Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)

2021-03-25 / 70. szám

Szabadságra várva

abadságba született a ^ f mai fiatal áLmX generáció, ám a koronavírus-járvány nekik is megmutatta, mit jelentenek a korlátozások, amikor az addig természetesnek vett jogok, lehetőségek egyszerűen zárójelbe kerülnek.

Ha minden jól megy, akkor már csak pár hetet, egy-két hónapot kell várni, és ismét visszakapjuk régi életünket, újra megnyílnak a lehetőségek: találkozhatunk szeretteinkkel, megölelhetjük őket, újra lehet bulikat, esteket szervezni a haverokkal, és

megszűnnek a korlátozások, ismét megnyílnak a ma még szigorúan őrzött határok. Ezt követően pedig újra élvezhetjük az utazás szabadságát, a mindenki előtt nyitva lévő világot.

A bezártság nehéz, de szerencsére ma már olyan modern technológiák állnak rendelkezésünkre, amelyek lényegesen megkönnyítették, elviselhetőbbé tették a négy fal közti létet. Bár csupán online, a telefonunkon, de tudunk videótelefonálni, láthatjuk szeretteinket, naponta beszélhetünk velük, akár órákon át. Persze, ez nem

ugyanaz, mint a személyes találkozás, ám sokat segít a nehéz időkben, hogy érezzük és éreztessük: senki sincs egyedül, még ha a mellékelt ábra ezt is mutatja. Az internet megkönnyítette az online tanulást, a munkát annak, aki azt otthonról tudta végezni, gyakorlatilag napok alatt rendezkedtünk be új életünkbe. Akkor még nem sejtettük, legrosszabb álmainkban sem gondoltuk, hogy ez az állapot még egy évvel később is fennáll majd. A bezártsággal persze további veszélyek is megjelentek, nőtt és egyre

gyakoribb az online bűnözés, a zaklatás, az adatlopás, a zsarolás. Ma már nem a zsebtolvajoktól kell félnünk, hanem a linkektől, a folyamatosan lesben álló hackerektől.

A technika vívmányai ma már elengedhetetlenek, olyan természetességgel használjuk őket, mint ahogy levegőt veszünk, el sem tudjuk képzelni, milyen lenne nélküle az életünk (sokaknál már az stresszt okoz, ha pár órára nincs internetkapcsolat, vagy elmegy az áram, esetleg lemerül az okostelefon). Sokszor elképzelem, milyen lenne, ha a

múlt század elején született dédnagymamámmal vagy akár a nagyival beszélnék. Talán a felét sem értenék annak, amit ma mondunk (pl. „elküldöm az elektronikus jegyet e-mailben, de nem kell kinyomtatni, elég a

QR-kód, amit a légitársaság majd WhatsAppon küld az okostelefonra"), pedig magyarul beszélnénk.

Ám nemcsak az életünkbe, hanem a nyelvünkbe is beépült a technológia, az internet, a megannyi új kifejezés. Bármennyire is hasznosak a technikai vívmányok, bármennyire is segítenek, segítettek a nehéz hónapok átvészelésében, jó lesz újra szabadnak lenni, érinteni (nem a képernyőt), ölelni, örülni egymás társaságának. Már látjuk a fényt az alagút végén.

Szabó Laci a melléklet szerkesztője