Új Szó, 2021. június (74. évfolyam, 124-149. szám)

2021-06-26 / 146. szám

16 SZALON ■ 2021. JUNIUS 26. www.ujszo.com A perverz Columbo nagy igazságérzete Bill Pullman sebzett lelkű nyomozója minden évadban új ügyet old meg, melyek kacifántosab­­bak a szokásosnál, mégsem ez A tettes igazi erőssége. fiatal édesanya a tóparti strandolás közben előkap egy kést, és lát­szólag minden ok nélkül halálra szurkod egy bará­taival marháskodó fiatal férfit. Egy kisfiú egy tea segítségével látszólag minden ok nélkül mérgezi halál­ra a szüleit egy isten háta mögötti motelben. Egy férfi egy autóbal­eset után hagyja, hogy elvérezzen a barátja, miközben ki is hívhatná a mentőket, hogy megmenthes­sék. A tettes című sorozat nagyon ügyes abban, hogy évadról évadra egy meghökkentő kiindulópont­tal szolgáljon, és olyan bűntényt tárjon fel előttünk, amelynek első ránézésre - sőt, még másodikra is — semmi értelme nincs. És itt jön a képbe Harry Ambrose nyo­mozó, aki a végsőkig elmegy az igazság legapróbb részleteinek fel­derítésében, és aki Bill Pullman megformálásban kissé olyan, mint egy dörzsölt film noiros detektív és Columbo nyomozó furcsa sze­relemgyereke. Van benne valami elsőre kicsit bumfordi és ártalmat­lan, amiért Columbóhoz hasonló­an eleinte őt sem veszik komolyan, aztán idővel mindenki rájön, hogy az ártalmatlan külső mögött csa­varos észjárás rejlik. De Ambrose nem olyan tiszta figura - elég, ha csak annyit mondok, hogy az első évadban a házassága megmentésén munkálkodás mellett azért eljárt egy S/M prostituálthoz is, aki időnként úgy elveri őt, hogy a fal adja a másikat -, mint Columbo, a sorozat pedig a főhős karakterét leszámítva egyáltalán nem hason­lít a tévés krimik klasszikusára. Az első két évad kiindulópontja még az volt, hogy Ambrose olyan ügyekben nyomoz, ahol minden nyom egyértelműen a gyanúsított bűntettére utal, de ahogy a nyo­mozó elkezdi feltárni a részleteket, lassan féllebben a fátyol és kiderül, hogy az ügyek rendre sokkal össze­tettebbek annál, mint ahogy elsőre látszanak A harmadik évadban már eltérnek valamennyire ettől a formulától, ami nem is tett jót neki: míg az első két szezonban a forgatókönyvírók a krimiírás ma­gasiskoláját produkálták, a har­madikban egyrészt nem sikerül szimpatikussá tenni a gyanúsított figuráját, másrészt maga Ambrose is elkezd Ambrose-hoz méltatlanul viselkedni, és nincs annál rosszabb, ha egy szeretett karakterrel kapcso­latban azt érezzük, hogy nemcsak minket árult el, hanem önmagát is. Mindenesetre Bill Pullman min­den évadban színészi mesterkurzust tart, amihez az első két szezonban méltó partnereket is kapott Jessica Biel és Carrie Coon képében. A Netflix kínálatában látható A tét-SOROZATDARÁLÓ tes rendkívül csavarosán, meglepe­tésekkel tud mesélni, és ha egy-egy fordulatát ki tudjuk is számítani, mindig marad benne valami várat­lan, amire nem számítunk. Közben arra tanít minket, hogy nem létezik fekete vagy fehér, az igazság mindig valahol a szürkezónában van, csak a legtöbben túlságosan lusták va­gyunk, hogy ezt beismerjük, mert beérjük az egyszerű válaszokkal, és talán túlságosan félünk is attól, amit a szürkezónában találnánk. A negyedik évad már készülőben, remélhetőleg sikerül feledtetniük a harmadik szezon megbicsaklását. Tóth Csaba DIGITALIS EMLEKEZET Sorozatunkban a Fórum Kisebbségkutató Intézet digitalisemlekezet.eu oldaláról köz­lünk egy-egy képet és a képhez írt szöveget. A projekt, a digitalisemlekezet.eu célja az, hogy archív fotók által mutassa be a felvidé­ki magyar közösség elmúlt 100 évét. Az oldalon jelenleg több mint 17 ezer fénykép található. Újabb fotókat az alábbi címen lehet felajánlani: info@digitalisemlekezet.eu Bogdán tanító néni egyéves 1916 őszén a románok er­délyi betöré­sét követően a mai Szlová­kia területére menekült erdélyiekről szóló monográfiám (2015) címlap­ján egy csecsemőt tartó anyát és egy kislányt ábrázoló fénykép látható. A felvétel egy pozsonyi műterem­ben készült. Ezt a képet és a kötet belső borítóján látható anyakönyvi kivonatot egy erdélyi fiatal hölgytől kaptam. Budapesten ismerkedtünk meg a Domus-házban az akkori ösztöndíjasok találkozóján, amelyet azzal a céllal rendeztek, hogy ismer­kedjünk egymással és mondjuk el, mit kutatunk éppen. Én akkor az 1916 szeptemberében a mai Szlo­vákia területére érkezett erdélyi me­nekültekkel foglalkoztam. Ekkor jött oda hozzám egy fiatal hölgy, s elmondta, hogy az ő nagypapája 1916 decemberében, pár nappal karácsony előtt Pozsonyban szüle­tett. Legnagyobb örömömre azt is elmondta, hogy van fényképe is a nagypapáról, s megvan a születési anyakönyvi kivonat másolata is. A könyvborítón szereplő fényképpel kapcsolatban mindig megjegyzem, hogy azt a képen látható csecsemő, Miklós Lajoska unokájától kaptam. Az első pillanatban mindig furcsán néznek rám, de aztán kapcsolnak Amikor erre a mostani képre rábukkantam, mutattam a férjem­nek, s elmondtam, hogy a szüle­tésnapi tortája mellett az édesanyja ölében ülő kislány tanította nekem a történelmet egykor a rozsnyói Bányász téri Magyar Tannyelvű Alapiskolában. Hatodikos voltam, amikor a falumban elvégzett 5. osz­tályt követően 1971-ben már a já­rási székhelyen, Rozsnyón kezdtem a tanévet, s a történelmet egy szim­patikus tanító néni, Bogdán Már­ta kezdte tanítani. Többek közt neki is köszönhetem, hogy ennyire megszerettem a történelmet. De nemcsak velem szerettette meg, ha­nem sok utánunk jövő kisdiákkal is, addig, amíg tanított. 1990-ben végleg elköltöztem Rozsnyóról, a Csallóköz lett az új otthonom. Az­óta szakmát is váltottam, a népmű­velőből etnológus lettem. Valóra váltottam régóta dédelgetett terve­met: elvégeztem a néprajz szakot, és doktorátust is szereztem a Debrece­ni Egyetemen. Több mint 25 évig nem találkoztam Márta nénivel, ezért külön öröm volt számomra, amikor eljött meghallgatni a Rozs­nyón tartott előadásomat, s egy ró­zsaszálat is hozott nekem. Nagyon meghatódtam, amikor azt mondta, figyelemmel kíséri pályafutásomat, és nagyon büszke rám. A mai napig melengetik lelkemet ezek a szavak! A képen látható egyéves Mártika 2020-ban örökre eltávozott, de ez az 1950-ben róla készült fénykép is megőrzi emlékét. És mi, volt tanít­ványai is a szívünkben. Ugyanúgy, mint a Pozsonyban született csecse­mő emlékét az unokája... L. Juhász Ilona

Next

/
Oldalképek
Tartalom