Új Szó, 2021. július (74. évfolyam, 150-175. szám)
2021-07-10 / 157. szám
www.ujszo.com | 2021. július 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A leghosszabb háború Augusztus 31-ig az utolsó amerikai katona is távozik Afganisztánból Augusztus 31-én lezárul az Egyesült Államok katonai szerepvállalása Afganisztánban —jelentette be Joe Biden amerikai elnök, vagyis még a szeptember 11 -re tervezett távozásnál is hamarabb vonul ki az amerikai hadsereg, véget vetnek az Egyesült Államok leghosszabb háborújának. Mintegy 2261 milliárd dollár és 174 ezer halott (ebből 2300 amerikai) - egy friss kutatás szerint ez a mérlege az Egyesült Államok 2001 -ben kezdődött afganisztáni jelenlétének. Az igazi kérdés azonban az, hogy a májusban elkezdett csapatkivonás után mi vár a közép-ázsiai országra, ahol a demokrácia exportjának ígéretével indított háborút Washington. Mára teljesen nyilvánvaló, hogy Afganisztánban nem sikerült megteremteni egy nyugati típusú demokratikus állam alapjait, sőt, a terrorista szervezeteket sem sikerült megsemmisíteni. Kimondható: az elmúlt húsz év egyik tanulsága az, hogy a törzsi struktúrákra épülő, premodem társadalom összeegyeztethetetlen a szuverén egyénre épülő demokráciával. Napjainkban az iszlamista tálibok sorra foglalják el a körzeteket, rohamozzák a nagyobb tartományi székhelyeket, legutóbb egy kulcsfontosságú, Iránba vezető határátkelőhelyet vettek birtokba. Csak e héten az afgán kormány csapatok több mint 1000 katonája menekült a szomszédos Tádzsikisztánba, ami felér egy fegyverletétellel. Ez egyben azt is jelenti, hogy Oroszország máris készültségbe helyezheti erőit, hiszen Tádzsikisztán az érdekkörébe tartozik. Másrészt a tálibok küldöttsége éppen most tárgyal Moszkvában. Sahabuddin Delavar, a küldöttség vezetője pedig mintegy megnyugtatásul kijelentette, hogy az Iszlám Állam nem fog Afganisztánban tevékenykedni. Ettől függetlenül az 1990-es években nagyon rossz hírre szert tevő iszlamisták lassan már az ország fele fölött gyakorolják az uralmat, azaz a mostani kormány - ha csak nem születik váratlan egyezség - bukásra van ítélve. Ez nem meglepő, mert a Talibán csak akkor nem tudott megerősödni, amikor az US A 100 ezer katonát állomásoztatott az országban, a NATO-tagországok pedig további 40 ezer főt. Viszont amerikai szemszögből nézve ilyen méretes erőforrást tartósan nem lehet a közép-ázsiai országra fordítani, amikor a világ más régióiban, különösen az erősödő Kína miatt a Távol-Keleten egyre nagyobb jelenlétre van igény. Washington erejéből most csupán arra futja, hogy kimenekítse az afgán tolmácsokat és segítőiket. Nagy kérdés, hogy a tálibok újra pária államot akamak-e teremteni országukból, vagy valamivel konstruktívabbak lesznek, mint voltak az 1990-es években. Az elnyomás viszont garantálható, az általuk ellenőrzött területeken máris kötelező a teljes testet elfedő öltözet, a lányok csak korlátozottan járhatnak iskolába, a nők pedig már csak féljük kíséretében hagyhatják el az otthonukat. A kábítószer-termesztés és -kereskedelem bizonyosan felfut, de a képhez hozzátartozik, a mostani afgán kormányt sem szankcionálták az ópium miatt. A térség hatalmai, azaz Oroszország, Kína vagy Irán bizonyára örülnek az amerikaiak távozásának, másrészt aggódhatnak a tálibok térnyerése láttán. Vagy talán nem is annyira, mivel Peking és már Moszkva is hajlandó tárgyalni velük. Talán a fundamentalisták rájöttek arra, nem érdemes mindenkivel harcban állni, Peking az Új Selyemút programjában akár még finanszírozni is hajlandó néhány afganisztáni beruházást. A most távozó USA is hosszabb távon nyertes lehet, mert kiszabadította magát egy olyan helyzetből, amelybe két évtizede beleragadt. HA ÁT AKARNÁL MÁSZNI ERRE AZ OLDALRA, ELŐTTE REGISZTRÁLJ AZ E-HATÁR OLDALON (Kotrha) Fata morgana KORPÁSÁRPÁD ............... . Történt azokban a zavaros időkben, hogy tévhites és hamis próféták indultak úrnak a világ minden égtája felől. Voltak, akik már saját sivatagukban elsikkadtak, és csak egy-egy rossz helyesírású emléktáblából sejtheti az utókor, hol és hogyan veszhetett nyomuk. Akadtak, akik tovább kitartottak, de fondor oldalszelektől ferdült a gerincük, és a szeszélyes kígyókként sikló homokdűnék fojtogató ölelésében végezték. Egyesek hitegető vezércsillagukat követve hagyták el megunt törzsüket, s bár túljutottak a homoktengeren, szétmálló hebegésüket a legszegényebb pásztorok, cselédek és rabszolgák sem hallgatták a tábortüzeknél. Mások csak saját népük szállásterületén szólhattak, mert már a szomszédos törzs nyelvét sem beszélték. Mind megkeseredetten vagy tébolyodottan tűntek el térben és időben. Néhányan szemlélődő remetékké lettek, akiknek valamilyen holló hordta valahonnan a napi betevőt. Páran hazatértek, és veteményeseikben tengették napjaikat. Jó néhányan megberetválkoztak (esetleg csak igazítottak a pofaszakállukon), és valakik szolgálatába szegődtek. Arról nem maradt fenn írásos említés, hogy bármelyikük is önostorozóként kért volna bünbocsánatot korábbi önmagáért. Ám feltűnt nem egy, akit tanult apja, egy-egy idősb hamis próféta indított útnak intelmekkel, kapcsolati tőkével és tömeglélektani csecsebecsékkel, hogy olcsón kenyerezhesse le, nyerhesse meg a végtelen pusztaságok e vészterhes időkben hitehagyott népét. Egy-egy ilyen vátesznek a Nap és a Hold, az éjjel és a nappal meg az összes elem stratégiai partneréül szegődött. Minden oázisban kicsit mást mondott (a tizedikben az ellenkezőjét annak, amit az elsőben) - jó érzékkel gyűjtve maga köré azokat, akik csalódtak más, hamar tovatűnő álprófétákban. Ha pedig egyegy éppen ott tébláboló vetélytárs kútmérgezéssel vádolta őt, azt felajzott hívei a közösségi média kőzáporával pusztították el. Az összeesküvés-elméletektől megosztott járvány tizedelte, megannyi homokszemmé atomizálódott nép egy része itta minden szavát. Nemcsak szamarak hegyezték fülüket, nemcsak birkanyájak tolongtak körülötte poros piacokon, nem csupán zsebmetszők, kontárok és méregkeverők, hanem késfenők, fegyverkovácsok, szíjkészítők, mészárosok és vargák is. Farizeus írástudók és ócska mutatványosok próbálták ellesni sikere titkát. Álltak ott a háttérben a hirtelen meggazdagodásukat mentálisan utolérni képtelen, kalmárokból kétes okmánnyal vámszedőkké lett népvezérek is, hogy azután tetszetős szónoki fordulatokat és trükköket, divatos közbutító témákat csereberéljenek vele pazar sátraikban. Királyokig ment a híre, fejedelmi udvarokba hívták, bejutási és ingerküszöböket léphetett át - nem is annyira képességeinek, mint inkább gátlástalanságának köszönhetően. A gátlástalanság volt az egyik legfőbb képessége; talán elsősorban ez imponált a delejét vesztett, gyülevész népnek. Néhol összeverődtek azok is, akik megkérdőjelezték szavait, de csak halkan pusmogtak egymás között a piactér valamelyik szegletében. Hamar szétszéledtek, és omladozó hajlékaikba húzódva kuncogtak kárörvendően, ha a hamis próféta egyiküketmásikukat kipécézte. Azt hitték, őket nem veszi a szájára, de bérszónokai máris új leleplezésekről fabuláltak a kisszerűség sikátoraiban. Azután a szent városba ért, és annak sokat próbált, politikai marketingben járatosabb népe csodatételt várt tőle. Éppen levegőt vett egy hosszabb mondata után, amikor gyógyításra kérték. Feszült csend lett, csak a szél sziszegtette hamis kígyókként az izzó dünéket. Körbepillantott, és tudta, hogy itt a beszéd már nem elég. „Kelj fel, és jáij!” - már majdnem kinyögte e szavakat, amikor hirtelen homokvihar kerekedett, látszólag véget vetve mindennek. Nem förgeteg, hanem délibáb volt? Az is a stratégiai partnere lett? Vagy ő maga volt a fata morgana? Ahány homokszem, annyifélét mesél a csalfa sivatagi szél! Egy rutinosan révületbe eső jövőfürkész szerint mostani népünk nem más, mint egyetlen nagy látomás, amely maradék utódok rémálmaiban dereng fel végnapjaink tablójaként. A balga csodavárók egy ideig még kémlelték, feltűnik-e az ifjabb hamis próféta a követhetetlenül átrendeződő dűnék közt, de errefelé már soha többé nem látták. Mintha egy komolyabb tanúvédelmi program vagy a kollektív amnézia sodorta volna el. Egy idő múlva - néhány délibábbal később - arról szónokolt az egyik távoli városban, hogy mily csodálatosan gyógyított meg egy járni képtelen szerencsétlent. Akadtak kételkedők, akik mást hallottak, de az ájtatos tömegben mukkanni sem mertek. E zavaros időkben történt, hogy tévhites és hamis akarnokok indultak útnak pusmogásuk omladozó hajlékaiból minden égtáj felé, és mindenütt a hamis próféta hazugságairól halandzsáltak, míg el nem nyelte őket a közönyös sivatag. Dögkeselyűk köröztek kitartóan a sivár horizonton. Magyarország lakosságának kétharmada irigyli tőlünk az eurót Nagyjából ugyanez a helyzet a csehekkel, a lengyelekkel, sőt még a svédekkel is. A legfrissebb Eurobarométerfelmérés szerint az euró bevezetését széles körben támogatja azoknak az EU-tagállamoknak a lakossága, amelyek nem tértek át a közös valutára. A felmérést hét tagállamban végezték: Bulgáriában, Csehországban, Horvátországban, Lengyelországban, Magyarországon, Romániában és Svédországban. Összességében a válaszadók 57%-a támogatja az euró bevezetését. Velük szemben 43%nyian vallották, hogy ha megválnának a nemzeti fizetőeszköztől, az olyan lenne, mintha nemzeti identitásuk egy részét is elveszítenék. Ezzel együtt az eurózónán kívüli államok lakosságának 60%-a úgy véli: jobb azoknak az országoknak, amelyek eurót használnak. Az eurót támogatók aránya Romániában (75%) és Magyarországon (69%) a legmagasabb. Magyarországon a támogatók aránya 3 százalékponttal nőtt a tavalyi felméréskor mért 66%-hoz képest, az ellenzők aránya 31%-ról 26%-ra csökkent. Magyarország azonban egyelőre nem szándékozik bevezetni az eurót. Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke egy cikkben nemrég arról értekezett, hogy a jövő évi magyarországi választás valójában arról szól, hogy képesek leszneke az Európai Unió intézményei és a balliberális pártok rövid úton bevinni Magyarországot az euróövezetbe. Szerinte ezzel bezáródna a magyar felzárkózás a fejlett világhoz, de ha marad a forint, „akkor folytathatjuk a nemzeti felemelkedést” - írta Matolcsy. A jegybank elnöke szerint az euró megteremtette azt a német Európát - egy európai Németország helyett -, amitől mindenki, még maguk a németek is féltek. Matolcsy azt írta, egy ellenzéki győzelem drámai visszafordulást és gazdasági katasztrófát jelentene Magyarország számára, és szerinte létezik egy baloldali „titkos, de szivárgó terv, hogy utcai anarchiával, vagy választási győzelemmel” bevigyék az országot az eurózónába. Horvátország viszont 2023-ban bevezeti az eurót. (tasr, portfolio, úsz)
