Új Szó, 2021. július (74. évfolyam, 150-175. szám)
2021-07-01 / 150. szám
www.ujszo.com | 2021. július 1. KULTÚRA 9 Rockfesztivál Kádár elvtárs jóváhagyásával RÖVIDEN A Külön falka Karlovy Varyban Buda pest/Karlovy Vary. Az augusztus 20-28. között megrendezendő 55. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál meghívta Kis Hajni első mozifilmjét, a magyar-szlovák koprodukcióban készült Külön falka című alkotást az East of the West című versenyprogramjába - közölte a Nemzeti Filmintézet. Kis Hajni filmjének az East of the West című versenyprogramban lesz a világpremierje, majd szeptember 30-tól a magyar és szlovákiai mozik is műsorra tűzik—olvasható a közleményben. A történet a tizenkét éves Nikiről szól, akit nagyszülei nem tudnak kordában tartani. Amikor Niki megtudja, hogy édesapját, Tibort kiengedték a börtönből, minden tiltás ellenére felkeresi a férfit. A két kívülálló lassan közeledni kezd egymáshoz, de minden az ellen szól, hogy a család egyesülhessen-áll az ismertetőben. (MTI, k) Film készül a Gianni Schicchiből Róma. Filmet forgat Damiano Michieletto olasz rendező Puccini Gianni Schicchi című egyfelvonásos operájából. A forgatás már el is kezdődött Siena környékén - számolt be róla a La Repubblica olasz napilap. A nemzetközileg elismert olasz színházi rendező, Michieletto ezzel a produkcióval debütál filmrendezőként. A film sztárjai között van Giancarlo Giannini olasz színész is, aki Buoso Donátit, a gazdag firenzei polgárt alakítja. Az alkotásban közreműködő bolognai színház zenekarát Stefano Montanari vezényli. Mint a 45 éves rendező elmondta: olyan filmet készítenek Puccini művéből, hogy bárki értse és szeresse, aki nem ismeri az eredeti operát. A Gianni Schicchi Dante Isteni színjátékának egy részlete alapján született, és 1299-ben játszódik Firenzében. Két egyfelvonásos operával, az II tabarro és a Suor Angelica című művel együtt tartották az ősbemutatóját 1918. december 14-én a New York-i Metropolitan Operában. (MTI) A film sztárjai között lesz Giancarlo Giannini olasz színész is (Fotó: Shutterstock) A dorogi rendezvényt kis magyar Woodstockként is emlegették az egykori résztvevők JUHÁSZ KATALIN Negyven ówel ezelőtt, 1981. június 27-ón zajlott Magyarország, de talán az egész keleti blokk első komoly rockfesztiválja. Dorogi KISZ-esek fejéből pattant ki az ötlet, amelyet ravasz médon beillesztettek a 800 éves várost ünneplő programsorozatba. Ám mivel főleg „csövesekből” álló nagyérdeműt vártak, az engedélyhez Kádár elvtárs rábólintása is kellett. A programot az akkoriban népművelőként tevékenykedő Szádóczki Zoltán állította össze, aki szoros kapcsolatot ápolt a kor legmenőbb rockbandáival, és később is többeknek szervezett külföldi turnékat. A korabeli források harmincnegyvenezres közönséget saccoltak, szerinte viszont százezer fiatal gyűlt össze a Schmidt-villa parkjában, megmozdult az egész ország, és Szlovákia magyarlakta régióiból is több tízezren érkeztek. Szádóczki Zoltánnal beszélgettünk. Hogyan jutott el hozzánk a fesztivál híre? Több mint tízezer plakátot csináltattunk, ezekből Szlovákiában is sikerült kiragasztani, Komáromtól Kassáig. Még Pozsonyba is jutott plakát, méghozzá kétnyelvű. Egy ottani barátom, a rádióban dolgozó Papp Sándor fordította le a szöveget szlovákra. Minden magyar sajtótermék hírt adott róla, a Szabad Európa Rádióban Cseke László is bemondta, és persze szájról szájra is terjedt a fesztivál híre. Ä komáromi híd akkoriban még kamionátkelőként is Ebből a plakátból hozzánk is jutott működött, és azon a napon nem tudtak haladni rajta a kamionok a tömegtől. Párkányból komp közlekedett Esztergomba, de a fesztivál előtt odavezényelték Pestről a hétszáz fős Hunyadi baj ót, amely folyamatosan járt a két ország között. Ezenkívül különvonat közlekedett Komárom és Esztergom, illetve a budapesti Nyugati pályaudvar és Dorog között. A korabeli tudósításokban katasztrofális szervezésről lehet olvasni, arról, hogy nem volt elegendő ivóvíz és élelem, a fesztiválozók éheztek. De mindenki megjegyzi, hogy a fiatalok békésen viselték a Pillanatkép a fesztiválról megpróbáltatásokat és remek hangulatban szórakoztak. Tudom, kik igyekeztek rossz hírét kelteni a rendezvénynek. Azok a zenészek, lemezlovasok, műsorvezetők, akik kimaradtak belőle, és azok az újságírók, akiket nem hívtunk meg és jegyet kellett venniük. Már előző nap, pénteken öt-tízezer fiatal érkezett Dorogra, hatalmas vihart kaptak a nyakukba, a pályaudvaron az üres vagonokban húzták meg magukat. Másnap reggel, amikor szokás szerint hozták a kenyeret és a tejet a boltok elé, mindent felvásároltak. Délre már élelmiszerhiány volt Dorogon. Ez nem is csoda, hiszen egy nyolcezres városról beszélünk, ahová egyszerre több tízezer ember érkezett. Én figyelmeztettem erre a rendőrséget, de nem hallgattak rám. Szóval lehet, hogy páran éhesek, szomjasak voltak, bár mi is árultunk sört, bort a helyszínen, a gyógyszergyárban dolgozó lányok több ezer zsíros kenyeret kentek meg, szóval igyekeztünk megtenni, amit lehetett. Még késő délután is friss kenyeret hoztak a pékek teherautóval. És békében lezajlott a fesztivál, nem volt semmilyen rendbontás, vagy rendőmyelven szólva „különleges esemény”. Kivezényelték a forradalmi ezredet, ami a TÉK akkori megfelelője, ott álltak a vízágyuk is, de feleslegesnek bizonyult az aggodalom. A közönség jelesre vizsgázott, mindenki megosztotta a másikkal, amije volt, és érezni lehetett, hogy a zene miatt érkeztek, nem balhézni. Egy ekkora rendezvényhez nyilván kellett a pártközpont engedélye, még akkor is, ha hivatalosan a 800 éves Dorogot ünnepelték a résztvevők. Sőt, Kádár János jóváhagyása kellett hozzá. Már kint voltak a plakátok, amikor interjút csinált velem a BBC kelet-európai tudósítója, és én elmondtam, hogy sok fiatalt várunk a környező országokból, főleg Szlovákiából, mert közel van a helyszín, és ott ugyanolyan magyarok élnek, mint mi. Aztán hozzátettem, hogy a Duna nem választhatja el egymástól egy nemzet fiait. Na, ebből hatalmas botrány kerekedett. Behívatták Magyarország prágai nagykövetét, engem pedig berendelt az akkori kultuszminiszter, Tóth Dezső, hogy megkérdezze, miféle lázadást szervezek én Dorogon. Aztán megfenyegetett, hogy kirúgat a főiskoláról, Szádóczki Zoltán (Képarchívum) a rendezvényt pedig ott helyben be akarta tiltani. Szerencsére akkor már azt tudtam válaszolni neki, hogy Kádár elvtárs is áldását adta a fesztiválra. Korábban ugyanis bejutottam hozzá az Országházba, és tájékoztattam, mire készülünk. Kádár megveregette a vállam, és azt mondta: „Jól van, csináljátok, csak mindenre jól figyeljetek oda.” Hogyan állt össze a program? Gondolom, a sztárzenekaroknak különleges igényeik is voltak. Igen, főleg azzal kapcsolatban, hogy kik előtt és után nem szeretnének játszani. Viszont eleve olyanokat hívtam, akikkel korábban már dolgoztam, és kerek perec megmondtam, hogy a sorrendet én állapítom meg. Kezdő, vidéki zenekarokat is meghívtam, hogy lehetőségük legyen nagyobb közönség előtt fellépni. Ok délelőtt játszottak, a program már kilenckor elkezdődött. Többen közülük, például a Lord, a Prognózis vagy (Szádóczki Zoltán felvétele) az Első Emelet később országosan ismertek lettek, részben ennek a fesztiválnak köszönhetően. Persze nem fért rá mindenki a plakátra, csak a nagyobb nevek. A fesztivál műsorvezetője B. Tóth László volt. A baráti országokról sem feledkeztem meg, Csehszlovákiából a Fermátát hoztam el Dorogra, Jugoszláviából a hard rockot játszó, kiváló V.M.C. 4 nevű bandát, akikkel később egy hosszú turnén vettem részt az akkori Jugoszláviában. A fesztivált a Hobo Blues Band koncertje zárta, Földes László azzal búcsúzott, hogy szeretné, ha a közönség fegyelmezetten, békében távozna, a rendfenntartóktól pedig toleranciát kért, hiszen mindenki haza akar jutni a családjához. Honnan ismerte a külföldi zenekarokat? Sok koncertet szerveztem magyar együtteseknek külföldön, Csehszlovákiában is, főleg a magyarlakta régiókban, de Csehországban is, mert általában oda vitték katonának a délszlovákiai magyar fiatalokat. Litvínovban, Mostban, Ceské Budéjovicében is nyolc-tízezres közönség előtt léptek fel a magyar bandák. Emlékszem, a prágai Fucík-parkban alig lehetett cseh szót hallani a P. Mobilkoncert előtt, és a közönség kórusban kiabálta, hogy „Gyertek ki! Gyertek ki! Lóóóri! Lóóóri!” Később pár éven át az Apostol együttes basszusgitárosa voltam, majd a menedzserük lettem. Aztán rövid ideig vidcódiszkóztam, majd véget ért ez a korszak az életemben. Vettem néhány teherautót, markológépet, és építkezési vállalkozó lettem. Dolgoztunk Cipruson, több afrikai országban bontottunk és húztunk fel épületeket éveken át, Magyarországon egyebek közt hipermarketeket építettünk, de mi ástuk ki a nagymarosi víztározó alapjait is, ami aztán a magyar oldalon nem épült meg. A zene viszont továbbra is fontos számomra, baráti alapon még ma is szervezek néha egyegy koncertet, például a P. Mobilnak, akik, ha minden jól megy, hamarosan Kassán lépnek fel.
