Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)

2021-03-22 / 67. szám

www.ujszo.com | 2021. március 22. RÉGIÓ 3 Több, koronavírus elleni vakcina jön Komáromba VATAŐClN PÉTER IMuMíMÚI Egészségügyi témákban egyezte­tett a városházán a komáromi kórház igazgatója, Miroslav Jaska, a megyei egészségügyi szakbizottság elnöke, Viola Miklós és Keszegh Béla pol­gármester. Miroslav Jaska a komá­romi kórház helyzetéről beszámolva elmondta, több vakcina érkezésére számítanak a következő hetekben, ugyanakkor már most is nyitottak újabb időpontokat az oltópontjukon. Örömmel fogadják, hogy a város is lobbizik az oltóanyagokért, így most már fokozatosan több vakcina érke­zik Komáromba. Év végéig elkészül az új sürgősségi fogadópavilon, amely az ország egyik legmodernebb ellátóhelye lesz. Kiemelte, a belgyó­gyászat átalakításakor nemcsak az épület külsejét újították fel, hanem a belső tereket is a modem egészség­ügyi ellátás követelményeihez alakí­tották át, így az most, a koronavíru­sos betegek ellátásában is nagy se­­gítségetjelent. Viola Miklós arról tájékoztatott, hogy az új oltási tervekben a megyei önkormányzatok is kaptak feladato­kat, így az egészségügyi bizottságon és a megyei képviselőkön keresztül is segítem tudnak. Mindent megtesz­nek azért, hogy akár egy újabb oltó­pont is nyílhasson a Komáromi já­rásban. Keszegh Béla a város támo­gatásáról biztosította a kórház veze­tőjét. A város olyan új lélegeztető­gépek beszerzésében igyekszik segí­teni, amelyek a koronavírusos meg­betegedés mellett más betegségek hatékony kezelésben is kulcsfontos­ságú szerepet tölthetnek be. Keszegh Béla az oltással kapcsolatban leszö­gezte, ha szükséges, az önkormány­zat kész nagyobb termeket átalakíta­ni ideiglenes oltóponttá, hogy így se­gítsék a a tömeges oltást. A tömeges oltás is téma volt a tanácskozáson (Képarchívum) Ádám Lajos emlékére - Amikor egy szín eltűnik... A kisvárosoknak mindenhol meg­vannak a magára a városkára jel­lemző hangulatai, színei, formái, illatai. Meg persze a meghatározó emberei. Olyan valóban a hely szellemét mutató, élettel telivé tevő hangulatok, színek, formák, illatok és alakok edzek, amelyeknek, akiknek megjelenésétől az ember megnyugszik, elmosolyodik, nosz­talgikus hangulatba esik. Sétálgatott nemrégiben még a régi városból megmaradt néhány han­gulatos helyen egy ilyen meghatá­rozó alak. Őrzője sok emléknek. Tipegett, topogott, talán mindig ritmusra, mindig talpig elegánsan! Ádám Lajos. Vagy, ahogy sok ez­ren ismerték Lajoska. A LAJOS­­KA! Sál, finom kalap, laza felöltő, zúzósabb időben kesztyű, finom bajuszka, jó modor, úri kedély, kedves mosoly. Jelenség! Mintha egy másik, egy régen letűnt, az ud­variassági szabályokat, a nők tisz­teletét, a finomságot, a szépséget, a jókedvet és a bontont, az illemtant mindig minden helyzetben betartó világ rejtélyes küldötte, utolsó dip­lomatája lett volna. 1939-ben szü­letett, ő az, akinek predestinációja szerint palástot kellett volna ölteni és szószékről nevelni a népet, de ő ne. Ő más irányt keresett és talált is magának, s másképpen lett alázatos papja, de jókedvű mestere egy művészetnek, a táncnak! A tánc­nak, melynek lépéseit rendíthetet­len nyugalommal és türelemmel a legfalábúbb kamasznak is képes volt átadni, úgy, hogy a legfalá­búbb kamasz is örömet, élményt találjon a táncban. Legyen az tár­sastánc, vagy latin, vagy néptánc! Hogy mennyi tanítványa volt? Megbecsülni lehet, de a legóvato­sabb számolgatások szerint is majdnem fél százezer körülire te­hető ez a szám. Fél százezer! S há­nyán ismerték? Milyen élete volt? Egy-két-há és egy-két-há lépésről lépésre, minden nap, minden héten, minden hónap­ban évről évre első lépéstől első bá­lig! Boldog pálya volt az övé! Fé­nyes, szép! Égy hét évvel ezelőtti beszélgetésben azt mondta, ha tíz­szer újjászületne, akkor tízszer és hajthatatlanul, és megint a táncta­nári pályát választaná. Most, a ta­vasz első óráiban oly hirtelen ment el! Rosszul lett, s elment. Több mint nyolc évtized súlya volt már a vál­lán, s emlékei a szívében. Vasárnap reggel két tánclépés után egyszerre csak minden megváltozott és a har­madik elegáns mozdulat már átlé­pett egy másik dimenzióba. Hol le­het? Egy fényes bálterem csillogó táncparkettjén? Sok túlparti isme­rőssel együtt finom kis mosolyt re­­megtet apró kis bajuszkája alatt. Egy-két-há, egy-két-há lépés és fordul és csusszan és lépés és fordul és csusszan! Tessék csak figyelni: Lajoska előtáncol és utána beáll a terem egy pontjára, ropogós frakk­ban, s onnan a szeme sarkából fi­gyeli, hogy minden rendben legyen. Nem baj, ha botlás van, ha kiesik valaki az ütemből, semmi baj! Az élmény a fontos! Az élet! A tánc! Köszönik, sokan köszönik! Él­ményt, táncot, illemet! Egy kedves színnel kevesebb Rimaszombat. Szászi Zoltán Egy sor kérdést felvető templom a Balogvölgyben Tekintélyt parancsoló templom a nagybalogi (A szerző felvétele) SZÁSZI ZOLTÁN Mi a titka a nagybalogi refor­mátus templomnak, miért vet fel számos kérdést? Azért, mert a szépen felújított, hasz­nálatban lévő anyaegyhéznak helyet adó szakrális épület múltja elég összetett, a róla szóló forrásanyag pedig he­lyenként ellentmondásos, nem bizonyított. Nézzük sorjában! A falu maga Felső- és Alsóbalog falvak összeolvadásából fejlődött ki. Az Alsóbalognak nevezett falu keleti részén lévő kiemelkedést minden bi­zonnyal már a települést alapítók is észrevették, de hogy a jól védhető stratégiai ponton mikor épült fel az első templom, azt nem lehet egyértelműen megállapítani. Balog nemzetség földje Maga a falu a fölötte emelkedő he­gyen épített Balog nemzetségi vár birtokrésze volt. Az első szakrális hely is - feltehetőleg várkápolna - magában a várban épült és annak ura­it szolgálta. A falu népe később épí­tett fel templomát. Mikor? A Balo­gok birtokszerzésének idejét Ila Bá­lint Gömör megye című alapműnek számító munkájában az általa kuta­tott oklevelek alapján mindenképpen a 12. század közepére teszi, tehát 1150 utánra, III. Béla uralkodásának ide­jére. Ennek a királynak a jegyzője volt Anonymus, aki krónikájának XXXIII. fejezetében azt állítja, hogy Árpád hadvezérei Szoárd és Kadosa bizonyos Bulhadu-hegy alatt tábo­roztak s ezt később Balog várhegyé­vel azonosították, tévesen. Anony­mus egyébként nem a legmegbízha­tóbb forrás, a honfoglalás idejét ille­tően számos bírálat érte munkáját. Ila szerint ez a Balog nemzetség a 14. század első harmadára már négy ágra szakadt, innen eredezteti magát a Széchy-, Derencsényi-, Atfy- és Uza­­család. Fontos megállapítása az is Ila Bálintnak, hogy „Alsó- és Felsőbalog egyházáról a legkorábbi oklevelek a 15. századból valók, védőszentjét azonban egy esetben sem emlegetik.” Van olyan vélemény is, amely ezt másképpen gondolja. Történet és kérdései Pál Dénes nagybalogi helytörté­nész Balog-völgy múltja és hagyo­mányai című helytörténeti munkájá­ban Szent István korabelinek valószínűsíti a templomot, melynek szerinte Szent Pongrác volt a védő­szentje, sajnos pontos forrásokat ezekre az állításaira nem ad. Pál sze­rint „A szentélyt gyakran bővítették, az első felújítás 1320-ra tehető. A husziták is hozzáépítettek a hátsó részhez.” Ezek így egyértelműen ki­jelentve szintén nem alátámasztott állítások, a datálás, a huszita építés hiteles forrás híján felettébb bizony­talan. A huszita hozzáépítésről még annyit, hogy az alighanem csupán szájhagyomány. A husziták az egy­kori Gömör megyében alig húsz évig tartózkodtak, és jórészt csak temp­lomfoglalásra, mint templomépítés­Tájoló Nagybalog községbe Rima­szombatból a 2752-es úton Baktin át, vagy a 2753-as úton Bátkán át lehet eljutni. A református templom a 48.444/20.123 GPS- koordinátáknál található. re volt erejük az állandó hadakozás mellett. Ha építkeztek, inkább erő­dítéseket építettek, bizonyíthatóan abból sem sokat. Nagybalog temp­loma a mai állapotában ugyan elég titokzatosan, de mégis sok mindent elárul a múltról. A templom legré­gebbi része a keleti vége, a korai gó­tikára jellemző egyenes záródású ré­gi szentély, amelynek északi oldalán egy sok mindenről árulkodó kőha­lom található. A falban pedig egy nyilvánvalóan későbbi átépítési fá­zist mutató, szépen eldolgozott fal­kötést, a templomfal innentől nézve harminc-negyven centiméterrel vé­konyabbnak látszik a torony felé nézve. A formátlan sziklahalomban egy korábbi építmény alapjait lehet­ne azonosítani, ha szabadjára enged­jük a fantáziát, akár az első kistemp­­lom nyugati részén lévő torony alap­ja is lehet. Ennek megállapítására szakszerű feltárásra lenne szükség. (Ez kivitelezhető!) Hogy a ma álló templom mennyit őrzött meg a ko­rábbi elődjei falanyagából, elrende­zéséből, esetleg díszítéséből, ez most néhány évtizedig még nem derül ki, majd az esetleges legközelebbi reno­váláskor lehet erre esély. A míves falkapcsolódás, az akkori átépítési fázis idejét 1740 tájára lehet tenni. Bizonyos Szikszai Gergely helyi lel­kész kezdeményezte az új templom építését, melyet kitartó gyűjtéssel vitt sikerre. A templom és a régi temető körül falat húztak, ennek építési ide­jét sem lehet egyértelműen megálla­pítani. Néhány, még a 2007-es fel­újítás előtti állapotról készített fény­képeken lőrést, támpillért, védelmi célú kiképzést nem lehet megbízha­tóan azonosítani. Ha mégis megpró­bálnánk h fal építési idejét meghatá­rozni, akkor a Szikszai-féle temp­lomépítkezés idejét lehetne behatá­rolni. Már csak azért is, mert ekkori­ban, Mária Terézia idején szabá­lyozták a temetők fenntartását. Arra egyelőre nincs forrás, hogy a védő­falas templom refügium, azaz mene­dékhely szerepet is betöltött volna. Jelenleg a nagybalogi templom a 2007-es és a legfrissebb remek fel­újítások után egy barokk-klasszicista stílust mutató, sima falfelületekkel bíró, négy, dél felé nyíló ablakkal, keleti felén egykori egyenes záródá­sú szentélyzáródású, nyugati végén toronnyal ellátott nagy méretű temp­lom. Belső terét most újították fel, ki­képzése a református liturgia szerinti puritán és tiszta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom