Új Szó, 2021. július (74. évfolyam, 150-175. szám)

2021-07-12 / 158. szám

8 KULTÚRA 2021. július 12.1 www.ujszo.com Egy törékeny nő és a tengeri medve Cannes-ban versenyez Enyedi Ildikó rendezése, a Füst Milán regénye nyomán készült A feleségem története Gijs Naber és Léa Seydoux, A feleségem története főszereplői (Forrás: Mozinet) SZABÓ G. LÁSZLÓ Arany Medve dijai és Oscar­­jelölt filmje, a Testről és lélekről után július 14-én a cannes-i Arany Pálmáért száll ringbe Enyedi Ildikó friss rendezése, a Füst Milán regénye nyomán készült A feleségem története. „Hiába várod, hogy az élet igazod­jon hozzád, neked kell igazodnod az élethez. Különben megbüntet.” Ez a mondat is elhangzik a német-ffan­­cia-olasz-magyar koprodukcióban forgatott filmben, amely Störr kapi­tány bolyongásai hét leckében alcím­mel versenyez a világ legnagyobb presztízsű fesztiválján. A szenvedé­lyek labirintusába keveredett Störr Jakab holland teherhajó-kapitány és Lizzy, a bájos, ám szeszélyes francia nő kapcsolata Rév Marcell kamerája előtt elevenedik meg a két óra negy­venperces alkotásban. Enyedi Ildikó gimnazistaként ol­vasta először a regényt, amely meg­jelenése évében, 1942-ben tulajdon­képpen visszhang nélkül maradt, ti­zenhat évvel később viszont már vi­lágsiker, több mint húsz nyelvre le­fordították, és irodalmi Nobel-díjra jelölték. „Már tizenévesen is nagyon nagy hatással volt rám a mű, és azóta sem mozdul az élmény. Ma is lenyűgöz a szerző gondolkodása, élettapasztala­ta, bátor életimádata, játékos élet­­szemlélete, az írás minden egyes ré­tege. És bár a regénnyel kapcsolatban elsősorban nem ezt szoktuk emleget­ni, hanem inkább a drámát és a félté­kenységet, én azt gondolom, igazá­ból azért kellene dicsérni, mert a szer­ző az élet mély tiszteletét, törékeny­ségét, illékonyságát állítja benne szembe vágyaink folyamatos ellen­őrzésével. Kamaszkoromban szá­momra komoly élettanácsadó volt a könyv, és úgy érzem, nagy szüksége van erre a ma emberének is. Ez a ré­tege a regénynek mint egy belső, cso­dálatosan tiszta és pozitív energia mindenen átsüt.” Évekkel később, filmrendező sza­kos főiskolásként már úgy vette ke­zébe A feleségem történetét, hogy filmre szeretné vinni. A forgató­­könyv első változatával 1989-ben készültei. „Cannes-ban voltam Az én XX. századommal, amikor először meg­tudtam, és azt követően még néhány­szor, hogy az akkor már elkészült forgatókönyv-verzióra nem kaptam megamegfilmesítésjogát. Pedigmint szenvedélyes olvasó annyira lelkes voltam az élménytől, hogy úgy érez­tem, én vagyok a kerek világon az, aki a legjobban érti ezt az írást, és ugyan-Enyedi Ildikó: „A könyv lényegét, esszenciáját igyekeztem filmre vin­ni" (Fotó: Szkárossy Zsuzsa) ezzel a lendülettel szeretném min­denkivel megosztani ezt a páratlan élményt. Vettem is vagy négy-öt pél­dányt a könyvből, és szétosztottam a barátaim között. És most a filmre is ilyenfajta szolgálatként tekintek. Na­gyon remélem, hogy többen fogják ezután elolvasni ezt a könyvet vagy bármi mást Füst Milántól. így utólag kis napszámosként szeretnék besegí­teni neki, hogy szélesebb olvasótá­borhoz jussanak el a művei. Életében ugyanis nem élhette meg a teljes írói kiteljesedést. Ebben azonban az is közrejátszott, hogy ő ezt nem is igé­nyelte, nem is vágyta átélni.” Az elmúlt harminc év alatt Enyedi Ildikó sokat változtatott az 1989-ben megírt forgatókönyvön. Elsősorban a sűrítési technikáján. „Ami az irodalom eszközeivel olyan hatékonyan működik, az a belső narráció, amire az egész könyv épül. Azt mindenféle erőszakoltság nélkül, egyfajta felvételi stílussal, hangmémöki munkával és világítási technikával kellett átadni. A könyv lényegét, esszenciáját igyekeztem filmre vinni. Igen, ebben több kör volt. A regényt annak idején Huszá­­rik Zoltán is filmre akarta vinni. Van is egy érdekes történetem ezzel kap­csolatosan. Már zajlott a forgatás, amikor az egyik kollégától megkap­tam azt a vázlatot, amelyet Huszárik készített, még írógéppel. Nagyon megható volt kézbe venni. De a terv­vel nem jutott messze. Ez inkább olyan szemelvénysorozat volt, hogy milyen részeket, elemeket vett ki a regényből.” Külföldi színészekkel már koráb­ban is dolgozott a rendezőnő. Az én XX. századomban, amelyért Cannes­­ban a legjobb elsőfilmnek járó Arany Kamera díjat nyerte el, a lengyel Do­­rota Segdával és az orosz Oleg Jan­­kovszkijjal, a Bűvös madárban Tar­­kovszkij Sztalkerének főszereplőjé­vel, Alekszandr Kajdanovszkijjal, A feleségem történetét viszont több nemzetiségű csapattal forgatta. Störr kapitányt, a szeretni való, fájdalma­san becsületes tengeri medvét a hol­land Gijs Naber, szerelmét, a szelle­mes és mozgékony francia nőt az Adélé életével világszerte ismertté vált Léa Seydoux alakítja a filmben. Mellettük fontos szerepet kapott Ber­tolucci egyik álmodozója, az ugyan­csak francia Louis Garrel, az olasz Jasmine Trinca, valamint A nagy fü­zet és A bukás - Hitler utolsó napjai­ban látott német Ulrich Matthes. „Nagyon furcsa lett volna, hogy a regény egy holland hajóskapitányról és egy francia nőről szól, és akkor magyar szülész próbál holland és ma­gyar színésznő igyekszik francia len­ni. Ami az irodalomban nagyon könnyen megy, hogy bárki bárkivel ugyanazon az ékes magyar nyelven beszél, azt a filmben nem lehet átug­rani, figyelmen kívül hagyni. Ezzel foglalkozni kell. Meg kell érteni, hogy ezek az emberek hogyan kommuni­kálhatnak. Ez nagyon fontos része volt a forgatókönyvnek. Végiggon­dolni, hogy mennyire játszunk az ak­centusokkal, vagy például azzal, amivel a regény egyáltalán nem fog­lalkozik, hogy a kapitány aligha be­szél kiválóan franciául. Magyarán, amikor Párizsban van, nyelvileg is el­szigetelt, ami a bizonytalanságának és a kiszolgáltatottságának még egy plusz réteget ad. A regényben min­denki mindenkivel szuperül megérti egymást.” A szülészek kiválasztása sem volt egyszerű folyamat. Enyedi Ildikó ko­rábbi döntését felülírva még akkor is változtatni tudott a szereposztáson, amikor a forgatás már elkezdődött. „Az ember beleszeret azokba, akikkel végül dolgozik. Ha nincs meg benne ez a fajta lelkesedés vagy vakhit, akkor jobb, ha el sem kezdi a filmet. Színésznek és rendezőnek társnak kell lennie abban, hogy a végeredmény sugározni tudja azt, amit az író, jelen esetben Füst Milán közvetít a regényével. Rengeteg múlik a színészek személyes ener­giáján. Hosszasan keresgéltem én is. Fel is kértem a férfi és női főszerep­re valaki mást, aztán mindkettőjük esetében villámcsapásszerüen jött a felismerés, hogy le kell cserélnem őket. Ez komoly fájdalmat okozott nekik is, nekem is, de meg kellett tennem. A produkcióban is komoly zavarokat okoztam ezzel, hiszen a férfi főszereplő ruhái már le voltak szabva. Gijs Nabert a kezdés előtt három héttel kértem fel a szerepre. Egy növendékem vizsgafilmjében láttam őt, egy egészen más jellegű szerepben. Pomóproducert alakított briliánsán. Louis Garrel volt az első kiválasztottam, és tudtam, hogy De­­din szerepét nem játszhatja más, csak ő. Nem is okozott csalódást.” Cannes tavaly nyáron nem tartott fesztivált. A koronavírus-járvány miatt elmaradt a minden évben nagy pompával megrendezett filmes se­regszemle. Ebből eredően idén majdnem kétszer annyi filmet válo­gattak be, mint az elmúlt években. Huszonnégyet. „Hatalmas nevek szerepelnek a versenyben. Nem is számítok sem­miféle díjra - mondja a tőle megszo­kott szerénységgel a rendezőnő. - Két év termése vonul most fel Cannes­­ban. Számomra már az is elismerés, hogy ott lehetünk ebben az elképesz­tően erős mezőnyben.” A szerző a Vasárnap munkatársa Cannes-i pompa tesztelőállomással „Nincs járványgóc Cannes­­ban" - mondta szombaton Thierry Frémaux fesztivál­igazgató. - Mindenki nagyon vigyáz, póldásan akarunk viselkedni, azt szeretnónk, ha a fesztivált vógig meg lehetne tartani, ós a pandémia vóget érne" - tette hozzá. Cannes. A vetítőtermek 100 szá­zalékos kihasználtság mellett mű­ködhetnek, de a fesztivál területére csak a koronavírussal szembeni vé­dettséget igazoló dokumentum fel­mutatásával lehet belépni, és a maszkviselés is kötelező. A fesztivál tesztelőállomásán naponta csaknem 4 ezer szűrést végeznek, amely alól a sztárok sem kapnak felmentést, ha nincsen érvényes oltási igazolásuk. A szervezők tájékoztatása szerint eddig nagyon kevés pozitív esetet találtak a szűrések során. Szombaton nem volt pozitív teszt, pénteken egyetlen po­zitív esetet találtak, s a fesztivál keddi kezdete óta pedig naponta átlagosan két embernek bizonyult pozitívnak a gyorstesztje. Bár nem a mustra helyszínén tesz­telték, pozitív lett a koronavírus­­tesztje Léa Seydoux francia világ­sztárnak, aki a 74. cannes-i feszti­válon négy alkotásnak, köztük a ma­gyar versenyfilmnek, Enyedi Ildikó A feleségem történetének a fősze­repét játssza — erősítette meg szom­baton a színésznő sajtóattaséja a Va­riety amerikai szaklap értesülését. A forrás szerint a francia színésznő be van oltva a koronavírus ellen, nin­csenek tünetei, de a tesztje néhány nappal ezelőtt pozitívnak bizonyult. Léa Seydoux jelenleg az orvosa vé­leményét várja abban a kérdésben, hogy részt vehet-e a fesztiválon. A francia filmművészet nagy le­gendája, Catherine Deneuve mellett Léa Seydoux az egyik leginkább várt vendég idén a vörös szőnyegen, mi­után A feleségem történetének fő­szerepén kívül az amerikai Wes An­derson The French Dispatch című vígjátékában és két francia filmben, Bruno Dumot Franciaország és Ar­­naud Desplechin Megcsalás című alkotásában is játszik. (MTI, k) Catherine Deneuve (balról) a De son vivant című film bemutatójára érkezett a cannes-i fesztiválra Emmanuelle Bercot, a film rendezője és Benoit Magimel, a film férfi főszereplője társaságában (TASR/AP-feivétei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom