami biztos alapon felgyújtják az iskolákat, a megszállt területeken már a koro­navírus elleni védőoltást is tiltják. Afganisztánt birodalmak temető­jének is tartják, hiszen a szovjetek előtt a 19. században a britek, az ókorban pedig a világhódító Nagy Sándor sem tudott úrrá lenni az ide­gen hódítókat nem tűrő afganisztáni törzseken. A rendkívül gyors össze­omlás így is katonai és politikai ku­darc a nyugati világ, főleg Washing­ton számára. Érdemes feltenni a kér­dést, mi okozhatta a katasztrófát, mi az oka annak, hogy miközben az USA kiképezte az afgán hadsereget, hihetetlenül sok pénzt és fegyvert adott nekik, a tálibok ilyen könnyen legyűrik őket. A válasz: a mérhetet­len korrupció, az afgán rendszer bel­ső korhadtsága. A Foreign Policy politikai szaklap elemzésében meg­szólaló szakértők szerint az afgán belügyi és védelmi feladatokat ellátó minisztérium is hírhedten korrupt. A védekezésre, a haderőfejlesztésre, a kiképzésre, de még a fizetésekre szánt pénzeket is ellopják a kormány korrupt emberei. Olyannyira, hogy a frontra küldött rendőrök hónapokig nem kapnak fizetést, de ugyanez a helyzet a védelmi tárcánál is, mert a katonák sem jutnak a pénzükhöz. Miközben a kormányzati körökhöz tartozók a fegyvereket a feketepiacon adják el, így nem csoda, ha azok a felkelőknél körnek ki. Ilyen viszo­nyok mellett az afgán katonák és rendőrök végképp nem elszántak, inkább lelépnek és visszatérnek a családjukhoz. Az afgán hírszerző szolgálat, a Nemzeti Biztonsági Igazgatóság egy korábbi magas ran­gú tisztviselője szerint az ország biz­tonsági szolgálatainak állományából havonta közel 5000 ember tűnik el... Mi jöhet ezután, mennyit változtak 20 év alatt a tálibok? Lehet, hogy a szélsőséget egy ideig leplezik, lehet, nem akarnak nemzetközi terrorszer­vezetet kiépíteni. Ez az optimista forgatókönyv. A realista az, hogy erős menekülthullámot gerjeszthet a káosz, emellett további lökést kap a kábítószerpiac, mivel a világ ópium­termelésének 80%-át Afganisztán adja. A pesszimista forgatókönyvet pedig inkább fel se lapozzuk. Ki nyer ma? Játék és tűszúrás néhány percben. (Lubomír Kotrha rajza) Szlovákia lassulása statisztikai baleset A magyar gazdaaág az elmúlt években megelőzte a szlováki­ait - ezt mutatja a statisztika. Ám ez csak féligazság, az egyes mutatókat célszerű körültekintően kezelni. Szlovákia sokáig az euró sikertör­ténetének számított, ám a Covid-19 előtti évtizedben az Európai Unió át­lagos fejlettségéhez képest közel hat százalékponttal visszalépett - e be­jelentéssel lepte meg olvasóit a mi­nap Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke Az euró csap­da c. cikkében. Rögvest le is vonta a következtetést: jobb kimaradni az euróövezetből és megőrizni az önál­ló monetáris politikát, mert a függet­lenség megkönnyíti a válságkezelést, gyorsítja a felzárkózást. Csakhogy az összefüggés nem ilyen egyszerű - és Szlovákia térvesztése sem ilyen egy­értelmű. Első pillantásra a szlovák gazdaság valóban furcsa pályát írt le: a nemzeti valuta vásárlóerejét bekal­kulálva számított egy főre jutó hazai össztermék 2011-ben az uniós átlag 76%-a volt, 2020-ban viszont csupán a 71%-a. E tíz esztendőben a magyar gazdaság az uniós átlag 67%-áról a 74%-ára jutott, vagyis formálisan el­húzott északi szomszédja mellett. Ám más adatokat vizsgálva szinte érthe­tetlen, mi történt Szlovákiában, hi­szen az elmúlt tíz esztendőben nem blokkolt le a gazdaság, nem élt át el­söprő pénzügyi krízist, sőt a járvány első évét kisebb visszaeséssel úszta meg, mint Magyarország. Az elmúlt évtizedben a szlovák gazdaság összességében 20,7%-os növekedést produkált, amagyar pedig 23,5%-ost. Ez dicséretes előny ugyan, ám Szlo­vákia 2011-ben 9 százalékponttal közelebb volt az uniós átlaghoz, így a tempóbeli különbség nem magya­rázza meg a visszacsúszását. A sta­tisztikai baleset 2015-ről 2016-ra kö­vetkezett be, amikor az Eurostat ada­tai szerint a szlovák gazdaság az uni­ós átlag 78%-áról a 73%-ára zuhant. A 2016. esztendő után a szlovák egy főre jutó hazai össztermék csökke­nése arra vezethető vissza, hogy 2019-ben megtörtént a nemzeti számlák és a vásárlóerő-paritás fe­lülvizsgálata. A piaci áron számolt hazai összterméket rendre módosít­ják a vásárlóerő-paritással, ám egyetlen adat nem világít rá, hogy valamely ország milyen tempóban zárkózik fel, előz vagy éppen lesza­kad. Szlovákia egy főre jutó hazai összterméke 2011 és 2020 között 13 209-ről 16 767 euróra nőtt, Magyar­­ország GDP-je pedig 10 231 euróról 13 475-re emelkedett. Ezen a listán tehát megvan a szlovák előny, (hvg, ú) Öngyilkos klímahiszti MOLNÁR IVÁN A média és az európai politikusok részéről egyre nagyobb se­bességbe kapcsol a klímaváltozással kapcsolatos pánikkeltés. Pánikhelyzetben csak kevesen képesek megőrizni a higgadt­ságukat és józan ítélőképességüket, az elkövetkező időszak­ban így valószínűleg még több olyan rossz döntés születik majd, amelyek Európa számára öngyilkos stratégiának bizonyulhatnak. Friss hír, hogy az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) mérései sze­rint a klímaváltozás miatt az idei július volt a valaha feljegyzett legmele­gebb hónap a Földön, 2021 egésze pedig várhatóan a tíz valaha mért leg­melegebb esztendő között lesz. Egy-egy ilyen hír után a brüsszeli csúcs­politikusok és az uniós tagországok vezetőinek a nagy része is „mély ag­godalmát” fejezi ki a klímaváltozással kapcsolatban, arra buzdítva min­denkit, hogy tegyenek meg mindent az „ambiciózus uniós klímacélok” teljesítése érdekében, lehetőleg persze úgy, hogy a számlát a kisemberek fizessék meg, minél nagyobb profitot hagyva a legnagyobb légszennye­zőknek számító muftiknál. Még több elektromos autót, bioüzemanyagot, szél-, nap- és vízerőművet! Még gyorsabb ütemben csökkentsük a kibocsátásunkat! Mutassunk példát a világnak, amely aztán majd ájultan követi Európa fantasztikus példáját. E sorok írója hisz a csodákban, azt azonban senki sem gondolhatja komolyan, hogy Kína, India, Oroszország és akár az Egyesült Államok egymás lábát tapossák majd, hogy az Európa által ki­jelölt úton haladva tegyék tönkre saját gazdaságaikat. Márpedig, ha a vi­lág legnagyobb légszennyezői nem csökkentik nagyobb mértékben a ki­bocsátásukat, Európa egyedül akkor sem fordíthat a helyzeten, ha az Európai Bizottság minden európait visszazavar a fákra, és csak bogyó­kon fogunk élni. Nem beszélve arról, hogy ha a legtöbb ország kövemé is az uniós példát, a „mozgó vonat” effektus miatt a felmelegedés még egy jó ideig akkor sem állna le, vagyis mindenképp a helyzet gyors romlására kell felkészülnünk. A valódi probléma, hogy az elsőrendű vitatéma még mindig az, ho­gyan csökkentsük a kibocsátást, és nem az, hogy hogyan készüljünk fel a legrosszabbra. Természetesen, továbbra is mindent meg kell tenni azért, hogy a világ lehető legtöbb országa csökkentse a kibocsátását, ám ha az európai nemzetállamok politikusai valóban segíteni szeremének, az első körben olyan objektív - vagyis nem a klímahisztin élősködő nemzetközi szervezetek által terjesztett - előrejelzéseket kellene kidolgoztatniuk, amelyek valós képet adnak a régiójukban várható fejleményekről, és ezek alapján mindent megtenni annak érdekében, hogy csökkentsék a lakosságra háruló terheket. Szlovákiában például a mezőgazdaságot fel kell készíteni az egyre szélsőségesebb időjárási kilengésekre, ki kell építeni egy hatékony öntözőrendszert, hogy biztosíthassuk az ország élelmiszer-önellátását. Szigorú szabályokat kell bevezetni az ivóvíz vé­delmére, és ki kell építeni egy hatékony árvízvédelmi rendszert is. A la­kóházak tervezésénél eleve számítani kellene az egyre szélsőségesebb időjárási jelenségekre, a biztosítási rendszert pedig úgy kellene átalakí­tani, hogy az valóban a lakosság és a vállalkozások érdekeit szolgálja a magánbiztosítók profithajhászásával szemben. Mindehhez természetesen sok pénzre lesz szükség, ha azonban az uniós és állami támogatásokat ezekre, és nem eleve elvetélt, futurista célokra használjuk fel, akkor találunk rá forrást. A nagy kérdés már csak az, hogy lesz-e politikai akarat is, a politikusok részéről ugyanis könnyebb például a hidrogénüzemelésü autók bevezetésével ámítani az embereket, mint a fent jelzett valós feladatokat elvégezni. Ez utóbbiak teljesítése ugyanis számonkérhető rajtuk, márpedig a felelősségvállalás manapság nem tartozik a fő politikusi erények közé. FIGYELŐ Az idei július volt a legmelegebb hónap Az idei július volt a valaha feljegy­zett legmelegebb hónap a Földön - közölte az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA), amely szerint az új re­kord megszületésében szerepet játszott a klímaváltozás. A globális felszíni átlaghőmérséklet 2021 jú­liusában 0,01 Celsius-fokkal ha­ladta meg a korábbi legmelegebb júliusi hőmérsékletet, amelyet 2016-ban, 2019-ben, majd 2020- ban mértek. Ezzel az idei a legme­legebbjúlius volt a feljegyzések kezdete óta, egyben a legmelegebb az összes hónap közül. Az 20. szá­zad 15,8 Celsius-fokos globális jú­liusi felszíni (szárazföldi és tenge­ri) átlaghőmérsékletét 0,93 fokkal haladta meg az idei július. Az északi féltekén a szárazföldi fel­színi hőmérséklet minden korábbi júliusinál magasabb volt, a példát­lannak számító 1,54 fokkal meg­haladva a korábbi, 2012-es rekor­dot. A NOAA 142 éve méri a Föld hőmérsékletét. Az amerikai ügy­nökség Európában a második leg­melegebb - a 2010. júliusival azo­nos, és csak a 2018. júliusitól el­maradó -júliust mérte. Az Európai Unió Copernicus Légkörmegfi­gyelő Szolgálata (C3S) augusztus 5-én azt közölte, hogy a tavalyival karöltve az idei a harmadik legme­legebbjúlius volt a világban a mé­rések kezdete óta. A C3S adatai szerint Európa tekintetében csak 2010 júliusa volt melegebb az ide­inél. Az európai légkörfigyelő szolgálat mérései 1950-ig nyúlnak vissza, ám rendszeresen egyeztetik őket a 19. század közepe óta gyűjtött feljegyzéseket őrző adat­bázisokkal. A két szervezet méré­sei között vannak kisebb eltérések. Az eddigi adatokból a NOAA azt a következtetést vonta le, hogy 2021 egésze várhatóan a tíz valaha mért legmelegebb év között lesz. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom