Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)
2021-03-27 / 72. szám
www.ujszo.com | 2021. március 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Élőholt Oda a remény, hogy létezhet normális kormányzás a Tátra alatt E rwin Schrödinger osztrák fizikus legendás gondolatkísérlete a dobozba zárt macskával, amelyről nem tudjuk, él-e, vagy holt, míg meg nem nézzük, talán sosem volt olyan aktuális, mint most a kormánnyal kapcsolatban. Igor Matovic kormánya egyszerre holt - mégis él. Könnyű szívvel kijelenthetnénk, hogy Matovic kormánya meghalt. Hiszen lemondott a miniszterek csaknem fele, az ország nagy részének kénköves szikrát hány a szeme, ha meglátja a képernyőn a miniszterelnököt vagy bármelyik koalíciós vezetőt. Hiszen a törékenynek tűnő összefogást egy év alatt sikerült porrá zúzni, és a válsághelyzet gyönyörűen felrajzolta, ki gondolja komolyan a teljes politikai kurzusváltást, és ki van a székében csak azért, mert úgy gondolja, nekijár a „képviselő úr”, vagy „elnök úr” titulus. Hiszen ez a kormány megmérettetett, könnyűnek találtatott, és minden egyes mozdulatával csak mélyebbre süllyed a futóhomokba. És az a helyzet, hogy alakuljon bárhogy a dolog, nem változik semmi. A Matovic-kormány halott lesz, mert átlendült azon a ponton, ahonnan már nincs visszatérés. Ám arra is sok jel utal, hogy ez a kormány életben van. Vagy legalábbis kétségbeesetten kapaszkodik az élet felé, és még be is jöhet neki. Hiszen itt van például az az állítólagos levél, melyet az OLaNO több képviselője is aláírt, és arról szól, hogy ha az ő Igoruk távozik, ők is mennek vele. Vagy épp Eduard Heger pénzügyminiszter, aki szürke, alig látható politikusként hirtelen a figyelem középpontjába került, és egyre többen tekintenek rá reménybeli miniszterelnökként, aki majd kikormányozza a hajót a viharból (a szextánst természetesen Igor tartja majd neki, de ezt a felállást már ismerjük). Itt van Veronika Remisová, aki már nem tudja hová fokozni a megyünk (de annyira azért mégsem) játékot, és itt van Richard Sulik, aki már lemondott a gazdasági miniszteri posztról, és könnyes búcsút is vett, de a fogkeféjét meg a szupermenes pizsamáját azért otthagyta a miniszteri irodában. És az a helyzet, hogy alakuljon végül bárhogy a dolog, nem változik semmi. A Matovic-kormány élni fog, és akkor is Matovic-kormány marad, ha Eduard Hegemek fogják hívni a kormányfőt, Suliknak a gazdasági minisztert, és Matovicnak a korrupcióellenes miniszterelnökhelyettest. És akkor is, ha nem. És akkor is, ha végül hárompárti lesz a koalíció. Mert az utánozhatatlan ragaszkodás a posztokhoz és a hatalomhoz mindörökké ráégette a skarlát betűt a kormány homlokára. Élő-e, vagy holt? Ez a nagy kérdés. Törhetjük rajta a fejünket még egy kicsit - de választ csak akkor kapunk, ha kinyitjuk a dobozt, és megpiszkáljuk egy bottal, hogy él-e még. A doboznyitást pedig úgy hívják, előrehozott választás. Csak az a szomorú, hogy nem tudjuk, mit nyerünk azzal, hogy megtudjuk, megdöglött-e a macska, vagy éli világát. Azt viszont nagyon jól tudjuk, mit veszítünk: a reményt, hogy létezhet normális kormányzás is a Tátra alatt. (Kotrha) Állítólag ez az utolsó óraátállítás Még nincs döntés arról, hogy a téli vagy a nyári időszámítást használják-e az Európai Unió tagállamai a jövőben. Az Európai Parlament 2019 tavaszán támogatta az óraátállítás megszüntetését, a kezdő dátumot az eredeti 2019 helyett azonban 2021-ben határozta meg. A képviselők további egyeztetésre kérték az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egységes piac működését ne forgassa fel az, hogy egyes országok a téli, míg mások a nyári időszámítás mellett döntenek. A javaslattal kapcsolatban uniós tanácsi álláspont nincs, azt 2020-tól az egyik soros elnökség sem tárgyalta, a tagállamok sem döntöttek, melyik időt akaiják használni. Az óraátállítás évente egy 50 ezer fos város éves áramfogyasztásának megfelelő megspórolást jelent. A megtakarítás jellemzően a háztartásokban, az építkezéseken, a hosszan nyitva tartó intézményekben és szolgáltatóknál, valamint a középületek díszkivilágításánál keletkezik. Kihívást jelenthet majd, ha a tagállamok önállóan döntenek, hogy melyik időzónát választják, a nyárit, vagy a csillagászatit. Akik az utóbbit választják, azok 2021. október 31-én visszaállítják az órákat, a többiek maradnak a nyári időszámításnál. Az egységes európai villamosenergia-rendszerben az eltérő időzónák kezelése komoly informatikai feladat lesz, különösen az egymással szomszédos átviteli rendszereknél. A nyári időszámítást jelenleg a világ több mint száz országában használják, a helyi időt tavasztól egy órával előre állítják. Lényege, hogy ha a lakosság szokásos ébrenléti ideje (reggel 7 és este 10 között) megközelítően egybeesik a természetes világosság idejével, így kevesebb megvilágításra van szükség. A nyári időszámítást Benjámin Franklin vetette fel először, 1784-ben, a világítási költségek csökkentésére. A világon elsőként 1916. április 30-án, a Német Császárság és az Osztrák- Magyar Monarchia alkalmazta, részben az üzemanyag háborús célokra való megtakarítása miatt. Csehszlovákia 1979-ben vezette be. (mti, tasr) I 7 Kire bízzuk a családi ezüstöt? NYERGES CSABA A hhoz, hogy valaki egy országot irányítson, tulajdonképpen nem kell semmilyen különleges végzettség. Még orvosi igazolás sem kell hozzá. Lehet bármilyen labilis személyisége a jelöltnek. IQ-tesztet sem kell írni. Sőt, uram bocsá, még az sem baj, ha plagizálta a diplomamunkáját. Egy országot bárki irányíthat. Találhatunk számos példát arra, hogy ez mennyire így van. Mekkora különbségek lehetnek hasonló adottságú országok között, attól függően, hogy kik vezetik. Hogy mennyire jó ott élni. Mekkora a szabadság. Milyen egészséges a demokrácia. Mennyire lehetünk részesei a döntéseknek, és mennyire láthatjuk át (például a szabad sajtóból), hogy mi történik valójában. Vagy egész egyszerűen mennyire idegesítő az az ember, akit úgy hívnak, miniszterelnök. Arról már ne is beszéljünk, hogy lehet-e államférfiként tisztelni? Nem kell persze egy egész országban gondolkodni ahhoz, hogy igazolva lássuk, mennyire nem mindegy, hogy kik vannak a kormánykerék mögött. Két szomszédos, hasonló adottságú falu között is óriási lehet a különbség. Tapasztalhatjuk, hogy az egyik vonzza a a befektetőket, minden útja rég aszfaltozott, és az ott élők nem ismerik a munkanélküli szó jelentését. A másikban egyetlen közösségi ház épült az elmúlt tíz évben, az is uniós pénzből, elvileg ökoturisztikai központnak, de valójában a polgármester privát vadászháza. Igen, nemcsak az országos, hanem a helyi politikában is bárki csinálhat karriert. Miközben a legegyszerűbb munkakör betöltéséhez is elvárhatnak valamiféle szakképzettséget tőlünk, és gyakran még orvosnak is látnia kell bennünket ahhoz, hogy munkába állhassunk. Egyébként nincs ezzel baj. Hiszen melyik állás betöltésének eldöntésébe vonnak még be annyi embert, mint egy miniszterelnök, vagy egy polgármester kiválasztásába? Egy egész ország, vagy egy teljes település dönthet időről időre arról, hogy kikre szeretné bízni a családi ezüstöt, vagyis a közpénzt, amibe kemény munkával maga is belerakta a saját részét. Egy egész ország dönthet időről időre arról, legalább közvetve, hogy olyan vezetőt választ-e, aki a közöst dézsmálva a saját és a haveri körének zsebét tömi, vagy olyat, aki a közjóért éli az életét. Aki saját frusztrált személyiségét vetíti ki az országra, vagy aki derűt tud varázsolni az arcokra? Könnyen lehetne jobb az életünk, ha minden egyes választást komolyan vennénk. Ha így volna, azok is szívesen indulnának egy-egy fontos posztért, akik nem kalandorkodni akarnak a közéletben, hanem maradandót alkotni. És azért is könnyebben indulnának, mert ilyen esetben az ocsmány, lejárató, gyalázkodó kampányt is keményen büntetnék a választók. Még sincs mindig így, és ilyenkor nemcsak a politikát, hanem magunkat is okolhatjuk. Ha valaki végtelenül bosszant minket a porondon, ne felejtsük el, hogy mi juttattuk oda. Mi lájkoltuk a bohócsapkáját vagy a koronáját. A választásról pedig tévesen gondoljuk, hogy olyan, mint egy focimeccs, ahol nincs más dolgunk, mint szurkolni a kedvenc csapatunknak, akkor is, ha már régóta átszövi a bunda, és pocsékul játszik. Ha a csapat játszik rosszul, legfeljebb a klubelnök pénztárcája bánja. Ha egy kormány zenél összevissza, az már mindannyiunk zsebét húzza. Ezért a szurkolásnak nem a szavazófülkékben, hanem a stadionokban van, lesz a helye. Amikor majd újra kinyílnak. FIGYELŐ Parancs kiadva: csináljatok vakcinát! Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök tegnap elrendelte a koronavírus elleni „legjobb vakcina” kifejlesztését, a lehető legrövidebb időn belül. Közölte, a fehérorosz vakcina elkészítését „becsületbeli ügyként” jelölte meg egészségügyi minisztere és a nemzeti tudományos akadémia számára. „A lehető leghamarabb hozzák létre a legjobb vakcinát” - adta ki az utasítást. „Hogy miért a legjobbat? Mert már van tapasztalatunk, ahogy van az oroszoknak, az európaiaknak, a kínaiaknak és az indiaiaknak is. Sokaknak, akik már gyártják” - értekezett Lukasenka a nemzeti hírügynöksége beszámolója szerint, hozzátéve, hogy azért a fehéroroszok is „tudnak egyet s mást”, de ha szükséges, Kína fog segíteni a kifejlesztésben. Mindenesetre ez óriási fordulat a vírustagadó elnöktől, aki hónapokon át enyhe náthának nevezte, pálinkát, szaunázást és mezőgazdasági munkát ajánlott a fertőzés ellen, konkrétan főleg traktorozást, mert az egészséges és a „traktor mindent meggyógyít”. Emellett jó még a vodka, a szalonna és a jégkorongozás. Fehéroroszországban egyébként csütörtökön megkezdődött a Szputnyik V orosz vakcina tömeggyártása. Lukasenka azt is hangoztatta tavaly, országában egyetlen ember sem fog meghalni a járványban, és pszichózisnak nevezte a globális óvintézkedéseket, mert nem a Covid végzetes, hanem az éhínség és a munkanélküliség. Az elérhető adatok szerint legalább 2193-an haltak bele a fertőzésbe az országban. (mti) Tíz éve volt ennyi migráns Az Európába érkező migránsok és menedékkérők száma egy évtizede nem volt olyan alacsony, mint 2020-ban, de a veszélyes tengeri átkelések során történt halálesetek száma továbbra is aggasztóan magas - írta a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) nevű bevándorláspárti kormányközi szervezet. Tavaly 93 ezren érték el illegális úton Európa partjait, túlnyomó többségük a Földközitengeren, illetve Nyugat-Afrikából a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetekre átkelve. (mti)
