Új Szó, 2021. augusztus (74. évfolyam, 176-201. szám)

2021-08-07 / 181. szám

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2021. augusztus 7. Átjutni a tű fokán Az el nem évülő ügyekben soha nem lenne szabad engedni NYERGES CSABA Vannak nagyon súlyos dolgok, amelyek nem évülnek el. A kitelepíté­sek gyalázata ilyen. Akad, amiben lehet engedni, de az el nem évülő ügyekben soha nem lenne szabad. Ilyenkor egységesen kellene kiállnia az egész magyarságnak, bármiféle kisebbségi érzés nélkül. Ezért is volt igaza Kövér László­nak, amikor felmutatta és tűbe fűzte Somoiján a magyarok kitelepítésé­nek máig elvarratlan szálát. Korcokéknak csak át kellett volna venniük ezt a tűt, és kitisztítani, összevarrni az újra és újra felszakadó sebeket. Nem ezt tették, inkább lát­ványosan felháborodtak. Diplomá­ciaijegyzéket küldtek Magyaror­szágnak, amiben arra kérték a ma­gyar felet, hogy „tartsa magát a dip­lomácia szabályaihoz, és előzetesen tájékoztassa a szlovák felet az állami tisztségviselők látogatásának céljá­ról”. Visszautasították továbbá, hogy Szlovákiát Felvidéknek nevezzék magyar politikusok. Nekünk pedig újra és újra ezt kell tennünk, felmu­tatni és tűbe fűzni az elvarratlan szá­lakat, amíg igazságszolgáltatást nem kapunk. Különben úgy is kezelnek, láthatjuk a mai napig ürügyként használt Benes-dekrétumok példá­ján. Vannak dolgok persze, amelyek­ben nem értünk egyet. Utoljára akkor találkoztam Kövér Lászlóval, amikor jó pár éve újságírókat hívott háttér­­beszélgetésre a parlamentbe. Nem emlékszem, hogy már akkor is szó volt-e bármiféle háttérhatalomról. Arra viszont igen, hogy csillogó szemű pályatársaim, akik még job­ban meg akartak felelni az egyre di­­rektebb elvárásoknak és a kézi ve­zérlésnek, alázatosan kérték a házel­nököt, jáijon közbe a Fidesznél egy újságírói kamara létrehozása érde­kében. Olyan saját kamarát vizionál­tak, amely majd megmondhatja, ki lehet újságíró Magyarországon és ki nem. Az országgyűlés elnöke pedig ahelyett, hogy azt felelte volna nekik, gyerekek, ez micsoda hülyeség, én mindvégig azon leszek, hogy füg­getlen és szabad maradjon a magyar sajtó, inkább csak bólogatott. Nem mindig lehet egyetérteni Szijjártó Péterrel sem, ha több tiszte­letet követel a magyaroknak, azok után például, amikor aggályos, a de­mokráciát, jogállamiságot csorbító törvényeket hoznak, és ezt a világ több országából aggódó tekintettel figyelik. Nem lehet elvitatni, meg­kérdőjelezni viszont azt a tudatos munkát, amit a magyar nemzet, a ha­táron túli és a szórványban élő ma­gyarság összefogásáért tesz a Fidesz. Lehet persze vitatkozni például azon, hogy megfelelően osztják-e el a ha­táron túlra jutó pénzeket. De arról nem, hogy adnak-e támogatást a ha­táron túli magyarságnak. Lehet vi­tatkozni azon is, hogy a saját javukra vagy a határon túl élő magyarok szempontjait figyelembe véve avatkoznak-e be a helyi politikába. Egy dologban nem lehet vitatkozni, hogy kiállnak-e a közös nemzeti ér­dekekért, amikor kell. Kövér László most is megtette. A kitelepítésekkel kapcsolatos mon­datai tűélesek voltak és ültek. Még akkor is, ha ebben az esetben na­gyon nehéz lesz átjutni a tű fokán. Megrohanták az oltóközpontokat Helyi tisztségviselők arra kérték a lakosságot, ne higgyenek a közösségi oldalakon keringő álhíreknek. Ezrek rohanták meg az oltóköz­pontokat a Fülöp-szigetek fővárosá­ban, Manilában, miután olyan álhí­rek terjedtek el, hogy a koronavírus ellen be nem oltott lakosok nem kap­nak segélyt, vagy otthon kell marad­niuk a pénteken kezdődő és két hétig tartó karantén alatt. Manilát és környékét augusztus 20-áig lezárták, miután elkezdett emelkedni a koronavírus-fertőzöttek száma a delta-variáns teijedése mi­att, ami a kórházak túlterhelődésével fenyeget. Három másik régióban, köztük a közeli Laguna tartomány­ban augusztus 15-ig hirdettek vesz­tegzárat. A korlátozások értelmében csak azok hagyhatják el otthonukat, akik létfontosságú ágazatokban dolgoz­nak, egészségi vészhelyzetben van­nak, vagy élelmiszert akarnak venni. A fővárosi régióban este 8-tól hajnali 4-ig kijárási tilalom van érvényben, és rendőrségi ellenőrzőpontokat ál­lítottak fel a város határában. Egy nappal a karantén kezdete előtt álhírek teijedtek el a közösségi mé­diában, amelyek szerint a be nem ol­tottak nem járhatnak be dolgozni, vagy nem kapnak segélyt. Ennek ha­tására tömegek indultak meg az ol­tópontok felé Manilában, Las Pinas­­ban és Antipolóban, mit sem törődve a távolságtartással vagy azzal, hogy nem regisztráltak a vakcinára. Csak Manilában 22 ezren jelentek meg a kijelölt központok előtt hajnalban. A közeli tartományokból is sokan ér­keztek. A rendőrségnek egy helyszí­nen be kellett avatkoznia, és haza kellett küldenie a tömeget. „Nem hagyhatjuk, hogy az oltási progra­munk tömeges fertőzésekhez vezes­sen, főleg nem most, a delta-variáns jelentette fenyegetések közepette” - hangsúlyozta közleményében az egészségügyi minisztérium. Bírálói Rodrigo Duterte elnököt tették felelőssé a káoszért. Duterte múlt héten figyelmeztette a Fülöp­­szigetekieket, hogy az oltásellenesek nem hagyhatják el otthonukat a delta­variáns teijedésének megfékezése végett. Az elnök ugyanakkor elis­merte, nincs olyan törvény, amely lehetővé tenné ezt a korlátozást. Helyi tisztségviselők arra kérték a lakosságot, ne higgyenek a közössé­gi oldalakon keringő álhíreknek, és kövessék figyelemmel a kormány hivatalos bejelentéseit. A több mint 108 millió lakosú Fülöp-szigeteken legalább 10,2 mil­lió embert oltottak be telj esen, és 12,2 millióan kapták meg a vakcina első adagját. Idén mintegy 70 millió la­kost szeretnének beoltani. A márci­usban megkezdett oltási kampányt eddig késés, vakcinahiány és bi­zonytalanság jellemezte. Sokan a nyugati oltóanyagokat részesítik előnyben, és inkább kivárnak. A délkelet-ázsiai országban 28 427 halottja és 1,6 millió fertőzöttje van a koronavírusnak. (MTI) l 7 Egynyári kaland FINTAMÁRK ikrázik a levegő Ivan Korcok és Kövér László között, csúcsra pörög a feszültség a somoijai kitelepítési emlékmű körül. Ám ennek politikai aspektusai legin­kább annyira érdekesek, mint egy 2009-ben, a Nagy Magyar-Szlovák Fagypont idej én elfogyasztott babgulyás rég elhalvá­nyult íze az ember szájában. Mert ugyan jó móka megint hadonászni egyet a közép-európai sérelmi fakardokkal, de az emberek többsége azért tudatosítja, hogy ebből megint csak egy gyorsan elülő vihar lesz a biliben, nem a történelmi sebek begy ógy ítása. Mert meglásd, kedves olvasó, felháborodott diplomáciai jegyzék ide, hungarofóbozó fotelforradalmárok trollhadserege oda, ez a forró liezon a magyar és a szlovák diplomácia között csupán egynyári kaland. Nem marad meg sokáig a haragszomrád, és hamarosan boldogan nyiszálják majd együtt a politikusok a szalagokat valaminek az átadásánál. A saját, jól megfontolt politikai érdekük kívánja ezt így. A szlovák-magyar kapcsolatok dinamikája ugyanis másról szól, nem az emberekről. Kizárólag arról, megéri-e jóban lenni, vagy sem, jár-e ez politikai pontokkal itthon és külföldön, vagy sem. De szálazzuk ezt szét egy kicsit jobban. Az elmúlt években volt alkal­mam több szlovák politikussal beszélgetni arról, hogyan látnak minket, a polgártársaikat, a szlovákiai magyarokat. Sajnos nem tudok izgalmas fejleményekről beszámolni: a szlovák politikusoknak halvány lila gőzük sincs arról, kik vagyunk. Nem ismerik a specifikus problémáinkat, nem tudják, hogyan működnek a közösségünk belső mechanizmusai, hogyan gondolkodunk, hogyan küzdünk a mindennapokkal. Ha ilyesmit kér­deztem tőlük, az esetek többségében megkaptam, hogy igen, nekik is vannak magyar ismerőseik, esetleg nagypapa vagy nagymama tudott magyarul, emellé pedig rendszerint negédes mosoly párosult, vagy egy­két olyan mondat, ami azt feltételezi, az illető sosem foglalkozott azzal, hogy mi itt vagyunk, és esetleg kicsit más az életünk, mint a többségi nemzeté. Ivan Korcok pedig nem sokkal előrébb tart ennél a szintnél, ha esetleg azt hiszi, azzal, hogy végigkerekezik a Csallóközön, egyből érteni fog mindent. De biztos lehetsz benne, kedves olvasó, nem hisz ilyesmit, mert okosabb ember ő annál. És pragmatikusabb és politikusabb is. Ilyen esetekben nem azt fogja tenni, ami a probléma megoldásához ve­zetne, hanem azt, ami belpolitikai szinten jó neki és az őt jelölő pártnak. És ez ebben az esetben a keménykedés, még annak árán is, hogy magát a problémát csonttá egyszerűsítve, és egy Orbán-Nem Orbán dimenzió­ban tálalva kapufát lőjön az egésszel. A másik oldalon pedig ott van Kövér László, aki úgy jár az ilyen ki­­telepítéses emlékakciókra haknizni, mint más politikus falunapra, és akit egyébként ez az egész cirkusz a legkisebb mértékben sem ráz meg. Tulajdonképpen nem is reagált erre az ügyre, a bajsza alatt somo­lyogva várja, hogy elüljön. Mert bár nem úgy tűnik, ő is sokkal prag­matikusabb és politikusabb ennél. Nem fog beleállni ebbe, ahogy a magyar diplomácia sem teszi ezt - a NER szlovákiai magyar divíziója már hinti is a magyar kormányzati narratívát, mely szerint a magyar kormány azért nem keménykedik, és igyekszik a problémát megoldani, mert valami Nagyobb Jóért harcol, és ezért hajlandó pőre mellkasát a „hungarofób szlovák politikusok” nyilai elé tartani. Mert ezt diktálja a kor szava. Ebből születik az álnyugalom, amelyben élünk, és amelyben a politi­kusok ráolvasásszerűen mantrázhatják, hogy sosem volt még ilyen jó a szlovák-magyar viszony. És míg vannak, akik ezt elhiszik, addig a problémát sem kell megoldani. FIGYELŐ tak alkoholt. A túlzott ivászat Dániában, Romániában és Lu­xemburgban a legmagasabb, legalább havonta egyszer nagy mennyiségű alkoholt fogyaszta­nak, a lakosság 38,35, illetve 34 százaléka. Magyarország ezen a téren a 27 uniós tagállam közül a 21. helyen áll, a magyarok 13 százaléka „issza le magát” havonta egyszer. A súlyos epizódszerű alkoholi­zálás az egy alkalommal több mint 60 gramm tiszta etanolnak megfelelő mennyiség fogyasztá­sa. Valamennyi uniós tagállamban a férfiak gyakrabban isznak alko­holt, mint a nők. A nemek közötti legnagyobb különbség a napi fo­gyasztásban Portugáliában (33,4-9,7 százalék) és Spanyol­­országban (20,2-6,1 százalék), a heti fogyasztás terén Romániá­ban (32,2-6,6 százalék) és Szlo­vákiában (30,6-8,8 százalék) volt tapasztalható. (MTI) Nem vetik meg az alkoholt az EU-ban Az EU-ban az összlakosság 8,4 százaléka, minden 12. felnőtt naponta fogyaszt alkoholt - derül ki az unió luxemburgi székhelyű statisztikai hivatalának a 2019-es adatokon alapuló felméréséből. A naponta alkoholt fogyasztók aránya Portugáliában a legmaga­sabb, a lakosság egyötöde - 20,7% százaléka - iszik naponta, ezt követi Spanyolország és Olaszország 13, illetve 12 száza­lékkal. Ez az arány Lettországban és Litvániában a legalacsonyabb, csupán 1 százalék. E két balti ál­lamban a legmagasabb a heti és havi szinten italozók száma, 31,1 és 31,3 százalék. Horvátország­ban volt a legmagasabb az olya­nok aránya (38,3 százalék), akik soha vagy legalábbis egy év alatt egy alkalommal sem fogyasztót-

Next

/
Oldalképek
Tartalom