Új Szó, 2021. augusztus (74. évfolyam, 176-201. szám)

2021-08-09 / 182. szám

8 KULTÚRA 2021. augusztus 9.1www.ujszo.com Komárom továbbra is a szíve csücske Helsinki után A pásztorban nyújtott játékával Londonban is elnyerte a legjobb női alakítás díját Jókai Ági (Torma Sándor felvétele) SZABÓ G. LÁSZLÓ Két évvel a Skandináv Nemzetközi Filmfesztiválon, Helsinkiben kapott díja után másodszor nyert A pásztor című filmben nyújtott alakításával Jákai Ági, a Komáromból indult, Pozsonyban diplomázott, Budapesten élő színésznő. A második világháború idején, 1944-ben játszódó történet hőse egy feleségét és lányát elveszített, idős pásztor (Székely B. Miklós), aki bir­kái legeltetése közben szembesül a háború borzalmaival. A deportálás­ra ítélt zsidó lány (Jókai Ági), akit félholtan talál az erdőben, a fivéré­vel együtt szökött meg a németek te­herautójáról, és sorstársaival mene­kül a biztos halál elől. Az Illés Lász­ló rendezte izgalmas szökéstörténet nemcsak lelkileg, fizikailag is sokat kívánt Jókai Ágitól. Színészi telje­sítményét a helsinki és londoni elis­merés között a bécsi nemzetközi filmfesztivál közönsége is magasra értékelte. „Minden szerepemmel sokat fog­lalkozom - mondja a frissen díjazott színésznő. - Színpadon és kamerán kívül is. Különösen, ha olyan mé­lyen megérint, hogy már szinte őrli az idegrendszeremet. Ez aztán a környezetemre is kihat. A hozzám legközelebb állók idegeit én viselem meg. Lehet, hogy ez nem elég profi hozzáállás, de nem tudok szabadulni tőle. Folyamatosan a szereppel kap­csolatos érzelmek, gondolatok za­katolnak az agyamban. Sokszor ál­modom is ezzel. De érdekes mód, ál­momban is tudom, hogy ez szerep, s hogy az a bizonyos dolog személy szerint nem velem történik. Vala­hogy mégis éles szituációkban lá­tom magamat.” Van is egy vissza-visszatérő rém­álma: be kell ugrania Lisa szerepébe a Pygmalionban, és nem másutt, mint szülővárosában, Komáromban, a Jókai Színházban. „Álmomban kétségbeesve rohan­gálok a folyosón. Hallom az ügyelő harmadik figyelmeztetőjét, hogy színpadra kell mennem, de senki nem adja a kezembe a szövegkönyvet, berohanok Holocsy Krisztina öltö­zőjébe, hogy segítsen rajtam. Úgy lépek be aztán a színpadi fénybe, hogy nem is sejtem, mi fog történni velem. Ezért is van, hogy a valóság­ban túl sokat foglalkozom a szerep­pel, ami sokszor elég kimerítő. A pásztorbeli feladatomat is hosszasan formálgattam magamban.” A Helsinkiben neki ítélt díj híre 2019 nyarán a marokkói nyaralása során érte utol. A londoni elismerést lakásfelújítási munkálatok közepet­te tudta meg. „Az első dij szinte sokkos örömet jelentett, a másodiknál nagy levegőt kellett vennem, hiszen épp glettel­­tem, és sűrű por szállt a szobában. Ér­zelmileg természetesen mindkét díj feltöltött, s erre most valóban szük­ségem volt, hiszen nagyon aktív idő­szakot élek. Több városban és több színházban játszottam tagként az el­múlt években. Győrben, Székesfe­hérváron, Dunaújvárosban, Salgó­tarjánban, a legutóbb pedig egy ven­dégjáték keretében Egerben, Koltai Róbert partnereként a Lovagias ügy­ben. Egy legendás magyar film szín­padi változata a darab. Az én szere­pemet Gombaszögi Ella játszotta a kamerák előtt. Én már akkor kapcso­latba kerültem a filmmel, amikor a Perczel Zita életéről szóló monodrá­mára készültem. O Babát játszotta a filmben, én Giziké vagyok a darab­ban. Koltai Róberttel nemcsak ját­szani nagyon jó, a sztorizását hall­gatni is nagy élmény előadás előtt, után vagy a szünetben. Minden este teljes szellemi felkészültségben kell mellette állni, hiszen még új poéno­kat is képes gyártani. Nincs két egy­forma előadásunk, én pedig vevő va­gyok minden váratlan színpadi meg­nyilvánulására.” Bár az előadás a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház produkciója, Jókai Ági szabadúszóként vállalt szerepet a darabban. Mint ahogy a budapesti Vertigo Szlovák Színház Női öltöző című előadásában is ven­dégként vesz részt. „Lelkileg szükségem volt már a szabadságra. Rengeteget utazgattam különböző darabokkal. Kilométerek ezreit vezettem le. Kíváncsi voltam, hogyan viselem a társulati létet. Nem „Érzelmileg mindkét díj feltöltött" vagyok rá alkalmatlan, de a sok helyváltoztatás fárasztott már. Hú­zom én az igát, ha kell, csak azt érez­tem egyre inkább zavarónak, hogy hiába voltam állandó társulatnál, egyiknél sem élhettem meg, hogy lett volna egy saját öltözőm. Az időn­kénti tájolás nem rossz, de mindig máshol lenni kimerítő egy idő után. Gyökértelennek érzi magát az em­ber, miközben komoly kötöttségei vannak. Nagyon vágyom már arra, hogy ha már társulati tag vagyok, akkor abban a városban lépjek es­ténként színpadra, ahol élek. Jelen esetben Budapesten. A sok utazás miatt a filmes ambícióimat is félre kellett tennem. Nehéz volt időt sza­kítani a castingokra. Most már en­nek sincs akadálya. Van még négy színpadi szerepem különböző he­lyeken, de már elmondhatom, hogy végre szabad vagyok, ott vállalok munkát, ahol akarok.” Tavaly egy ukrán rendező, Boh­­dan Herkaliuk magyar rövidfilmjé­ben, a Balesetben egy fiatal felesé­get formált meg, aki különös hely­zetben közli félj ével, hogy babát vár. Legközelebb a szlovák Iveta Gró­­fová Emma és a halálfej című holo­­kauszttörténetében játszik, amely­nek a forgatása augusztusban kez­dődik. A legnagyobb öröme azon­ban most mégis az, hogy ősszel is­mét a Jókai Színházban léphet kö­zönség elé a Presznyakov fivérek Csónak, vagy előttünk a vízözön című vígjátékában. „Nagyon fontos számomra, hogy el tudtam vállalni a komáromi sze­repet. Említettem az előbb, hogy ál­maimban mindig a Jókai Színház fa­lai között látom magamat. Valószí­nűleg azért, mert ezt a színházat is­mertem meg elsőként, már gyerek­koromban. Elég sokszor voltam a kulisszák mögött. Szabó Csilla ak­koriban a dramaturgián dolgozott, többször bevitt magához, én meg boldogan játszottam a makettekkel. Később, bakfisként már a Vígszín­ház színpadára képzeltem magam, mert sok ottani előadás tévéközve­títését néztem végig. Ezzel együtt nekem akkor is Komárom a szívem csücske. Nem országhoz és nem ré­gióhoz kötöm magam, hanem Ko­máromhoz. Nagy örömömre Bere­­ményi Géza életrajzi regényében, a Magyar Copperfieldben egy hosszabb rész szól egy komáromi hadirokkant bácsiról, akit az író gye­rekként ismert meg Budapesten, és kisétáltak Jókai sítjához, a temetőbe. Komárominak lenni állapot. Én ezt így érzem. Ennél pontosabban meg sem tudnám fogalmazni, mit érzek a város iránt. A Covid miatt kilenc hó­napig nem jöhettem haza, sőt Gútára sem jutottam el a nagymamámhoz és a nagynénémhez. Ilyen hosszú idő után, amikor átjöttem a hídon a Du­nán, majdnem megcsókoltam a föl­det, annyira boldog voltam, hogy új­ra itthon lehetek. Rettenetesen tud hiányozni a város, ha hetekig nem látom. Szenvedélyesen szeretem Komáromot. Legutóbb három éve, egy mesejátékban láthatott az itthoni közönség. Az is nagyon kedves em­lék. De ha a Covid megengedi, ok­tóberben Bagó Bertalan rendezésé­ben kezdek el próbálni, amitől már most majd kicsattan a szívem.” A szerző a Vasárnap munkatársa Kaland az erdei táborban Karlovy Vary a Zátopek-filmmel nyit Augusztus 26-án, a vakáció utolsó napjaira kerül a szlovákiai mozikba Petr Oukropec cseh, szlovák és német koprodukcióban készült, Martin és az erdő titka című legújabb, családi filmje. A nyári táborozásról szóló gyer­mekfilm - az alkotók ígérete sze­rint - jó szórakozást kínál gyere­keknek és szüleiknek egyaránt, miközben a természet szeretetére nevelve sok új felfedezést és is­meretet nyújt a hegyvidéki erdő sejtelmes világáról, ahova a sze­replők nyári táborba mennek. A film főhőse, all éves Martin városi fiú, aki az egész vakációt képes lenne a mobiljával tölteni, de az apja beíratja egy táborba. A fiú kényszerből vesz részt a hegyi tá­borozáson, rettegve attól, hogy sá­torban kell töltenie pár éjszakát. Elhatározza, hogy az első nap megszökik. Az erdő azonban nem engedi el, hanem egy nagy kaland­ra csábítja, melynek során Martin ámulva fedezi fel a természet szépséges kis csodáit. Az animá­cióval és a különféle trükkökkel megelevenedő erdei lények mel­lett a tábori élet teljesen reális va­lóságában és atmoszférájával je­lenik meg a filmes történetben. (tb) A Martint játszó Sebastian Pöthe (Fotó: Bontonfilm) A legendás csehszlovák olimpiai bajnok távfutó, Emil Zátopek életéről készült új cseh film bemutatójával nyílik meg augusztus 20-án Karlovy Varyban a nemzetközi film­­fesztivál - közölték a szer­vezők pénteken Prágában. Próga/Karlovy Vary. Az 55. al­kalommal megrendezett nemzetközi filmszemle nyitó alkotását David Ondrícek rendezte. Emil Zátopek, az ötvenes évekbeli négyszeres olim­piai bajnok távfűtő 1968 után kegy­­vesztett lett, mert támogatta a kora­beli reformpolitikát és nyíltan bírálta a Szovjetunió katonai beavatkozását a csehszlovákiai eseményekbe. A koronavirus-járvány miatt a fesztivált tavaly nem tudták megtar­tani, s az őszre tervezett minifeszti­vál is meghiúsult. A fesztivál ren­dezőbizottsága korábban azon meg­győződésének adott hangot, hogy Ethan Hawke kapja a fesztivál elnö­kének a díját (Fotó: Shutterstock) augusztus végén várhatóan már jobb lesz a pandémiás helyzet, és a fesz­tivált úgy rendezhetik meg, hogy az „a lehető legjobban fog hasonlítani a szemle megszokott arculatához”. A szokásosnál jó másfél hónappal később, augusztus 20. és 28. között megtartandó fesztivál részletes programja és vendégei egyelőre nem ismertek. A szervezők legutóbbi saj­tótájékoztatójukon is csak azt közöl­ték, hogy Karlovy Varyba látogat Ethan Hawke amerikai színész, ren­dező és író, aki megkapja a fesztivál elnökének a díját. A Nemzeti Filmintézet a napok­ban közölte, hogy a Karlovy Vary-i filmfesztivál meghívta Kis Hajni el­ső mozifilmjét, a magyar-szlovák koprodukcióban készült Külön fal­ka című alkotást az East of the West elnevezésű versenyprogramjába. Karel Och, a fesztivál művészeti igazgatója korábban azt nyilatkozta, hogy a szemlére a tavalyi év elején elkészült filmeket is meghívnak, mert a korlátozások miatt jelentős részük még nem került nézők elé, vagy csak szűk körben volt megte­kinthető. (MTI, k)

Next

/
Oldalképek
Tartalom