Új Szó, 2021. június (74. évfolyam, 124-149. szám)
2021-06-18 / 139. szám
www.ujszo.com I 2021. június 18. KULTÚRA I 9 Lélekdarabkák és vonalátalakulások Kerekes István kiállítása és Konok Tamás tárlata Pozsonyban a Magyar Kulturális Hét képzőművészeti kínálatában Kerekes István fotóin a szemek megszólítanak, mesélnek a megörökítettek (A képek forrása: pozsonyi Magyar Kulturális Intézet) Konok Tamás a változó szélességű vonallal és színnel teremtett tér-idő struktúrákat hely és idő nélküli dimenziókba emelte TALLÓSI BÉLA Pozsony. A 7. Több mint szomszéd - Magyar Kulturális Hét Pozsonyban rendezvénysorozathoz kapcsolódva két képzőművészeti kiállítést is megnyitottak, melyek a kulturális hét zárása után is tartanak és látogathatók. Kerekes István Életmesék fotósszemmel című kiállításának a Magyar Kulturális Intézet ad otthont július 2-ig. Kerekes István erős műfaja a szociofotó és a portré. Yelena című fotójával 54 országban több mint 600 díjat nyert. 2018-ban - a legfiatalabb alkotóként és első magyarként - megkapta a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (FIAP) legmagasabb szintű kitüntetését, a Kiváló Művész gyémánt hármas fokozatot. Ezt a magas fokon elismert művészi teljesítményt emelte ki Horváth Imre, a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének elnöke is a pozsonyi megnyitón, amikor visszaidézte Kerekes István A mi világunk című könyvének köszöntőjébe néhány évvel ezelőtt írt megállapítását, ami így szól: „Ha István angolszász nyelvterületen születik, él és alkot, már világhírű lenne.” A megjelent könyv és e megállapítás óta Kerekes István kiemelkedő fotográfiai tevékenységére felfigyelt a magyarországi és a külföldi fotóstársadalom és sajtó is - emelte ki Horváth Imre. Ezt azzal támasztotta alá, hogy Kerekes István „versenyfotográfiában” nyújtott teljesítménye - a sporthoz hasonlítva - több európai, világ- és olimpiai bajnoki címmel felér. ,3átran kijelenthetem - mondta Horváth Imre -, a világhír elérte őt.” A világhírrel együtt számos magyar elsőséggel is büszkélkedhet Kerekes István. Közülük is érzékeltetésképpen elég azt kiragadni a megnyitón felsoroltakból, hogy az első magyar fotós, aki idén márciusban átlépte a fotópályázatokon elnyerhető díjak számának háromezres határát, amiből közel hétszáz aranyérem. „Ez a magyar fotográfia történetében abszolút rekord” - nyugtázta Horváth Imre, hozzátéve, hogy képeit már több mint négyezerszer állították ki a föld több mint hatvan országában, életéről öregbítve ezzel a magyar fotográfia külföldön méltón elismert jó hírét. Ahogy elmélyedünk Kerekes István fénykép-kompozícióival Pozsonyba is elhozott életmeséiben, és elgondolkodunk sikerei felett, nekünk, nézőknek is hasonló kérdések sorjáznak az elménkben, amilyeneket a rangosnál rangosabb díjakkal elismert magyar fotóművész munkásságának nagyságát, látásmódjának rejtélyeit és technikai titkait ismertetve Horváth Imre is feltett. Vagyis: mitől mások az ő képei, illetve mi az tudás, kreativitás, látásmód, ami idáig vezetett? Horváth Imre fejtegetése szerint aligha a fotóstechnikai tudás. Kerekes István ugyanis - saját elmondása szerint - igen gyakran automata módban használja a fényképezőgépét. Nem bonyolódik bele a különböző extrém technikai megoldásokba. Nincs tele a fotóstáskája különböző optikák tucatjával, két-három optikát visz csak magával. Vakut szinte soha, állványt is csak elvétve használ. És aligha az átgondolt, előre megtervezett grafikai elrendezés, a kompozíció sikereinek titka. Hiszen - megnyitóbeszédében a szakember érvelt ekképpen — „valószínűleg nehéz lenne előre kimódolni, hogyan fog viselkedni egy máramarosi kislány, vagy egy vietnámi család, esetleg három cigányvajda”. Akkor mégis mi Kerekes István titka? A válasszal ismételten támaszkodjunk Horváth Imre értő, lényeget kifejtő és kimerítő magyarázatára. „Szerintem elsősorban nem a fotóstudás, nem a technikai bravúrok, hanem István személyisége a titok. Az a kapcsolatteremtő képesség, ami megnyitja egy szégyenlős kislánynak, a roma lagzi részvevőinek, esetleg egy templomban imádkozó anyókának a lelkét. S ezek a lélekdarabkák ott vannak a képein. A szemek megszólítanak, mesélnek a megörökítettek életéről. Szemük lélektükrében látjuk a személyiségüket, sőt egy kicsit visszatükrözik az alkotó lelkületét is. Ezt még megtámogatja István képfeldolgozási stílusa, a szociofotóinak fekete-fehér volta, vagy ha színes, akkor a visszafogott színvilága.” Vonal- és betűmetamorfózisok a címe Konok Tamás festőművész (1930—2020) kiállításának, mely július 25-ig tekinthető meg a ZGalériában. Konok Tamás a magyar konstruktív-konkrét művészet nemzetközileg is ismert alkotója volt. Az 1980-as évektől főleg a képiség és a metamorfózis viszonya foglalkoztatta. Alkotásain a változó szélességű vonallal vagy betűvel és színnel teremtett tér-idő struktúrákat hely és idő nélküli dimenziókba emelte. Konok Tamás teljes életművére a metamorfózis, vagyis az átváltozás, átalakulás jellemző - mondta a pozsonyi megnyitón a kiállítás kurátora, N. Mészáros Júlia művészettörténész. Hangsúlyozva, hogy a Kossuth-díjas alkotó művészete nem hirtelen változott, hanem folytonosan. Ennek alátámasztására a művész szavait idézte: „Munkásságom közel hatvanöt éve alatt tudatosan festészetem megújítására törekedtem. Ösztönös tartózkodás volt ez a rutinos önismétléstől.” Ennek megerősítésére a kurátor kiemelte, hogy még 90 éves korában is meglepett bennünket • az új képeivel, és a korábban nem jellemző, új színvilágával. Ugyanakkor nem csak az életmű változott folyamatosan, és nem csak azért, hogy a művész elkerülje a rutint. „Maga a művész is sokat változott, ami azért következhetett be, mert mindvégig nyitott volt a világra, az új dolgok megismerésére.” Hogy ebből a nyitottságból és a mindig új dolgok megragadásából mit láthatunk a pozsonyi kiállításon? „Konok Tamás legutóbbi 31 évben festett alkotásaiból 31 művet - fogalmazta meg a választ összefoglalójában N. Mészáros Júlia. - E munkák motívumkészletének állandósult elemei a rács vagy raszter, illetve vonalháló; az elemi geometriai formák: háromszög, kör vagy trapéz; a betű vagy annak töredéke és a vonal. Együttesen hol az írásbeliség kezdeteire, hol az archaikus időre utalnak, hol a tudat terének strukturális elemeként, hol pedig az örök értelem vagy az örök élet, az ember és a kozmikus világ-egész jeleiként értelmezhetők.” Pozsonyban a Lehár emlékkiállítás Pozsony. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában a Magyar Kulturális Hét programkínálatát gazdagítva tárták közönség elé szerdán rendhagyó megnyitóval a Lehár Ferenc - a komáromi operettkirály című anyagot. A kiállítás megnyitását beszélgetés vezette be, melyen Lehár munkásságát Baranyi Ferenc költő, író méltatta. Beszélgetőtársai Klemen Terézia és Margitay Zoltán Az operettkirály - Lehár Ferenc életútja című könyv szerzői voltak. Közreműködött Nagy Ibolya operettprimadonna és Klein Otokár operaénekes. A zeneszerző születésének 150. évfordulója alkalmából Klemen Terézia, Vanya Péter és Galo Vilmos kurátori munkájával emlékkiállítás készült a komáromi Duna Menti Múzeumban. Ez az anyag tekinthető meg szeptember 12-ig a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában, (tb) RÖVIDEN Spike Lee az idei cannes-i plakáton Cannes. Spike Lee amerikai filmrendező, az idei seregszemle zsűrielnöke látható a 74. cannes- i fesztivál hivatalos plakátján. A plakáton a rendező első filmjének, az 1986-os Nola Darling című romantikus vígjátéknak a főszereplőjeként látható. A fekete-fehér plakáton Spike Lee alias Mars Blackmon, .kíváncsi, személyes, gyengéd” tekintetét két pálmafa veszi körül, amely a tengerparti Cannes-t és híres Sétányát idézi meg. „Mert óriási a türelmetlenség viszontlátni a cannes-i díszletet, a tengerpartot, a pálmafákat és a sötét képernyőt, amely tiszta lappal váija a filmeket” - áll a szervezők közleményében. (MTI, k)
