Új Szó, 2021. július (74. évfolyam, 150-175. szám)
2021-07-08 / 155. szám
www.ujszo.com I 2021. július 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Alamizsnaalapú társadalom Egy kis támogatás, egy kis jutalom a problémák megoldása helyett MARTIN VANŐO izénkét éves kormányzásával a Smer egy csomó traumát hagyott maga után, kezdve az állam elrablásától egy újságíró és a menyasszonya meggyilkolásáig, vagy hogy egészen más területet említsünk, a stagnáló gazdaságig. Van egy dolog azonban, amiről keveset beszélünk, mégpedig hogy a vezetése alatt az ország megelégedett a középszerűséggel. Beletörődött. Lemondott arról, hogy modem, sikeres ország legyen, Nyugat-Európa nyomába eredjen a felzárkózásban, a szolgáltatások fejlődésében, színvonalában, a megújulásban. Ehelyett a Smer teljesen más politikát honosított meg. Bariért a választóval. Cserekereskedelem - te odaadod a szavazatod és kapsz helyette szociális csomagokat, egy kis támogatást, egy kis előnyt, jutalmat, és mindenki elégedett lesz. Főleg én, a szavazatoddal. Ingyenvonat, 13. nyugdíj, nyugdíjba vonulási plafon. Nem mintha nem ígérhetne és tehetne ilyesmiket egy magát baloldalinak és szociálisan érzékenynek hazudó párt. A baj az, hogy képtelen bármi mást kínálni. Az pedig még nagyobb baj, hogy a választók jelentős része is tökéletesen beéri ennyivel. Ebből aztán kialakult egy tipizált forgatókönyv, politikai szappanopera: ha felmerül valami probléma, a politikusaink fantáziája addig terjed, hogy jól megrázzák a bőségszarut. Ami nem is bőségszaru, csak az állami költségvetés, és egyáltalán nem véges. De persze előhúzzák belőle a kellő összeget, néha csak szimbolikusát, szemfényvesztésnek, és betömködik a legnagyobb lyukakat. És ugyanezt folytatja a jelenlegi kormánykoalíció. Igor Matovic 200 eurót akar adni gyerekenként a családoknak, válaszul a kedvezőtlen demográfiai mutatókra. Ennek érdekében adóemelést is hajlandó bevezetni. A Sme rodina bérlakásokat akar osztogatni, és a szülői bonuszt beépíteni a nyugdíjrendszerbe. Mindannyiszor csupán ez előző politika folytatásáról van szó, egy kis jutalom, barter a választóval. Csakhogy az elmúlt évtizedek világosan megmutatták, hogy ezek az adományok egyáltalán nem oldják meg a társadalom alapvető gondjait, legfeljebb ennek látszatát keltik. Ez az oka, hogy stagnál az ország, és abbamaradt a Nyugathoz való felzárkózás. És hogy miért elégedtek meg ezzel a választók? Talán a DNS- ükben van, hogy jobb egy kis alamizsna, mint esetleg nehezen induló reformokkal kísérletezni? Ambiciózus politikusokra lenne szükség, akik komoly problémák megoldásába is bele mernek vágni, és nem félnek a népszerűtlen reformoktól sem. De a mostani kormányban sincs egyetlenegy ilyen. A szerző a Trend kommentátora (Danglár) Államfők elleni halálos merényletek A hivatalban lévő államfők ellen elkövetett halálos merényletek kronológiája. 1963. november 22. Máig tisztázatlan merénylet áldozata lett John F. Kennedy amerikai elnök Dallasban. 1973. szeptember 11. A hadsereg által végrehajtott államcsíny során Santiago de Chilében megölték Salvador Allende chilei elnököt. 1975. március 25. Feiszal szaúdarábiai királyt egy családi viszály miatt meggyilkolta egy unokatestvére. 1976. február 13. Egy államcsínykísérlet során megölték a nigériai államfőt, Murtala R. Mohammed tábornokot. 1978. június 24. Ahmad bin Husszein al-Gasmi észak-jemeni elnök pokolgépes merényletben vesztette életét Szamában. 1979. október 26. A dél-koreai titkosszolgálat vezetője lelőtte Pák Csöng Hi dél-koreai elnököt. 1981. augusztus 29. Teheránban pokolgépes merényletben halt meg Mohamed Ali Radzsai iráni államfő és Dzsavad Bahonar kormányfő. 1981. október 6. Anvar el-Szadat egyiptomi elnököt lelőtték egy kairói katonai díszszemlén. 1982. szeptember 14. Pokolgépes merényletben Bejrútban meghalt Basir Dzsemajel, Libanon elnöke. 1988. augusztus 17. Ziaul Hakk pakisztáni elnököt a repülőgépén elrejtett bomba ölte meg. 1989. november 22. René Muavad libanoni államfő pokolgépes merényletben vesztette életét Bejrútban. 1992. június 29. Mohamed Budiaf algériai államfőt egy kulturális központ avatóünnepségén lőtték le. 1993. május 1. Egy tamil fanatikus meggyilkolta Ranaszinghe Premadasza Srí Lanka-i elnököt. 1994. április 7. Kigali repülőterén rakétával lőtték le a Juvénal Habyarimana ruandai és Cyprien Ntaryamira burundi államfő repülőgépét. 2001. január 16. Puccskísérlet során megölték Laurent-Désiré Kabila kongói elnököt. 2001. június 1. Nepálban, a királyi palotában a trónörökös Dipendra herceg lelőtte apját, Bir Bikram Sah Dev Birendra királyt és a királyi családtöbb tagját. 2009. március 2. Lázadó katonák meggyilkolták Joao Bemardo Vieirát, Bissau-Guinea köztársasági elnökét. 2021. július 7. Fegyveresek a rezidenciáján megölték Jovenel Moise haiti elnököt. (MTI) Azt ígérték, az oltás szabadság! SZABÓ LACI Akár politikai bohóckodásnak is nevezhetnénk azt a műsort, amit a parlamentben és a sajtóban látunk az utazási térképpel, a hazatéréssel és a beoltottaknak járó pozitív megkülönböztetéssel kapcsolatban. Kormánypárti és ellenzéki pártelnökök, képviselők egyaránt úgy döntöttek, hogy megpróbálnak szavazatokat szerezni a lakosságnak abból a csoportjából, amely eddig nem oltatta be magát. Számításuk akár logikus is lehetne, hiszen sokan nem kérik a vakcinát, mindennemű diszkrimináció tiltására hivatkozva. Akárcsak populista politikai védőangyalaik. Boris Kollár, Igor Matovic vagy Robert Fico is azt mondja: nem engedik, hogy két csoportra osszák az országot: beoltottakra és oltatlanokra. Érvelésük szerint megengedhetetlen, hogy csak azért hátrányba kerüljön valaki, mert önként úgy döntött, hogy nem kér az oltásból. Ha nem lenne ilyen nagy tétje a kérdésnek, egy legyintéssel is elintézhetnénk, ám sokkal komolyabb a helyzet, és a politikusok ilyen megnyilvánulásai egyenesen tovább csökkentik az oltási hajlandóságot. Ezt a Matovic-féle Covid-lottó sem fogja érdemben befolyásolni... Pedig most pont arra lenne szükség, hogy minél többen beoltassák magukat, hiszen egy újabb járványhullám annál kisebb károkat okoz, minél nagyobb az átoltottság. E téren pedig semmi okunk optimizmusra, hiszen Szlovákia Európa sereghajtói közé tartozik... A legtöbb európai országban a politikusok megértették, mi a tét, és kormánypárti, ellenzéki politikus is inkább győzködi az embereket, mint hogy kétértelmű, sunyi nyilatkozatokkal eltántorítsa őket az oltástól (ha már ahhoz nincs bátorságuk, hogy kötelezővé tegyék, a nyájimmunitás elérése érdekében). Ezzel szemben Szlovákiában kormánypárti és ellenzéki pártelnökök is azzal kampányolnak, hogy ne legyen diszkrimináció: ha valaki nem akarja az ingyenes oltást, akkor se korlátozzák a szabadságát. És ne kelljen rendszeresen 50 eurós vagy még drágább tesztet elvégeztetnie, ha étterembe akar menni. A most tiltakozó politikusok elfeledkeznek egy másik jelentős csoportról (tegnap ez csaknem 2,1 millió főt jelentett). Azokról, akik saját maguk, a családjuk, barátaik védelmében és társadalmi felelősségtudatból már beoltanák magukat. Nekik korábban ugyanezek a politikusok azt (is) ígérték, hogy ha ezt megteszik, nemcsak védve lesznek, de számos előnyt is élvezhetnek. Az oltás szabadság! - nem ez volt elejétől fogva a kormány oltási kampányának szlogenje? Akik beoltották magukat, abban is joggal bízhattak, már nem kell attól tartaniuk, hogy ősszel egy újabb hullám miatt ismét lezárások jönnek, esetleg elveszítik munkájukat, bevételi forrásukat, sőt, szeretteiket (nemcsak azokat, akik elkapják a fertőzést, hanem azokat, akik bár beoltatták magukat, de a kórházi osztályok ismételt bezárása és az egészségügy leterheltsége miatt nem kaphatnak megfelelő ellátást egyéb betegségeikre). Égyértelmű, hogy ha lesznek újabb lezárások, azok mindenkit érinteni fognak, oltottat, oltatlant egyaránt. Bár erre a most oly hangos populisták nem gondolnak (vagy nem beszélnek róla), csakis a pillanatnyi szimpátiahajhászás érdekli őket. Kerül, amibe kerül: a számlán és gyászon már nem osztoznak. Amikor Vladimír Lengvarsky egészségügyi miniszter bejelentette a tervet, amely előnyökhöz juttatta volna a beoltottakat, sokan átgondolták addigi álláspontjukat, az oltópontoknál hirtelen többen kezdtek sorakozni. Hiszen mindenki szereti a szabadságot. Látható volt, ez egy reális módszer arra, hogy növelni tudjuk az átoltottságot - mert a tudomány mai állása szerint a járványt csak a vakcinákkal tudjuk leküzdeni. A mostani jobb járványszámok mellett a politikusok máris úgy érzik, lehet bohóckodni, de biztosan eljön az ősz, és ha ez lesz a helyzet, akkor az újabb hullám is. Talán a populisták is felfogják, hogy mindez még elkerülhető (ha végül a parlament még júliusban rábólint a megakasztott tervezetre). Akkor ősszel is megmaradhat a szabadságunk. Határtalanul? szum hiánya és a káosz. Biztos, hogy lehet józan kompromisszumot kötni. Az ingázókat és a határ mellett élőket ne vegzálják, és mégis legyen némi garancia, hogy korlátozva van a vírus terjedése. Én csak annyit tudok tanácsolni, hogy mindenki oltássá be magát, aki még nem tette meg. A politikusokkal ellentétben én is „becsipeltettem magam”. Mondjuk ez magyarázatot ad a globális csiphiányra. Azóta az 5G-torony mellett telefon nélkül is tudok pizzát rendelni. De félretéve az iróniát: ha valaki tud jobbat, tegye közkincscsé. Addig viszont nincs jobb megoldás a megelőzésre. JéneyGábor Még több jegyzet a blog.ujszo.com oldalon. Áll a bál a határon, újra ellenőrzések vannak és bonyolódik a helyzet. A szervek újra elkezdték vegzálni az embereket. Tavaly az volt a kritika, hogy ellenőrizetlenül hagyták a vírust terjedni. Most karantén, ellenőrzés, teszt, oltás, kis átkelők lezárása. Hogy érezzük a törődést, fizetősé tették a tesztelést. ujblog Nem fogalmazok meg konkrét kritikát az intézkedésekről, mert mire megjelenik, addigra minden megváltozik. Gyorsabban inflálódnak az intézkedések, mint anno a pengő. A gond a kompromisz-
