Új Szó, 2021. június (74. évfolyam, 124-149. szám)
2021-06-29 / 148. szám
www.ujszo.com | 2021. június 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Nemzetek közötti meccselések Talán több magyar örült a cseh győzelemnek, mint amennyi szlovák A csehek nagy meglepetésre kiütötték a jóval esélyesebb hollandokat a nyolcaddöntőben, amelyet Budapesten játszottak. A Puskás Aréna ezzel búcsúzott a labdarúgó Európa-bajnokságtól, a helyszínek közül egyedül ott lehetett telt ház, aminek sokan örültek, sokan pedig nem annyira. A múlt heti jegyzetem kapcsán inkább az örvendezők kommenteltek, és többen felhívták a figyelmemet arra, hogy rosszul tudom: igenis, kértek oltási igazolást, illetve negatív tesztet a belépéshez szükséges karszalag átvételekor. Ezek szerint ennyire nem értek a focihoz, válaszoltam mindenkinek pirulva, de a szemem minden negatív papír ellenére képtelen befogadni ekkora tömeget. Ugyanezt érzem „békebeli” stadionkoncertek, fesztiválfelvételek nézésekor - hogy nincs biztonságban ennyi összepréselt, együtt éneklő-ordító-skandáló ember. Talán kezeltetnem kellene magam. Vagy gyorsan el kellene mennem egy fesztiválra. Fociszakértő kolléganőm, akivel nemrég még egy légtérben, most már csak egy szakmában dolgozom, azt állítja, hogy a szlovákokat eleve eléggé hidegen hagyja a foci-Eb, legalábbis a hokival összevetve. Azaz nem evidens, hogy örülnek a csehek sikerének. Magyarországi és itteni magyar ismerőseim viszont látványosan örülnek, még azok is, akik egyébként szeretik a holland focit. Az irodalomban, ahol otthonosabban mozgok, mindig is érezhető volt magyar részről egyfajta szimpátia a csehek iránt. Lehet, hogy ezt vetítik ki sokan a focira is, most, hogy a magyar csapatnak már nem lehet szurkolni. De a politika is jelen van - hiszen hol ne lenne jelen! -, páran kárörvendően jegyezték meg a Facebookon, hogy inkább rendesen fociznának a hollandok, mint politizálnának. Utalva az EU-csúcsra érkező Mark Rutte holland kormányfő kijelentésére, miszerint Magyarországnak nincs helye az EU-ban a melegellenes törvény elfogadása után. Aki jó magyar, az szereti a magyar focit - és ezzel valahogy együtt jár az is, hogy utálja a szivárványos zászlókat. Úgy veszem észre, tényleg ezt sugallják több fórumon is, pedig nem is igazán követem az Eb eseményeit - csak valahogy minduntalan „szembejön” ez az attitűd. De vissza a szlovákokhoz, mert mégiscsak itt élek, hála istennek. Több kutatás bizonyította az elmúlt évek során, hogy a szlovák tiniknek manapság már problémát okoz a cseh nyelv megértése. (Ez fordítva is igaz, a csehek sem állnak jobban a szlovák nyelvvel). Fliába, nincs már közös tévécsatorna, nem természetes, hogy csehül nézik a filmeket a moziban és csehül ismerkednek a világirodalommal, mert semmi sincs meg szlovák fordításban. Sőt, az én tinikoromban a focimeccseket is mindig ketten kommentálták a tévében: egy szlovák és egy cseh riporter. Ma már a cseh könnyűzenével sem könnyű lépést tartani, illetve megállapítható (saját kutatás), hogy nagyon másfelé tendál a két ország a különböző műfajok és stílusok tekintetében. Száz szónak is egy a vége: lehet, hogy több magyar örült a csehek győzelmének vasárnap este, mint amennyi szlovák. Meglátjuk, mit produkál a csapat szombaton a dánok ellen az elődöntőbejutásért, illetve melyik országban hányán nézik majd azt a meccset. Több külföldi újság elutasította Orbán fizetett hirdetésének közlését Az ok: „hadilábon áll az igazsággal" . Nem fogadható el olyan fizetett politikai hirdetés, amely ennyire szabadon bánik a tényekkel - így magyarázta a La Libre Belgique, hogy nem közli a magyar miniszterelnök hirdetését. Más lap annyit reagált, hogy nem fér össze a hirdetés az általuk képviselt értékekkel. Egy dán és egy spanyol újságban is megjelent a hétvégén az az egész oldalas fizetett hirdetés, amiben Orbán Viktor hét pontban írja le, hogy ő milyen Európai Uniót szeretne. Több újság is van azonban, amely nem közölte le a hirdetést. A La Libre Belgique főszerkesztője, Dorian de Meeus a Népszavának három okot sorolt fel, az egyik, hogy nagyon ritkán, általában csak kampány idején közölnek fizetett politikai hirdetést. Emellett soha nem publikálnak olyan politikusi megnyilvánulást, amely nem megy át az újságírók szűrőjén, és a hirdetés tartalma „hadilábon állt az igazsággal”. A lap saját cikkben is elmagyarázta, hogy a hirdetést azért nem közölte, mert az „meglehetősen szabadon bánik a tényekkel”. A szintén belga De Morgen című lap hirdetési osztálya pedig azt válaszolta: „A hirdetést nem fogadtuk el, mert nem fér össze az általunk képviselt értékekkel.” (hvg) Vivát Trianon? HEGEDŰS NORBERT percig nem figyelünk oda, és Boris Kollár ■J T házelnök exsmeres és exkotlebás képviselők P j m 9 »/ körében Trianont dicsőítő táblát avat y suttyomban Komjáton. Mire jó ez? Gyakran hangzik el manapság mindkét ország politikusainak szájából, hogy soha nem volt ilyen jó a szlovák-magyar viszony, elástuk a csatabárdot, és fényes jövő előtt állunk. És lássuk be: ebben van is némi igazság, hiszen látszólag tényleg elég messzire jutottunk a meciari és Slota-féle időktől. Azért csak látszólag, mert egyre több jele van annak, hogy a szlovák nacionalizmus lángja nem hamvadt el teljesen, csak kisebb - vagy inkább más - fokozatra kapcsolt. A direkt támadások helyett a beruházások célzott elosztásában (déli utak befagyasztása), a működő intézmények munkájának átalakításában (lásd a KKA esetét - amihez bonuszként még Gyimesi képviselő is asszisztál), érdekes személyi döntésekben (Filip Mónika oktatási államtitkár visszahívása minden indoklás nélkül), elejtett félmondatokban (Martin Klus külügyi államtitkár esete a biztonsági kockázattal) manifesztálódik ez a fajta nacionalizmus. Nem is gyengébb ez, hanem inkább szofisztikáltabb, és talán még veszélyesebb, mint a mindenki által ismert „Mad’ari za Dunaj!” verzió. Az világos támadás volt, ez viszont lassú, körmönfontabb folyamat, pozícióvesztések sora, míg egy napon észre nem vesszük, hogy már semmibe nem tudunk beleszólni. Persze azért néha megcsap minket a múlt szele, feléled a meciarizmus szelleme, és szinte érezni véljük Slota borovickaszagú leheletét. Mint múlt pénteken Komjáton, ahol a községi hivatal előtt egy „Vivat Trianon” feliratú szobrot avattak. Mármost én tudom, hogy Trianon megítélése más a szlovákok körében, és hogy mindenki olyan szobrot emel a falujában, amilyet akar, csakhogy egy dolog elismerni, hogy a szlovákok számára Trianon valami pozitívat jelent, és egy másik dolog éltetni egy diktátumot, amely az országban élő magyarság számára máig feldolgozatlan trauma. Plusz az avatáson részt vett Boris Kollár házelnök, Ivan Gasparovic volt köztársasági elnök, az exkotlebás Uhrík és persze a helyi erő, Fico volt minisztere, Lubomír Jahnátek. Ha nincs ez a díszes névsor, akkor a szobor bekerül a szlovák nacionalizmus giccses emlékeinek sorába, melyekről valószínűleg soha nem hallunk. így viszont a műalkotás a szlovák nacionalizmus egy olyan giccses emléke lett, melyet felmutatott középső ujjként az arcunkba nyomtak. Mielőtt habzó szájjal kikelnénk minden szlovák ellen, emlékeztetnék mindenkit, hogy ami a nacionalizmust illeti, mi sem vagyunk éppen szentek, és a Komjáton emelt szobor nem képviseli a teljes szlovákság, de még feltehetően az összes komjáti véleményét sem. A szlovák sajtóban alig rezonált az ügy. Csak ugye, megint mi voltunk azok, akiknek nyelnie kellett egy nagyot, és ismét szembesülhettünk vele, hogy jelenleg az égvilágon senki nem képviseli a szlovákiai magyarság érdekeit ebben az országban. A szlovák pártok számára olcsó szavazatokat jelentettünk a választás előtt, aztán a szép ígéretekből nem lett semmi. A magyar pártok pedig kizárólag önmagukkal vannak elfoglalva, és mintha teljesen elfelejtették volna, hogy kit kellene valójában képviselniük. Egy ideje már meg sem próbálják megszólítani az átlagos szlovákiai magyart, sajtótájékoztatóikon kizárólag a saját szekértáboruknak, a szlovák közvéleménynek vagy - egyre gyakrabban - a magyar kormány felé üzennek. Gesztusokat csak a Fidesz meg a kisebbségi intézményrendszert lassan lebontó OEaNO felé gyakorolnak, a két éve zajló titkos tárgyalásokból csak a helyezkedés és a bármi áron történő hataíomátmentés látszik. A magyar választó ebben a rendszerben csak egy probléma, aki kellemetlen kérdéseket tesz fel, rossz színben tüntet fel a stratégiai partner szemében, összemossa a dolgokat, eltérő véleményével megbontja az egységet. Milyen egységet? Másfél év alatt egy lógóra sem futotta, urak. Aztán jön egy ilyen, mi pedig felháborodunk, de tenni nem igazán tudunk semmit, és senki nem is szólal fel mellettünk. „Vivat Trianon”. Bele az arcunkba, mi pedig csak nézünk. Ideje lenne felébredni, hogy megússzuk ennyivel. FIGYELŐ Kim Dzsong Un kilóit siratja a nép Észak-Korea népe Kim Dzsong Un elvesztett kilóit siratja, könnyekre fakadt lefogyott vezetője láttán - adta hírül az észak-koreai állami média.,Népünk szíve belesajdult, amikor megláttuk lesoványodva. Mindenki azt mondja, könnyek tolultak a szemébe” - szólaltatott meg a köztévé egy férfit. A kommunista ország 37 éves diktátora valóban fogyott, ám korántsem csontsovány. Korábban csaknem másfél mázsát nyomott - legalább 140 kilogramm volt a súlya -, abból adott le a közelmúltban, becslések szerint húsz kilót. Mivel 170 centiméter magas, testtömegindexe jelenleg is jócskán az optimális felett van. Egyes dél-koreai elemzők szerint Kim Dzsong Un egészségi állapotának javítása végett fogyókúrázott, mások viszont úgy vélik, betegség állhat a súlyvesztés mögött. Kim sok szeszes italt iszik, dohányzik, és családjában hagyományosak a szívproblémák. Nagyapja (Észak-Korea diktátor-dinasztiájának megalapítója) és apja is szívbajban halt meg. A diktátor fizikai vagy egészségi állapotának taglalása szigorúan tabutéma a kommunista országban, ezért keltett feltűnést a nemzetközi sajtóban is, hogy a phenjani állami televízióban felbukkant a téma. (mti)
