Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)
2021-03-12 / 59. szám
www.ujszo.com | 2021. március 12. KULTÚRA 9 Oprah, avagy a tévéinterjú mint művészet JUHÁSZ KATALIN Popkulturális esemény? Valóságshow? A brit monarchia tekintélyének aléésáséra irányuló kísérlet? Bármi is volt Oprah Winfrey nagyinterjúja Harry brit herceggel és Meghan sussexi hercegnővel, napok alatt klasszikussá vált. A nézettség alapján ez volt a hónap - ha nem az év - legsikeresebb tévéműsora. Vasárnaptól keddig több mint 49 millióan látták világszerte, minden lap beszámolt az ott elhangzottakról, a CBS televízió ma este újra leadja, és még a benne szereplő székeket gyártó cég is jól járt: teljes raktárkészletüket felvásárolták az emberek az interneten. Nyilván az is hozzájárult a hatalmas sikerhez, hogy a pandémia közepén végre nem áldozatokról, harmadik hullámról, zsúfolt kórházakról volt szó, hanem a Buckinghampalotából „elüldözött” házaspárról. Meghan és Harry már egy évvel ezelőtt népmesehősök lettek, miután leléptek az udvarból és Amerikába költöztek. Az átlag amerikai nemigen tud mit kezdeni a brit királyi családdal, fura Disneylandnek tartja, Meghan Markle „beházasodáséval” viszont egy csapásra kicsit az övék is lett az a titokzatos intézmény, a monarchia. De ez sem lett volna elég a mostani nagy robbanáshoz. Kellett hozzá a tartalom is. Ophrah Winfrey nem azért lett az USA legbefolyásosabb nője, mert felszínesen szokott csevegni celebekkel szerelmi kalandokról vagy egészséges életmódról. O az interjúkészítés nagyasszonya, maga is legalább akkora híresség, j mint interjúalanyai (sőt, néha nagyobb). A sztárokat általában életük fordulópontján ülteti kamera elé, ami mindenkinekjó: az illető garantáltan népes nézőközönség előtt szerezhet magának szimpátiaszavazatokat, a j riporter karrierje tovább szárnyal, a csatorna pedig nagyot kaszálhat. A kétórásként emlegetett interjú valós hossza 1 óra 25 perc (az első 45 percben csak Meghan válaszol, Harry nincs jelen), a többi csillatászati öszegekért értékesített reklámidő. A CBS pedig 7 millió dollárt fizetett ki Oprah Winfrey cégének. Ennyiért a csatorna és a hirdetők is drámát vártak, eget rengető fordulatokkal, súlyos kijelentésekkel, megható pillanatokkal. És meg is kapták. A drámai helyzetek megteremtésének képessége nemcsak a fikciós műfajokban dolgozóknál fontos követelmény (szépirodalom, színház, játékfilm), hanem újabban a dokumentumfilmeseknél, a sajtófotósoknál, és hát a tévériportereknél is. Egy átlagos riporter leül egy kávéra a sztárral, akiből exkluzív információkat igyekszik kicsikarni, miközben az alany saját friss projektjét akarja reklámozni. Ilyenkor az ügyesebb, okosabb győz, utána pedig ki-ki megy a dolgára. Ha a riporter személyesen ismeri az alanyt, a kamerák előtt is több esélye van. Oprah viszont maga is sztár, neki nem szokás nemet mondani egy mélyinterjúra. Jelenleg is ő vezeti a nézettségi statisztikát Michael Jacksonnal, aki 1993-ban beszélt plasztikai műtétéiről, apjával való viszonyáról, sőt az őt ért gyermekmolesztálási vádakról is. Erre a produkcióra 63 millióan voltak kíváncsiak. Csak a rend kedvéért: a második helyen eddig Barbara Walters állt az 1999-es Monica Lewinskiinterjújával (48 miiló néző), a harmadik David Frost, aki 1977-ben „csinálta ki” a volt elnököt, Richard Nixont 45 millió néző előtt, szembesítve őt a Watergate-ügy újabb terhelő bizonyítékaival. Ez utóbbi interjúból sikeres színdarab is született 2006-ban, amelyet két évvel később filmre vittek Frank Langella és Michael Sheen főszereplésével - vagyis a valóság megjelent a vásznon, persze kissé harsányabbra hangolva. Meghan Markle ugyebár színésznő, aki bármit el tud játszani. Nyilván Oprah is tisztában volt vele, hogy el kell oszlatnia a hollywoodi történetkreálás gyanúját. Ugyanakkor baráti kapcsolat fűzi a párhoz - ott volt az esküvőjükön, Meghan anyukája a jógaoktatója, és ő segített a párnak megfelelő házat találni Kaliforniában, véletlenül pont a saját otthona közelében - úgyhogy jogos a kérdés, hogy vajon mennyire volt elfogulatlan velük szemben. Nos, a kérdező szerepében egyszerre láthattuk a családi barátot, aki a kis Archie első szavaira kíváncsi, a súlyos kijelentések mögötti részletekre kíváncsi, rámenős riportert, valamint az átlagembert. „Mi?” - kérdezi Oprah, amikor Meghan megemlíti, hogy a palotában egyesek születendő gyermeke bőrszíne miatt aggódtak. Lássuk be, ez nem egy cizellált riporteri kérdés, minden újságíróvizsgáról páros lábbal rúgnának ki érte. Abban a drámai pillanatban azonban mégis helyénvaló, sőt egyenesen zseniális volt, mivel az átlagember spontán reakcióját közvetítette, az átlagember szóhasználatával. És Meghan folytatta a sztorit, ahogy azt reméltük. Még egy példa: amikor Harry kimondja, hogy azért kellett távozniuk az udvarból, mert nem kapták meg a remélt támogatást, Oprah arra kéri, pontosítson: a brit sajtó támogatására gondol, vagy a királyi családéra. Néha csak a kezével jelzi, hogy hoppá, álljunk meg itt, fejtsük ki ezt a kérdést egy kicsit bővebben. Végig ő irányít, barátságosan, ám határozottan. Nem hagyja elkalandozni a riportalanyokat, egyszersmind tiszteletben tartja, ha valamiről nem szeretnének beszélni. Harry jelzi, hogy tőle sosem fogják megtudni, ki aggódott Archie bőrszíne miatt - a riporter pedig nem feszegeti tovább a témát. Ez jó ízlés és empátia kérdése, és neki mindkettőből bőven jutott. Nem hozza vállalhatatlan helyzetbe alanyait - ezt korábban sem tette - ám mindvégig ő a főnök. Ráadásul minden nézői rétegre gondol, azokra is, akik csak a legegyértelműbb verbális kommunikációt értik. Amikor a hercegnő kimondja a legdrámaibb mondatot, hogy egy ponton úgy érezte, nem akar. tovább élni, Oprah minden kétséget el akar oszlatni: „Öngyilkos gondolataid voltak?” Ebből bontakozik ki aztán egy további adalék, hogy Meghan egyszer kizárólag azért kísérte el Harryt egy nyilvános eseményre, mert nem mert egyedül maradni otthon a gondolataival. „Ezt sajnálattal hallom” -jegyzi meg a riporter, aki ezzel a reakcióval vallatóból átlagemberré vedlik át, azaz ismét minket, nézőket képvisel. Még számos hasonló momentum adódik a műsor során, amelynek végére nyilvánvalóvá válik, hogy Harry egy életre magára haragította apját és bátyját, Meghan pedig osztozik vele ebben a megpróbáltatásban. Mostantól az egész világ nekik szurkol - aki pedig nem, azt nagy eséllyel kirúgják az állásából, lásd a nagyszájú brit tévésztár, Piers Morgan esetét. De ez már egy másik történet. Branagh Bee Gees-filmet rendez Los Angeles. A Shakespearedrámák filmadaptációival világhírűvé vált brit Kenneth Branagh rendezi a Bea Gees együttesről szóló életrajzi filmet, amely a Paramount Filmstúdióban készül. A mindeddig titokban tartott produkció a zenésztrió pályafutását mutatja be a kezdetektől. Azt az utat járja be, amelyen az alapító fivérek, Barry, Maurice és Robin Gibb eljutottak Ausztráliából Londonba, majd Amerikába, a szupersztárságig. Miután első daluk, a How can You Mend a Broken Heart váratlanul befutott, és a slágerlista élére került, a Bee Gees még számos népszerű dalt írt és adott elő, ők szerezték például a Szombat esti láz című, 1977-ben bemutatott kultfilm zenéjét is. A Bee Gees-film címéről még nem döntöttek, a szereposztást sem hozták nyilvánosságra. A forgatókönyvet Ben Eltorr úja, és Steven Spielberg Amblin Entertainment produkciós cége mellett a GK Films és a Sister produkciós cég dolgozik rajta. Barry Gibb executive producerként működik közre. Az együttesről How Can You Mend a Broken Heart címmel az HBO mutatott be a közelmúltban egy dokumentumfilmet, amit Frank Marshall rendezett. Ebben is megszólal Barry Gibb, sőt az ő visszaemlékezésein alapul a film. Fivérei már nem élnek. (Maurice 2003-ban, Robin Gibb 2012-ben hunyt el). Kenneth Branagh régi szokásához híven több filmen is dolgozik egyidejűleg, köztük a Belfast című társadalmi drámán és a Halál a Níluson című Agatha Christieadaptáción. A 61 éves brit színészrendezőt eddig öt alkalommal jelölték Oscar-díjra, az V. Henrikért 1990-ben rendezőként és színészként is. (MTI, juk) A kormányzat rendet vág a könnyűzenében Budapest. Nem az az elsődleges kérdés, hogy ki alakít kormányt 2022-ben, hanem az, hogy lesz-e magyar kultúra 2222-ben. Ezzel a tételmondattal vezeti be a kulturális szektort érintő terveinek felsorolását Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója és könnyűzenéért felelős miniszteri biztos, a Mandiner.hu-n megjelent véleménycikkében. Demeter arról ír, a járvány után öt év alatt valósítaná meg a „tágabban vett magyar popkultúra” újrahangolásának tervét, méghozzá 23 milliárd forintból. „Az irodalmi ügynökség mellé felállítunk egy könnyűzenei központot, amely a tavaly napvilágot látott könnyűzenei stratégia megvalósításáért felel” - írja Demeter, aki tavaly még 25 milliárd forint állami támogatásból tervezte létrehozni mindezt. Munkatársaival más el is kezdte vizsgálni a Kárpát-medencei kulturális infrastruktúrát, „magyar popkulturális értéktár” összeállítását is tervezi, továbbá a következő öt évben „világraszóló popkulturális és társművészeti központot” létesítene Óbudán, a volt hajógyár és a Zichy-kastély együttesében. Demeter Szilárd így kívánja „újrahangolni a tágabban értelmezett magyar popkultúrát”. A közösségi Oldalakon és a magyar sajtóban az elmúlt napokban élénk szakmai vita bontakozott ki a tervvel kapcsolatban. Sokak szerint a világjárvány közepén ennél hasznosabban is el lehetne költeni az adófizetők 23 milliárd forintját, például az orvosok és nővérek túlóráinak kifizetésére, vagy a tönkrement családi vállalkozások megsegítésére. Mások attól tartanak, hogy a NER kultúrpolitikusa a fiatal generációt elérő popkultúrát igyekszik a jelenlegi kormányzat számára megfelelő ideológia irányába terelni. Szerintük Demeter Szilárd felszámolni készül a sokszínűséget, a kísérletezést, a szabad alkotóműhelyeket a magyar könnyűzenei életben, valamint az olyan „liberális fészkeket”, mint amilyen az Színház- és Filmművészeti Egyetem volt a felsőoktatásban. (hvg, 24.hu, 444.hu) A nézők az interjúban szereplő kerti székekért is versengtek az interneten (Fotó: cbs; A Gibb fivérek közül már csak a 74 éves Barry (jobb szélen) él (Fotó: s^utterstock
