Új Szó, 2021. május (74. évfolyam, 100-123. szám)
2021-05-27 / 120. szám
201 RÉGIÓSPORT/SPORT 2021. május 27. | www.ujszo.com Komáromban és Érsekújvárban folytatják ÁBELGÁBOR Az alacsonyabb osztályú futballbajnokságokban, az általában 16 fős mezőnyben még öt, ősszel elhalasztott mérkőzést kellene lejátszani, hogy kialakuljon a fél idény végeredménye. Mint már beszámoltunk róla, a Dunaszerdahelyi és a Galántai járásban lefújták a folytatást. De mi újság Dél-Szlovákia többi járásában? Nyolcán maradtak A Komáromi Területi Labdarúgószövetség megújított formában tervezi az őszi szezon lezárását. „Nyolc csapat tanúsított érdeklődést a folytatás iránt. Őket két csoportba soroltuk, az egyikben a bátorkesziek, a szentpéteriek, a nemesócsaiak és a csicsóiak, a másikban pedig a lakszakállasiak, a hetényiek, a perbeteiek és a marcelházai fakó méretteti meg magát. Ezáltal öt hétvégén hat meccsre kerül sor, ugyanis a csoportokban mindenki mindenkivel öszszecsap. Az erőpróbák hétvégén kezdődnek, és a két első helyezett június 30-án a döntőben mérkőzik meg a bajnoki címért” - tájékoztatott Pupák István, a Komáromi Területi Labdarúgó-szövetség alelnöke. Mindenki focizik Az Érsekújvári járásban a felnőttek VI. és VII. ligája mellett az U19- esek, az U15-ösök, az U11 -esek és az U9-esek vetélkedése is megvalósul. „Túl hosszúra sikeredett a kényszerszünet a labdarúgóknak és a szurkolóknak egyaránt. A foci kiemelt jelentőségű sportág, és társadalmi szerepe is vitathatatlan. A végrehajtó bizottságunk tagjai már április végén döntöttek a május végi folytatásról. Természetesen előtte tárgyaltunk a klubvezetőkkel is. A VI. ligában a nagysurányi és a párkányi fakó, az óhaj iák és a csomokiak, illetve Hull és Komáromcsehi csapata már szombaton megkezdi a pontvadászatot, a többiek vasárnap lépnek pályára” - árulta el Peter Kovác, az Érsekújvári Területi Labdarúgó-szövetség elnöke. Nagycétónyi igen A nyitraiak nem élnek a lehetőséggel, így az őszi idényt nem fejezik be. A magyarok által is lakott települések közül a kalásziak, a kolóniák, a nyitragerencsériek, a nyitracsehiek, a csiffáriak, a perediek és a zsigárdiak a javaslat ellen voksoltak, a nagycétényiek viszont hajlandóak lettek volnajátszani. „A végrehajtó bizottság ülésén figyelembe vettük az egyesületek véleményét, amelyek többsége úgy ítélte meg, hogy a játékosok és a nézők tesztelése és a büfék zárvatartása miatt nincs értelme a folytatásnak” - vélekedett Stefan Kormán, aNyitrai Területi Labdarúgószövetség elnöke. 13-an játszottak volna A Lévai Területi Labdarúgó-szövetség végrehajtó bizottsága május 5-én tanácskozott. A végeredmény: a testület megszüntette a bajnokságot, az őszi eredményeket pedig megsemmisítette. A felnőtteknél a VI. és a VII. liga éllovasai a garamújfaluiak és a vámosladányiak voltak, sereghajtókként pedig a hontnádasiak és a sáróiak pironkodtak. Az U19-eseknél, illetve az U15-ösöknél a lévaiak és a garamkovácsiak vezették a táblázatot, a végeken pedig a nagyölvediek és a berekalj aiak kullogtak. „41 klubot szólítottunk meg, kikérve véleményüket. Közülük 36-an jeleztek vissza. 13-an a bajnokság folytatása mellett kardoskodtak, míg 23-an ellene szavaztak. Betartva a demokrácia elveit, a többség véleményére bólintottunk rá” - nyilatkozta lapunknak Saliga József, a testület sporttechnikai bizottságának elnöke. A karatén ejtett pandémiás sebek J. MÉSZÁROS KÁROLY Megritkította a dél-szlovákiai karatékák sorait a koronavírusos pandémia. Négy szövetség, klub vezetőjét kérdeztem az összesen mintegy 500 karatékét érintő helyzetről. Nagy a lemorzsolódás Markovics János Keszegfalváról irányítja a Shinkyushin Karateszövetséget. Hét településen vannak jelen, mintegy 200 emberrel. Számuk várhatóan a felére csökken. „Tavaly márciusban mindenki tanácstalanul kérdezősködött, mit tegyünk. Csak idővel jött elő az online oktatás, aki igényelte, így folytathatta az edzésmunkát. Mire ősszel megérkezett a második hullám, azonnal váltottunk, de ezúttal már két csoportban dolgoztunk, attól függően, ki milyen szinten Markovics János (Képarchívum) karatézik. A teljes lezárás után mára javultak a körülmények - pillant vissza az elmúlt bő egy évre. - Időközben sok verseny kiesett, edzettünk, ahogy lehetett. Az edzéseket felvételről is megnézhették, csak így nem tudok javítást adni hozzá. Nagyon nagy a lemorzsolódás. Akik bizonytalanok voltak, rögtön odébbálltak, akik maradtak, sokat fejlődtek. Az erőnlétük jó volt, a technika ment, a páros gyakorlás meg pótolható. Aki komolyan gondolja, az kitartott. Elég jó csapat alakult ki, erős maggal. Nem is baj talán, hogy így alakult, lesz tagtoborzás, s újabb gyerekeket szerezhetünk.” A motiváció hiánya Rácz Norbert Párkányból a térség másik nagy szervezetét, a Szlovák Kyokushin Karateszövetséget vezeti. Ok is hét településen vannak jelen, de kérdéses, ezután mennyien maradnak a közel 200 tagból. „A Facebook, a Google kihasználásával adtam edzéseket, de nem volt az igazi, mert nem láttam védenceimet, így nem volt visszajelzés - Vezet be világukba. - A legrosszabb az volt, amikor másfél hónapig feleségemmel külön-külön foglalkoztunk a tanítványokkal, fél óra jutott mindenkire. A gyerekek elvesztették a motivációt. Verseny nem volt, tavaly márciusban indultunk utoljára a magyar bajnokságon, azóta nem mehettünk sehova, pedig Len-Rácz Norbert (Képarchívum) gyelországban és Magyarországon nem állt le a sportélet. Látom a beindult edzéseken, hogy ellustultak a gyerekek, felszedtek néhány kilót, páran nem is jöttek vissza. Jómagam megcéloztam az 5. dán megszerzését, de tavaly lefújták a bizonyítási lehetőséget Japánban. Remélem, idén már megkapom az esélyt. Egyelőre tervezzük a nyári tábort és az őszi versenyeket, de mi lesz, ha egy újabb vírushullám érkezik?” kerékvágásba, a versenyzőnek verseny kell, az nem pótolható mással. Egy katonát sem lehet az íróasztal mellől megtanítani harcolni. Mikór abbahagytuk, rengeteg munka, energia volt versenyzőinkben, amit nem tudtak hol kiadni magukból. Tavaly vártunk egy 80 éves mestert Japánból, aki felfoghatatlan dolgokra képes, de ez is meghiúsult. Magának a karaténak nem ártott a kialakult álla-Darnay Barnabás (Képarchívum) tokant - fogadott el, és már a tokiói olimpián is bemutatkozhat. „Nem volt túl jó fogadtatása a videós edzésnek, így nem nagyon szorgalmaztuk. Mivel a tavalyi versenyekre adott pénzből maradt a klubban, felújítottuk tornatermünket, amely az ország legszebb dódzsója lett - derül fény egy váratlan, de nagyon hasznos pandémiás lépésükre. - Azt gondoltuk, a felére csökken a létszámunk, de kellemes meglepetés ért, csak 1-2 ember esett ki. Látni védenceinken, hogy az állóképességük részben elveszett, fizikailag nem terhelhetők annyira, de rosszabbra számítottam. Nálunk is a motivációtól fosztotta meg védenceinket leginkább a koronavírus időszaka, nem hatott rájuk jól a kiesés. Jelenleg ott tartunk Szlovákiában, mint a kilencvenes években, nagy lépéshátrányba kerültünk, szeptembertől új koncepcióra lesz szükség a felkészülésben.” Nehóz lesz visszarázódni Damay Barnabás a bősi Kyokushin Karate Oyama Dojo vezető mestere. 40 tagot számlálnak, többnyire a Dunaszerdahelyi és a Galántai járásból. „Az erőnléten volt a hangsúly, rengeteg futással, a karatetechnikát mellőzve edzettünk, időnként online is - vázolja pandémiás forgatókönyvüket. - Nagyon nehéz lesz visszarázódni a szokásos pót, számunkra ez életstílus, életünk része a mindennapi gyakorlás, de árthat a versenyzőknek, akiket megfoszt akihívásoktól.” Felújított tornateremben Kiss Tibor legenda a délszlovákiai karatéban. A gútai, 40 fos Taiyó klub-első embere. Annak az irányzatnak a képviselője, amely négy hagyományos stílust - Shitoryut, Goju-ryut, Wado-ryut és Sho-KÍSS Tibor (Képarchívum) Egy óra Puhl Sándor életéből J. MÉSZÁROS KÁROLY Megdöbbenve olvastam Puhl Sándor halálhírét. Tele volt vele a világsajtó, nekem azonban az az egyórányi (vagy talán valamivel hosszabb) idő emlékei tolakodnak elő, amit rám áldozott az életéből. Nem kellett volna, hiszen akkori hírneve a futballvilág magaslataira repítette, s onnan nem szokás letekinteni egy újságíró kedvéért. A múlt század kilencvenes éveiben jártunk, és ő volt akkor a magyar futball legismertebbjelzőlámpája. Négy évig jegyezték a világ legjobb j átékvezetőjeként, világbajnoki és BL-döntőt fújt. És tekintélyével nem lehetett nem észrevenni a pályán, ugyanakkor észrevétlenül volt jelen, mint a fútballkirály, Pelé mondta róla. A budapesti Fáy utcában egy Vasas-Vác élvonalbeli bajnokin találkoztunk. Már egy órával a megbeszélt időpont előtt ott leselkedtünk fotós kollégámmal, hátha hamarabb érkezik, és akkor többet kérdezősködhetek. Mert nem mindennap faggathatja az ember a világ legjobb fútballbíróját. Ő azonban elfogultabb ember volt, hogy időre érkezzen az inteijúra. Már nyugtalankodni kezdtem, lesz-e ebből valami, mert vészesen közeledett a kezdő sípszó ideje. Egyszer csak begördült Saabja a parkolóba, akkor is telefonált. Aztán kiszállt, vállára akasztotta sporttáskáját, és mintha már ki tudja hányszor találkoztunk volna, szóba elegyedett velünk. Bő egy óra maradt a kezdőrúgásig, bekísértük a játékvezetői öltözőbe, és fél órán átjöhetett bárki, csak a kérdéseim érdekelték. Válaszaiból kiderült, hogy szerénysége, ajátékosok, a játékvezető társak tisztelete és vele született bírói készsége tartja a legjobbak között. Ezután kivételes alkalomban volt részem, amikor a játékoskijáróban, majd a pálya széléről, Szepesilátószögből szemlélhettem mozgását, milyen ereje van sípjának, gesztusainak. Ma sem tudnám kifejezőbben leírni, mint akkor:„Mindent megkapott, ami a magyar bajnokit irányító játékvezetőnek kijár: a labdarúgás mérhetetlen tiszteletét (Amikor a játékoskijáróban megjelenve sípjába fújt, fokozatosan előbújtak a futballisták, és kisiskolásokra emlékeztető hangos köszöntéssel, némelyikük pedig kézfogással is üdvözölte nagyra becsült sporttársát. Mielőtt bevonultak volna, a szőke bíró odaszólt nekik: Jó játékot, uraim!) és a szurkolók hol rosszmájú, hol heccelő bekiabálásait. De ez mit sem befolyásolta ítéleteiben.” A meccsből semmi, Puhlból minden megmaradt emlékeimben. . Megadta a telefonszámát, és én máskor is zavartam az egri Dómus áruház igazgatóját. Mert akkor ez volt a főfoglalkozása. A titkárnője már betéve ismerhette a hangomat, s adta is őt, mikor lehetett. Mikor harmadszor lett a világ legjobb játékvezetője, újra felhívtam. Újabb fél órát áldozott rám telített életéből. Elárulta nem titkolt fútballbírói mottóját, miszerint az a jó játékvezető, akit nem lehet észrevenni a pályán, de amikor kell, észre kell venni, hogy ott van. Mindenkinek a tudtára adta, hogy a futballbíráskodás sajnos olyan pálya, melyen hiba nélkül nem lehet működni. „Én még soha nem vezettem hibátlanul” - erősítette meg állítását. Többször már nem találkoztunk, csak a képernyő hozta be az életembe bírói ténykedését a világ fútballpályáiról. Nemegyszer nálunk, Szlovákiában is megfordult, ha az ideje engedte, elfogadta a meghívásokat. A Rozsnyói járásban fekvő Várhosszúréten hiába vártuk, elfoglaltsága miatt V ágner László sporttársát küldte közénk, Dunamocson, a Komáromi járásban meg én nem voltam jelen, ahol szavai szerint nagyon jól érezte magát, s remélte, azok is jól szórakoztak, akik kimentek a mérkőzésre. Bennünk most azonban más érzések kavarognak. A döbbenet után a szomorúságéi. Alig 66 évesen vitte el a koronavírus, emlékeinkben azonban tovább él.
