Új Szó, 2021. február (74. évfolyam, 25-48. szám)

2021-02-19 / 41. szám

Hétvégi menü 13. oldal 2021. február 19., péntek, 21. évfolyam, 7. szám Folytassuk a polentával - egyszerűbben: a puliszkával Kamrai tartaléka­ink felélésében a lisztfélék közelébe kerültünk — konk­rétan azt a napsárga őrleményt használjuk fel, amiből (ha időnként megkívánjuk) mi már polentát főzünk, és általában köretként használjuk. Nagyanyá­ink, anyáink generációja még azt mondta rá: puliszka, prósza, máié, ganci. És főételként sem sajnálták le. Szóval: kukoricada­rával főzünk Sok-sok kását. Ha pedig maradna valami a zacskó alján, azt is elszórjuk Tradicionális és trendi leveshez, húshoz, főzelékhez, de akár magában is... Ha tehették hagymával, répával, a jobb módú családok pedig túróval, dióval, mézzel ízesítették. Voltak vidékek, ahol a tejben megfőzött málé­­kása volt az általánosan elterjedt változat. Érdekes adalék, hogy a kukoricát általában nem ma­lomban őröltették, hanem ezt a munkát a paraszti háztartásokban kézi malmokkal oldották meg. Az ételekhez szükséges kukoricadarát mindig frissen kellett őrölni. A kukoricaszemeket kézzel fejtették le, hogy a kukorica csutkáján lévő pihék ne kerüljenek a darába. Egyébként az így vagy úgy főzött kukoricakása Európában több országban is népszerű eledel. Bul­gáriában, Ukrajnában is népszerű, Románia egész területén - ahol mamaligának nevezik - előszere­tettel fogyasztják Sokak szerint Erdélyből terjedt el a további magyar területeken: elsősorban a Felvidéken, a Duna-Tiszaközén és a tiszántúli részeken. Olyannyi­ra, hogy egy sor, tájegységenként változó, ma már alig ismert megnevezés társul a fogáshoz. A máié sok helyen az édes válto­zatot jelölte, ami egyes vidékeken nem kukoricadarából, hanem kukoricalisztből készült. Az édes változat tejjel vagy aludttejjel elkevert változata a prósza nevet kapta, de van, ahol a prószához mézet is adtak. Szegről-végről ide tartozik a görhe is, ami ku­koricalisztből és zsírból készült tészta: kis pogácsákat szúrnak ki belőle, megsütik és még melegen fogyasztják. Az egyszerűsége ellenére nagyon finom, omlós Mit tud a dara, a liszt, a derce és a keményítő? pogácsát kapunk. Az egyre nép­szerűbb, a hagyományos magyar megnevezéseket lassan kiszorító polenta szó olasz eredetű. Tulaj­donképpen mindegy, hogy tradi­cionálisan puliszkának vagy tren­din polentának hívjuk, ugyanarra gondolunk. Annyi a különbség, hogy az olaszok inkább kukorica­­lisztből főzik, gyakran olívaolajjal krémesítik, és - logikusan - a saját fűszereiket, raguikat hasz­nálják hozzá. Mozzarellával és paradicsommal gratinírozzák, bolognai raguval rét egezik, magát a kukoricakását olívabogyóval vagy szárított paradicsommal gazdagítják, paradicsomszósszal sütik össze sütőben... Édesen vagy sósán Mivel maga a kukoricadara és a kukoricaliszt semleges ízű, bármilyen ízesítéssel elkészít­hetjük belőle a puliszkánkat. Sósán, édesen, zöldségekkel, szalonnapörccel, pirított hagy­mával, mákkal, sajttal, túróval és juhtúróval is kiváló. Fűsze­rezhetjük fehér borssal, friss bazsalikommal. A kukoricadara és a víz arányát tekintve nagy a szabadságunk, bátran kísérletez­hetünk: kétszeres mennyiségű vízzel a puliszka olyan masszív lesz, hogy szinte ropog, három­szoros vízzel már kásásabb az állag, de ha be is akarjuk sütni, a négyszeres víz sem túlzás. A főzés során fontos az állandó keverés. A puliszka akkor kész, ha elválik az edény falától, és édeskés illat lepi el a konyhát. Ha túl sűrűnek találjuk a pu­liszkát, ne öntsük fel vízzel, inkább keverjünk hozzá picit több vajat. Sokkal finomabb és lágyabb lesz. Az édes-lágy vari­áció kedvelői például egy tálka hideg tejbe merhetnek egy nagy kanálnyi puliszkát, és cukorral megszórva kanalazhatják. Ha kicsit keményebbre, sű­rűbbre főzzük, rétegezhetjük sütőtálba spenóttal és túróval, paradicsomraguval és juhtúró­val, de akár maradék pörkölttel Anno, amikor a kásafélék még alapeledelnek számítottak a magyar konyhában (is), a pulisz­kának bérelt helye volt a kevésbé módos családok étrendjében. Olcsó volt, egyszerű, finom és laktató, könnyen emészthető, változatosan elkészíthető és íze­síthető. Nagyjából a 20. század elejéig, közepéig az egyszerű nép étrendjéből gyakran hiányzott a megfelelő mennyiségű zöldség és gyümölcs; a kor embere vitamin­ban meglehetősen szegényesen táplálkozott. Ugyanakkor a ke­mény munka jó fizikai erőnlétet követelt, amit bőséges kalória­fogyasztással igyekeztek pótolni. A szalonna és a kenyér mellett a burgonya, valamint a kukoricából készült ételek alkották a minden­napok menüjét. A kukoricaliszt­ből vagy kukoricadarából (esetleg a kettő keverékéből) készült eledelt ették reggelire és vacsorára, Mióta a kukoricából készült őrlemények kikoptak a min­dennapjainkból, az egyszeri háziasszony könnyen elbizony­talanodik, mit is kellene be­szereznie, ha egyik vagy másik recept kukoricadarát vagy kukoricalisztet említ - legin­kább azért, mert a boltokban általában csak kukoricadarát találunk. És mit tud a derce? És mire jó a keményítő? A felhasználási területeik részint összeérnek, de azért szabadon nem felcserélhetők ezek a ter­mékek. A kukorica őrlésekor különböző szemcsenagyságú termékek készíthetők. Ide tar­tozik a nagyobb szemcsékből álló dara, a finomra őrölt liszt (a kettő között pedig ott van a daránál finomabb szemcséjű derce). Színük többnyire sárga, a dara jellegzetesebb színű, a liszt világosabb. A da­rát jellemzően töltelékekbe (hurka, töltött káposzta), valamint édes és sós kásákhoz használjuk. A dercéből kása, sütemény, gombóc, galuska készíthető. A kukoricaliszt használható mártások sűrítésé­hez, galuskához, krémlevesek­hez, hústöltelékek dúsításához, kásákhoz. Édes süteményekhez is remek, pótolhatja a búza­lisztet, de kelt tésztákhoz nem igazán jó, mert túl alacsony a sikértartalma, és hamar ki is szárad. Dagasztott kenyerek­hez, péksüteményekhez kisebb arányban, a búzaliszt egy részét helyettesítve érdemes kipró­bálni. Arra vigyázni kell, hogy a kukoricaliszt friss legyen, mert míg frissen édeskés ízű, kellemes illatú, addig az állott kukoricaliszt könnyen meg­keseredik. Gluténmentes, így a lisztérzékenyek étrendjében fontos szerepe lehet. A kuko­ricakeményítő emlékeztethet a lisztre, de nem az: a megtisztí­tott kukoricát összetörik, több­ször áztatják, őrlik, szitálják, hogy végül megkapják a kemé­nyítőtejet, amiből aztán ki­vonják a kukoricakeményítőt. Ételek sűrítéshez, dúsításhoz használható alapanyag, pu­dingokhoz is alkalmazható. A sütemények tésztájához kis arányban keverve a tésztát könnyűvé és omlóssá teszi. A kukoricakeményítővel ké­szített ételnek lágyabb, kréme­­sebb az állaga, mintha lisztet használtunk volna. Ha szeret­jük a kínai kaját, garantáltan találkoztunk már vele. Puliszka (alaprecept) Hozzávalók (4 főre): 20 dkg kukoricadara, 1 liter víz, só, 2 dkg vaj. Energiatartalom 220 kcal adag Nehézségi fok Elkészítés: Tegyünk fel főni 1 liter vizet, adjunk hozzá • egy kis sót, és ha forrni • kezd, folyamatosan ke­­vergetve szórjuk hozzá a kukoricadarát. Kb. 15 • percig főzzük, és nagyon • fontos, hogy állandóan keverjük - a legjobb kézi habverővel - hogy • ne legyen csomós. Vi­• gyázzunk, mert a massza egy idő után rotyogni, • köpködni kezd! (Egy • liter vízzel lazább, hígabb • kását kapunk, ha sűrűbb 8 puliszkát szeretnénk, kb. • 6-7 dl vízzel számoljunk.) • Ha besűrűsödött, és • sima, sűrű kását kaptunk, levesszük a tűzről, hoz­. zákeverünk 2 dkg vajat • és állni hagyjuk. így, • magában is fogyasztható. Hagyományos megol­• dás, hogy cérnával szép • egyenletes szeletekre • vágva tálalták. Vizes vagy vajas kanállal kiszaggatva, • tejföllel, túróval gazdagít­• va is kínálhatjuk. vagy lecsóval, húsos raguval is. Ha a tetejét megszórjuk egy kis reszelt sajttal, majd a sütőben pirosra sütjük, tortaként szele­telhetjük a látványos és finom puliszkarakottast. Ha egészen sűrűre főzzük és lehűtjük, for­mázhatjuk akár lepénykékké, korongokká, de kiönthetjük még melegen tepsibe, és utána kockázhatjuk, vághatjuk három­szögekre. A masszába tehetünk egy kevés reszelt sajtot is, és a feldarabolt puliszkalepénye­ket sütőben vagy kevés vajon megpiríthatjuk: önmagában, pici fokhagymás tejföllel is finom, de adhatjuk köretnek is. Ha ízlés szerint fűszerezzük a még meleg puliszkát, majd torta- vagy piteformába öntjük, és úgy sütjük meg, salátával fogyasztva egyszerű, olcsó és könnyű ebédet, vacsorát ka­punk. Ha a tálalásnál a látvány is fontos, akkor a puliszkát öntsük formába, gömbölyű tálba, pu­ding- vagy szufléformába még forrón, és hagyjuk a formában besűrűsödni, összeállni. Ha kiborítjuk, könnyebben szeletel­hető és sokkal szebben tálalható. Ha elkezdődik a szezon, a kerti grillpartikon is érdemes beverni. A cérnával szeletekre vágott puliszkaszeleteket mindkét felén meggrillezzük: olvasztott vajjal, magában, vagy húsokhoz, zöldséggekkel is kiváló.

Next

/
Oldalképek
Tartalom