Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)
2021-03-20 / 66. szám
m SZALON ■ 2021. MÁRCIUS 20. www.ujszo.com Tiszta közélet - feddhetetlen szereplők Összefogás helyett melléfogás? A hogy nincs élet levegő nélkül, úgy nem lehet tiszta közélet sem feddhetetlen szereplők nélkül. Gondolom, ha megkérdeznénk a Szlovákiában élő közel félmillió magyart, hogy milyen országban szeremének élni - a döntő többség azt válaszolná, egy olyan országban, ahol működnek a jogállami intézmények és érvényesül az egyenlő bánásmód elve, ahol a tudás a fejlődés alapja, és alapvetően az érdemi verseny határozza meg a piaci viszonyokat. Ahol a társadalmi béke, és nem a gyűlölet, a megosztottság uralja a közállapotokat; ahol szolidaritás van. Ahol mindenki azonos „startvonalról” indul és nincsenek kiskapuk. Ahol az előbbre jutás és az élet minősége a megszerzett tudás, a szorgalom, a kitartás és a cselekvőképesség eredménye. Ahol megteremtik az egyéni és társadalmi, közéleti érdekek egyensúlyát. Persze ezt a „választói” kívánságlistát még tovább bővíthetnénk, noha napjainkban az a helyzet, hogy nem találunk hozzá címzettet. Mert hát elbuktuk az utóbbi parlamenti választást, és jelen állás szerint pártjaink és mozgalmaink, sajnos, máig sem vonták le mindebből a megfelelő következtetést. Nézzük azonban az előzményeket is! A választást megelőzően jómagam is az összefogás támogatója voltam, és megszületett egy ilyen nevű tömörülés. Ezt az ideát, ha úgy tetszik, módszert, ami a parlamentbe jutás elemi feltétele, ma is pártolom. Biztos vagyok benne, hogy „összekapaszkodás - teljes körű együttműködés nélkül” a jövőben sincs remény a bejutásra. így jogos a kérdés, mi is valójában a probléma. Mi az oka annak, hogy a három párt a választási kudarc után egy évvel sem képes közös nevezőre jutni?! Tudatosítani illenék ugyanis, hogy egy korábbi felmérés szerint az MKP 3, a Híd 2, míg az Összefogás lényegében a választóknak csak kevesebb mint 1 százalékát tudja megszólítani. Ez pedig csakis úgy értelmezhető, hogy az Összefogást a választópolgár nem támogatja. Mégis az Összefogás vezetői próbálják diktálni a „tempót”! Január 15-én, egy hárompárti egyeztetés után, Mózes Szabolcs, az Összefogás elnöke a következőket nyilatkozta: ... „a magyar választók nem túlélő show-t, hanem újrakezdést és megoldásokat szeremének”. A Híd címére pedig: „Ha valaki meg akar egyezni, nem ultimátumokkal indul tárgyalni.” Ez az ún. ultimátum a Híd által szorgalmazott február 15-ei megállapodási határidőt érintette. Ma már tudjuk, hogy az MKP és a Híd végül is megállapodott. Tekintve, hogy ez az egyezség továbbra is nyitott, nem vitatható el a két párt jó szándéka. Az MKP elnöke, Forró Krisztián jelzi is: „Minél szélesebb körű társadalmi és politikai egységet kell létrehozni”, viszont vannak még olyan témák, amelyeket az Összefogás nem tekint lezártnak. Forró Krisztián: „Az egyik ilyen, hogy biztosítva legyen az új közös pártnak a morális tisztasága, a másik pedig az előválasztás kérdése.” Érdemes emlékeztetni Mózes Szabolcs okkal elhíresült szereplésére is a szóban forgó sajtótájékoztatón. Ilyesmi ugyanis a hazai magyar politika történetében még nem történt: az MKP és Híd elnökeinek sajtóértekezletén hívadanul megjelent Mózes Szabolcs, és ráutaló módon, mellőzve az ártatlanság vélelmét, arra utalt, hogy a Híd vezetősége, jelesül Sólymos László azért sürgeti a megállapodást, mert attól fél, hogy a NAKA kopogtathat nála. Felmerül hát a kérdés, vajon milyen információk birtokában van Mózes Szabolcs. Megalapozott-e ez a feltételezés? Ha igen, akkor korábban miért szorgalmazta velük is a megállapodást? Vagy fordítva, ha az említett két párt teljesíti Mózes követeléseit, úgy nem zavarja őt az általa sejtetett NAKA-eljárás? Ez így rendkívül tisztességtelen magatartás, egy morális ficam. Ahogyan az Összefogás alelnöke, Orosz Örs is tavalyelőtt lényegében kitiltotta Gombaszögről a Pátria rádiót, mert őszerinte „túl liberális” irányvonalat képvisel. Ismét pusztán emlékeztetésül: abban az időben szántotta be a Fidesz-kormány a Magyar Tudományos Akadémiát, és a táborba hivatalos vendégek egyike, egy professzor, aki egyébként szintén az MTA külső tagja, ebben a konkrét ügyben kritikus és a fideszes vonaltól eltérő véleményt fogalmazott meg. Értem én, hogy Orosz Örs a fideszes szponzorálás fejében beállt azok kórusába. Sántít viszont, ha a masszív magyarországi közpénzt elfogadva ma azt akarja velünk elhitetni, hogy az Összefogás színeiben a szlovákiai magyarok érdekeit képviseli. Tudvalevő, fideszes pántlikázott pénz a közelmúltban is érkezett hozzánk. Most éppen az idegenforgalomba, és a Fidesz magyarországi gyakorlatának megfelelően útközben el is vesztette közpénz jellegét. Érdekes módon egyesek pályázat nélkül jutottak jelentős összegekhez. Furán most a címzettek között volt, talán nem véledenül például Bauer Ildikó, aki szintén az Összefogás alelnöke, és újságírói kérdésre nemes egyszerűséggel kijelentette: ... mindenki kapott, aki kért... De hát hogyan kérhettek volna azok, akik nem is tudtak a kézen-közön pénz érkezéséről? így talán forcsa morális kép körvonalazódik az Összefogás néhány vezetőjéről. Netán „azonos értékrendű fiatalok” álltak össze, hogy a politikát saját gyarapodásuk eszközeként használják? Sok-sok kérdés merülhet még fel. Választópolgárként azt javasolnám valamennyi pártvezetőnknek az erkölcsi tisztaság okán és egyébként a saját meghirdetett céljaikkal összhangban is, hogy valamennyi vezető tisztség betöltésének feltételeként (a sima erkölcsi bizonyítványon túl) minden jelölt, aki legalább 10 évre visszamenőleg, illetve jelenleg is cégvezető, intézményvezető vagy egyéb hazai, akár pályázati pénzeket kezelt és a felhasználásukról döntött, az önként vállaljon nemzetközileg elismert cégektől (Deloitte, KPMG, PwC) komplex pénzügyi átvilágítást! Az ilyen feltételek elfogadásával a pártok és intézmények elsősorban saját magukat védhetnék a potenciális botrányoktól; de talán még fontosabb lenne a példamutatás valamennyi szlovákiai politikai szereplő számára. Ennek az elvnek az érvényesítése akár azzal a megtisztulási folyamattal is összevethető lenne, amelynek tanúi lehetünk mostanában például a rendőrség, az ügyészség és nem utolsósorban a bíróságok esetében. De vissza a pártegyesítés gondolatához! Magyarországon, igaz, 10 éves gyötrődés után, képesek voltak megegyezni a mai ellenzéki pártok. Azért jutottak el idáig, mert egy cél elérése érdekében mindannyian engedtek és hozzá is adtak valamit. A mi politikusaink előtt nincs a demokráciadeficit leküzdéséhez mérhető feladat. Nekünk „csak” a szlovákiai magyarság parlamenti képviseletét kell visszaszerezni. És persze igaz, ez összefogás nélkül nem fog menni. Amennyiben viszont ennek épp az Összefogás jelenlegi vezetése a kerékkötője, akkor ezt ki kell mondani. A választók pedig majd kiállítják a bizonyítványt. Abban valószínűleg mindanynyian egyetértünk, hogy egyik Nobel-díjasunk, Szent-Györgyi Albert munkássága és emberi magatartása példaértékű. Ő az, aki a „határtalan világ polgárának” nevezte magát. Szellemiségének egyik legfontosabb üzenete: „Mindennek az együttműködés az alapja, a tudást pedig meg kell osztani.” Fogadjuk hát meg intelmét! Fogjunk össze, és törekedjünk a hatékony parlamenti érdekérvényesítés feltételeinek megteremtésére. Zászlós Gábor Sorozatunkban a Fórum Kisebbségkutató Intézet digitalisemlekezet.eu oldaláról közlünk egy-egy képet és a képhez írt szöveget. A projekt, a digitalisemlekezet.eu célja az, hogy archív fotók által mutassa be a felvidéki magyar közösség elmúlt 100 évét. Az oldalon jelenleg több mint 17 ezer fénykép található. Újabb fotókat az alábbi címen lehet felajánlani: info@digitalisemlekezet.eu Pitykövezö gyerekek 'W ^ a címe a fényképnek. Istenem, r^F gyerekkoromt ban mennyit, de -J M J mennyit pityköveztünk Kisújfalun! S egyszer valahol távolabb kérdeztem meg fiúkat, nem pityköveznénk-e, s nagyokat röhögtek, ki tudja, mire gondolva. Aztán kisült, hogy feléjük az golyócskázás. A búcsi születésű Gál Sándor azonban szintén ismeri a szót: „pitykőcsatában elnyertem a pityköveit” - írja. Nem tudom, miből készült a pitykő, de elég strapabíró, talán agyagból. És amíg le nem pereg róla, színe is van. Más egyéb nemigen kell a pitykövezéshez, persze a lyukon, a gödröcskén kívül, amit mi a cipőnk sarkával, forogva alakítottunk ki a földben. Na meg tiszta, lehetőleg egyenes terep. Kifejezetten fiújáték volt, lányokat sosem láttam pitykövezni. Ök gumin ugráltak, ehhez pontosan három lány kellett, szorult helyzetben kettő és egy fa. A pitykövezéshez viszont minél többen akadtak, annál érdekesebb volt a játék. Vagy az nyert, aki az utolsó pitykövet is belegurította a gödröcskébe, vagy az, aki ezt követően mindet a markába fogva úgy ejtette bele őket a lyukba, hogy abból csak egy szaladt ki: ha azt is begurította, övé volt az összes. Kicsi, felül összehúzható vászonzsákban lehetett pitykövet kapni, s abban is tartottuk. A szigorú szabályokat sosem szegtük meg, olyasmi, mint A Pál utcai fiúkban az idősebbek einstandolása (zsákmányolása), nem fordult elő. A képen pitykövezö zselizi fiúk közül kettőn van cipő, talán egyikük vájta a lyukat, harisnyát egy visel. Sapka viszont csak hármon nincs a tizenöt közül. Öltözetükből ítélve nyár eleje vagy vége lehet. (Cipő persze nem azért nincs rajtuk, mert izzadna a lábuk, hanem mert azt fontosabb alkalmakra tartogatták, ha ugyan volt egyáltalán cipőjük.) Akin van szvetter vagy szövetkabát, azon be van gombolva, szinte példásan, mint akiket a szüleik erre tanítottak. Néhányan a fényképezőgép lencséjébe néznek, a gödröcske körüliek viszont a játékra összpontosítanak: a jelvényes sapkájú szemben guggoló épp a mutatóujja legörbített végével fogja belökni a gödörbe a pitykövet. Ö van tehát soron. Az árnyékból ítélve délután egy óra körül járhat az idő. Vagy délelőtt tizenegy, s akkor még hátravan az ebéd. A felvétel 82 éves, így akik élnek még e fiúk közül, azok ma aggastyánok. Városuk az 1. bécsi döntést követően ismét Magyarországhoz tartozott; Zseliznek az 1941-es népszámlálás szerint 3076 magyar és 33 szlovák lakosa volt (Forrás: a Fórum Intézet település-adatbázisa). Csanda Gábor
