Új Szó, 2021. június (74. évfolyam, 124-149. szám)
2021-06-26 / 146. szám
16 SZALON ■ 2021. JUNIUS 26. www.ujszo.com A perverz Columbo nagy igazságérzete Bill Pullman sebzett lelkű nyomozója minden évadban új ügyet old meg, melyek kacifántosabbak a szokásosnál, mégsem ez A tettes igazi erőssége. fiatal édesanya a tóparti strandolás közben előkap egy kést, és látszólag minden ok nélkül halálra szurkod egy barátaival marháskodó fiatal férfit. Egy kisfiú egy tea segítségével látszólag minden ok nélkül mérgezi halálra a szüleit egy isten háta mögötti motelben. Egy férfi egy autóbaleset után hagyja, hogy elvérezzen a barátja, miközben ki is hívhatná a mentőket, hogy megmenthessék. A tettes című sorozat nagyon ügyes abban, hogy évadról évadra egy meghökkentő kiindulóponttal szolgáljon, és olyan bűntényt tárjon fel előttünk, amelynek első ránézésre - sőt, még másodikra is — semmi értelme nincs. És itt jön a képbe Harry Ambrose nyomozó, aki a végsőkig elmegy az igazság legapróbb részleteinek felderítésében, és aki Bill Pullman megformálásban kissé olyan, mint egy dörzsölt film noiros detektív és Columbo nyomozó furcsa szerelemgyereke. Van benne valami elsőre kicsit bumfordi és ártalmatlan, amiért Columbóhoz hasonlóan eleinte őt sem veszik komolyan, aztán idővel mindenki rájön, hogy az ártalmatlan külső mögött csavaros észjárás rejlik. De Ambrose nem olyan tiszta figura - elég, ha csak annyit mondok, hogy az első évadban a házassága megmentésén munkálkodás mellett azért eljárt egy S/M prostituálthoz is, aki időnként úgy elveri őt, hogy a fal adja a másikat -, mint Columbo, a sorozat pedig a főhős karakterét leszámítva egyáltalán nem hasonlít a tévés krimik klasszikusára. Az első két évad kiindulópontja még az volt, hogy Ambrose olyan ügyekben nyomoz, ahol minden nyom egyértelműen a gyanúsított bűntettére utal, de ahogy a nyomozó elkezdi feltárni a részleteket, lassan féllebben a fátyol és kiderül, hogy az ügyek rendre sokkal összetettebbek annál, mint ahogy elsőre látszanak A harmadik évadban már eltérnek valamennyire ettől a formulától, ami nem is tett jót neki: míg az első két szezonban a forgatókönyvírók a krimiírás magasiskoláját produkálták, a harmadikban egyrészt nem sikerül szimpatikussá tenni a gyanúsított figuráját, másrészt maga Ambrose is elkezd Ambrose-hoz méltatlanul viselkedni, és nincs annál rosszabb, ha egy szeretett karakterrel kapcsolatban azt érezzük, hogy nemcsak minket árult el, hanem önmagát is. Mindenesetre Bill Pullman minden évadban színészi mesterkurzust tart, amihez az első két szezonban méltó partnereket is kapott Jessica Biel és Carrie Coon képében. A Netflix kínálatában látható A tét-SOROZATDARÁLÓ tes rendkívül csavarosán, meglepetésekkel tud mesélni, és ha egy-egy fordulatát ki tudjuk is számítani, mindig marad benne valami váratlan, amire nem számítunk. Közben arra tanít minket, hogy nem létezik fekete vagy fehér, az igazság mindig valahol a szürkezónában van, csak a legtöbben túlságosan lusták vagyunk, hogy ezt beismerjük, mert beérjük az egyszerű válaszokkal, és talán túlságosan félünk is attól, amit a szürkezónában találnánk. A negyedik évad már készülőben, remélhetőleg sikerül feledtetniük a harmadik szezon megbicsaklását. Tóth Csaba DIGITALIS EMLEKEZET Sorozatunkban a Fórum Kisebbségkutató Intézet digitalisemlekezet.eu oldaláról közlünk egy-egy képet és a képhez írt szöveget. A projekt, a digitalisemlekezet.eu célja az, hogy archív fotók által mutassa be a felvidéki magyar közösség elmúlt 100 évét. Az oldalon jelenleg több mint 17 ezer fénykép található. Újabb fotókat az alábbi címen lehet felajánlani: info@digitalisemlekezet.eu Bogdán tanító néni egyéves 1916 őszén a románok erdélyi betörését követően a mai Szlovákia területére menekült erdélyiekről szóló monográfiám (2015) címlapján egy csecsemőt tartó anyát és egy kislányt ábrázoló fénykép látható. A felvétel egy pozsonyi műteremben készült. Ezt a képet és a kötet belső borítóján látható anyakönyvi kivonatot egy erdélyi fiatal hölgytől kaptam. Budapesten ismerkedtünk meg a Domus-házban az akkori ösztöndíjasok találkozóján, amelyet azzal a céllal rendeztek, hogy ismerkedjünk egymással és mondjuk el, mit kutatunk éppen. Én akkor az 1916 szeptemberében a mai Szlovákia területére érkezett erdélyi menekültekkel foglalkoztam. Ekkor jött oda hozzám egy fiatal hölgy, s elmondta, hogy az ő nagypapája 1916 decemberében, pár nappal karácsony előtt Pozsonyban született. Legnagyobb örömömre azt is elmondta, hogy van fényképe is a nagypapáról, s megvan a születési anyakönyvi kivonat másolata is. A könyvborítón szereplő fényképpel kapcsolatban mindig megjegyzem, hogy azt a képen látható csecsemő, Miklós Lajoska unokájától kaptam. Az első pillanatban mindig furcsán néznek rám, de aztán kapcsolnak Amikor erre a mostani képre rábukkantam, mutattam a férjemnek, s elmondtam, hogy a születésnapi tortája mellett az édesanyja ölében ülő kislány tanította nekem a történelmet egykor a rozsnyói Bányász téri Magyar Tannyelvű Alapiskolában. Hatodikos voltam, amikor a falumban elvégzett 5. osztályt követően 1971-ben már a járási székhelyen, Rozsnyón kezdtem a tanévet, s a történelmet egy szimpatikus tanító néni, Bogdán Márta kezdte tanítani. Többek közt neki is köszönhetem, hogy ennyire megszerettem a történelmet. De nemcsak velem szerettette meg, hanem sok utánunk jövő kisdiákkal is, addig, amíg tanított. 1990-ben végleg elköltöztem Rozsnyóról, a Csallóköz lett az új otthonom. Azóta szakmát is váltottam, a népművelőből etnológus lettem. Valóra váltottam régóta dédelgetett tervemet: elvégeztem a néprajz szakot, és doktorátust is szereztem a Debreceni Egyetemen. Több mint 25 évig nem találkoztam Márta nénivel, ezért külön öröm volt számomra, amikor eljött meghallgatni a Rozsnyón tartott előadásomat, s egy rózsaszálat is hozott nekem. Nagyon meghatódtam, amikor azt mondta, figyelemmel kíséri pályafutásomat, és nagyon büszke rám. A mai napig melengetik lelkemet ezek a szavak! A képen látható egyéves Mártika 2020-ban örökre eltávozott, de ez az 1950-ben róla készült fénykép is megőrzi emlékét. És mi, volt tanítványai is a szívünkben. Ugyanúgy, mint a Pozsonyban született csecsemő emlékét az unokája... L. Juhász Ilona
