Új Szó, 2021. június (74. évfolyam, 124-149. szám)

2021-06-07 / 129. szám

8 I KULTÚRA 2021. június 7. I www.ujszo.com Rejtvényfejtés a színpadon Ebből a szokatlanul bátor előadásból minden néző mást visz haza, az alkotók ránk bízzák a konklúziót Bárdos Judit és Culka Ottó a Temetésben (Fotó: Dömötör Ede) JUHÁSZ KATALIN Ilyen vészterhes időkben Temetés című darabot válasz­tani nagy merészség egy szín­ház részéről. Komáromban vélhetően bíznak a nézők nyi­tottságában és kíváncsisá­gában, mivel május végén mutatták be Nádas Péter egyáltalán nem könnyű szín­padi művét Rastislav Ballek rendezésében, Bárdos Judit és Culka Ottó előadásában. Rastislav Ballek 2011-es komá­romi bemutatkozását máig emlegeti a szakma: akkor híres édesapja, La­­dislav Ballek művét, A hentessegé­det állította színpadra. Az előadás tavaly óta elérhető a YouTube videó­­megosztón, úgyhogy aki anno lema­radt róla, vagy felidézné az élményt, akár „előtanulmányként” is meg­nézheti, őszig bőven van rá ideje. A Temetést ugyanis már csak a következő évadban játsszák ismét - ez a szezon ilyen furára sikeredett, két hónap alatt három darab is színre kerül néhányszor, hogy a színház legalább valamelyest kielégítse bér­leteseit, és júliusra is tartogatnak egy szabadtéri bemutatót, de arról majd a maga idejében. Nádas Péter esetében nem kell megvárunk azt a bizonyos száz évet, hogy kiderüljön, mennyire időtálló a munkássága. Már most kijelenthet­jük: az egyik legfontosabb magyar író, ott a helye a tankönyvekben örök időkre. Azt viszont még a magyar­tanárok közül is kevesen tudják róla, hogy drámákat is írt. Nem szokvá­nyos drámák ezek, olvasni könnyebb őket, mint színpadra vinni. Komá­romban mégis megpróbálkoztak ez­zel, ráadásul szlovák rendezőre bíz­ták a Temetést. A szöveget szeren­csére már harminc éve lefordította szlovákra az a Peter Kovác drama­turg, aki rengeteget tett a szlo­vák-magyar színházi kapcsolatok erősödéséért az elmúlt évtizedek so­rán. Szintén nagy mázli, hogy Ras­tislav Balleknek anno volt egy ma­gyar osztálytársa a pozsonyi színmű­­vészetin, bizonyos Forgács Miklós, aki jelenleg dramaturgként dolgozik Kassán, de pont ráért. Közösen dön­tötték el, hogy megpróbálják meg­fejteni Nádas darabját, amelyet első olvasás után a rendező is titokzatos­nak és érthetetlennek tartott. A döntést nyilván az is befolyá­solta, hogy a Temetés kétszereplős - lecsengő járvány idején ideális vá­lasztás. (A Komáromi Jókai Színház mindhárom „poszt-covidos” elő­adásában csupán ketten vannak a színpadon.) Bárdos Juditot és Culka Ottót szintén egyszerre vették fel a pozsonyi színművészetire, ketten voltak magyarok az osztályban, úgyhogy nyilván fél szavakból, ne­gyed mozdulatokból is megértik egymást a mai napig. Az összeszo­kottság most kapóra jött, mert ebben az előadásban mindketten végig a színen vannak, és két órán keresztül fenn kell tartaniuk a nézők figyel­mét. Egy pörgős dialógusokkal teli, mozgalmas történet persze sokat se­gít, olyankor csak úgy repül az idő. A Temetés viszont nem ilyen. Sőt többször elhangzik benne, hogy nincs is történet. Adott egy férfi és egy nő, feltehe­tően a színen lévő két koporsóból másztak ki, de nem tudják, hol van­nak, mihez kezdjenek egymással, mi köti össze őket. Az arcuk fehérre festve, rajtuk fehér hacuka, zsebek nélkül, hogy a kezükkel se tudjanak mit kezdeni - ezt szóvá is teszik, és láthatóan tanácstalanok. (A minimál díszletet és a jelmezeket Gadus Eri­ka tervezte). Kiderül, hogy mind­ketten színészek, azaz nem tudni, szerepet játszanak-e, vagy magán­emberként vannak jelen. Velünk együtt ők is bizonytalanul találgat­ják, mikor szólal meg a másik szá­jából egy-egy karakter, és mikor fe­jezik ki saját érzelmeiket. Két kellék azért felbukkan: egy piros sál és egy zsebkés. Mivel tudjuk, hogy ha te­lefon van a színen, az előbb-utóbb megcsördül, a pisztoly meg eldör­dül, kíváncsian várjuk, milyen sze­repet kapnak ezek a tárgyak. Nos, nem túl sokat használják őket, mint­ha ezeknek is csupán elidegenítő funkciójuk lenne. A két karakter pedig kering egy­más körül, mint két keselyű, (a szín­padi mozgás Stanislava Vlceková koreográfus munkája), kotorásznak egymás fejében, mint két kukázó, leásnak a lélek mélyére, mint a ré­gészek. És kapaszkodnak egymás­ba, mint két hajótörött. A mozdula­tokból lassan kialakul valamiféle mintázat, miközben végig nem tud­ni, mi köti össze a szereplőket, van-e tényleges közös múltjuk, és tulaj­donképpen mit akarnak elmondani nekünk. Az is lehet, hogy csak el akarnak bizonytalanítani, hogy mi is légüres térben érezzük magunkat. Vagy végig akarnak kergetni saját emlékeinken, felidézni fontos, de gyávaságból elharapott mondatokat, feltépni régi sebeket, vagy épp lera­gasztani őket. Az utóbbi időszakban amúgy is sokat gondolkodtunk a lét értelmén. És többnyire a korábban természetesnek tartott dolgok hiá­nya által keletkezett bizonytalanság határozta meg életünket. Érre a fo­lyamatra csatlakoznak rá e merész előadás alkotói. A Temetésről minden néző mást visz haza. Ránk bízzák a konklúziót. Sok a csend a színpadon, talán pont azért, hogy jobban halljuk saját gon­dolatainkat. És sok az elsöprő erejű, hosszú monológ, amelyekbe bele lehet zuhanni. A meglepetés az egyetlen közös élmény kifelé menet, még meghajlás sincs a végén, hogy minél inkább magunkra legyünk utalva. Ez a feladat szokatlanul intenzív színészi jelenlétet kíván, nyugodtan nevezhetjük különleges kihívásnak. Itt minden mozdulatnak, hangsúly­nak fokozott jelentősége van, mert a néző végig nagyítóval vizsgálja a játszókat, hogy megfejtse a rejt­vényt. Az sem egyértelmű, kinek a rejtvénye ez: a szerzőé, a rendezőé vagy a dramaturgé. És könnyen lehet, hogy a végére több lesz bennünk a kérdőjel, mint az elején volt, aminek hatására még egyszer meg akarjuk nézni az elő­adást, mert a nyugtalanító kíváncsi­ság bennünk marad. Elégedetlen brit rockzenészek Már forgatják Indiana Jones utolsó kalandjait Harrison Ford utoljára alakítja a belevaló régészprofesszort (Fotó: Shutterstock) London. A Rolling Stones tagjai is csatlakoztak ahhoz a kampányhoz, amellyel strea­­mingbevételeik növelését sze­retnék elérni a brit zenészek. A #BrokenRecord kampányt Tom Gray indította a napokban, és olyan sztárok írták alá a Boris Johnson miniszterelnöknek cím­zett virtuális petíciót, mint Tom Jones, Barry Gibb, Jarvis Cocker (The Pulp), Emeli San­­dé, illetve a Joe Strammer (The Clash) hagyatékát kezelő alapít­vány vezetői. Idén ez már a második ilyen próbálkozás Nagy-Britanniá­­ban: áprilisban a zenészek szak­­szervezetének 156 tagja, köztük Paul McCartney, Chris Martin, Noel Gallagher, Damon Albam és Kate Bush is arra kérte a kor­mányfőt, indítványozza a jog­díjrendszer és a streaming­­üzletág reformját a világjárvány miatt nehéz anyagi helyzetbe került zenészek segítése érdeké­ben. Akkor „barátságos hangú elutasító választ” kaptak, nem is magától Johnsontól, hanem egy beosztottjától. (nme) Steven Spielberg belevaló ró­­gószprofesszora ötödször is hajmeresztő kalandokba keve­redik. A 78 éves Harrison Ford utoljára vállalta a főszerepet, a forgatás ma kezdődik. Az egyetlen szépséghiba, hogy a negyven éve tárté kaland­túra befejező részét már nem Spielberg rendezi. Hamson Fordot a napokban már lencsevére is kapták a híres angliai Pinewood filmstúdió előtt, ahol a forgatás nagy része zajlik majd. A másik helyszín a Deadline szerint a bamburgh-i kastély, ahol egy lövöl­dözősjelenetre készülnek. A filmet James Mangold rendezi (Az aszfalt királyai, Logan), Steven Spielberg pedig a három producer egyike lesz, de állítólag a legfonto­sabb jeleneteket az ő instrukciói alapján forgatják le. Az egyelőre cím nélküli filmben szerepet kapott Pho­ebe Waller-Bridge, a Loganből is­mert Boyd Holbrook és a dán Mads Mikkelsen is, akit legutóbb az Oscar­­díjas Még egy kört mindenkinek fő­szerepében láthattunk. A zenét ezúttal is a leghíresebb amerikai filmzeneszerző, John Wil­liams írja, ahogy az előző négy rész esetében is. Az első Indiana Jones­filmet (Az elveszett frigyláda fosz­togatói) épp negyven évvel ezelőtt, 1981 júniusában mutatták be hatal­mas sikerrel. A második rész (Indi­ana Jones és a végzet temploma) 1984-ben került a mozikba, ezt kö­vette az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag 1989-ben, majd az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága 2008-ban. Ez utóbbi film vegyes kritikákat kapott, ennek el­lenére közel 800 millió dollárt ka­szált vele a Lucasfilm. A befejező rész szintén a Lucasfilm égisze alatt készül, de a bevétel már a Disney-t illeti, amely nemrég megvásárolta a George Lucas által alapított céget. A film tartalma egyelőre hétpe­csétes titok, az előkészületi munká­latok jelentősen csúsztak, és nem csak a pandémia miatt. Eredetileg 2019-es bemutatót terveztek, majd tavaly júliusra, később pedig idén júliusra módosították a dátumot. Tavaly februárban jelentették be, hogy az ötödik részt az eddigiekkel ellentétben nem Steven Spielberg rendezi - a világhírű filmes maga döntött úgy, hogy egyéb elfoglalt­ságai miatt másnak adja át a lehető­séget. Időközben új forgatókönyv­írót kellett találni David Koepp he­lyett, aki megelégelte a huzavonát. Végül Jonathan Kasdan (Az elve­szett frigyláda fosztogatói írójának fia) vette át a projektet. A legfrissebb hírek szerint a pre­mier új dátuma 2022. július 29. Quk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom