Új Szó, 2021. február (74. évfolyam, 25-48. szám)

2021-02-25 / 46. szám

KULTÚRA www.ujszo.com | 2021. február 25. I 9 Léptünk nyomán puszta tereptárgy A kassai születésű Kristóf Gábor kiállítása az ember és a táj kapcsolatáról a Selmecbányái Schemnitz Galériában TALLÓSI BÉLA Selmecbánya. Hosszabb idő után először jelentkezik új kiállítással a Selmecbányái Schemnitz Galéria. Legújabb bemutatója a kassai születésű Kristóf Gábor tárlata, mely­nek címe Picnic ont he Driving Range. A fiatal képzőművészt a természet és az ember, a tájat kedvelt színtereként elfoglaló és befolyásoló ember, valamint a természet, a táj arculatalakulása, formálódása foglalkoztatja. Kristóf Gábor a standardizáció­­ban rejlő organikus lehetőségek ki­aknázásával foglalkozik, munkái a festészet és az ipari termelés hatá­rain mozognak. A táj és a természet, valamint a táj­jal együtt létező és együtt változó ember viszonyát figyeli mai valós és a múltban a festészetben megjelent helyszínt és helyzetet véve alapul, nem megkerülve a pandémia által kialakult viszonyokat sem. Össze­hasonlító felfedezéseit, meglátásait Kristóf Gábor a zöld talajra, egyben képmezőre helyezett művészeten túli (de tervezett művészi formát öltött) eszközökkel jeleníti meg. Alapként egy ipari termeléssel létrehozott használati tárgyat alkalmaz, amely a színt eleve formába is záija. Ez a tárgy (golflabda) Kristóf Gábornál megszemélyesítő és elvonatkozta­tást magában hordozó elemmé válik. A változás, az átalakulás tárgyiasí­­tott eszközeként funkcionál egyfajta új, születendő létezésforma kiinduló alapsejtjeként. Vladimír Beskid, a Selmecbányái kiállítás kurátora megállapítja, hogy Kristóf Gábor egyfajta vizu­ális dialógust jelenít meg, amelyet Szinyei Merse Pál művészetével, tájábrázolásával folytat. „A természethez fűződő viszo­nyunk, a róla alkotott képünk és az a mérték, amellyel globális szinten formáljuk át a tájat, nyilván össze­hasonlíthatatlan Szinyei Merse Pál Névjegy ► Kristóf Gábor 1988-ban született Kassán ► 2008 és 2014 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő és intermédia szakán tanult ► 2011-ben a londoni Chelsea College of Arts hallgatójavolt ► Jelenleg a budapesti MKE doktori iskoláján folytatja tanulmányait ► 2016-ban a párizsi Cité Internationale des Arts, majd 2017-ben a New York-i Visegrad Fund Art in General rezidencia programjainak győztese* ► 2013-ban az Essl Art Award, 2017-19-ben az Esterházy-díj döntőse ► 2015 és 2017 között Derkovits-ösztöndíjas volt ► Kristóf Gábor a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesü let vezetőségi tagja, munkásságát a Kisterem Galéria képviseli korával, holott halála óta csupán száz év telt el. 2020 lett volna a nagy Szinyei-emlékév, bár mint oly sok mást, ezt is felülírta a kialakult helyzet, melyben egy egyszerű séta A művészi vízióban a golflabdák belsejében rejlő színes masszából csírázik ki az ember nélküli autonóm élet és a természet egy lehetséges formája (Fotók: Donnák János és Kristóf Gábor archívuma) is problémás, nemhogy egy piknik” - fogalmaz Kristóf Gábor. A magyar festészet felvidéki származású, kiemelkedő alakjának központi témája volt a természet­ben megjelenő ember - fejti ki Kristóf Gábor. - Színpompás fest­ményein többnyire jómódú egyé­neket vagy csoportokat láthatunk egy illékony derűs pillanatban, ro­mantikus táji környezetben ábrá­zolva. Ezekből a festményekből száműzve van a hétköznapok árny­oldala, nem esernyők, hanem nap­ernyők a legfőbb kiegészítők, a fu pedig olyan zöld, hogy még a bécsi szalonon sem hitték el neki. Mun­kái azt a benyomást kelthetik, hogy spontán, ott helyben, a szabadban készültek (egy impresszionista is­mérve), viszont a látkép sok eset­ben műteremben készült, az idill konstruált. Első ránézésre nehezen kapcsol­ható össze Kristóf Gábor és az em­lített mester, származásukon kívül sok hasonlóságot nem találunk. Mégis, a pandémia hozta életmód­­váltás, a karantén élménye Kristóf Gábor jelenlegi kiállításának egyik fő hivatkozási pontjává tette Szi­nyei munkásságát. Hogyan ábrá­zolható ember és táj kapcsolata ma, vagy hogyan fogható meg, hol ke­resendő a természet lényegi motí­vuma, amikor az ember nyoma mindenhol jelen van akkor is, ha ő maga nincs sehol? Feltételezhetjük, hogy ha az em­ber eltűnik a Földről, a természet tovább él, de vajon lesz-e bármi ab­ból amit létrehoztunk, lesz-e több mint puszta tereptárgy? — teszi fel a kérdést képeivel Kristóf Gábor. „Tájképének” másik fő kiinduló­pontja, inspirációs forrása a golfpá­lyák világa, mely világ szereplői sokban hasonlítanak Szinyei figu­ráihoz, ez esetben viszont mégsem ők a lényeg. A kiállítás inkább egy elvont gondolatkísérletként értel­mezhető egy elhagyatott golfpá­lyáról, ahol az sem biztos, hogy létezik-e még az a tényező, mely anno létrehozta azt. Kristóf Gábor úgy fogalmaz, hogy alkotásaival egy olyan vízióba vezeti be a nézőt, amelyben úgy tűnik, minden az el­hagyott golflabdák körül forog, s ebben a díszletre emlékeztető lát­ványban a talált labdák belsejében rejlő színes masszából csírázik ki az ember nélküli autonóm élet és a ter­mészet egy lehetséges formája. Kristóf Gábor Selmecbányái ki­állítása március 28-ig tart. Elhunyt 101 éves korában Lawrence Ferlinghetti költő 101 éves korában elhunyt Lawrence Ferlinghetti költő, akinek San Franciscó-i könyvesboltja, a City Lights Bookstore a beatnemzedók szerzőinek valóságos irodalmi mennyországává vált, ás nagy szerepe volt a beatmozgalom kibontakozásában. San Francisco. Ferlinghetti, aki 2012-ben elsőként nyerte el - majd emberi jogi aggályokra hivatkozva elutasította - a Magyar PEN Club ál­tal alapított Janus Pannonius Nem­zetközi Költészeti Nagydíjat, hétfőn este halt meg San Franciscó-i ott­honában. Fia, Lorenzo Ferlinghetti közlése szerint a költő halálát tüdő­­betegség okozta. A költő és kiadó kulcsszerepet ját­szott a szólásszabadságról kirobbant vitában, miután 1956-ban publikálta Ginsberg Üvöltés című költeményét. Századik születésnapját, 2019. március 24-ét San Franciscóban hi­vatalosan Lawrence Ferlinghetti­­nappá nyilvánították. A City Lights nagy ünnepséget rendezett, bár az ünnepelt, aki akkor már gyengén lá­tott és akinek a közlekedés is nehe­zére esett, nem volt jelen. A Doub­­leday Kiadó a 100. születésnapjára jelentette meg a Little Boy című tu­datfolyam technikával megfogalma­zott kísérleti regényét, amelyet élet­rajzi elemek szőnek át. „A Little Boy egy visszaemlékezésekkel, filozófiá­val és lírai eszmefuttatásokkal átszőtt hosszú szövegfolyam” - irtuk a kö­tetről lapunkban Ferlinghetti száza­dik születésnapjára megjelent kö­szöntőnkben. Az ötvenes évek beatgenerációjá­­nak írói, köztük Kerouac, Ginsberg és William S. Burroughs gyakran időztek a City Lightsban. „Nem győzöm mondani, hogy nem voltam tagja az eredeti beatnemzedéknek. Én csak a boltot vittem” - idézte fel 2005-ben egy interjúban a Los An­geles Timesnak. 1957-ben a szólásszabadságról szóló alkotmányos vita középpont­jában találta magát, miután letartóz­tatták Ginsberg Üvöltés és más ver­sek című kötetének kiadásáért és árusításáért. A kortársak elismerése ellenére Amerika nagy részét sok­kolták a költemények, amelyek ér­zékeny témákkal - mint a kábítószer, homoszexualitás és a többségi társa­dalom tagadása - is' foglalkoztak. Ferlinghettit felmentették, miután egy bírói ítélet ejtette az obszcenitás vádját az Üvöltéssel kapcsolatban. „A San Franciscó-i rendőrség jóvol­tából felkerültünk a térképre. Nehéz lett volna jobb publicitást találni” - emlékezett rá Ferlinghetti. A City Lights könyvesboltot és ki­adót, amely Chaplin Nagyvárosi fé­nyek című filmjéről kapta a nevét, 1953-ban hozta létre Ferlinghetti és egy szociológushallgató, Peter D. Martin. A hely néhány év alatt az ér­telmiség, írók, másként gondolko­dók, aktivisták, zenészek, művészek Mekkájává vált. Ferlinghetti számos munkája közül a leghíresebb az 1958-ban megjelent A Coney Island of the Mind című verseskötete lett, amely több mint egymillió példányban kelt el. 2015- ben Writing Across the Landscape: Travel Journals címmel több mint öt évtized alatt megjelent írásainak gyűjteményét adták ki. Ferlinghetti festett, színdarabot és regényt is írt, emellett fordított is. (MTI, k) Amikor Ferlinghettitarról kérdezték, hogyan maradhatottaktív és élt száz évig, azt felelte: „Jókat nevess, és tovább élsz". (Fotó: tasr/ap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom