Új Szó, 2021. július (74. évfolyam, 150-175. szám)

2021-07-20 / 165. szám

www.ujszo.com I 2021. július20. KULTÚRA 113 Milan Lasica és az öröklét Neve a minőség garanciája volt minden plakáton. A színpadon halt meg. JUHÁSZ KATALIN (Fotó: TASR) dálkozás, a körülmények áldozatává váló tehetetlen polgár vesszőfutása, a felesleges viszályok és a közösségi szolidaritás ordító hiánya. Persze a szocialista hatalmat, az eszement törvényeket és előírásokat is rend­szeresen kipellengérezték, azokban az időkben, amikor ilyesmiért könnyen megüthette a bokáját az ember. Az államapparátus illetéke­sei azonban nálunk is úgy kezelték a helyzetet, ahogy Magyarországon Hofi Géza esetében. Hallgatólagos beleegyezésüket adták ahhoz, ami a Stúdió L+S színpadán zajlott. Ők ketten alapozták meg a modem szlo­vák humort, javítva kissé az ország­­imázson. A színészi diplomával rendelkező Milan Lasica játszott egy csomó filmben is, ahol mások szövegeit mondta, de igazán akkor volt ele­mében, amikor saját gondolatait kö­zölhette. írt forgatókönyveket, éne­kelte saját dalszövegeit, szerkesztett és vezetett műsorokat, dramaturg­ként rendbe tett jó pár mások által írt komédiát, és gyakran állt nemes ügyek mellé. Neve a minőség ga­ranciája volt minden plakáton, von­zotta a nézőket, hiszen mindenki kí­váncsi volt, mit tart támogatásra méltónak. Gyakran hívták közéleti fórumokra, díjátadókra, de még a Pohoda Fesztiválon is ellopta a show-t. A politikától viszont távol tartotta magát, még akkor sem ke­veredett bele, amikor felesége, Magda Vásáryová színésznő indult az elnökválasztáson. (Vajon milyen „first lady” lett volna Lasicából, ha az asszonynak sikerül győznie 1999- ben?) Tegnap a hazai kulturális élet minden valamire való képviselője megemlékezett róla. Akik nem kap­tak mikrofont, azok Facebook­­posztban búcsúztak tőle. Munkás­ságát az államfő és a kulturális mi­niszter is méltatta. Milan Lasica 81 évesen ment el, sokak szerint „stí­lusosan”. Hiányát az egész ország meg fogja sínyleni. Mert vele együtt a békebeli, polgári kultúra, a három­nyelvű Pozsony maradéka távozott az öröklétbe. Minden művész nekrológjá­ban felbukkan előbb-utóbb a „pótolhatatlan veszteség" szókapcsolat, függetlenül az illető tényleges kvalitásaitól. Milan Lasica esetében viszont kevésnek érzek ennyit, hiszen az ő halálával egy komplett univerzum szűnt meg létezni. letve Jaro Filip zeneszerzővel hár­man készítették el 1981-ben - sze­rény véleményem szerint - minden idők legjobb szlovák zenei albumát Bolo nás jedenásf (Tizenegyen vol­tunk) címmel. Már ennyi is elég lett volna az örökléthez, de ez is csak egy vékony szelete volt a nagy egésznek. Július Satinskyval megalapozták a modern szlovák humort (Képarchívum) Milan Lasica (1940-2021) A Stúdió L+S bejárata tegnap (Fotó: TASR) A nemzetkarakterisztika ingatag tudomány, de valami alapja mégis kell, hogy legyen. Míg a csehekkel kapcsolatban gyakran halljuk, hogy humoros nemzet (ahogy az ango­loknak és a franciáknak is megvan a sajátos humoruk, a magyar pedig ugyebár sírva vigad) - a szlovák hu­mort, mint olyat, még sosem hallot­tam emlegetni. Ami nálunk előhúz­ható, az mind a csehektől koppintott zsáner, a hazai szerzők a mai napig inkább a direkt reakciókra hajtanak. Helyzetkomikumon alapuló humor jelenik meg nálunk a színpadokon és a képernyőn, a stand up comedy sem tudott gyökeret verni, ahogy a poli­tikai humor is csak erőltetett formá­ban volt jelen egy ideig. Lasica és Satinsky ez utóbbit is finom elegan­ciával művelték, de elsősorban is az emberi természet érdekelte őket, nem pedig a mindenkori hatalom természete. Ők az agyat célozták meg, nem a rekeszizmokat, az ő hu­moruk mindig is intellektuális hu­mor volt. Jeleneteikben ott bujkált a társadalomkritika, a paradoxonok, az emberi ostobaságra való rácso-Azt is gyakran mondogatják a hangzatos klisék kedvelői, hogy minden valamire való előadó a szín­padon vágyik meghalni, szeretett közönsége előtt, szeretett hivatását gyakorolva. Hogy ez a legszebb művészhalál. Hát, nem tudom. A színpadhoz szokott emberek ál­talában hiú teremtmények, szeret­nek mindig jól kinézni, akkor is, ha csak a sarki boltba ugranak le. Milan Lasica is ilyen volt. Már az is ese­ménynek számított, ha végigsétált az utcán. Ennek többször is tanúja vol­tam Pozsonyban és Kassán is - a já­rókelők régi ismerősként üdvözöl­ték őt, kezet ráztak vele, a félénkeb­­bek csak rámosolyogtak, és még az autós forgalom is akadozott kissé. Ő pedig úgy viselkedett, mintha fo­rogna a kamera - barátságos volt és kifogástalan öltözetű. Amikor vasárnap este azt énekelte az ötven százalékban róla elnevezett pozsonyi Stúdió L+S színpadán, hogy „Ja som optimista, viem to do­­zaista” (Optimista vagyok, ezt biz­tosan tudom), a nézőtéren nyilván mindenki meg volt győződve arról, hogy ez konkrétan neki szól, őt sze­retné biztatni a mester, hogy soha ne adja fel a hivatali bürokráciával ví­vott harcot - erről szól ez az ironikus dal. Illetve inkább modem kupié, hi­szen ezt a műfajt is Milan Lasica te­remtette meg Szlovákiában, csak úgy mellékesen. Mert ha létezett is a múlt század elején Pozsonyban va­lami hasonló, az csak magyarul, il­letve németül létezett. A dal végén meghajolt, majd a földre rogyott és meghalt. Szívrit­muszavar. A mentők már nem tud­ták újraéleszteni. Az utolsó zaj, amit életében hallott, a közönség tapsa volt. Az is elég lett volna neki az örök­léthez, ha csak dalszövegeket ír. Annyi bölcsesség, szellemesség könnyed sárm, intelligens humor és realisztikus, vagy épp szívfacsaró meglátás került ezekbe, hogy estig elemezhetnénk a szlovák könnyű­zenére gyakorolt hatását. Gyerekko­ri barátjával és későbbi állandó al­kotótársával, Július Satinskyval, il­RÖVIDEN Almodóvar-filmmel nyit a fesztivál Velence. Pedro Almodovar Madres paralelas (Párhuzamos anyák) című, Penélope Crúz főszereplésével forgatott filmje nyitja meg a 78. Velencei Nem­zetközi Filmfesztivált. A spa­nyol rendező új alkotásának vi­lágpremierjét szeptember 1-jén tartják a velencei Lídón. Almo­dovar közleményben idézte fel, hogy 38 éve mutatkozott be ezen a fesztiválon, és nagy megtiszteltetés számára, hogy új filmjével nyílik meg a ren­dezvény. A Variety hírportálja szerint Almodovar a pandémia alatt forgatta a filmet, három anyával a középpontban. Elté­rően az anyasággal foglalkozó korábbi munkáitól (Mindent anyámról, Fájdalom és dicső­ség), ezúttal a tökéletlen anyák­ra helyezi a hangsúlyt. 2019-ben Almodóvar Arany Óroszlán életműdíjat kapott Velencében. A szeptember 1. és 11. között zajló fesztivál verseny filmjei­nek listáját július 26-án hozzák nyilvánosságra. (MTI) Előzménysorozat a Pomádóhoz Los Angolos. Tízrészes előz­ménysorozat készül a Pomádé (Grease) című nagy sikerű, 1978-as musicalfilmhez. A széria története négy évvel ko­­rábbanjátszódik, mint az eredeti film. A produkció összefogla­lója szerint „mielőtt a rock'n'rollról szólt volna min­den, mielőtt a T-Birds tagjai let­tek volna a legmenőbbek a suli­ban, négy lány a saját elképze­lései szerint múlatta az időt, olyan erkölcsi riadalmat okozva, amely örökre megváltoztatta a Rydell High életét”. Az eredeti, John Travolta és Olivia Newton- John főszereplésével készült filmben Stockard Channing, Didi Conn, Dinah Manoff és Ja­mie Donnelly alkották a rózsa­szín dzsekiben pompázó Pink Ladiest. Ők lesznek most a történet középpontjában. A sorozatot az HBO Max rendelte meg 2019-ben, ám végül a Pa­ramount Plusnál landolt. (MTI) Bob Dylan online koncertje New York. „Filmszerű”, online koncertet adott vasárnap Bob Dylan, aki másfél év után tért vissza a színpadra. A 80 éves zenészlegenda rajongói 25 dol­lárért válthattak jegyet a Veeps nevű platformon közvetített koncertre, amely leginkább egy fekete-fehér filmre emlékezte­tett. Dylant négytagú zenekar kísérte egy füstös bárban, mely­nek közönsége nem sok figyel­met fordított a zenészekre. A Shadow Kingdom elnevezésű est 13 dalát Dylan karrierjének korai időszakából válogatták össze. Olyan ritkán hallott szá­mok is felcsendültek, mint a Queen Jane Approximately és a Wicked Messenger. A koncert kevesebb mint egy órán át tar­tott. Dylan nem árulta el, hogy mikor fog újra közönség előtt játszani. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom