Új Szó, 2021. április (74. évfolyam, 76-99. szám)

2021-04-20 / 90. szám

www.ujszo.com I 2021. április 20. KULTÚRA 113 Mi a fene történik itt? Anthony Hopkins bravúros alakítást nyújt Az apa című filmben, de nem csak miatta érdemes megnézni JUHÁSZ KATALIN Az apa (The Father) laseú tempójú, kevés szereplés, realista kamaradarab az idős kori demenciáról, mondhat­nánk erre a filmre, ha a ravasz vágó, a váratlanul felbukkanó arcok ós a folyamatos időpara­doxon nem kergetne minket őrületbe. Annyi azonban bizo­nyos, hogy Anthony Hopkins parádés jutalomjátókát látjuk. A filmet hat Oscarra jelölték. Hopkins az utóbbi tíz, de talán ti­zenöt évben egymás után játszotta a kétes minőségű szerepeket, ame­lyekben nem igazán csillogtathatta meg képességeit, csak korrekt mó­don letudta a feladatot. A két pápá­ban (2019) kaptunk tőle némi kár­pótlást, Benedek pápa figurája egy­szerre volt emberi és érinthetetlen. A demencia filmes megjeleníté­sével sokan próbálkoztak már. Lát­hattunk a múlt eseményeire kon­centráló, a jelent bagatellizáló hollywoodi történetet (Szerelmünk lapjai), könnyes tanmesét arról, hogy fogadjuk el a másikat úgy, ahogy van (Megmaradt Alice-nek), vagy a szenvedő embert körülvevő rideg környezetről (Nebraska). Érdekes, hogy 2020-ban két további filmnek is az emlékezetvesztés volt a témája (Zuhanás, Szupernóva). Az apában prezentált megközelítés azonban egészen egyedi, azaz nincs előzmé­nye. Pedig egy régóta ismert elbe­szélő módszerhez nyúltak az alko­tók. Ez pedig nem más, mint a „meg­bízhatatlan elbeszélő” nézőpontja, amelyet eddig csak pszichothrille­­rekben és krimikben láthattunk. A néző kap egy perspektívát, amelyet feltétel nélkül, gyanútlanul elfogad, aztán menet közben kide­rül, hogy az elbeszélőt cserben hagyta az emlékezete, és nem biztos, hogy minden úgy volt, ahogy ő ál­Olivia Colman és Anthony Hopkins lítja. (Szép példa erre a Harcosok klubja vagy a Memento.) A 83 éves öregúr (Anthony Hop­kins) egyedül él londoni lakásában, és úgy érzi, remekül elboldogul, ezért hallani sem akar arról, hogy el­költöztessék. Lánya, Anne (Olivia Colman) naponta látogatja, és újabb gondozót keres számára, mert a leg­utóbbit is sikerült elüldöznie maga mellől. A következő jelenetben köz­li apjával, hogy megismerkedett va­lakivel, és Párizsba költözik. „Nem jöhetek mindennap. Ezért itt kell maradnod. Ez lesz a legjobb megol­dás.” De hol az az itt? Melyik lakás­ban vagyunk? Ez itt Anthony lakása, vagy a lányáé, ahová az állapota mi­att átkötöztették? Nos, ebben mi, né­zők sem lehetünk biztosak. A fősze­replővel együtt lepődünk meg, ami­kor egy ismeretlen férfit találunk a lakásban, aki közli, hogy ő Anne fér­je. „De hát nincs is féljem! Öt éve el­váltam!” — mondja Anne a követke­ző percben. „Hát akkor ki az ott a nappaliban?”- kérdezzük az öreggel együtt. „Nincs ott senki!” És tény­leg. Aztán: „Apa, honnét veszed, hogy Párizsba akarok költözni? So­sem terveztem ilyesmit!” Mi a fene történik itt? Csupán annyi, hogy a kegyetlen alkotók belehelyezték a nézőt a fő­szereplő fejébe. Mindent az ő pers­pektívájából látunk. Azaz elveszít­jük a fonalat, képtelenek vagyunk tájékozódni az időben, nem ismer­jük meg a szeretteinket, összefoly­nak a hónapok, évek. Megszűnik a határ a pusztuló elme működése és az objektív valóság között. Ezzel a radikális módszerrel sike­rül hitelesen bemutatni egy beteg­Marion Cotillard-ral ós Adam Driverrel a főszerepben, a francia Leos Carax angol nyelvű, Annette című zenés filmjével kezdődik július 6-án a 74. eannes-i fesztivál. A hírt tegnap jelentette be Thierry Frémaux igazgató a France Inter francia közrádióban. A francia rendező kilenc év után tér vissza a Croisette-re, előző film­je, a Holy Motors is a fesztiválon de­bütált. Az Annette-et a hivatalos vá­logatás verseny programjában mu­tatják be. A film főszereplője egy szerel­mespár, a humorista Henry és a világhírű énekesnő Ann, akiknek életét teljesen felborítja lányuk, An­nette születése. A film az amerikai Sparks art-pop duó ötlete alapján készült, a film zenéjét is ők jegyzik. „A vizionárius és rejtélyes Leos Carax alkotta meg az elmúlt 35 év francia filmjeinek néhány legszebb jelenetét, alkotásaiban a rendezése eredetiségét bizonyította. A vége­(Fotó: Amazon Prime) séget, jobban mondva állapotot, amely a tudomány jelen állása sze­rint visszafordíthatatlan. A közvet­len rokonoknak többéves folyama­tos stressz, az érintettnek hosszú kínszenvedés. Mert egy idő után rá­jön, hogy valami nincs rendben a fe­jében. Később pedig már horrorisz­­tikusnak érzi, ami vele történik. És mi is szenvedünk, kétségbeesetten igyekszünk összerakni a puzzle da­rabkáit. De már abban sem lehetünk biztosak, ami kétszer is „megtörté­nik” a szemünk előtt. Elveszettsé­­günket tovább fokozza, hogy néha külső szemlélőként figyelhetjük a történéseket, de nem tudjuk, mikor. A film 99 százaléka ugyanabban a lakásban játszódik - illetve két la­kásban, vagy egy lakásban és egy in­tézetben - a tájékozódást a bama­­bézs-kékes árnyalatú, szándékosan láthatatlan képzelőerő költői meste­reként, a francia mozi fenegyereke­ként felrúgja a szokásokat és a műfaji határokat, és egy víziókkal és fan­tomokkal teli világot alkot meg” - írta közleményében a fesztivál a rendezőről. „Leos Carax minden filmje ese­mény. Ez utóbbi minden ígéretét be­váltja. Az Annette a remélt ajándék a mozi, a zene, és a kultúra szerel­meseinek, mindazoknak, akik annyira hiányoztak nekünk egy éve” — írták a fesztivál szervezői. A hagyományosan májusban tar­tott cannes-i fesztivált idén júliusra halasztották. Amennyiben a járvány­helyzet lehetővé teszi, hogy a kijelölt időpontban, július 6. és 17. között megrendezzék, az egy év után a fil­mes világ legjelentősebb eseménye lehet, miután az elmúlt hónapokban a legjelentősebb filmfesztiválokat csak interneten tudták megtartani. Thierry Frémaux szerint a hiva­talos válogatás programjaiba meg­hívott filmek listáját május 27-én te­szi közzé a fesztivál. (MTI) rideg, nagypolgári miliő is nehezíti. A kamera lassan siklik egyik szo­bából a másikba, mint valami isme­retlen barlangban. A látványterve­zésért is kapott egy Oscar-jelölést a film, teljesen megérdemelten. A drámaíróból lett filmrendező, a francia Florian Zeller saját darabját dolgozta át filmmé. (A színdarabot 40 országban mutatták be, Budapes­ten Lukáts Andorral a főszerepben.) Kifejezetten Anthony Hopkinsnak szánta a főszerepet. Ha ő nemet mond, az egész sztori átkerült volna Párizsba, „ahol még csak angolul sem beszélnek” - mondogatja az öreg a filmben. A karaktert An­­thonynak hívják, és születési dátu­ma is egyezik a színészével. Csodát művel ez az ember. Egyik percről a másikra vált át bizonytalan aggastyánból sármos udvarlóvá, ke­délyes páciensből kibírhatatlan, hisztis mizantróppá, vagy elesett apából kioktató apává. De akkor a legijesztőbb és egyben legszánan­­dóbb, amikor kifejezéstelen tekin­tettel bámul maga elé. Jogos az Oscar-jelölés, bár szinte biztosak le­hetünk benne, hogy idén Chadwick Boseman kapja meg poszthumusz a legjobb férfi főszereplőnek járó dí­jat, és persze meg is érdemli a Ma Rainey: A blues nagyasszonyában nyújtott teljesítményéért. Amely (halkan jegyzem meg) azért keve­sebb nyomot hagyott a lelkemben, mint Hopkins Az apa főszerepében. Olivia Colman is remek választás, ő jelenleg a világ egyik legjobb ka­­rakterszínésznője, aki az angol ki­rálynőt ugyanolyan profin megjele­níti, mint a gondoskodásba belefá­sult, csüggedt lányt. Szintén van egy jelölése mellékszereplőként, szur­kolok neki. Oscar-esélyes továbbá a vágó, a forgatókönyv és maga a film is, amely idén hét további alkotással együtt verseng a legjobb film díjá­ért. Az igazság egy hét múlva, az Oscar-gálán derül ki. Vagy nem. RÖVIDEN Újszerű lesz az idei Oscar-gála Lo* Angeles. Sok szempontból újszerű az idei Oscar-gála - Ste­ven Soderbergh rendező, a Los Angeles-i idő szerint vasárnap esti díjátadó egyik producere szerint olyan lesz, mintha egy filmet látnánk, és fontos szerep­hez jutnak a koronavírus-járvány elleni védekezés maszkjai is. Soderbergh elmondta, hogy a gálára úgy gondol, mint egy filmre, a díjátadók között lesz Brad Pitt, Harrison Ford és Halle Berry, akik „saját magukat, vagy legalábbis önmaguk egy válto­zatát játsszák”. Az Oscar-díjasok beszédeit korábban körülbelül 45 másodpercre korlátozták, de idén ezen is változtattak, bátorítottuk őket, hogy meséljenek egy törté­netet, és mondjanak valami sze­mélyeset” - fogalmazott a pro­ducer. Azok az Oscar-jelöltek, akik a pandémia miatti korláto­zások miatt nem tudnak szemé­lyesen részt venni a ceremónián, műholdas kapcsolással csatla­kozhatnak a műsorhoz. (MTI, k) Erik Binder Labirintusának egy részlete (Fotó: TAS R-arch ívűm) Várja látogatóit az SZNG Pozsony. A járványügyi intéz­kedésekhez igazodva a Szlovák Nemzeti Galéria (SZNG) április 24-étől várja újra látogatóit. Az Esterházy-palotában tekinthetik meg Erik Binder önálló kiállítá­sát, melynek címe: Avatsyv. Erik Binder labirintusa. A neves szlo­vák képzőművész a kiállítótérben posztapokaliptikus vizuális nyel­ven az esztétika romjait hozta lét­re, amelyekből lassú felfedezéssel tűnik elő meglepetésszerű hoza­­dékként a bennük rejlő szép. Az Avatsyv anyaga keresztmetszetét adja annak, amin Erik Binder je­lenleg dolgozik, egyben felmu­tatja azokat a művészeti elemeket is, melyek a művész két évtizedes alkotói pályáján megjelentek. A galéria májusra a 7x7 című te­matikus kiállítással készül. (tb) Júliusban rendezik meg a cannes-i filmfesztivált

Next

/
Oldalképek
Tartalom