Új Szó, 2021. június (74. évfolyam, 124-149. szám)
2021-06-15 / 136. szám
www.ujszo.com j 2021. június 15. KULTÚRA 9 Szlovák évad az Art Film Fest programján TALLÓSI BÉLA Kassa. Szlovákia egyik legnagyobb filmes eseményét, az Árt Film Fest Nemzetközi Filmfesztivált június 23. és 27. között rendezik meg. A szemle 28. évfolyamának programjában erős lesz a hazai részvétel, az eddigieknél is nagyobb számban tartják itt új szlovák alkotások bemutatóit. A járványügyi helyzet alakította ezt így: a zárt mozik korszaka ugyanis nem tette lehetővé a hazai filmújdonságok bemutatását (sem). Most, a nyitást követően alkalmasabb fórum nem is lehetne e régóta várt mozgóképek mozis életének elindítására, mint a kassai filmes mustra, amelynek egyik elmaradhatatlan szekciója a hazai termésből válogató Szlovák évad. Hogy mennyire termékenyek voltak az elmúlt, pandémiával terhelt időszakban a filmes alkotók, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Art Film Szlovák évad szekciójába nyolc hazai dokumentumfilmet is sikerült besorolni. Ezekből csemegézünk. Viera Cákanyová személyes videónaplója, a Fehéren fehér az Antarktiszon forgatott FREM című, korábbi filmjének újabb epizódja. A filmes alkotó naplószerűen szerkesztett képfolyamában az emberi létezésről és a mesterséges intelligenciáról elmélkedik a végtelen jégmezők viszonylatában. A végtelen természet nyújt alapot Lucia Kasová The Sailor című dokumentumfilmjéhez is, mely a karibi térségbe viszi el nézőjét. Kasová alkotása sajátos dokumentumportré Paulról, a nyolcvanéves tengerészről, aki öntörvényű magányos tengeri AThe Sailor öntörvényű tengerésze, aki nyolcvanévesen készül életmódot változtatni (Forrás: Film Expanded) Borbély Alexandra A nyúlfülű férfiben, a fesztivál nyitófilmjében - a hazai mozipremiert július 1-jére tervezik (Forrás: Garfield film) farkasként egész életét a nagy vízen töltötte, soha nem telepedett le a szárazföldön. Nyolcvanévesen azonban eltűnődik azon, hogy ideje lenne „kikötni”, és állandó otthonra lelni. Nagy érdeklődésre tarthat számot egy másik dokumentumportré, melyet Martin Palúch rendezett édesapjáról, Ivan Palúch szinészről. A magyar nézők leginkább talán a Vivát Benyovszky!-ból emlékezhetnek rá. Mindenekelőtt azonban a Bajaja herceg című, 1971-es csehszlovák mesefilm címszereplőjeként élhet bennünk. A délceg herceg szülei halála után elindul világgá, és beszélő lova tanácsára félszeműnek és némának tettetve magát belép a királyi kertész szolgálatába. Az Ivan Palúch, a színész című dokumentumfilm a múlt rendszer kultúrpolitikáját villantja fel a jeles szlovák színész portréjának hátterében. Ivan Palúch nemcsak Csehszlovákiában, hanem külföldön is sikeres volt - annak idején egyetlen szlovák színészként vonulhatott fel a cannes-i vörös szőnyegen, amikor három filmjét mutatták be egyszerre a francia szemlén. 1969 után, a normalizációs időszakban azonban félreállították, bevonták az útlevelét, amivel derékba törték sikeresen indult külföldi karrierét. Idén a nyitófilm is hazai alkotás lesz. Tavaly már bemutatásra készen állt, Varsóban elnyerte a legjobb rendezés díját, mégis erre az évre csúszott át Martin Sulik legújabb rendezése, A nyúlfülű férfi - ezzel nyitják meg az Art Film Festet. A lírai komédia főhőse egy idősödő férfi, akinek nyúlfülei nőnek. Meghallja velük mások gondolatait, azokat is, amelyekben ő szerepel. Vagyis megtudja, ki mit gondol róla, titkon. így szembesül azzal, hogy a családja és a barátai valójában egészen más képet alkottak róla, mint amilyet elhitettek vele. Martin Sulik filmjében - melyet július elsejétől a mozikban is megnézhetünk - olyan kiválóságok szerepelnek, mint Miroslav Krobot, Zuzana Kronerová, Tána Pauhofová, Zuzana Mauréry, Oldfich Kaiser, valamint Borbély Alexandra, Bandor Éva és Derzsi Réka. Idén a kitüntetettek is cseh és szlovák alkotók lesznek: az Art Film Fest Színészmisszió díját (melyet korábban Törőcsik Mari, Cserhalmi György és Bán János is átvehetett) Petr Nározny cseh színész kapja. Milan Lasica, az Art Film elnökének díját pedig in memóriám Jaroslav Siakef rendező-operatőrnek adományozzák, akinek nevéhez fűződik a Jánosíkról szóló első, 1921-ben készült nagyjátékfilm. Ennek restaurált változatát - az eredeti bemutató 100. évfordulójára - az Art Film Fest újravetíti élőzenés kísérettel. Meghittség és nyugalom a pozsonyi koronázótemplomban JUHÁSZ KATALIN Számomra ez volt az év első koncertje, azaz bárhogy alakult volna, elégedetten távozom. Nem kerestem a hibákat, nem elemeztem folyamatosan a produkciót, hanem hálásan pislogtam a pozsonyi Szent Márton-dómban, és már Pető Tibor magyar nagykövet köszöntője alatt bólogattam. Pozsony. Az idei Több mint szomszéd programsorozatot nem is lehetett volna méltóbb helyszínen megnyitni. A nagykövetség égisze alatt működő pozsonyi Magyar Kulturális Intézet hetedik éve hozza el a szlovák fővárosba a „szomszéd” kultúráját. A kezdeményezés célja egyértelműen a barátkozás, de persze a helyi magyarokat is kényeztetni akarják. Tavaly őszre csúszott és minimál formában zajlott a rendezvény, erre a hétre is visszafogottabb programmal készültek, de a nyitókoncertre tényleg illik a „grandiózus” jelző. A Kossuth-díjas Szarka Tamás a Ghymes mellett egy ideje színházi előadásokhoz is ír zenét, sideprojektjeként működtetett másik zenekarával is rendszeresen fellép (már amikor lehet), tavaly október 17-én pedig a budapesti Szent Istvánbazilikában mutatták be Missa Missio című nagyszabású művét, amelynek alcíme Mise a legüldözöttebb vallásért. Még tavaly ősszel terveztek egy pozsonyi állomást is a koronázótemplomban, de azt a járvány elsöpörte. A vasárnapi koncert a Magyar Kulturális Hét megnyitása mellett az itteni premier miatt is fontos esemény volt. Szarka Tamás zenekarát a komáromi Selye János Egyetem kórusa, a Schola Mariana egészítette ki Orsovits Yvette vezetésével - a diáklányok szépen, ízlésesen gazdagították a hangzást, és gondolom, számukra is nagy élmény volt ebben a remek akusztikájú térben kiereszteni a hangjukat. A műsorfüzetben beígért színészek ugyan hiányoztak ezen az estén, de csak azoknak, akik szeretik, ha egy összefüggő zenei művet szavalatokkal szakítanak meg. Szarka Tamás ugyan szavalt verseket a számok között, de szerencsére nem sokszor. „Számokat” írtam, mert bár a szerző a címadás során követte a liturgia menetét, maga a zene inkább a védjegyévé vált „Ghymes-zenére” emlékeztetett, mint egy szakrális mű tételeire. Bármelyik megszólalhatna egy sima koncerten is, nem lógna ki a repertoárból. Népi elemek keverednek intelligens popzenével, a dallamok azonnal megjegyezhetőek, sokszor ismétlődnek, hömpölyögnek, hullámzanak, engem egy kicsit Vangelis munkamódszerére is emlékeztetve. A zenészek nem terhelik hangszeres szólókkal a közönséget, Szarka Tamás is csak a felemelően gyönyörű Agnus Deiben vette elő hegedűjét, a többi „számban” csak énekelt. A koncert keretes szerkezetű volt, vagyis nem a Glóriával kezdődött, hanem a Mostan kinyílt című karácsonyi dallal, a legvégén pedig a nagy sláger, a Kézfogás csendült fel, amelyet a közönség soraiban is sokan vele énekeltek. A dóm egyébként megtelt emberekkel, de mégsem éreztem magam veszélyben - ami nálam mostanában nagy szó. Valami megfoghatatlan nyugalom és meghittség áradt szét odabent. Remélhetőleg ebből a hangulatból megőrzött valamit az a tévéfelvétel, amelyet a Lux televízió készített a koncertről. Érdemes figyelni, mikor kerül adásba. A Missa Missio című nagyszabású műre a dóm megtelt emberekkel (Fotó Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet/ Prikler László)
