Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)
2021-03-11 / 58. szám
www.ujszo.com I 2021. március 11. ISKOLA UTCA 121 Az anyanyelv és a hétfejű sárkány Gróf Virág (Fotó: MTAG) Közeledik a beíratás időpontja az alapiskolák első osztályába, február közepétől tart a népszámlálás. Gimnazistáink hónapok óta otthonukban, a számítógóp kópernyője elá kényszerülve tanulnak, a kreativitásuk azonban szerencsére nem csorbult. Példa erre a pozsonyi Duna utcai gimnázium elsős diákjának, Gróf Virágnak az írása, amelyet olvasva talán elgondolkoznak jó páran az anyanyelv fontosságán, s nem kell őket tovább győzködni arról, hogy magyar szülők gyermeke magyar tanítási nyelvű iskolában kezdje a tanévet, vagy merje mindenki vállalni magyar anyanyelvét és nemzetiségét a népszámlálási kérdőívek töltögetése közben. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hétfejű sárkány, aki egy napsütéses tavaszi reggelre ébredt Magyarországon. A sárkánynak nem volt neve, és ezért kitalálta, hogy a hét fejét egy-egy országról fogja elnevezni. Eddig még nem járt Magyarországon kívül semmilyen országban, ebből eredően nem hallott még más nyelvet sem. O a magyar nyelvet tekintette anyanyelvnek, és bele sem gondolt, hogy más országban élő embereknek más lehet az anyanyelvűk. Elhatározta, hogy vándorútra indul, és ellátogat olyan környező országokba, ahol az emberek egy része talán beszél magyar nyelven. Az útra csomagolt magának ételt és ital, valamint egy térképet, hogy tudja, éppen merre jár. Az első úti célja Szlovákia volt. Esztergomnál jött át a határon. Miután átért a határon, megpillantotta a párkányi rendőrséget. Bement, és emlékként lepecsételtette az útlevelét. A nap folyamán bejárta Szlovákia déli részének érdekességeit. Estére elért Pozsonyig, és ott keresett magának menedéket. Örömmel állapította meg, hogy errefelé az emberek java részének magyar az anyanyelve, és ezért az egyik fejét elnevezte Szlovákiának. Másnap korán reggel folytatta útját. Átérve Ausztriába, megnézte a schönbrunni kastélyt, és ott is kért pecsétet az útlevelébe. Jó sok időt eltöltött ott, ezért már besötétedett, mire a szlovén határ közelébe ért. Az éj szakát még Ausztriában töltötte, és összegezte, hogy a kastély sovány alkalmazottján kívül mindenkivel szót értett, ami azt jelentette, hogy Ausztriában is vannak emberek, akiknek magyar az anyanyelvűk, és ennek örömére a második fejét Ausztriának nevezte el. Éjszaka lehűlt az idő, és eleredt az eső is, ezért reggel elment a legközelebbi villamosmegállóhoz, felszállt az első olyan villamosra, amely átmegy a határon. Illedelmesen megkérte a villamos vezetőjét, hogy pecsételje le az útlevelét. Ezzel megszerezte a harmadik pecsétjét. Miután elállt az eső, és átért a határon, leszállt a villamosról, hogy gyalog folytathassa tovább vándorútját. Immár harmadik napja volt úton, fogytán volt az elemózsiája és az itala is. Bement egy közeli vendéglőbe, hogy pótolja a hiányt. Elmesélte a felszolgálónak, hogy honnanjött és mit szeretne. Kiszolgálták, és ajándékba adtak neki egy ananászt is. Illedelmesen megköszönte, és elrakta a dolgait a kis kézitáskájába. Mielőtt elindult, megnézte a térképet, és látta, hogy ma rövidebb túra vár rá. Kicsit meg is könnyebbült, mert már igencsak el volt fáradva. Az eddigi vendéglős tapasztalatai alapján úgy gondolta, hogy éjszakára egy hasonló helyen száll meg. Sétálás közben megpillantott egy szép nagy szállót, melyhez tartozott még egy gyönyörű ámbitus is. Bekopogott, és belépett a virágokkal díszített, hatalmas előcsarnokba. A portás nagyon kedvesen fogadta. Körbevezette az épületben, és az egyik legszebb szobában hajthatta fejét álomra. Sok magyar anyanyelven beszélő emberrel megismerkedett a nap folyamán. Nagyon kellemes éjszakát töltött Szlovéniában, és gondolkodás nélkül adta harmadik fejének a Szlovénia nevet. Korán reggel elbúcsúzott újdonsült barátaitól, és elindult a határ felé. Miután megérkezett Horvátországba, az első útja a helyi sportcsarnokhoz vezetett. Megismerkedett a teniszezőkkel, és örömmel szembesült vele, hogy nekik is magyar az anyanyelvűk. A búcsúzásnál kapott egy dedikált teniszütőt, majd elsétált a közeli vonatállomáshoz, és vonattal folytatta útját egészen a szerb határig. A kalauzzal lepecsételtette az útlevelét, majd a határhoz legközelebb lévő megállónál leszállt. Még azon az éjszakán átment Szerbia határán, és menet közben elnevezte negyedik fejét Horvátországnak. Közel éjfél volt, mire elhagyta Horvátországot. Teljesen kimerülve rogyott össze az első pádon, amelyet meglátott. Másnap újra úrnak indult, és túrája közben belenézett a helyi néptáncosok fellépésébe. Mikor meghallotta, hogy magyar népzenére táncolnak, gyors következtetéssel arra jutott, hogy akkor nyilvánvalóan magyar az anyanyelvűk is, és ezért habozás nélkül adta az ötödik fejének a Szerbia nevet. Még az est beállta előtt elérte Romániát. Mielőtt átment volna a határon, keresett egy helyet, ahol kért egy pecsétet az útlevelébe. Átérvén a határon meglátott egy hatalmas parkolót, amely tele volt a román autóipar büszkeségével, a Daciával. Bement, és emlékül itt is lepecsételtette az útlevelét. Örömmel tapasztalta, hogy itt is beszélik a magyar nyelvet. Gyorsan összeszámolta, hogy ez már a hatodik ország, ahol az emberek egy részének magyar az anyanyelve. Ebből eredően arra is rájött, hogy már csak egy feje maradna név nélkül, ha a hatodik fejét Romániának nevezi. így is lett. Már nagyon el volt fáradva, ezért keresett magának egy menedéket, ahol kialudhatta magát. Másnap reggel elérte az ukrán határt. Átesett egy komoly vámellenőrzésen, majd kérés nélkül kapott egy pecsétet az útlevelébe. Tovább folytatta vándorútját, amely egy szántóföld mellett vezetett. A hatalmas területen megpillantott egy földművest, aki éppen az ekéjét javította. Összeismerkedtek, és mivel a férfi is magyar nyelven beszélt, elmondta neki az eke egyes részeit, és hogy mi hol található. A csoroszlyán kívül minden elemét ismerte. Egy keveset még beszélgettek, majd érzékeny búcsút vettek egymástól, és a sárkány lassan, de biztosan elindult Magyarország felé. A határ előtt hivatalosan is kijelentette, hogy a hetedik feje az Ukrajna nevet kapja. Még sötétedés előtt hazaért, és befeküdt puha ágyába. Örömmel töltötte el, hogy a Magyarországon élő embereken kívül ilyen sokan beszélnek magyar nyelven. Összegezve hasznos és élményekkel teli vándorutat tudhat maga mögött. Szép volt,jó volt, és tán igaz se volt. Gróf Virág I. B Spanyololimpia nem szokványos módon A koronavírus-jávány idejón is kiválóan képviselték iskolájukat a spanyololimpia kerületi fordulóján a selyés diákok. 2021 februárjában zajlott a spanyololimpia kerületi fordulója, amely most a helyzetre való tekintettel nem szokványos online módon valósult meg. A komáromi Selye János Gimnáziumból idén is több diákunk készült szorgalmasan a megmérettetésre, szám szerint hatan. De ezúttal a felkészülés sem a megszokott módon zajlott, hanem a szakkörök kereteiben a virtuális térben találkozott diák és tanár. Hevesi Petruf Alena és Musitz Marietta spanyoltanámő több szakkörön készítette fel heti rendszerességgel a különböző kategóriák indulóit. A verseny jellege is megváltozott. A szervezők igyekeztek a lehető legjobban alkalmazkodni a jelen helyzet adta lehetőségekhez. A verseny idén is írásbeli és szóbeli részből tevődött össze, ám az írásbeli részből kimaradt a fogalmazás, és a tesztet is egy program javította. A szóbelit pedig Google Meet segítségével ejtették meg. A két részeredményt a kerületi bizottságoknak továbbították, amelynek tagjai ezt összegezve értékelték ki a versenyt, s így születtek a következő eredmények: Csömör Eszter (VIII. N) a kiváló 3. helyezést érte el élete első versenyén a legnehezebb bilingvális D kategó-A spanyololimpia selyés résztvevői és tanáraik fiában. Ez az eredmény azért is különleges, mert Eszter ellenfelei a nyelvet spanyolországi iskolákban több hónapon át tanulták, emellett iskolájuk egyik tanítási nyelve a spanyol, míg Eszter a tudását csak nálunk és önképzéssel szerezte. További kiváló eredményeink a soron következő diákok nevéhez fűződnek, akik közül mindnyájan sikeres megoldók: A kategória - Lénáit Dóra (II. B) 5. hely Kis Eszter (II. B) 7. hely B kategória - Vermes Boglárka (III. C) 4. hely Szelíd Erika (III. C) 6. hely C kategória - Kovalik Kapusnák Sabina (IV. C) 5. hely Nagyon büszkék vagyunk a lányokra, hogy ilyen kiválóan képviselték gimnáziumunkat ebben a nehéz helyzetben. A verseny e különleges formájának mi magunk is tapasztaltuk a pozitív és a negatív oldalát. Mivel az írásbeli rész felügyelet nélkül zajlott, nehéz volt elbírálni a versenyzők valós tudását. Pozitívumként talán azt lehetne felhozni, hogy mindenki a stresszmentesebb saját környezetében versenyezhetett, s a szervezők tényleg nagyon rugalmasan álltak minden technikai problémához. Diákjaink az elmúlt években is szépen szerepeltek az olimpiákon. Legjobb eredményeinkhez sorolható több diákunk kerületi első helye, s (Fotó: SJG) kétszer sikerült hazahoznunk az országos abszolút első helyet is. Reméljük, diákjaink spanyol nyelv iránti szeretete és érdeklődése nem lankad, s a következő tanévben már a hagyományos módon valósulhat meg mind a felkészülés, mind maga a verseny. Hevesi Petruf Alena és Musitz Marietta, a Selye Gimnázium spanyol szakos tanárai
