Új Szó, 2021. június (74. évfolyam, 124-149. szám)

2021-06-12 / 134. szám

PRESSZÓ ■ 2021. JÚNIUS 12. www.ujszo.com RIPORT 13 A Kál nemzetség földjén Természeti és épített szépségekben bővel­kedik a Káli-meden­ce. Manapság sokan keresik fel földtörté­neti érdekességeit, a kőtengereket és a kicsiny falvakat. A Káli-medence Ma­gyarország egyik legszebb tája. Köves Gyula következő so­rai kifejezően írják le az elénk terülő látványt: „Káli me­dence, dlomi hely / Pannon tálon álló gránitkehely. / Amfiteátrum, galéria, / Skanzen, múzeum, ősök hona. / Körben bazaltkúp, tanúhegyek /... Tavak legelők, zöld erdők, kék ég. / Körül falucskák... Kőszobrok, nyer­sek, csoda szépek... / Zseni a szob­rász, a vén természet... " A vidék a nevét a hagyomány sze­rint Kál horkáról kapta, kinek - a honfoglalás utáni időkben - e tá­jon volt a téli szállása. Káin Márk a magyarokról szóló 14. századi krónikájában írja- „Tudnivaló..., hogy a Kali tulajdonnév, a horka meg méltóság... ” Kiemelkedő rang, hiszen a fejedelem után következő bírói tisztség. A horka nevét a mai napig több település őrzi. * A hegyekkel körülölelt Káli-meden­ce 10-12 kilométer hosszú és 3-4 kilométer széles, kedvező természeti adottságainak köszönhetően több évezred óta lakott terület. A 11-12. században - írásos dokumentumok szerint - már sok apró falu létezett itt. A völgy éghajlata miatt szán­tóföldi termesztésre, állattartásra és szőlőtermesztésre is alkalmas. A középkorban királyi udvarnokok és szabad várjobbágyok lakták, örökös használatra kapott földjeikért cse­rébe katonai szolgálatot kellett tel­jesíteniük. A török hódoltság több falu, templom pusztulását jelentet­te. A völgy a későbbi századokban egyházi tulajdonú területnek számí­tott, a 20. század végi felvirágzását a turizmusnak köszönheti. Szép gyalogutak mentén lehet bejárni a vidéket, a Balaton-felvidéki Nemze­ti Park 15 túraútvonalat ajánl, öttől 21 kilométer hosszan. A középkori királyi farkasvadászok falujában, Szentantalfín szőlőültet­vények, borospincék között vezet fel az út a hegyre a Szent Balázs-temp­­lomromhoz. Pádon ülve, napozva pihentünk meg lábunk alatt szőlő­sorok futottak le a Nivegy-völgybe. A szőlő a Káli-medencében régóta honos. Keresztury Dezső írja.- „Ná­lunk emberi ünnep volt a szüret. Fia­talságszedte, legények hordták, törték présbe a szőlőt, férfiak öntötték hor­dóba levét, míg a nők jó birkagulyást fiztek. Csend lett, mint ünnep után; a tölgydongás hordókban tisztáit érve az újbor. ”E faluban született Sebes­tyén Gyula folklorista, irodalomtör­ténész, a Magyar Néprajzi Társaság hajdani elnöke. A néprajzkutatás sokat köszönhet a kutatónak: a régi magyar irodalom, a rovásírás, a po­gány hitvilág tanulmányozását, a népköltészet gyűjtését és publikálá­sát a 20. század első felében. Az óbudai káptalan tulajdona volt egykor Óbudavár, innen kapta ne­vét. A Szent Márton-pihenőpark becsületére válna nagyobb telepü­léseknek is, pedig a falu mindösz­­sze félszáz lelket számlál. Padok, tűzrakóhelyek, fedett együtdéti lehetőség mellett egy fák benőtte népi mosóház állít emléket a dolgos fehémépeknek. A Mosóházi-forrás­tól induló séd (a patak régi magyar neve) mellett könnyű elképzelni, hogyan tisztították a ruhákat a békés hangulatot árasztó völgyben egy­kor az asszonyok. A Tours-i Szent Mártonnak szentelt templomot a népi építészet szép példájának tart­ják, s ezért hű mását felépítették a Szentendrei Skanzenben. A falu ér­dekessége a Schönstatt-kápolna és a Házaspárok útja. Az utóbbi mintegy másfél kilométer hosszú lelki út, ti­zenöt állomásnál meditálva járható végig módot adva a páros élet örö­meinek, gondjainak megbeszélésére. Az első állomás tábláján ez szerepel: „Egymásra találtunk életre szólóan’, s egy idézet a Bibliából: „ Tegyél a szí­vedre pecsétnek” (Énekek éneke 8,6). A hegyestűi geológiai bemutató­­helynél az 1960-as évekig követ bányásztak, ezért a hegy északi ol­dalán jól lehet látni a nyolcmillió évvel ezelőtti vulkánkitörés, láva­folyás hatását, a bazaltképződést. Innen indul a Tűz útja tanösvény, amely 27 kilométer hosszan a vul­káni működés következményeit mutatja be. A vulkán név a római mitológia Vulcanus istenétől, a tűz és tűzhányók védőjétől származik, akit később istenek, hősök kovácsa­ként tiszteltek. A közeli Monoszló ékessége Árpád­­kori eredetű templomának szép be­járata, a különleges életfamotívum­mal. A faluból a helyreállított házak fehérsége maradt meg bennem. No meg a kihalt utcák, de életjelet is láttunk: ételhordó lógott egy kapu­ra felakasztva. Eötvös Károly, az 1842-ben szüle­tett író, ügyvéd, politikus - akiről a Fekete-hegyi kilátót elnevezték - A balatoni utazás vége című művé­ben ír egy hangulatos, 19. századi kedves vendégfogadásról e faluban: ,A rektor még súlyosabb okokkal áll elő. Olyan messzefóldi utazó még non tette be lábát Monoszlóra, aki az ö pinceszeri vacsoráját, az ö ürü­­pörköltjét, s az ő 1841. évi borát egész életére meg ne kedvelte volna. ” Dombok között rejtőzik Balaton­­henye zsákfaluja. Bája nemcsak a vidék szépségéből, hanem hagyo­mányos épületeinek látványából is adódik. Majd minden történelmi kor nyomot hagyott a falun: törté­nelmi idők előtti település, római és török kori temető maradványai éppúgy megtalálhatók, mint egy középkori kolostoré. Szerettük volna felkeresni a Szent Margitnak szentelt pálos kolostor romjait. Az egyeden magyar alapítású férfi szerzetesrend szent helye azonban - amint két beszélgető úrtól megtudtuk - a nagy sár miatt megközelíthetetlen volt. A falut a törökök többször feléget­ték, mégis újjáéledt. A 19. század végén majd 700 lakost számlált, ma­napság mindössze másfél százan lak­ják. Balatonhenyéhez személyes em­lékem is kötődik. Nagyobbik fiam egyetemistaként járt itt szüretelni, s a mai napig őrizzük egy borospalack címkéjén az általa akkor viccesnek gondolt feliratot: „Henyei borzasztó”. Bár most nem kóstoltunk henyei nedűt, vélhetően jobb minőségűek. Balatonhenyéhez légvonalban kö­zel esik a fesztiváljáról ismertté vált A monoszlói középkori templom bejárata az életfamotívummal Szentbékkálla - kőtenger - ingókő Kapolcs falu. E helyütt sok művész vásárolt magának régi házat, fel­újíttatta, s udvarát a Művészetek Völgye eseménysorozat keretében- ami tíz napon keresztül több fa­luban koncertek, előadások, beszél­getések, kirakodóvásárok sorozata- megnyitja. Az egykor mezővárosi joggal ren­delkező Köveskál rangját mutatja a község közepén a Város-kút for­rásnév. A forrás fölötti mosóházat felújították, meglepő, hogy 1977-ig használták. A falu oly gazdag vizek­ben, hogy mosógödröket is kialakí­tottak egyes házaknál. A mosásnak többnyire rögzített napjai voltak, s különféle hiedelmek is kapcsolódtak hozzá. Azt tartották például, hogy aki pénteken mos, abba belecsaphat a villám. A mosóház közelében han­gulatos étteremben pihenhettünk meg fáradt vándorként. A hajdan nemesek lakta falu egyik temetőjé­ben nyugszik a sokoldalú, Szentan­­talfan született Sebestyén Gyula. E nagyobb lélekszámú településnél ér­demes kitérni egy 20. század elejéig élő szokásra: a cseregyerek-küldésre. A témát Csorna Zsigmond dolgozta fel az Idegen nyelvet tanuló szolga- és cseregyerekek a Kárpát-medence nyu­gati területein című folyóiratcikké­ben. A csere lényege az volt, hogy az eltérő természeti adottságokkal rendelkező területek közötti keres­kedelemre, tevékenységekre a másik fél nyelvét jól beszélő embereket neveljenek. így szövődött szoros kapcsolat a Káli-medence és főleg Stájerország között is. A gyerekek egy-két évet töltöttek „külföldi” családoknál, a nyelvet s jó esetben valami szakmát is tanulva. Erre le­hetősége nyilván csak a tehetősebb családok fiainak volt, mivel az ér­kező vendéget, munkást el is kellett látni. Persze nem mindig működött ■ jól a csere. Voltak nehézfejűek, akik nem tudták megtanulni a néme­tet, voltak, kiknek a német koszt nem ízlett, s hamarabb hazajöttek. Mindez fordítva is megtörtént, elő­fordult, hogy a stájer gyerek kíván­kozott haza. A szentbékkállai látnivalók közül legtöbben vitathatadanul a Kőten­gert keresik fel. Az itt kialakult ér­dekes homokkőképződmények te­ret engednek a fantáziának: mihez hasonlítanak. Különlegesség a „geo­lógiai mérleghinta”, a Kelemen-kő, az úgynevezett ingókő, ami néhány ember súlya alatt másfél deciméter­re is kimozdul. Felvetődik a kérdés: a homokkövek miért kemények? ,A kemény kvarcit kavicsokon kívül a szemcséket kova cementálta össze masszív kőzetté” — tudtuk meg egy információs tábláról. A Kőtenger­nél több emberrel találkoztunk, de magányosak voltunk a velétei palo­taromnál. 1559-ben - az írásos fel­jegyzések szerint - a falu földesura a veszprémi püspök volt. Vélhetően ő birtokolta az egykori egyemele­tes gótikus épületet. Szentbékkálla környékén kedves túrákat kínál a „Barangolás a Kál nemzetségföldjén” tábla: erdei, történelmi és Öreg­hegyi sétát, az erdők, a romok és a pincék, szőlők, gyümölcsösök vilá­gában. A falu határában igencsak romos állapotban áll a töttöskáli középkori templom néhány fala. A 12-13. században épült Isten há­zában — feljegyzések szerint - a 19. században még miséztek. A romok mögött ragyogó napsütésben futot­tak fel a dombra a gondozott szőlő­sorok, szép látványt nyújtottak. A Káli-medence jelenleg legna­gyobb lélekszámú települése Kő­­vágóörs, majd 800 lakossal. Neve a honfoglalás kori Örs nemzet­ségtől származik, e tájon volt szál­láshelyük. A „kővágó” előtag a környéken található sziklákra utal, amikből hosszú időn át malomkö­veket faragtak. A 19. századra mint mezőváros kereskedelmi központtá fejlődött a település. Itt evangélikus, katolikus és zsidó iskola, s pár évig lutheránus algimnázium is műkö­dött. Sajnos a csak nyáron nyitva tartó „Kisnemesek Kővágóörsön” című kiállítást nem láthattuk. Kő­­vágóörs közelében a Komyi-tavat kerestük fel. A náddal, sással benőtt területen alig csillan elő a víztükör, a tavat karsztvizek és csapadék táp­lálják, énékes madárfészkelőhely. A vizet körülölelő rétet a nép „Koldus­­mező”-nek hívja, men a legkarszto­­sabb vidék, kőhalmok sokasága bo­rítja. Ottlétünkkor gombaszedők hajladoztak a réten, szomorúan mutatták csekély zsákmányukat. Kékkút községnél római kori ma­radványok - falak, síremlék - bi­zonyítják, hogy valaha az Itáliából Aquincumba vezető út mentén település állhatott in. A falu hatá­rában fakadó szénsavas fonást va­lószínűleg már a rómaiak ismerték. A 18-19. században több - a tájjal foglalkozó tudós - ín az itteni sava­nyúvízről. A palackozás 1907-ben kezdődön. Akkor „Kékkúti Anna­­förrás víz” néven forgalmazták. Az 1911. évi Magyar Fürdő-kalauzban cukorbetegség, vérszegénység, vese­baj és emésztési zavarok ellen ajánl­ják az orvosok. A párizsi nemzetközi kereskedelmi és gazdasági kiállítá­son 1912-ben a legjobb ásványvíz aranyérmet nyerte el. 1924-ben a népjóléti és munkaügyi miniszter határozatával gyógyvízzé minősí­tene a forrásvizet. Tulajdonosváltás során az elnevezés Iheodoráa vál­tozott, ami isten ajándékát jelenti. A legenda szerint Theodora csá­szárné, Justinianus bizánci császár feleségének kedvence volt az itteni savanyúvíz. A táncosnőből társcsá­szárrá emelkedett nő nagy hatással lehetett férjére, ennek következté­ben például több, nőknek kedvező törvény született meg. A tíz méter mélyről, több száz millió éves kő­zetek közül feltörő forrás vizének oldott ásványianyag-tartalma jelen­tős: literenként 1600 milligramm, s ebben kiemelkedően magas a kalciumtartalom. A palackozáshoz már több kutat használnak. Az ás­ványvíz napjainkban is - szénsavas és szénsavmentes formában - palac­kozva kapható. A salföldi pálos kolostor romjait kellemes erdei séta után, makk­szőnyegen keresztül közelíthettük meg. Hatalmas tölgyek őrzik a Mária Magdolnának szentelt temp­lom, kolostor maradványait. A 15. században 60 pálos kolostor műkö­dött Magyarországon. Az erdőben megbúvó szent hely hangulatát a Bakonyerdő Erdészeti és Faipari Zrt. információs tábláján olvasható Áprily Lajos-verssorok híven adják vissza: „Hagyd ott a várost. Csend övembe jöjj, / Hagyd ott az ingerült és hetyke szókat. / Itt fákat, felhőt, forrást üdvözölj, / S hallgasd a zengő, mámoros rigókat. ” Megfogadjuk a költő szavait, a Káli-medence nagy részét ugyan bejártuk, de tudjuk, még visszatérünk, hiszen akad lát­nivaló máskorra is. Csermák Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom