Új Szó, 2021. június (74. évfolyam, 124-149. szám)
2021-06-16 / 137. szám
2021. június 16., szerda Vegyünk egy mély levegőt! A családon belüli erőszak manapság felkapott téma. Sokan, sokat beszélnek és írnak róla - olyanok is, akiknek fogalmuk sincs a lényegről, csak arra éreztek rá, hogy ezzel el lehet adni egy könyvet. Halász Rita nem ebbe a kategóriába tartozik. Mély levegő című könyve olyan húsbavágóan, sallangmentesen és hitelesen taglalja, mit él át egy nő, aki szabadulni akar a bántalmazó kapcsolatból, hogy az ember olvasás közben beleborzong. Aki nem élt át hasonlót, az azért, mert megdöbbenti, milyen mélységeket kell megjárnia annak, akit egy párkapcsolatban megaláztak, megütöttek. Aki pedig átélte, az azért, mert magára ismer és rájön, hogy ez mindig, mindenkinél egyformán zajlik. Vera, a regény főhőse művelt, középosztálybeli nő, tehetséges rajzoló. Férje szintén tehetséggel megáldott illusztrátor, csak épp mindketten feladták a művészkarriert. Vera a gyerekekkel marad otthon, férje a nagyobb keresetért szegődik egy multicéghez, és egyikük sem elégedett. Vera néha bulizni jár a barátokkal, nem főz és nem takarít úgy, ahogy azt a férje elképzelné, Péter pedig egyre agresszívabb. Kizárja az erkélyre, elveszi a mobiltelefonját, megüti, lerúgja az ágyról, fojtogatja, fenyegeti... Vera ebből a házasságból menekül a régi gyerekszobájába, apjához, akitől régen hasonlóan menekült az anyja. Foszlányokban, utalások szintjén feldereng, hogy a szülők kapcsolata nem fajult a tetdegességig, épp elég volt az ‘ennek itt és így kell lenni1 terrorja, amiből az anya úgy szabadul, hogy csak azért is mindent mer, mindent felvállal, és tüntetni jár. Az apa marad, aki volt, minden kacatot megőrző, a régi beidegződésekhez ragaszkodó konzervatív főszer, mégis ő az, aki befogadja a férjétől menekülő lányát a két gyerekkel. A szülők, bármennyire különbözők, mindketten támogatják yerát, csak mindketten másként. Érdekes módon az apa próbál alkalmazkodni az együttéléshez, az anya továbbra is irányítaná Vera életét. Vera pedig sodródik, és maga sem tudja, mit szeretne, mennyit ér, merre tart. Hányódik a szülei, a gyerekei, a férje és alkalmi kapcsolatai között, és úgy érzi, sehol sem tud megfelelni. A szülei hibáit egyre élesebben látja, a gyerekeivel egyre türelmedenebb, és egyre kétségbeesettebben keres mentőövet a szexben meg a kokainban. Csak akkor eszmél, hogy mindez hamis pódék, amikor a szer hatására maga is csaknem bántalmazza a gyermekeit. Bódító, vigasztaló, kellmes, de mégsem igaz, az igazság az, hogy el kell válnia Pétertől, el kell költöznie az apjától, óvodába, uszodába kell vinnie a gyerekeket, mesét mondani és néha palacsintát sütni nekik. Vera nehezen jut el eddig a felismerésig. Úgy érzi, fúldoklik, mert konfliktushelyzetben mindig az alárendelt szerep jut neki; a könyvben ismédődő motívum, hogy nem kap levegőt, elszorul a tüdeje, görcsben az egész, teste. Tudatosan kell mély levegőt vennie, megtanulnia újra élni, kimondani azt is, amit neveltetése, hite, habitusa miatt addig sosem mondott ki. Vera és férje ugyanis hívő, templomba járó keresztények. Úgy, a maguk 21. századi módján, amikor a vallásosságban is több a kérdés és a képmutatás, mint az alázat. Vera a reménytelen ügyek védőszentjéhez, az ugyancsak férje erőszakosságától szenvedő Szent Ritához fordul meghallgatásért, Péter a házasság szentségével érvel, közben mindketten rombolják ezt a szövetséget - cselekedettel, mulasztással, szóval, tettel, hűtlenséggel és erőszakkal. "Vannak pillanatok, amikor az olvasó a gyermekei elől alkalmi szeretőjéhez és a kokain nyújtotta mámorba menekülő főszereplővel sem tud azonosulni. De a következő oldalon, amikor azzal szembesül, mennyire szenved, már kénytelen elismerni: ennyire bonyolult, ilyen nehéz az élet. Vera művésziélek, aki többre volt hivatott, mint amenynyire vitte, és a saját tehetségében is kételkedik. Hívő, de nem él a vallás parancsolatai szerint; anya, de életének ebben a szakaszában sokkal inkább egy darabjaira törött nő, és semmi energiája nincs arra, hogy a gyerekeivel törődjön. Az vesse rá az első követ, aki ennyi hántás és bizonytalanság után teljesen ura tudna lenni a helyzetnek és önmagának, aki nem tenné fel magának naponta százszor a kérdést: kivel éltem én eddig? Ki vagyok én, hogy ennyi ideig éltem vele? Halász Rita könyvének legnagyobb erénye, hogy mindezeket végig kell gondolnunk olvasás közben. Nem egyszerű, nem is fájdalommentes, de feltédenül megéri. Vrabec Mária a szerző a Vasárnap munkatársa Halász Rita: Mély levegő Jelenkor Kiadó, 2020, 200 oldal Amit nem lehet elhallgatni Perintfalvi Rita a grazi Karl- Franzens Egyetemen tanít, a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének az elnöke, szabadidejében pedig az egyházi szexuális zaklatások áldozatainak segít. A teológusnő nagyjából két éve, hatalmas ellenszélben kezdett el foglalkozni a témával, egyebek mellett azért, mert azt tapasztalta, míg a világ számos pontján legalábbis elindult a szembenézés, az önvizsgálat a katolikus egyházon belül, addig a magyar egyházi vezetők némák maradtak, rosszabb esetben az áldozatokat igyekeztek hitelteleníteni. (Tegyük hozzá, ebből a szempontból Szlovákia is a hallgatás országa.) A szerzőnek az elmúlt időszakban 35 áldozat történetét sikerült megismernie, közülük végül 10 esetet dolgozott fel részletesen a könyvében. Az abúzust elszenvedők között az események idején voltak gyerekek (fiúk, lányok) és felnőttek is. A körülmények változatosak, ami azonban közös, speciális vonása ezeknek a történeteknek, az az elkövetők visszaélése a kezükbe adott szakrális hatalommal. Különleges nézőpontot biztosít a könyvnek, hogy katolikus teológus nyúlt a témához, aki belülről ismeri és láttatja a problémát. Pontosan tudja, mekkora tekintélye van egy-egy közösségben az atyának, mit jelent az engedelmesség parancsa, sok esetben miért zárkózik el a probléma elől a szűkebb családi közeg, amelytől a bántalmazott segítséget, támaszt remél. Nemcsak áldozatok mesélnek Perintfalvinak, hanem megszólalnak a könyvben szakértők is, hogy hívők és nem hívők egyaránt képet kapjanak a visszaélések pszichológiai és rendszerszintű okairól. „Senki nem felelős azért, ha találkozott a gonosszal, azért viszont igen, hogy mit kezd ezzel. Van, aki már nagyon korán, gyermekként szembenézett vele, mások ifjúként vagy éppen felnőttként éltek meg hasonlót. Arra persze senki nem számít, hogy a gonosz éppen ott rejtőzik, ahol eredendően a szent és a jó lakozik Vagyis az egyházban. A gonosz legnagyobb veszélye, hogy bárkit képes a saját alakjára formálni. Ezért nincs mentségük azoknak, akik azért lettek bántalmazókká, mert korábban őket is zaklatták Az ő etikai felelősségük voltaképpen nagyobb, mert mindenáron Perintfalvi Rita: Amire nincs bocsánat- Szexuális ragadozók az egyházban Kalligram Könyvkiadó, 2021 424 oldal meg kell törniük az áldozatból tettessé válás ördögi körét. Azoknak az egyházi vezetőknek sincsen mentségük, akik egy bántalmazó papjukon keresztül találkoztak a gonosszal, és mégis úgy döntöttek, hogy az áldozatok helyett az egyház jó hírét védik Hiszen ha ezt az emberek felfedezik, elveszítik a jóba vetett hitüket. Engem azonban mégsem a reménytelenség irányába vitt ez a tapasztalat, hanem épp ellenkezőleg: felszította bennem a tenni akarás tüzét, ami cselekvésre és ellenállásra ösztönöz”- írja a szerző, (k) ÚJDONSÁGOK Baráth Katalin a Dávid Veronsorozattal tíz évvel ezelőtt gyorsan a legnépszerűbb magyar szerzők között találta magát, majd az Arkangyal éjjel című regényében egy erős, maszkulin női főhős felvezetésére tett kísérletet. Az író most a sci-fi műfajában tér vissza: az Afázia egyszerre ismerős és egzotikus, nagyívű és képzeletgazdag világa a műfaj klasszikusait idézi. A távoli jövőben járunk, amikor a Föld már lakhatadan, a világhatalmak azonban számos háborút és katasztrófát követően sem változtak. Két birodalom uralja a Naprendszert: a pénz vezérelte Demokrácia és az önkényuralmi Háló Birodalom, a köztük található bányászkolóniák és telepek sorsa pedig jobbára attól függ, melyikhez vannak közelebb. Az Baráth Katalin: Afázia Agave Könyvek, 2021,336oldal ember sokat változott: bár a faj továbbra is előszeretettel harcol és hódít, a populációjának zöme elvesztette kapcsolatát a beszéddel és a nyelvvel, a kommunikáció vizuális módon történik. Él azonban egy nép a két birodalom közt félúton, egy mesterséges bolygón, amely továbbra sem felejtette el a nyelvét, és igéje olyan erővel bír, hogy egyesek mámorító drogként, mások fegyverként tekintenek rá. A törékeny béke hamarosan meginog, és újabb totális háború van kitörőben, melynek nemcsak a frontvonalában áll ez a nép, de egyesek szerint okozója is. Egy génmódosított szuperkatonát és egy veterán hírszerzőt titkos küldetéssel bíznak meg soraikból: kutassanak fel egy rég eltűnt, mitikus erejű tárgyat, melynek segítségével elkerülhetővé válik a katasztrófa... és saját népük kipusztulása. Fábián Janka, a romantikus történelmi regény magyar nagyasszonya új kisregényében egy régmúlt halálos ragály történetét meséli el. Mégis furcsán ismerős körülmények közé csöppenünk, és megállapíthatjuk, hogy 190 év alatt sok szempontból vajmi keveset változott a világ. 1831-ben Magyarországon kolerajárvány pusztított. A tizenhét éves Gmber Georgina a budai Várban, az édesapja cukrászműhelye fölötti lakásukban próbálja átvészelni szűk családjával együtt a karantén hónapjait. A maiakhoz hátborzongatóan hasonló problémákkal kell megküzdeniük: a közeledő, halálos kór rémével, a pánikkal, a korlátozásokkal, az álhírekkel, a járványtagadókkal, a különböző - néha életveszélyes - gyógymódok hirdetőivel Fábián Janka: Cholera-napló Libri Könyvkiadó, 2021, 158 oldal és magával a rejtélyes betegséggel, ami egyre közelebb hozzájuk szedi az áldozatait. Ráadásul kedvenc újságjukban, a Magyar Kurírban rendszeresen olvashatják a beszámolókat a járvány ijesztő adatairól: hányán betegedtek meg az ország különböző megyéiben, közülük mennyi a gyógyult és a halott. Az ország főorvosa, Lenhossék Mihály is a sajtón keresztül próbálja csitítani a kedélyeket, életmódbeli tanácsokat ad, és biztonságos megelőzési módokat, vagy alternatív terápiákat ajánl, közben pedig feltétlen bizalmat kér a városi és országos hatóságok, valamint az orvosok munkája iránt. Georginának és a családjának egy modern kommunikációs eszközök nélküli világban kell túlélnie a bezártságot, a szorongást és a haláltól való félelmet.
