Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)
2021-03-02 / 50. szám
141 SPORT 2021. március 2. I www.ujszo.com Neszmélyi Emil: A csúcs elérésénél csak a túlélés a fontosabb LENCSÉSZOLTÁN A statisztikák szerint évről évre egyre többen próbálnak szerencsét a nyolcezer méternél magasabb csúcsokon, de a Seven Summits-sorozat (a hét földrész hét legmagasabb csúcsa) is egyre népszerűbb. Hogy kiderítsük, mekkora technikai tudást és felkészülést igényelnek ezek a hegyek, valamint mekkora reklámértéket hordoznak magukban, segítségül hívtuk dr. Neszmélyi Emilt, a sorozat első magyar teljesítőjét. A Seven Summits-sorozatot (magyarul hét hegycsúcs kihívást) először egy amerikai alpinista és üzletember, Richard Bass teljesítette 1985- ben. A kihívás lényege feljutni mindegyik kontinens legmagasabb pontjára - ez klasszikus értelmezésben a Mount Everest (Ázsia legmagasabb pontja, 8848 méter), az Aconcagua (Dél-Amerika, 6962 méter), a Denali (Észak-Amerika, 6194 méter), a Kilimandzsáró (Afrika, 5895 méter), az Elbrusz (Európa és Ázsia határa, 5642 méter), a Vinson Massif (Antarktisz, 4892 méter) és a Mount Kosciuszko (Ausztrália, 2228 méter) csúcsait foglalja magába. A Reinhold Messner-féle lista a Kosciuszko helyett az indonéziai Puncak Jaya (Karstensz) 4884 méteres csúcsát tartalmazza. Neszmélyi Emil ügyvéd 2019-re első magyarként teljesítette a sorozat mindkét verzióját - külön érdekesség, hogy asztmásként, ráadásul ő lett az első magyar, aki a Mount Everestet a nehezebbnek tartott tibeti oldalról mászta meg. Neszmélyi készségesen beszélt a csúcsok nehézségéről, népszerűségéről és a szponzorációról. „A Seven Summits kihívás nagyszerű ötlet volt Richard Basstól és Reinhold Messnertől. Az egyes hegycsúcsok komplex kihívást jelentenek az expedíciós, szervezési és alkalmazkodási feladatok miatt, a hegyről hegyre eltérő, hatalmas pszichés nyomás pedig komoly kihívássá alakítja a sorozat teljesítését. Eközben a hétköznapi életben is helyt kell állnia amászóknak” — kezdi a sorozat bemutatását Neszmélyi. Út az Everestig Valószínűleg nehéz olyan elvetemült lelket találni, aki a sorozatot földünk legmagasabb csúcsával, a Mount Everesttel kezdené. Ez jellemzően fordítva szokott történni: a többi csúcs teljesítése ideális esetben tökéletes testi és lelki felkészülést jelenthet az Everestre. „Miközben a csúcsok miatt a világ összes földrészére - még az Antarktiszra is - eljuthat az ember, az Everest előtt egyúttal igen értékes tapasztalatokat szerez, hiszen eleinte a magaslati hatásokkal találkozik újdonságként, majd az egyre komolyabb mászások egyre komolyabb felszereléseket kívánnak, és egyre zordabb körülmények között találja magát az ember, amíg végül készen állhat a halálzóna teljesítésére, ami a 8000 méter fölötti tartományt jelenti az Everesten. Bár én az Everestet második hegyként teljesítettem a sorozatban, az itt említett fokozatosság fontossága számomra is megmutat-SUMMITS fanpiői Neszmélyi Emil a Vinson Massifot, az Antarktisz legmagasabb csúcsát is megjárta (Fotók: Neszmélyi Emil Facebook oldala) Gyakran tart előadóesteket az élményeiről 2016-ban az Everest csúcsán kozott. A sorozat könnyebb hegyeihez nem árt, ha egy félmaratont valaki két és fél órán belül teljesíteni tud a felkészülés részeként. Ha erre képes az ember, akkor már nem az állóképességén fog múlni a siker az ausztrál Kosciuszkón, az indonéz Karstenszen vagy az afrikai Kilimandzsárón” - vélekedik Neszmélyi. Szerinte az észak-amerikai Denali, valamint a Mount Everest már egészen más tészta, úgy véli, egyértelműen ez a két hegy a legnehezebb a sorozatban. „Ha valaki biztosra akar menni, akkor az alaszkai Denali és az Everest mászásához már úgy érkezik, hogy egy maratoni futást 5 óránál jobb idővel teljesíteni képes. Ez a két hegy a legnehezebb és egyúttal a legveszélyesebb is a sorozatban.” A felkészülés a kulcs Nem mondunk újdonságot azzal, hogy az ilyen komoly mászások esetében kulcsfontosságú a nagyon magas szintű felkészülés. Ez elsősorban kitartást igénylő sportok (főleg futás és úszás) rendszeres gyakorlását, a legideálisabb esetben félmaratonok és maratonok teljesítését jelenti. „Abban hiszek, hogy a hosszú távú állóképesség mellett funkcionális edzésekkel lehet a legjobban készülni szabadtéri, atlétikai és edzőtermi körülmények között, heti 4—6 edzéssel. Én asztmásként négy éven át egy olimpiai felkészülést hajtottam végre az Everest-expedícióm előtt. Tehát az, hogy milyen nagy sportteljesítmény végigcsinálni a Seven Summits-sorozatot, azon is múlik, ki mennyire veszi komolyan a felkészülést. Nem szabad elfelejteni, hogy az Everesten a csúcs elérésénél van egy fontosabb dolog, ami a túlélés” - fogalmazott Neszmélyi Emil. A Mount Everest földünk leghíresebb csúcsa, de különösen nagy médiafigyelmet jobbára csak a tragédiák esetén kap. A koronavírus-járvány miatt a 2020-as szezon az Everesten teljes egészében elmaradt (csak egy nagyobb kínai kutatócsoport kapott engedélyt a csúcsmászásra, akik a hegy pontos magasságát mentek meghatározni), viszont az egy évvel korábbi, 2019-es szezon rekordot hozott a próbálkozók számát tekintve. A Himalájái Adatbázis kimutatása szerint 2019-ben 1136 kiadott mászóengedélyre 876 sikeres mászás jutott az Everesten, a csúcsra jutók háromnegyede a népszerűbb, nepáli oldalról ért fel a csúcsra. A 2019-es szezonban összesen 11-en vesztették életüket a hegyen, mindannyian kereskedelmi expedíciók tagjai voltak. Közülük négyen (egyéb szövődményekkel együtt hatan) azért haltak meg, mert a „forgalmi dugóban” veszélyesen sok időt töltöttek el a 8000 méter feletti halálzónában. „A csúcs elérése csak jutalom, ezért a felkészülést érdemes halálosan komolyan venni, mert mindenkit hazavár a családja, és ha csak a bajban derül ki, hogy jobb lett volna alaposabban felkészülni, akkor már késő. Vannak, akik kellő felkészülés nélkül vágnak neki a legnagyobb hegynek, ahol ott helyben, a két hónapos expedíció alatt remélik megszerezni az alkalmasságot, ami egyszerűen lehetetlen. Ok az életükkel fizethetnek mindezért” - fogalmazott Neszmélyi. A „drága" Everest A Mount Everest megmászása finoman szólva sem olcsó mulatság: jelenleg maga a mászóengedély megszerzése nem kevesebb mint 11 ezer dollárba kerül. A nepáli kormány 2019-ben 35 ezer dolláros irányadó összegben szabta meg a cégek számára a kalauzolás díját (itt azokat a kereskedelmi cégeket értjük, amelyek vezetőt, teherhordókat és akár felszerelést is biztosítanak az ügyfeleknek egy adott összegért cserébe). A hazai, nepáli cégek általában 40 ezer dollár körüli összeget kémek egy személyre, míg a külföldi cégek, amelyek általában egy sokat tapasztalt Everest-veterán gondjaira bízzák a klienseket, akár 60 ezer dollárt is elkérhetnek a vezetésért. Ezek az összegek jelentősen változhatnak attól függően, hogy pontosan milyen szolgáltatásokat tartalmaz egy csomag — a lényeg, hogy egy kaland a világ legmagasabb hegyén akár hat számjegyű összegbe fájhat a vállalkozóknak. A magas összeg azonban, úgy tűnik, nem riasztja el az érdeklődőket. A nepáli kormánynak több terve is van arra vonatkozóan, hogy miként korlátozza az Everest-mászók számát (az egyik ilyen terv, hogy az Everest-mászóengedély megszerzéséhez egyéb csúcsok megmászása lenne a kritérium), de ezek mindegyike egyelőre nem több puszta tervnél. A Seven Summits-sorozat további hegycsúcsaiért is mélyen a zsebébe kell nyúlnia a próbálkozónak: a második legköltségesebb csúcsnak az antarktiszi Vinson Massifot tartják, egy komplett expedícióért a legtöbb cég 30-40 ezer dollár körüli összeget kér, de egy szervezett Denali-mászás is 8-10 ezer dollárba fájhat. Az élmények ára A Mount Everesten a nepáli (délkeleti) oldal a klasszikus, egyben legnépszerűbb út, de ezen kívül több útvonal is létezik, a hegyet a kínai oldalról is teljesíteni lehet. „Észak felől, a tibeti oldalon továbbra is csupán 300-320 mászóengedély talál gazdára évente, többet nem is adnak ki a kínai hatóságok. Ebből a számból 200-250 ember képes csúcsot támadni. Ott tehát nincs zsúfoltság. Cserébe viszont meredekebb a terep, nyolcezer méter fölött a sziklamászás is gyakori, tehát ez a nehezebb út. Nem látok abban problémát, hogy sokan át akarják élni azt, hogy milyen érzés feljutni a világ tetejére, hiszen a végelszámolásnál a szerzett élményeink a legfontosabbak, nem pedig az, hogy milyen anyagi gazdagságot hagyunk majd az utódainkra, amiért esetleg elmulasztunk tartalmas életet élni. Viszont sokan az élmények árát - ami a hosszas, alapos, borzasztóan nehéz felkészülés - már nem akarják megfizetni, és az Everestre mennek felkészületlenül, és így a csúcsmászás tekintetében alkalmatlanul. Sokan közülük feladják, de vannak, akik nem, ezért kéz- és lábujjaik lefagynak, vagy épp az orruk fagy le, de van, aki nem éli túl a felelőtlen vállalását.” Folytatás a 15. oldalon.
