Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)
2021-03-16 / 62. szám
www.ujszo.com | 2021. március 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Szegény Nagy Kossuth-díj a „nemzet csótányának" JUHÁSZ KATALIN N agy Feró Kossuth-díjas. Harmincöt évvel ezelőtt ez nem fordulhatott volna elő. Negyvenöt évvel ezelőtt pedig még rendőrök kergették „a nemzet csótányát”, akinek zenekara, a Beatrice a tiltott kategóriába tartozott ama bizonyos „három té” közül. Kamaszkoromban, a nyolcvanas évek közepén eléggé bírtam a Beatricét, már ami eljutott tőlük hozzám sercegő magnókazettákon Rimaszombatba. Kis keresztfiamnak épp nemrég adtam elő az Esti mesét, amelyet Feró az Ős-Bikini élén prezentált, nem kevés társadalomkritikát rejtve a sorok közé. „Szervusztok, gyerekek! Remélem, ágyban vagytok már. Ma este az éhes kismadárról mesélek nektek. Történt egyszer, hogy nagyon éhes lett a kismadár. Éhes vagyok, éhes vagyok - rikoltozta. Te, hát ne legyél már ennyire éhes, kismadár! - mondtam neki. Aztán ennyiben maradtunk. Aludjatokjól, álmodjatok szépeket, jó éjszakát, gyerekek.” A rendszerváltás óta 180 fokot fordult Feró élete, én meg csak kapkodom a fejem, hogy mi mindenre bólintott rá, mi mindenbe ment bele ez az ember, sokunk kamaszkorának hőse. 2000-ben végre lehetőségem nyílt inteijút készíteni vele. Igyekeztem nem rákérdezni, miért lett a Csurka-féle MIÉP tagja, és miért hord össze zagyvaságokat a Pannon rádióban. Zenéről beszélgettünk. Nagyon képben volt, ismerte a tehetséges feltörekvőket, és lesújtó véleményt fogalmazott meg a „műpunkokról”, akik engem is irritáltak annak idején. A Garázs című rádióműsorról beszélgettünk, amelyben problémás fiataloknak nyújtott segítséget és amatőr zenekarok számára kínált bemutatkozási lehetőséget. Kifejezetten jó fej volt. Azt mondtam a végén, hogy üsse kő, ne foglalkozzunk a Csurka-párttal, senki sem tökéletes. Később viszont Feró lett számomra az egész magyar politikai szemfényvesztés legkifejezőbb szimbóluma. Ékes példája annak a folyamatnak, ahogyan egy lázadó zenészből lassan a kapitalizmus marionettbábja, a szórakoztatóipari gépezet megbízható fogaskereke lesz. Szerepelt zsűritagként hazug tévés tehetségkutatóban, amely azt sugallja, hogy bárki az utcáról sztár lehet, miközben a vak is láthatja, hogy csupán a nézettségről, az üzletről van szó. Egyre sűrűbben törleszkedett a hatalom képviselőihez, hangsúlyozva, hogy mennyire tiszteli munkásságukat. Ez főleg az utóbbi tíz évben idegeített, korábban nem érdekelt, ki miben hisz magánemberként. Feró újabban Babos néven (!) egy Feró! igénytelen napi sorozatban csinál totál hülyét magából a legnagyobb magyar kereskedelmi csatornán, egy másik eltévedt lázadó, Ganxsta Zolee társaságában. Komolyan mondom, én éreztem magam kínosan, amikor megláttam ezt a duót. (A babos kendő a Beatrice találmánya volt, egyet jelentett a lázadással, a hasonlóan gondolkodók erről ismerték meg egymást, a hatalom viszont tehetetlen volt, mert egy egyszerű fehér pöttyös piros kendőt mégsem tilthattak be). Szombat este aztán tényleg mérges lettem Feróra. A Dal című köztévés zenei műsor döntőjét néztem, ahol zsűritag volt, és mialatt a mindent eldöntő SMS-szavazás zajlott, előadta tinédzserkorom talán legmeghatározóbb dalát, A felkelő nap házát. Szörnyű magyar szöveggel, bűn rosszul - a 79 éves Eric Burdon szétrúgná a valagát ezért, Joan Baez pedig a retiküljével vágná kupán, magyar nyelvtudás nélkül is. Erre két nap múlva olvasom az MTI-ben, hogy Nagy Feró Kossuth-díjat kapott a nemzeti ünnep alkalmából. „Magyarország számára kivételesen értékes pályafutása során a magyar rockzenei élet emblematikus alakjaként egyedi stílusával generációk ízlését formáló és a rendszerváltoztatás korának fontos témáit a zene nyelvén megszólaltató, sokoldalú előadó-művészete elismeréseként.” Mivel kifogytam a szavakból, búcsúzóul Arany Jánost idézném: „Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.” JOVAN, AKKOR LŐJE, TE MOCSOK! KI KÜLDÖTT, A SULIK VAGY AZ ELLENZÉK? Paranoia (Cartoon izer) Schrödinger kormánya HEGEDŰS NORBERT A felelősség előli menekülés közben Igor Matovic majdnem feltalálta a kormányzás új módját: kormányfő is lett volna, meg nem is. Csakhogy későn jött az ötlet, Richard Sulik ugyanis már hajlandó borítani az asztalt. Talán nem én vagyok az egyetlen, akinek az abszurd szituációról a mesebeli okos lány jutott eszébe, akin volt is ruha, meg nem is, vitt is ajándékot, meg nem is. Csakhogy ez nem mese, hanem a valóság, és Mátyás király helyett önimádó politikusok kényének vagyunk kiszolgáltatva, a helyzet pedig a következő: van is kormányunk, meg nem is. Akár Schrödinger koalíciójának is nevezhetném ezt a tákolmányt, mely egészen jól működik, addig a pillanatig, míg Matovic vagy Sulik ki nem áll a kamerák elé: akkor azonban megremeg, és kétségessé válik a puszta léte is. Mint annak, az Erwin Schrödinger Nobel-díjas fizikusnak a képzeletbeli macskája a dobozban, amelynek élő vagy holt állapota a megfigyelőtől függ. Menteni próbálva a még menthetőt, a kormányfő a hétvégén állítólag azzal az indítvánnyal állt elő, hogy egy időre háttérbe vonulna, a hatáskörei egy részét pedig másra ruházná. Az ötlet abszurditása komoly kétkedésre ad okot afelől, hogy tényleg elhangzott-e, de mivel Matovic szellemi műhelyéből származik, akár igaz is lehet - mondott már nagyobb ostobaságokat is. Ráadásul a kormány érdekében hátralépő vezető képe jól illik a felelősségtől irtózó és tényleges kormányzás helyett inkább mártírt játszó miniszterelnök önképébe. Persze valószínűleg csak egy kommunikációs trükkről volt szó: a javaslat kivitelezhetetlen és értelmetlen, ráadásul Richard Sulik hétfői ultimátuma tárgytalanná tette az egészet. Plusz: Matovié nem akart lemondani a hatalomról. O csak azt akarta, hogy mi elhiggyük: akár erre is képes lenne szeretett országáért. Hát, most megteheti. „Lényegtelen információkkal elárasztott világunkban a tisztánlátás hatalom”-kezdi YuvalNoahHarari az egyik könyvét. Ha pedig Igor Matovic ügyeiben akarunk tisztán látni, akkor egy egész halom lényegtelen szeméten kell keresztülrágnunk magunkat, amit ő ürített ránk, hogy elfedje a lapjait. Mióta tart ez a kormányválság? Két hete? Pedig olyan, mintha már évek óta húzódna. Mert Matovic ezt csinálja. Fáraszt és húzza az időt. Addig keveri a lapokat, míg már mindenkinek elege lesz, és az ő akarata érvényesül. Csakhogy ha átrágjuk magunkat az üres szavak tengerén és kizárólag a tetteket figyeljük, akkor egy meglepően világos kép rajzolódik ki előttünk. Matovic eddig bármit megtett, hogy a kezében maradjon a hatalom. Sem a saját, sem a koalíciós partnerek botrányai során nem mutatott önreflexiót, csak terelt és vádaskodott, amíg a közvélemény ki nem fáradt, vagy nem jött az újabb gumicsont a népnek. Most is ezt akarta játszani, Richard Sulik azonban - az ország lakosságának egy jó részével együtt - már megunta a dolgot. Lincoln szerint a demokrácia alapelve, hogy „bolondíthatsz néhány embert mindig, és minden embert valameddig, de nem bolondíthatsz mindig mindenkit”. Matovic profi ebben a játékban, de a valóság egyre gyakrabban rombolja szét az általa erőltetett narratívákat. Sulik megpróbálta sarokba szorítani, de tény, hogy az SaS távozásával még nem borulna a kormány, így a kormányfőnek még mindig van némi mozgástere. A kérdés, hogy mi a prioritás Matovic szemében: a krízis megoldása, vagy saját hatalmának átmentése? Nemsokára kiderül. szélsőség a Smer visszatérése. Ezek között kell találni valamit, és ez alighanem az, amit az SaS, aZa lüdí javasol. Persze ezer ellenérv lehet, de minél gyorsabban működő kormányra van szükség. „Hogy Matovic a parlamentben is felfordulást csinálna, ha visszatér képviselőként - az nagyon valószínű. Azt fogja hajtogatni, hátba szúrták, és ha elveszti ellenőrzését az egész OEaNO-frakció felett, az sem kizárt, hogy megpróbálja teljesen szétverni. Működhet a dolog Matoviccsal a parlamentben? Nem. Meg kell próbálni? Igen”-úja a lap. (ú) FIGYELŐ Működhet Igorral a parlament? Normális körülmények között a legerősebb kormánypárt miniszterelnökének eltávolítása elképzelhetetlen, csakhogy nem normális időket élünk, így most ez a normális megoldás - úja a Denník N kommentálja. Siránkozni a politika állapotán nincs idő, olyan gyors megoldás kell, ami legalább részben javít a helyzeten. Ebbe a kategóriába nem tartozik bele, hogy Matovic marad. A másik oldalon a Navalnij: Igazi koncentrációs táborba zártak Nem árulták el, hol tartják fogva a politikai foglyot, ée a megmérgezóse ügyében nem indult vizegálat - ez az orosz igazságszolgáltatás. Az orosz hatóságok eddig nem árulták el, hol tartják fogva a két és fél évre elítélt ellenzéki politikust, Alekszej Navalnijt. A Kreml azt állította, nincs is tudomása a hollétéről, a büntetés-végrehajtás pedig nem válaszolt erre a kérdésre. Csak tegnap derült ki, hogy Navalnij Moszkvától száz kilométerre van egy javítókolónián, mégpedig a kolónia parancsnokához intézett levélből. Ébben a katonai bíróság azt kérte, videókapcsolaton keresztül biztosítsák az elítélt részvételét azon a tárgyaláson, amelyen Navalnij panaszát kellene megvizsgálni, hogy a megmérgezése ügyében miért nem indított vizsgálatot az orosz Nyomozó Bizottság. A levél másolatát ügyvédjének, Vjacseszlav Gimagyinak is el kellett küldeni, így derült ki, hogy Navalnij a Pokrov 2. nevű javítókolónián van. „Nem hittem volna, hogy ennyire meg tud még lepni az orosz büntetésvégrehajtás. El sem tudtam volna képzelni, hogy Moszkvától 100 kilométerre egy valódi koncentrációs tábor működik” - írta ezután Instagram- és Facebook-bejegyzésében Navalnij, és egy fotót is mellékelt magáról, melyen rövidre nyírt hajjal látható. Az írta, erőszaknak nem látta nyomát, de az őrizetesek feszült testtartásából és félénkségéből arra következtet, igazak lehetnek azok a történetek, hogy a javítótelepen nemrég még embereket vertek agyon fakalapáccsal. Elpanaszolta, hogy a börtönben végtelen számú szabályt kell szó szerint betartani, mindenhová videokamerát szereltek fel, és a legapróbb szabálysértésről is jelentés készül. A legnépszerűbb orosz ellenzéki politikust azért ítélték el, mert a megmérgezése után nem jelentkezett a megadott időpontokban a rendőrségen. Ugyanis egy korábbi ügyben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, ám az orosz büntetés-végrehajtás kérte ennek tényleges szabadságvesztésre módosítását, azt állítva, hogy Navalnij hatvanszor sértette meg a feltételes szabadlábra helyezéssel járó előírásokat, amíg a németországi gyógykezelésen vett részt. (mti, tasr)
