Új Szó, 2021. április (74. évfolyam, 76-99. szám)

2021-04-24 / 94. szám

6 I RÉGIÓ 2021. április 24.1 www.ujszo.com Egy rimaszombati első világháborús hadifogoly hányattatásai (A szerző felvétele) HEGEDŰS NORBERT Exkluzív kiadvánnyal jelent­kezett a Gömör-Kishonti Múzeum: Haynik Géza első világháborús hadifogoly naplóját jelentették meg. A kiadvány jelenleg az első és egyetlen a maga nemében ebből a régiéből. A naplóiéi, Haynik Géza személyéről, a feltárás nehézségeiről Herényi Éva történésszel, a kötet szerkesztőjével, a múzeum munkatársával beszélgettünk. RIMASZOMBAT Honnan jött a kötet ötlete? 2014 egy mágikus év volt a szá­momra, mivel az első világháború kitörésének századik évfordulója al­kalmából az egész világon nagyobb fókusz helyeződött az 1914-es évre és magára az egész történelmi ese­ményre. Több múzeum tett közzé felhívást, emlékeket, fényképeket, levelezőlapokat, naplókat, tárgyakat gyűjtöttek, és nagyon sok mindenre fény derült. Sok memoár előkerült a családi hagyatékokból, levéltárak mélyéről. Egyebek mellett ekkor bukkant elő a Gömör-Kishonti Mú­zeum feldolgozatlan levéltári anya­gában a Haynik-napló első része. Ez be is került a 2014-es kiállításba. Ek­kor még úgy tudtuk, hogy ennyi és nincs tovább, annak ellenére, hogy a legutolsó oldalon az olvasható: „Folytatása a második füzetben.” Két évvel később, 2016-ban bukkant elő a második, rövidebb napló, és hama­rosan a harmadik is, ami már egy erő­teljesebb, politikai ívet visz végig. Innentől fogva nem volt kérdéses számomra, hogy ez kötetként meg fog jelenni, már csak az alkalomra vártunk. Ez végül a trianoni évfor­duló kapcsán jött el, amikor pályá­zatot írtunk a Kisebbségi Kulturális Alaphoz ennek a naplónak a kötet­ben való megjelentetésére. A mai Gömör-Kishont területén ez az első és egyetlen hadifogolynapló, ami könyv alakban megjelent eddig. Kerényi Éva a kötettel Mit kell tudnunk a napló szer­zőjéről, Haynik Gézáról? Nem egy akármilyen személyről van szó, mivel Haynik Géza annak idején, a két háború között a Gömör- Kishonti Múzeum felügyelőjeként dolgozott, előtte pedig a Gömör- Kishont című társadalmi folyóirat szerkesztője volt. Tehát újságíróról van szó, aki lehet, hogy tudatosan szerkesztette a naplóját, hiszen há­rom teljesen más stílusú és más tar­talmújegyzetről van szó. Míg az első magát a hadifogolylétet, a Nyizsnij Novgorodban lévő hadifogolytábort ábrázolja, a második napló Haynik vallásos, belső gondolatait tükrözi, evangélikus volt. A harmadik pedig afféle politikai áttekintés a körülötte zajló történelmi eseményekről. A napló 1916 őszétől 1917 december 31-ig tart. A harmadik naplót lénye­gében lezárja - míg a második végén is ott van, hogy folytatás a harmadik füzetben, a harmadik naplónál már nincs ilyen bejegyzés. Feltételezhe­tően tehát további kötetek már nem fognak előkerülni a levéltári anyag­ból. Több témát feszeget, érdemes elolvasni, részleteket nem árulnék el, inkább meghagynám titoknak a kí­váncsi olvasóknak. Tehát Haynik tudatosan szer­kesztette a naplóját. Egy újságírónak a hadifogolylét bizonytalansága közben, az egyik napról másikra való tengődés során valahogy csillapítania kellett az írás­vágyát, és folyamatosan olvasott is a táborokban. Fontos megjegyezni, hogy tisztről volt szó, és egy korabeli tisztnek sokkal több minden volt megengedve abban az időben egy hadifogolytáborban, mint egy sima közkatonának. Rendszeresen sétákat tehetett a városban, fürdőbe, isten­­tiszteletre járhatott, hozzájutott a na­pi többnyelvű sajtóhoz. Ez akkor nem valamiféle mun­katábor volt? Nem egy második világháborús orosz hadifogolytábort kell elkép­zelni. Itt még a cárizmus éveiben va­gyunk, pont a bolsevik forradalom jelenti azt a politikai eseményt, amit Hajmik elkezd feszegetni. A hagya­tékban jelentős fotóanyag is társult a naplóhoz a galíciai hadszíntérről, melyből a legérdekesebbeket a napló végére mellékeltük. Milyen állapotban voltak a meg­talált dokumentumok? Haynik magyarul írta a naplóját? Természetesen magyar nyelven írt. Ami a napló állapotát il leti, tudni kell, hogy Haynik úgy dolgozott, ahogy tudott - a napló ceruzával, egy orosz jegyzettömbbe van írva. Vannak olyan részek, amelyeket teljes mér­tékben el lehet olvasni, de vannak olyan oldalak, ahol szinte milliméter hely sincs, mert annyira össze van zsúfolva a szöveg. Ezeket úgy bo­goztuk ki, felnagyítva a hadtörténé­szekkel együtt. Ami a kötet szerkesz­téstét illeti, először átgépeltük a meg­talált naplót, egy az egyben, magyar nyelven. Ezt követően hadtörténé­szek segítségét kértem. Mikor 2014- ben az első világháborús kiállítást készítettem itt a múzeumban, egri hadtörténészekkel, a Nagy Háború blog munkatársaival dolgoztam együtt. Közülük kiemelném Bartók Bélát, aki a kötetben az oroszországi helyzetet térképezte fel kísérőszöve­gében, és Pintér Tamást, aki a jegy­zetek kibogozásában volt segítsé­günkre. Mindketten az első világhá­borúval foglalkozó szakemberek, de néhány passzus elolvasása még ne­kik is nehézséget okozott. Sok a szö­vegben az orosz kifejezés, amit a tá­borokban használtak, sok a fonetikai átírás, a helységnevek is gondot okoztak. A könyvben tehát olvashatjuk mind a három naplót teljes egészé­ben, vagy ez inkább egy válogatás? A könyvben mind a három napló telj es szövege benne van, magyarul és szlovákul. Minden harmadik oldalon pedig egy fotó látható, amiken az eredeti naplókból láthatunk részlete­ket. A naplót két magyarázó szöveg­rész kíséri. Az első megismerteti az olvasót a naplókkal, a másik pedig magát az első világháborús orosz hadszínteret mutatja be. Az első fel­vezető jellegű, a másik epilógus­szerű. Mit tudunk Haynik Géza sorsá­ról azt követően, hogy hazatért a fogolytáborból? A múzeum munkatársa volt, és valószínűleg tudatosan hagyhatta itt ; a naplókat a fotókkal együtt. A fény­képekre leírta, hogy hol és mikor ké­szültek. Abban az időben cikkeket is ; írt a helyi Gömör-Kishontba. A ; frontról levelezett haza, 1915-16-ban jelentek meg írásai. Elképzelhető, hogy megfordult a fejében, hogy ké­sőbb publikálja az élményeit, de ezek csak felvetések. Ami a további sorsát ; illeti: 1945-ben teljesen nyoma ve­szett. A rimaszombati köztemetőben nem található meg a sírja, és nincs az elhalálozottak között sem. A neve ezt : követően sem található, így feltehe­tően 1945-ben a politikai rezsim megváltozása miatt Magyarországra költözhetett. A miskolci gimnázium tanulói között volt egy Haynik And­­: rienne nevű hölgy, aki Rimaszom­batból került oda. Haynik Géza pe- i dig nős volt, három gyermek édes­­; apja. Vagyis 99%, hogy Magyaror­szágon kötöttek ki. Egyébként Hay­­; nik losonci születésű volt, Nyíregy­házán és Debrecenben tanult gazda­sági tanintézetben, és mint újságíró került Rimaszombatba, a felesége : volt idevalósi. Mit Üzenhet egy ilyen napló a mai olvasónak? A második világháború túlélői még köztünk élnek. Ez nem mondható el az első világháború túlélőiről, ők már csak így kommunikálhatnak velünk. Ezek azok az emlékek, amelyekkel közelebb kerülhetünk az ő minden­napjaikhoz, a gondolatvilágukhoz. Történészként úgy tanultuk az egye­temen, hogy a legértékesebbek min- i dig a képeslapok, memoárok, nap­lók. Mert a tárgyi emlékből, egy asz­talból akár ötszáz darabot is legyárt­hattak, de abból az iratból csak az az egy darab van. Szerdán 24 oldalas • Bemutatjuk a Felvidék borászatait • Mit tervez a Szlovákiai Magyar Borászok Polgári Társulása? • 7 felejthetetlen célpont szőlőhegyi túrázóknak Keresse az újságárusoknál az Új Szót április 28-án, szerdán!

Next

/
Oldalképek
Tartalom