Új Szó, 2021. február (74. évfolyam, 25-48. szám)
2021-02-27 / 48. szám
18 SZALON ■ 2021. FEBRUAR 27. www.ujszo.com Eltérő szeretetvágy a kapcsolatokban Az anyai szeretet megnyilvánulása a legfontosabb feltétel ahhoz, hogy egy személyiség képes legyen a kölcsönös szeretetre. Felnőtt viselkedésünk alakulásában is a koragyermekkori szülői minták a legfontosabbak. Ha a családban megértő és elfogadó érzelmek voltak, és a személyes szabadság érték volt, akkor ez a demokratikusabb minta lesz meghatározó a felnőttkori párkapcsolatokban is. Előfordulhat, ha a szülő, mint a gyerek számára legfontosabb tekintélyszemély, túlságosan korlátozó és szigorú, vagy hideg és elutasító, akkor az őrződik meg, hogy a legbiztosabb módja a békességnek a korlátlan engedelmesség. Nyilván nem mondhatjuk, hogy egy az egyben tevődik át a hajdani szülői modell a felnőttkori kapcsolatokra, tehát nem apukánkkal vagy anyukánkkal kezdünk randevúzni, mégis, a partnerválasztás tudattalan mintázatában ezek a forgatókönyvek ott lesznek, és nagyban befolyásolják azt. Nagyon sok házaspár (sőt baráti és munkakapcsolat) annak az illúziónak a zátonyán akad fenn, hogy azt gondolják: szeretik egymást, ez elég, a többi majd jön magától. Ez a folyamat azonban bonyolultabb ennél. Jó ismerni a párkapcsolatok menetét, hogy később ne legyenek sem belső, sem külső konfliktusok. leginkább a szeretetreméltóság utáni tudattalan vágy az, ami érzékelhető az emberek nagy százalékánál. Ennek jeleit majdnem minden kapcsolatban megtaláljuk. Ha belegondolunk, életünk során hányszor mondunk le valamiről a másik kedvéért, vagy hogyan alakítjuk át valódi vágyainkat, ha azt érzékeljük, a másiknak ez nem lenne ínyére, elég nagy számot kapnánk. Lehet engem szeretni? Sokakban felmerül ez a szorongás, legtöbbször azonban tudattalanul, és nem kérdésként, hanem viselkedésszabályozó módon. A korai anya-gyermek kapcsolatban elszenvedett érzelmi hiány ahhoz vezet, hogy az illető gyanakvó és bizalmadan lesz. Okkal történik ez, mert ha az első és legfontosabb női alak - az anya - nem azt mutatta, hogy a csecsemője a mindenség közepe, és a legszeretettebb lény, hanem azt, hogy egy a sok teendő közül, akkor a korai érzelmi élményekben a csalódás is jelen lesz. Az elfoglalt anyák sokszor - anélkül, hogy tudnának (Fotók: T. A. archívuma, Shutterstock) róla - azt közvetítik a gyereküknek, hogy praktikusan nem érnek rá vele foglalkozni, nem kerül előre az elintézendő dolgok listáján: vagyis nincs szeretve annyira, hogy kimagasodva a többiek közül kiváltsa a figyelmet. Az ilyen gyerekkor következtében látható felnőtt érzelmi attitűd a tudattalan szeretetreméltósági törekvés, mely valójában abban segít az illetőnek, hogy „kivattázza” a környezetét. Mindent megtesz a konfliktusok elkerülése érdekében. Háttérbe szorítja a saját érdekeit, nem érdeklik a veszteségek, csak az, hogy a befektetett érzelmi munkával elérje: szeretik. Még a szomszéd, a közértes és a parkolóőr is. Mindig kedves, megértő és szeretetteljes, segítőkész olyankor is, amikor igazán nem lenne alkalmas neki. Igazi jó ember, csak komoly árat fizet mindezért. Ha ő nem szereti is például az ölelést, vagyis a testi gesztusokkal is kifejezett érzelmet, akkor húzódozva bár, de fogadhatja. Ám társának ez lehet, hogy kevés lesz, és az idő előrehaladtával egyre ingerültebben kérheti számon: „nem igaz, hogy szólnom kell egy ölelésért vagy pusziért! Nem is szeretsz te engem!” Tan Annamária pszichoanalitikus A folytatásban olyan kérdésekre is választ találnak például, hogy ki mire vágyik személyiségétől függően. Ki miből érzi meg a másik szeretetét? Milyen élményektől függ az az érzelmi mód, ahogy kifejezzük egy másik ember felé a szeretetünket? Mi segíthet, ha valakinek a kifejezési eszközei nem találkoznak a másik oldal elvárásaival? Mit jelent a Virginia Satir családterapeuta által elnevezett kristálygömb technika? Mi állhat sok, hiába bevállalt kompromisszumnak a hátterében? Aki változtatni szeretne, annak a mihez van joga és mihez nincs? A teljes szöveget elolvashatják a Vasárnap keddtől, március 2-ától kapható számában, a VasámapLélek mellékletben. Szégyenpír az arcon -már a magzatot is sújtja a szegénység M óricz Zsigmond írta, hogy miután „harsogó elmerül tségben” egy órán át olvasta Féja Géza Viharsarok című híres és ma is elemi erővel ható szociográfiáját, hogy „a szégyen égett az arcán”. Bárki, aki már olvasott a szegénységről szóló, jól megírt munkát, annak ismerős lehet az, amiről Móricz beszélt. Nehéz ezt jól körülírni, de biztosan keveredik benne felháborodás, tehetedenség, elkeseredettség és szégyen. A közép-európai társadalmakban uralkodó viszonyokat szemlélteti, hogy mind a jelenben, mind az elmúlt bő egy évszázadban seregnyi olyan riport, illetve szociográfiai, szociológiai, statisztikai, demográfiai, néprajzi és antropológiai munka látott napvilágot, amelyek lerántják a leplet a kirekesztés, a megfosztottság és a szegregáció „arcpirító”, nehezen elviselhetett) mechanizmusairól. Hajdú Tamás és Kertesi Gábor, a KRTK Közgazdaságtudományi Intézet munkatársai - és az intézmény Egészség és Társadalom Lendület csoportjának kutatói - döbbenetes összefüggésekre rávilágító munkát publikáltak februárban. A „Statisztikai jelentés a gyermekegészség állapotáról Magyarországon a 21. század második évtizedében” című tanulmányt az interneten könnyen meg lehet találni. Á tanulmány bevezetője mintegy 1 millió 800 ezer magyarországi gyermek egészségi állapotában fennálló társadalmi különbségekről nyújt átfogó képet egy statisztikai jelentés segítségével. Nem pusztán a gyerekek körében előforduló krónikus és akut betegségek, valamint más egészségmutatók összefoglalását kapja az olvasó, mivel a szerzőpáros ennél távolabbra merészkedett: az egyenlődenségeket alakító tényezőket azonosították. Az indokoltságot nem lehet eléggé túlbecsülni, hiszen a gyermekkori egészségi állapot a felnőttkorra is kihat, nem is beszélve a társadalmi igazságosság kérdéséről. Mínuszból indulni A 2010 és 2018 közti magyarországi adatok szerint a legszegényebbek körében a koraszülöttség gyakorisága 4—5, az alacsony születési testsúly pedig 8 százalékkal gyakoribb, mint a leggazdagabbaknál. Ennél még drámaibbak a magzatfejlődés során testhosszban és testtömegben arányos lemaradásban tapasztalt társadalmi különbségek: „amíg a társadalom felső 10-15 százalékában elenyésző (1 százalékpont körüli) részarányt képviselnek ezek az esetek, addig a legszegényebb 10-15 százalékban ez a részarány hatszoros mértékű (6 százalékpont körüli).” A szerzőpáros megnézte azt is, hogy az elmúlt 20 évben ezek a körülmények változtak-e valamit Magyarországon. A válasz: nem. Ez döbbenetes, hiszen ebben a periódusban nyolc, egymástól adott esetben egyébként nagyon különböző kormány vezette az országot, Vajon miféle rétegei vannak a gyermekszegénységnek? Milyen árat vagyunk kénytelenek fizetni a már magzatként hátrányos helyzetbe taszított tíz- és százezrek életéért? Különösen most, a globális kapitalizmus világában, annak is a félperifériáján... A budapesti Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) két kutatója óriási adathalmazt szintetizálva nyújt átfogó képet egy friss kutatásban a témakör magyarországi aspektusairól. Ahogy a szerzőpáros megjegyzi, ilyen összegző munka még nem született a témában a 2010-es évek magyarországi társadalmáról. ám ezek szerint szociális politikájuk ugyanannyit - vagyis semmit sem - ért. Képet alkothatunk a szoptatás helyzetéről is: „amíg a társadalom legszegényebb rétegeihez tartozó anyák alig 30 százaléka szoptatja féléves koráig kizárólagosan gyermekét, addig a legjobb anyagi helyzetben levők körében ugyanez az adat 50 százalék fölött van.” Nem lehet eleget hangsúlyozni: a magzati és a csecsemőkor ilyen körülményei óriási hatással vannak a gyerekek testi és szellemi képességeire. Tegyük hozzá, már az is óriási kihívás egy gyermek számára - de ne feledjük a szülők, a társas környezet, sőt, a teljes társadalom szerepét sem -, hogy ezeket az igazságtalanul korai hátrányokat az idő előrehaladtával valahogy leküzdje, ha egyáltalán eljut odáig, hogy megpróbálkozzon vele. A témával kapcsolatban megkerülhetetlen az anyák pozíciója, amely a szegénységbe született gyerekekre nehezedő hátrányos helyzettel szorosan összefügg. Csak egy példa: míg a legszegényebb csoportban minden ötödik újszülöttet tinédzser anya szül, addig a leggazdagabbaknál csak nagyjából minden századikat. Nem kell különösebben ecsetelni, hogy a tizenéves édesanyák szülte gyermek felnevelésére^ kevesebb pénz jut, az apák pedig sokszor nem éreznek tartós elkötelezettséget. A szöveg ezenfelül hosszan elemzi a szegényebb rétegbe tartozó anyák fizikai életkörülményeinek hátulütőit, arról nem is beszélve, hogy a házassági kapcsolatok visszaszorulása aránytalanul nagy mértékben érinti őket is. A számok magukért beszélnek: 2011-ben például a legszegényebb jövedelemi csoportban az újszülöttek 32 százaléka élt olyan családban, ahol mind az édesanya, mind az édesapa jelen volt és házasok voltak. A leggazdagabb csoportban ez az arány több mint kétszeres (68 százalék). Óriási különbségek mutatkoznak az ádagos csecsemőhalálozási rátában is. A 2010 és 2018 közötti adatok alapján több mint kétszeres eltérés mutatkozik a legszegényebb és leggazdagabb települések között. „A legszegényebb jövedelmi csoportokban az ádagos csecsemőhalálozási ráta 6,2 ezrelék körüli, míg a leggazdagabb csoportokban 2,8 körüli volt a vizsgált időszakban” — konstatálják a szerzők. A mindennapiság A tanulmány átfogó képet nyújt a lakáskörülményekről is. Szemléltetésképp csak egy megfigyelést idézünk: a legszegényebb jövedelmi ötödben a gyerekes családok 34 százaléka él huzatos lakásban, míg a leggazdagabb ötödnél ugyanez az arány csak 4 százalék. A különbség több mint nyolcszoros. Különösen mellbevágó megállapítások szerepelnek a gyermekkori betegségeket tárgyaló részben. Ha a magzati kort nézzük, az előzőleg kialakult általános képen semmiféle javulást nem tapasztalunk. ,A szegények gyerekeit az ádagnál jóval nagyobb mértékben sújtják a viszszamaradt magzati növekedéshez kapcsolódó rendellenességek, illetve a keringési rendszer veleszületett rendellenességei” - hangzik a megállapítás. Nézzük meg az endokrin, táplálkozási és anyagcsere-betegségeket. A kutatók megállapítják, hogy míg „a gazdag települések gyerekeinek 4 százalékát kezelték ilyen tünetekkel, addig a legszegényebb településeken élő gyerekek 12 százalékánál állapított meg ehhez a csoporthoz tartozó betegségeket a háziorvosa”. Az előző tendenciákba ugyancsak illeszkednek a kis- és iskolás gyerekek egészségmutatói között tapasztalható különbségek. Elég megnézni az utóbbiak táplálkozási szokásait. A szegény családokban a gazdagabb réteghez képest lényegesen kevesebb zöldséget, gyümölcsöt, illetve tejet és tejterméket fogyasztanak, alapélelmiszer a kenyér. Hajdú és Kertesi a záró megjegyzéseknél jelzi, még számos ponton szeretnék finomítani az első ízben kirajzolódó képet, így például kiemelten fontos területként fogják kezelni a gyerekek magatartásbeli és pszcihés problémáit. Végezetül jegyezzük meg: tudományos tény, hogy a kevésbé integrált társadalmakban az egyén általában kizárólag óriási erőfeszítések árán és a legtöbbször csak kivételes esetekben képes jelentősen javítani azon a társadalmi státuszon, amelybe beleszületik. Ezzel szemben mind a magyarországi, mind a szlovákiai közbeszédben sokszor kizárólag az egyéni felelősség szerepét hangoztatjuk előszeretettel - nem megtapasztalva a móriczi szégyenpírt. Vatascin Péter A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilard.santa@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
